Ilyenkor érdemes a gyakorlati tapasztalatokat megszerezni, és nem a fotelből beszélni, kedves Szőr, felkelni a kandalló mellől és kimenni a terepre.
A Kitörés túrán többször vettem részt, és nem feltétlen arról szól szerintem, ami az egyes médiumokban megjelenik, az a valóságnak egy görbe tükre, és a túra egy igen kis szelete. Vannak szélsőjobbosok a túrán? Biztosan, de nem ez a lényeg.
Aki hőbörögni, verekedni akar, az lent marad a Városmajorban. Akik eljutnak a János kórházig, és meglátják a Diósárok utca meredeken felefele ívelő részét ott elválik a túrázó a verekedőtől. Akik a túrán résztvettek már, azok tudják, hogy a túra első ellenörző pontján, a Széchenyi emlékműnél minden alkalommal szovjet katonáknak beöltözött hagyományörzők vannak akik orosz nyelven buzdítanak. Itt vállnak le végleg azok a tiltakozók, akik a Diósárok meredek lejtőjét a fogaskerekű használatával bliccelték el (most ez nem állt a rendelkezésükre). Onnantól a túrázók, hagyományörzők, versenyzők (van aki lefutja a 60 km-t), és megemlékezőké a terep. Fontos hangsúlyoznom, hogy az összes túra vonalában eső síron égnek a mécsesek, bármennyire is ezek alatt már nem nyugszik senki, és függetlenül attól, hogy német, magyar, vagy szovjet katona nyugodott alatta.
Vannak sokan akik beöltöznek korhű ruhába de ez sem automatikusan jelent elvakult szélsőségest. Pl. három éve összeismerkedtem egy német sráccal a túra alatt, aki teljes felszerelésben, deaktivált fegyverrel, stb. indult neki a 60 kilométernek. Fényképet adott a nagyapjáról, és elmondta, hogy a nagyapja légvédelmi tüzér volt a Gellért hegyen, sikerült neki a kitörés. Nagyapja 100. születésnapja alkalmából fogadta meg, hogy végigmegy teljes felszereléssel a 60 km-en...
Szóval, sztereotípiát gyártani roppant egyszerű távolról, de ez a valóságtól is távoli dolgot eredményez.