A britek először a rómaiak rabszolgái lettek, majd az angolszászok szolgái, később a dánoké, végül a normannoké. A britek közül - ha jól emléxem - egyedül a skótok és írek vészelték át ezt, maradtak meg. (A kisebb szigeteken - pl. Man - élőket nem számítva.) Lehet, hogy tele van a tökük az angolokkkal
.
"We'll fight, and we'll conquer again and again!"
.
ezzel a sorral inditva, az egesz a "Deutschland, Deutschland uber alles" stilusat idezi.
A wiki is jól leírja egyébként, de:
Ambrus Máté cikke a német származású, de protestáns angollá vált Georg Friedrich Händelről és zeneműveinek a brit nacionalizmusra gyakorolt hatásáról.
ujkor.hu
És egy 1800-as évek közepi fordítás:
Midőn a britt föld, égi szóra,
A tenger mélyiből kikelt,
Ez volt a hitlevélbe’ róla,
Mit angyal-kórus énekelt:
Légy úr, Britannia, bárhol zúg a hab!
Brittből nem lesz soha rab!
Sok nép, mely mint te, nincs megáldva,
Majd kényur-láncokat cipel:
Te nagy, szabad léssz, s a világba’
Mindenki fél és irigyel.
Légy úr, Britannia, bárhol zúg a hab!
Brittből nem lesz soha rab!
Ha érzed is más nép csapásit,
Dicsőbben támadsz újra föl,
Mint tölgyed izmosodni látszik
A vésztül, amely rája tör.
Légy úr, Britannia, bárhol zúg a hab!
Brittből nem lesz soha rab!
A gőgös zsarnok nem bir véled,
S ha mégis megpróbálja majd:
Tüzed csak annál jobban éled
S fényt hoz reád - magára jajt!
Légy úr, Britannia, bárhol zúg a hab!
Brittből nem lesz soha rab!
Falun a gabonád, városidba’
Kereskedelmed gazdagít;
A tenger néked tárva-nyitva,
És úrként járod partjait.
Légy úr, Britannia, bárhol zúg a hab!
Brittből nem lesz soha rab!
Hol a szabadság szűz legébe’
A múzsa boldogan tanyáz,
Sziget! mit hű fiaktól védve
Páratlan szépség koronáz :
Légy úr, Britannia, bárhol zúg a hab!
Brittből nem lesz soha rab!