Hm....
- GDBIW has received a $3,904,735,559 fixed-price incentive firm target (FPIF) contract for the design and construction of four DDG-51 class ships in FY 2019-2022.
- HII will design and construct six DDG-51 class ships in FY 2018-2022 under a $5,104,668,778 (FPIF) contract.
https://navaltoday.com/2018/09/28/u...r-arleigh-burke-class-destroyer-construction/
Ennek fényében azért tényleg meredek, hogy egy fregatt szerűség többe kerül, mint egy AB Flight III romboló.
Igen és nem.
Először is az FPIF úgy működik, hogy ez egy cél ár, ahol a költség célárhoz viszonyított mozgása alapján megy a nyereség a vállalkozónak - más szóval az FPIF esetében csak azt látjuk, hogy a vállalkozó által adott célár mennyi, hogy a nyeresége még ezen felül mekkora lesz, azt nem. Itt egy minta:
Tehát mondjuk nem egészen 1 milliárd dollár a GDBIW féle szerződés szerint a DDG-51 Flight III darabára, de a profitszázalékok nélkül nem tudjuk, hogy mennyi lesz a végár. Ha a GDBIW a célárnál olcsóbban tudja leszállítani, akkor több nyereséget zsebelhet be, de a fenti példánál érdemes megnézni, hogy a célárnál csak akkor kerül kevesebbe valójában a beszerzés, ha 20%-al (!) alacsonyabb áron sikerül legyártani. Ez egy jó minta, ami alapján látható, hogy ha 1.2 milliárdba is kerül végül az egységek darabja, akkor is lesz egy nyereségszázalékuk, csak éppen kevesebb.
E mellé tegyük hozzá, hogy a vételáraknál komoly tényező a darabszám. A QE osztálynál a költségek jó részét az adta, hogy egyszerűen fel kellett szerelni a szárazdokkot az építéshez - anno raktam be linket, hogy a hajógyár árulja a kínában gyártott, 1000 tonna teherbírású portáldarut eladásra, mert nincs rá most már szükség az egységek elkészülte után.
Az AB osztály gyártása 25 éve folyamatos, egyszerűen a sorozatgyártás mintapéldáját látjuk: ha 2-3-4 egységet gyártasz, akkor drágák a járulékos költségek, ha 100-at, akkor viszont a járulékos költségek eloszlanak, és a darabár máris töredéke lehet. Simán el tudom képzelni, hogy az amúgy 1 milliárd dolláros Type-26 rögtön 10-20%-al olcsóbb lenne, ha kétszer annyit rendeltek volna belőle (de ugye Type-31 lesz belőle emiatt - ami szintén áremelő tényező).
A másik tényező a részelemek költségei. Az LCS azért piszok drága, mert drága anyagokból építik (az aluötvözetből készült hajó gyártása drágább, mint az acélból készülté), drága részelemekből (két LM2500 gázturbina, plusz bonyolult meghajtás). A FREMM egyik tényezője, hogy "csak" 1db MT30 turbinája van - viszont ezért a pályázók közül a második leglassabb lehet az elemzések szerint (a leglassabb a Huntington-féle Cutter lenne), és olcsóbb acélból készült - így kerül kb. annyiba, mint az LCS.
A pályázók terén szerintem a legnagyobb kérdőjel az, hogy igazából mit akar a US NAVY. A FREMM 6000 tonnás hajóosztály, ahogy az Álvaro de Bazán-osztály is. Vagyis ha ezek nyernek, megint feljebb csúszik az US NAVY-n belül is a hajóosztályok tömege (4000-ről 6000-re a fregattok, 7000-ről 10000 tonnára a rombolóké és 10000-ről közel 16 ezerre a cirkálóké). Tényleg egy 6000 tonnás "mini-AB-re" lenne szüksége a US NAVY-nek?
Én akkor vakartam a fejemet, amikor a FREMM és a Álvaro de Bazán ki lett választva, de a kisebb MEKO 200 nem. Az én logikám alapján egy MEKO 200AN mondjuk Sea Giraffe szintű radarral, 16-32db ESSM Mk.2 légvédelmi rakétával, egy Phalanx vagy SeaRAM CIWS-el, 8db NSM-el, egy 127mm-es löveggel és 2db 30mm-es gépágyúval, egy helikopterrel és esetleg 2x3 torpedó-vetőcsővel bőven jó lett volna, egy LM2500 vagy MT30 szintű gázturbina alapú CODOG meghajtással. Egy ilyen egység kijöhetne 500 millió USD-ből, vagyis egy fél AB árából, és bár lassabb, mint az LCS, de ahhoz képest brutális tűzerővel bír.
Itt a MEKO 200AN (algéria), a lényeg a 16db (!) RBS-15 Mk.3 és a 32db Umoktho-IR SHORAD, Sea Giraffe radar és a 127mm-es löveg: