T-34 Angolában(II.)
Dél-afrikai katonák T-34-t vizsgálnak
UNITA T-34-ei
Két T-34-t (valószínűleg Dél-Afriká adta át a „Protea” hadművelet zsákmányanyagából) az UNITA hadereje üzemeltette. Nyilvánvaló, hogy az UNITA-nak sokkal nehezebb volt alkatrészeket beszereznie, min a FAPLA kommunistáknak, T-34 harckocsijaik alkalmazásáról vagy végső sorsukról mit sem tudunk.
Az UNITA T-55 és BTR-60 oszlopa. Dél-Afrika a zsákmányolt hadianyag egy részét átadta szövetségesei részére, így kerültek harckocsik, páncélozott járművek és tüzérség az UNITA birtokába. De például Rhodéziának is átadtak 8 darab zsákmányolt T-55 harckocsit.
Operation Daisy („Százszorszép” művelet, 1981. november)
Ez a „Protea” gyorsan megtervezett folytatása volt. A hatalmas lőszermennyiség és harckocsik zsákmányolása mellett a dél-afrikaik a „Protea” művelet során olyan dokumentumok is a birtokukba kerültek, amelyek részletesen bemutatták Angola és a SWAPO együttműködését. A „Százszorszép” művelet során a dél-afrikaiak 249 mérföld mélységbe hatoltak be Angolába, a SWAPO Cherequera és a Bambi településeken működő bázisait célozva meg. A művelet húsz napot vett igénybe, ebből tizenhat napba telt a célpontokhoz eljutás és kivonulás. Az angolaiak között még mindig zűrzavar uralkodott a „Protea” művelet idején elszenvedett veszteségektől, ezért T-34-eik minimális segítséget tudtak nyújtani a SWAPO szövetségeseiknek. Mindkét bázis megsemmisült. Ezenkívül egy dél-afrikai Mirage-IIICZ lelőtt egy angolai MiG-21 „Fishbed” -et.
Operation Askari („Aszkari” művelet 1983-1984)
Az „Aszkari” művelet csaták sorozata négy dél-afrikai zászlóaljat érintett és körülbelül két hónapig tartott. 1984. január 3-án a dél-afrikaiak harcba bocsátkoztak a FAPLA 11. dandárjával és két kisebb kubai egységgel. Ezen ütközetek során világossá vált, hogy a T-34 kivonás alatt lehetett a kommunistáknál, mivel az összes bevetett harckocsi T-54/55-ös volt. Öt T-54/55-est kilőttek a Ratel-90-esek, de a második világháborús T-34-esek hiánya egyértelművé tette a dél-afrikaiak számára, hogy komolyabb páncélos fenyegetéssel kell számolniuk, mint eddig.
Az Askari művelet során zsákmányolt T-34-t vizsgálnak dél-afrikai katonák
Cuito Cuanavale (1987-1988)
Valójában a csaták hosszú sorozata volt, a valaha volt legnagyobb gépesített csata a Szaharától délre fekvő Afrikában. Az angolai kommunista kormány azzal a kissé optimista célkitűzéssel indította a hadműveletet, hogy teljes megsemmisíti az UNITA-t és ez által befejezi az angolai polgárháborút. A Gorbacsov vezette Szovjetunió határozottan ellenezte ezt a nagy hadműveletet, azonban az angolaiak úgy döntöttek, hogy meghallgatják Castrót is, aki áldását adta a hadműveletre.
A fő előrenyomulás során, a „Saludando Octubre” fedőnevű műveletben több mint 150 FAPLA harckocsi került bevetésre - főleg T-54/55-ök, de a T-34-ek közül néhány még mindig szolgálatban állt. A harckocsi egységeket Mi-24 „Hind” harci helikopterek, valamint MiG-21 „Fishbed” és MiG-23 „Flogger” vadászgépek támogatták. A harckocs iegységeket nagyon modern SA-8 „Gecko” SAM járművek is kísérték (szinte biztosan kubai csapatok üzemeltették őket). A cél az volt, hogy átfésüljék Délnyugat-Angolát Cuito Cuanavale városától kezdve a délnyugat-afrikai Caprivi sáv határáig, teljesen felszámolva az UNITA fő fellegvárát.
