A megoldás a fotelből jól megmondva egy tanker felküldése lenne. De a Kuznyán leszállásból felszállásba átállni nem tudom mennyi idő. Bármennyi idő is, ahhoz egy Szu-33-asnak vagy MiG-29-esnek UPAZ konténerrel a hasa alatt függesztve kéne készenlétben várakoznia. Namost, a Szu-33-as, mint tudjuk, nem szeret sok keróval felszállni, márpedig tankerként az kell, hogy sok kerója legyen, amiből aztán át is tud adni. Tehát kell egy másik Il-78-as is, de az egész Szíriában nincsen, hiszen a potens, nagy teherbírású, levegőben utántölthető Szu-34-esek, Szu-30SzM-ek, de még a Szu-24-esek is szerény bombateherrel és jó sok keróval mennek el a párszáz km-es bevetéseikre. A MiG-29KR, vagy KUBR négy pótossal, UPAZ-zal képes hajóról úgy felszállni, hogy egy-két PTB-1150-eséből a négyből egy másik gépet is megtankoljon. De ugye, a négyből három gép volt csak üzemképes, melyből mind a három külső függesztmény és UPAZ nélkül épp feladaton volt.
Sakk-matt, kifogytunk az ötletekből. Jól látszik, hogy a légi utántölthetőség a hajófedélzeti üzem egyik fontos komponense és ez elvben ugyan adott, a gyakorlatban azonban hiányzik, a feladatokat viszont alapból így tervezték.