A probléma az, hogy ti valami oknál fogva magasabb polcra teszitek a tapasztalatot a képzettségnél. Azt gondoljátok, hogy a tapasztalat többet ér. Pedig ez nem igaz. Egy jól képzett de tapasztalatlan katona többet ér, mint egy rosszul képzett de tapasztalt.
Nem akartam off-olni az ukrán topicban.
Ha minden egyes "jól kiképzett" (doktor doktor hegesztőmérnök) zakóját megkaptam volna azok után a helyzetek után, amit egy "rosszul képzett" (igen, ez lennék én), de tapasztalt hülyenek kellett megoldania, 2 évig zakóval lehetne fűteni a környékbeli erőműveket.
A kiképzés/tanulás ad valami alapot, de csak arra készít fel, ami a könyvben van - amit minden résztvevò számára írtak. A tűzpróba /acid test az mindig egy adott helyzet és szereplő reakciója együttes kimenete.
Definiáljuk, mi tekinthető hibás kiképzésnek? Felkészítettek valakit is a 10-20 éve megírt és jóváhagyott eljárások arra, hogy minden bokorban drón van, ami kézigránátot dob a fejedre? Felkészített az egyetem arra, hogy mit kell megnézni egy 150 tonnás, kovácsolt csonköv dokumentációját, ha reaktort építesz? Nem.
A kérdés az, miért nem. Egyrészt azért, mert van egy hierarchia, ami merev. Merev a személyeket illetően és még merevebb a döntéseikben. Másrészt azért, mert akik ilyen kihívásokkal szembesülnek, nem a grémium tagjai - mivel nem felelnek meg a merev előírásoknak.
Persze, jól képzett katonákat és mérnököket küldenek harcba, de a "jól képzettséget" ugyanaz a tudatossági szint definiálja, amelyik a "jól képzettséghez" vezető utat építi.
Ami marad, az az egyén, akinek alkalmazkodnia és boldogulnia kell. Ezek személyiségjelek, amiket egy kicsit lehet fejleszteni, de jobbára veleszületett (illetve többet is lehet fejleszteni, de annyi idő nincs se a fronton, sem a munkahelyen) és ezzel rendelkező embereket próbálják kigyűjteni - erre jó alkalom egy kiképzés.
Amit látunk mind az orosz, mind az ukrán vonalon, az az útkeresés. Ugyanaz, mint ami van x ezer éve van a hadszintéren, csak az elmúlt 10 évben van minden kilőtt lövedék mellé telefon. A képek meg videók mutatnak valamit, közben a valóság más. Pont olyan, mint amikor nagy cégek promózzák magukat, aztán terveznek a kínai tengerpartra, tájfun övezetbe 100 méter magas vegyipari cuccokat és elfejetik a szél fárasztó hatását figyelembe venni - de mindenki agyonsztárolt szakértő meg professzor.
2 hete voltam egy delegáció tagja, kivitték a "jól képzetteket" üzemlátogatásra, 120mm vastag anyagokat hegesztettek össze, jöttek német, amerikai meg kínai fejesek - egyedül nekem nem volt píesdím, de mindenki hegesztési atyaúristen meg anyagmérnök és tervező. Az első agyas 5 perc múlva elégeti a kezét, mert hozzányúlt a frissen hegesztett varrathoz. Negyed óra múlva emberünk ott áll a fedőporos hegesztés mellett, 4 méteres átmérőjű palást, fent hegesztenek, palást forog, minden potyog le, beállnak oda fényképezni, hullik a nyakukba a forró fedőpor. Eddig 3 égési "sérült". Amerikai emberünk beáll a hegesztő mögé, hogy megnézze, mi lesz. Mondom neki, ez nem jó ötlet, mert most rakta be a hegesztő a szénelektródát: "It's okay", hátrébb lépett egyet. A kínai hegesztő meg nekiállt szénívvel faragni. Aki még nem faragott szénívvel: kb. 150dB hangos, hatalmas szikrák, iszonyúan fényes (amikor faragtam, mindig sötétebb üveget raktam be, a fülem meg, így járt...). Délután már üvöltött a fájdalomtól, mert begyulladt a szeme, ő már nem jött le.
Délután kimentünk a másik üzemrészbe, szóltam nekik, vegyetek nyakvédőt. Röhögnek. Jó, én szóltam. Alumínium hegesztettek, van ívfény dögivel. Este láttam, hogy az arcuk, nyakuk egyik oldala vörösre van égve. Másnap nem volt olyan ember, akinek valami nyűgje ne lett volna. Egyiknek 3 újja égett hólyagosra, egy doktor-doktor nyaka kapott forró fedőport, az amcsin megkönyörültem és adtam neki félbe vágott krumplit, a németek vörösre égve. Ez volt egy nap az üzemben. Szakmai életük zömét már maguk mögött tudják, de a szakmájuk "valós" részével egyszer sem találkoztak. Példás előmenetel, címek tömkelege...
Kettőt találhatsz, melyikünk írja a szakmai könyveket meg dönti el, ki a "professional engineer".
Jelen pillanatban a legképzettek és legmagasabb minőségű katonák az oroszok, ukránok, izraeliek, mert aki nem jól "vizsgázik", nem megy haza. Máshol meg kap egy másik íróasztalt.
Nálam a készség és valós tapasztalat számít, semmi más. A papír az első lépéshez kell - de vannak helyzetek, amikor a szükség felülír mindent.