A dél-afrikai válasz az angolai hadműveletre a „Moduler” művelet volt. A „Moduler” csúcspontja 1987. október 3-án volt, amikor egy tucat dél-afrikai Ratel-90-es helikoptereken szállított kommandósok és helyi UNITA-erők támogatásával megállította az angolai 47. páncélos brigádot a Lomba folyónál. A FAPLA haderő nagyon súlyos veszteségeket szenvedett el, a hadmozdulat során hatvan T-54 és T-55 harckocsi megsemmisült. A FAPLA egyik megsemmisített T-34-ét a dél-afrikaiak figyelték meg; bizonytalan volt, hogy nagy távolságról eltalálta egy Ratel-90, vagy korábban az UNITA gyalogság RPG-7-e találta el. A T-54/55-ökhöz képest a régi T-34-ek nagyon gyengén teljesítettek. Egy T-34-es század eltévedt egy sáros erdős területen, és kihagyta a harc nagy részét. A 47. páncélos dandár gyakorlatilag megsemmisült, és menekülés során felbomlott.
A vereség hatására Kubában Fidel Castro megkezdte a FAPLA vészhelyzeti újrafegyverzési programját, mivel úgy érezte, hogy ha a dél-afrikaiak és az UNITA nem csak megállítják a FAPLA támadást, hanem elfogják Cuito Cuanavale-t is, az valószínűleg az angolai kommunista rendszer végét eredményezi. 1987 novemberétől további 15 000 kubai katonát szállítottak Angolába, és az elveszett harckocsik pótlására folytatták a T-54/55-ös tengeri szállítását.
1988. január 2-án a dél-afrikaiak ellentámadásba kezdtek a „Hooper” hadművelettel. Bombázták a Cuito Cuanavale repülőtérét, aminek következtében az ottani kubai repülőgépek távoztak. Érdekesség, hogy a dél-afrikai légierő 1988. január 3-án Raptor-1 irányított fegyverrel elpusztította a Cuito folyón átívelő hidat; amikor afrikai országok először használtak „intelligens bombát” a harcban. A „Hooper” művelet során a dél-afrikai Oliphant Mk.I harckocsikat nagy mértékben használták a kommunista T-54/55-ösök ellen; azonban, amennyire ismert, egyetlen Oliphant sem találkozott T-34-el. A csata tíz T-54/55 harckocsi megsemmisítését eredményezte. A fennmaradó T-34-ek közül néhányat a folyótól délre hátra hagytak, üzemanyaghiány miatt. A dél-afrikai emberek épségben elfogtak egy kubai üzemeltetésű SA-8 „Gecko” SAM járművet is. Abban az időben a légvédelmi komplexumot szovjetek titkos rendszernek minősítették, és miután egy „Gecko” nyugati kézre került, feldühítette őket.
Menongue-től délre 15 kilóméterre, 1988.02.13.
Elhagyott T-34-ek, 1988. február 13.
A FAPLA három elhagyott T-34-e az angolai Missombo közelében. A FAPLA T-34 veszteségei nem kizárólag a harctevékenység miatt következett be. Néha, ha egy harckocsiból kifogyott az üzemanyag vagy a lőszer, a FAPLA legénysége pánikszerűen elhagyta. Máskor a meghibásodott járműveket egyszerűen leírták, mivel a kubaiaknál és a FAPLA-nál is krónikusan hiányoztak a nehéz vontató járművek, és az utak nagy részét aláaknázták.
A harcok Cuito Cuanavale közelében 1988 áprilisáig folytatódtak, de T-34-ek ebben nem vettek részt. Összességében az egész kaland vereséget jelentett a FAPLA számára, mivel nyilvánvalóan nem sikerült kiütni az UNITA-t a polgárháborúból, miközben hatalmas veszteségeket szenvedett el. Politikai szempontból ez kétértelmű volt, mivel a tartós műveletek fél éve nagyon drága volt Dél-Afrika számára, amelyet ekkor már erősen megterheltek a nemzetközi szankciók, és a legtöbb dél-afrikai egyszerűen ki akarták juttatni az országát Angolából.
Megsemmisült T-34
A T-34 vége Angolában
1990-ben lépett hatályba az 1988. decemberi New York-i megállapodás, amely megszüntette a külföldi részvételt Angolában. Abban az időben a dél-afrikai hírszerzés nyolc dandárra és két független harci csoportra becsülte a FAPLA erejét. Semelyik sem rendelkezett T-34-ekkel, így valószínűleg a háborút túlélő T-34-eket kiképzésre használták vagy raktározásra került. Amikor az 1990-es években ismét kitört az angolai polgárháború (ezúttal külföldi részvétel nélkül), a T-34-ek időről időre feltűntek, de nem gyakoroltak valódi hatást. Az biztos, hogy az ezredfordulóra a T-34 eltűnt Angola arzenáljából.
Bár a külső megfigyelők számára elképesztő volt látni, hogy egy második világháborús harckocsi még mindig harcol az 1980-as években, a T-34 angolai teljesítményéről kevés jót lehet mondani. Az idő egyértelműen eljárt a második világháborús legenda fölött, és a modern fegyverek az egész konfliktus során felülmúlták.
Dél-afrikai katonák T-34-t vizsgálnak
UNITA T-34-ei
Két T-34-t (valószínűleg Dél-Afriká adta át a „Protea” hadművelet zsákmányanyagából) az UNITA hadereje üzemeltette. Nyilvánvaló, hogy az UNITA-nak sokkal nehezebb volt alkatrészeket beszereznie, min a FAPLA kommunistáknak, T-34 harckocsijaik alkalmazásáról vagy végső sorsukról mit sem tudunk.
Az UNITA T-55 és BTR-60 oszlopa. Dél-Afrika a zsákmányolt hadianyag egy részét átadta szövetségesei részére, így kerültek harckocsik, páncélozott járművek és tüzérség az UNITA birtokába. De például Rhodéziának is átadtak 8 darab zsákmányolt T-55 harckocsit.
Operation Daisy („Százszorszép” művelet, 1981. november)
Ez a „Protea” gyorsan megtervezett folytatása volt. A hatalmas lőszermennyiség és harckocsik zsákmányolása mellett a dél-afrikaik a „Protea” művelet során olyan dokumentumok is a birtokukba kerültek, amelyek részletesen bemutatták Angola és a SWAPO együttműködését. A „Százszorszép” művelet során a dél-afrikaiak 249 mérföld mélységbe hatoltak be Angolába, a SWAPO Cherequera és a Bambi településeken működő bázisait célozva meg. A művelet húsz napot vett igénybe, ebből tizenhat napba telt a célpontokhoz eljutás és kivonulás. Az angolaiak között még mindig zűrzavar uralkodott a „Protea” művelet idején elszenvedett veszteségektől, ezért T-34-eik minimális segítséget tudtak nyújtani a SWAPO szövetségeseiknek. Mindkét bázis megsemmisült. Ezenkívül egy dél-afrikai Mirage-IIICZ lelőtt egy angolai MiG-21 „Fishbed” -et.
Operation Askari („Aszkari” művelet 1983-1984)
Az „Aszkari” művelet csaták sorozata négy dél-afrikai zászlóaljat érintett és körülbelül két hónapig tartott. 1984. január 3-án a dél-afrikaiak harcba bocsátkoztak a FAPLA 11. dandárjával és két kisebb kubai egységgel. Ezen ütközetek során világossá vált, hogy a T-34 kivonás alatt lehetett a kommunistáknál, mivel az összes bevetett harckocsi T-54/55-ös volt. Öt T-54/55-est kilőttek a Ratel-90-esek, de a második világháborús T-34-esek hiánya egyértelművé tette a dél-afrikaiak számára, hogy komolyabb páncélos fenyegetéssel kell számolniuk, mint eddig.
Az Askari művelet során zsákmányolt T-34-t vizsgálnak dél-afrikai katonák
Cuito Cuanavale (1987-1988)
Valójában a csaták hosszú sorozata volt, a valaha volt legnagyobb gépesített csata a Szaharától délre fekvő Afrikában. Az angolai kommunista kormány azzal a kissé optimista célkitűzéssel indította a hadműveletet, hogy teljes megsemmisíti az UNITA-t és ez által befejezi az angolai polgárháborút. A Gorbacsov vezette Szovjetunió határozottan ellenezte ezt a nagy hadműveletet, azonban az angolaiak úgy döntöttek, hogy meghallgatják Castrót is, aki áldását adta a hadműveletre.
A fő előrenyomulás során, a „Saludando Octubre” fedőnevű műveletben több mint 150 FAPLA harckocsi került bevetésre - főleg T-54/55-ök, de a T-34-ek közül néhány még mindig szolgálatban állt. A harckocsi egységeket Mi-24 „Hind” harci helikopterek, valamint MiG-21 „Fishbed” és MiG-23 „Flogger” vadászgépek támogatták. A harckocs iegységeket nagyon modern SA-8 „Gecko” SAM járművek is kísérték (szinte biztosan kubai csapatok üzemeltették őket). A cél az volt, hogy átfésüljék Délnyugat-Angolát Cuito Cuanavale városától kezdve a délnyugat-afrikai Caprivi sáv határáig, teljesen felszámolva az UNITA fő fellegvárát.
