Valóban főleg mert a szakrális vetülete rólam leginkább lepattan a dolognak.
Nem a szakrálissága az igazi lényeg alapvetően. Vannak akik ebben szeretnek elsőrorban elmerülni és a munkásságuk annyiból előnyös, hogy mérhetetlenül sok nyers, simán technikailag is érthető adatot hoznak elő, guberálják ki a történelem kukájából, ahová többnyire olyanok dobták, akiknek a célja az volt, hogy ne is találd meg, merj kicsi maradni. De attól még nem az a lényeg, hogy áhítatosan a mennyre és a koronára szegezd a tekinteted, mert a szakrális túlsúly alatt amit érzékelsz a közbeszéd látható részéből, ptt van a technikai lényege, az önazonosság, amihez nem kell semmiféle extremitás. Egyszerűen annyi az egész, hogy merd a magyar dolgokat annyira a magadénak elismerni, mint egy angol az angol dolgokat. Nem hülyeségből Magyarország a neve ennek a maradéknak sem. Nem vagyunk kihalva, itt írunk, van történelmünk, csak a bőszen beáramló mindig a legjobb 'barátaink' és 'szövetségeseink' és a mindig 'megmentők' egymást váltva (
) dobták ki a kukába amit lecsippenthettek róla. Európa az indoeurópai nyelvek előtt a rokonnyelvű népeinkkel volt tele, megvan az egyszerű, sallangoktól mentes, kutatásokon alapuló történelme. Nincs sötét kor, az mindig mesterséges volt a tudásban így elnevezve, ógörög sötét kor, sötét középkor, nincs ilyen, csak akkoriban olyan mocskos dolgok mentek, amikről sokáig nem beszéltek.
Van egy lényegében sokkal egészebb történelem, amiben nem kell a sok hasznos idióta gépies megfogalmazásával szemben, amit automatikusan kinyögnek, ha az iskolai tananyagtól eltérőt hallanak, szóval amit nem kell konteósan kezelni, mert egyszerű történelem. Nyelvekkel, időkkel, urbanizációval, gyarmati telepekkel, kereskedelemmel, világjárással, nemzetközi kapcsolatokkal, és egy geci hosszú világháborúval, ami nagyon nagyon sokáig írtotta a népeinket. Mára mi vagyunk itt egyedül és nem nagyon van, aki megint jöhetne keletről úgy, hogy az ne hódító legyen, mert mi, illetve a jászok (nagyon sokadjára ekkor) és kunok voltak az utolsó olyan hullám, ami felszabadított és nem gyarmatosított. Ez a háború folyik ma is, ezért para annyira nekünk, mert a folyamatokból láthatod, hogy mindenképpen célpontok vagyunk, ha van sapka, ha nincs. Ezért van ez. Még mindig és ez az utolsó esélyünk.
Sosem voltunk kicsik az utolsó történelmi időinkig. Attila világot hódított, olyat odabaszott ebbe a folyamatba amit a mai napig gyűlölnek, de minket mikor Álmosék visszaindultak, mégjobban, mert mi itt maradtunk és ezeregyszáz éve itt az államunk, amit lassan sikerült szétverni.
Nem a szakrális vetület a leglégenyesebb, az a magyaroknál mondhatni mindig egyéni volt, bár megvoltak az alapvető dolgai, de egyszerűek, természetesek. Semmi extrém faszság. Semmi kötelező papság. Semmi kötelező kitaszítás. A lényeg a nemzeti együttműködés volt. A gyerekek is karabély egyenértékű fegyverekkel mészkáltak, de együttműködve, egész felnőttekké válva, mert hagyták, hogy azzá legyenek. A nyugati kultúra ezt aljasította rabszolgává, aztán jobbágynak hívta a lealjasított részét, ma állampolgárnak hívja de ugyanúgy kezeli. Fogalmak csapdájában vergődünk, miközben mellé a legújabb generációknak már semmi közük nemcsak a szavakhoz, de jószerével a gondolkodáshoz sem. Psyops, lassú, tartós, kivégző. Olyan munkamenetben, amit már annyiszor végigcsináltak, annyiszor elvágva pont azt az évszázados folyamatot, amiről nem olyan rég írtunk, hogy az előző önmagad idegen.
Majd fegyverrel belehajtanak, fogysz, majd a következő generációval a gyűlöletedet és lenézésedet etetik mint kultúrális előnyt, majd a gyerekei már megint egy idegen szintet kapnak. És közben elfelejtik, hogy a sajátjukat hagyják felemészteni idegen márkanevek kedvéért, idegen szemléletű nézetek kedvéért, idegen pénzügyi érdekekért, idegen katonai érdekekért és amikor valaki azt mondja, hogy hé baszdmeg, a saját hazádban értékes egész embernek kellene legyél, nem értik. Ez csak egy konteó. A magyar genetikusan alattvaló, mondják róla, rólad, rólam, és erre tévé vita van, hogy ezt hogy érthette, és nincs önérzet, mert nincs mihez viszonyított önérzet, mikor semmid sincs az utcán, csak végigmehetsz rajta és még egy természetes pisa is pénzbe kerül.
