2019 nyara, ismerős elbeszélése. Vidéki kórház sürgősségi:2020. január végén elkezdett fájni a hasam. Napról napra rosszabb lett, egy péntek este úgy gondoltam, ideje bemenni az ügyeletre. Megvizsgált a doki, azt mondta vakbél, beutalt az Uzsokiba. Kocsiba ültünk barátnőmmel, elmentünk hát az Uzsokiba, ott kiálltam a sort, megvizsgált egy doki, egy másik meg meg hasi UH-zott 15 perccel később. Azt mondták vakbél, és hogy menjek el a (bejelentett) lakóhelyem szerinti illetékes kórházba, a Jánosba. Kocsiba ültem, elmentünk hát a Jánosba, ott újra megvizsgáltak (UH már nem kellett), mondták vakbél. Felkísértek a kórterembe, választottam egy ágyat, rá szerintem kb egy órára a műtőben voltam, még aznap este kikapták a vakbelem. Aztán még két éjszakát élveztem a János vendégszeretetét, a kaja basic volt, az ágy kényelmetlen, de nem pampogtam. Végülis a dolog megoldódott, én meggyógyultam, a TB ellátott. Nem panaszkodtam egy percet sem. (Jó, a vakbelesen ide-oda mászkálás nem volt kellemes, de elfogadtam.)
Mindez csak a hasi UH kapcsán jutott eszembe, meg hogy most ellát-e az állam, vagy sem.
- Győrbe kell menni.
* Ilyen szarul vagyok, de még vezessek be Győrbe?! * megpróbál felkászálódni.
- Meg ne mozduljon, infarktusa van, mentő fogja vinni.
- Infarktus? Nekem? * meglepett pikachu mém insert here *
Kaja basic, tea cukormentes és édes a nővérpulton. Oké, wc papírt vinni kellett.
Egyik nap amikor az egyik beteget élesztette újra a 2 nővér meg az ügyeletes doki, egy beteg nekiállt nyavalyogni, h de neki nem visz senki teát.