A dél-afrikai válasz az angolai hadműveletre a „Moduler” művelet volt. A „Moduler” csúcspontja 1987. október 3-án volt, amikor egy tucat dél-afrikai Ratel-90-es helikoptereken szállított kommandósok és helyi UNITA-erők támogatásával megállította az angolai 47. páncélos brigádot a Lomba folyónál. A FAPLA haderő nagyon súlyos veszteségeket szenvedett el, a hadmozdulat során hatvan T-54 és T-55 harckocsi megsemmisült. A FAPLA egyik megsemmisített T-34-ét a dél-afrikaiak figyelték meg; bizonytalan volt, hogy nagy távolságról eltalálta egy Ratel-90, vagy korábban az UNITA gyalogság RPG-7-e találta el. A T-54/55-ökhöz képest a régi T-34-ek nagyon gyengén teljesítettek. Egy T-34-es század eltévedt egy sáros erdős területen, és kihagyta a harc nagy részét. A 47. páncélos dandár gyakorlatilag megsemmisült, és menekülés során felbomlott.
A vereség hatására Kubában Fidel Castro megkezdte a FAPLA vészhelyzeti újrafegyverzési programját, mivel úgy érezte, hogy ha a dél-afrikaiak és az UNITA nem csak megállítják a FAPLA támadást, hanem elfogják Cuito Cuanavale-t is, az valószínűleg az angolai kommunista rendszer végét eredményezi. 1987 novemberétől további 15 000 kubai katonát szállítottak Angolába, és az elveszett harckocsik pótlására folytatták a T-54/55-ös tengeri szállítását.
1988. január 2-án a dél-afrikaiak ellentámadásba kezdtek a „Hooper” hadművelettel. Bombázták a Cuito Cuanavale repülőtérét, aminek következtében az ottani kubai repülőgépek távoztak. Érdekesség, hogy a dél-afrikai légierő 1988. január 3-án Raptor-1 irányított fegyverrel elpusztította a Cuito folyón átívelő hidat; amikor afrikai országok először használtak „intelligens bombát” a harcban. A „Hooper” művelet során a dél-afrikai Oliphant Mk.I harckocsikat nagy mértékben használták a kommunista T-54/55-ösök ellen; azonban, amennyire ismert, egyetlen Oliphant sem találkozott T-34-el. A csata tíz T-54/55 harckocsi megsemmisítését eredményezte. A fennmaradó T-34-ek közül néhányat a folyótól délre hátra hagytak, üzemanyaghiány miatt. A dél-afrikai emberek épségben elfogtak egy kubai üzemeltetésű SA-8 „Gecko” SAM járművet is. Abban az időben a légvédelmi komplexumot szovjetek titkos rendszernek minősítették, és miután egy „Gecko” nyugati kézre került, feldühítette őket.
Menongue-től délre 15 kilóméterre, 1988.02.13.
Elhagyott T-34-ek, 1988. február 13.
A FAPLA három elhagyott T-34-e az angolai Missombo közelében. A FAPLA T-34 veszteségei nem kizárólag a harctevékenység miatt következett be. Néha, ha egy harckocsiból kifogyott az üzemanyag vagy a lőszer, a FAPLA legénysége pánikszerűen elhagyta. Máskor a meghibásodott járműveket egyszerűen leírták, mivel a kubaiaknál és a FAPLA-nál is krónikusan hiányoztak a nehéz vontató járművek, és az utak nagy részét aláaknázták.
A harcok Cuito Cuanavale közelében 1988 áprilisáig folytatódtak, de T-34-ek ebben nem vettek részt. Összességében az egész kaland vereséget jelentett a FAPLA számára, mivel nyilvánvalóan nem sikerült kiütni az UNITA-t a polgárháborúból, miközben hatalmas veszteségeket szenvedett el. Politikai szempontból ez kétértelmű volt, mivel a tartós műveletek fél éve nagyon drága volt Dél-Afrika számára, amelyet ekkor már erősen megterheltek a nemzetközi szankciók, és a legtöbb dél-afrikai egyszerűen ki akarták juttatni az országát Angolából.
Megsemmisült T-34
A T-34 vége Angolában
1990-ben lépett hatályba az 1988. decemberi New York-i megállapodás, amely megszüntette a külföldi részvételt Angolában. Abban az időben a dél-afrikai hírszerzés nyolc dandárra és két független harci csoportra becsülte a FAPLA erejét. Semelyik sem rendelkezett T-34-ekkel, így valószínűleg a háborút túlélő T-34-eket kiképzésre használták vagy raktározásra került. Amikor az 1990-es években ismét kitört az angolai polgárháború (ezúttal külföldi részvétel nélkül), a T-34-ek időről időre feltűntek, de nem gyakoroltak valódi hatást. Az biztos, hogy az ezredfordulóra a T-34 eltűnt Angola arzenáljából.
Bár a külső megfigyelők számára elképesztő volt látni, hogy egy második világháborús harckocsi még mindig harcol az 1980-as években, a T-34 angolai teljesítményéről kevés jót lehet mondani. Az idő egyértelműen eljárt a második világháborús legenda fölött, és a modern fegyverek az egész konfliktus során felülmúlták.
