A műszaki képzés gyenge színvonala sajnos kódolva van a rendszerbe. A fő problémák: Gyenge az emberanyag, gyenge az alapoktatás, alacsony a szelekciós ráta, motiválatlan hallgatók, a gyakorlatban sokszor nem bizonyított oktatógárda. Ez megmagyarázza azt is, hogy miért nincsen bizalom a döntéshozói pozícióba való helyezéshez.
Ez a szalagcím talán önmagáért beszél. "
Csak a nagyon buták nem jutottak be Hoffmann szakjaira"
https://www.origo.hu/itthon/2012072...muszaki-es-termeszettudomanyos-kepzesben.html
"Évek óta csökken a színvonal, egyre több a kisebb tudású elsőéves" - mondta az [origo]-nak Illés Béla, a Miskolci Egyetem gépészmérnöki és informatikai karának dékánja. Az egyetem szinte minden mérnöki képzésénél 240 pont volt a határ, bár a dékán szerint a hallgatók átlagosan 330 ponttal jutnak be. A dékán azt mondta, hogy az elsőéveseknek matekból rendszerint felzárkóztató tanfolyamokat tartanak, hogy értsék az egyetemi tananyagot, és le tudják tenni vizsgáikat. "A középiskolai természettudományos oktatás rossz és kevés, a diákok többsége keveset tud, a matamatikai gyorstalpalónk után sem ritka, hogy egy vizsgán a háromszáz fős évfolyamon kétszázan kapásból megbuknak" - mondta a dékán. Hozzátette, hogy a tapasztalatai szerint a 240 ponttal bejutott diákokból "lehet jó mérnök, de nem valószínű".
Sajnálatos, de belülről is így látják, legalábbis akit még érdekel.
http://mpnsz.eu/wp-content/uploads/2012/09/Muszaki_kerekasztal_vegso_vitairata20130229.pdf
Lsd.
"Aggódunk, mert úgy véljük, hogy nem kedvezően változik a mérnök képzés színvonala és ezért részint maga a bolognai rendszer, pontosabban szólva annak sietős átvétele, részint pedig valamilyen mértékben – attól tartunk, hogy nem elhanyagolható mértékben – az intézmények is felelősek.
A folyamat azért veszélyes, mert a színvonal kedvezőtlen változása akkor üt majd vissza, ha a kibocsátott gépészmérnökök vezető pozíciókba, döntési helyzetbe jutnak. Ez a pályakezdést követően 10-15 évet jelenthet. A kedvezőtlen folyamatoknak azonban van egy további vetülete is. Aggódunk intézményeink (karaink) hazai és nemzetközi súlyának esetleges nem kedvező változása miatt. Ezt jelentős mértékben befolyásolja a minősítettek száma, azok összoktatói létszámhoz viszonyított aránya és persze a minősítettek tudományos teljesítménye sem elhanyagolható körülmény. Az új felsőoktatási törvény igen szigorú előírásokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy milyen feltételek teljesülése esetén tekinthető egy felsőoktatási intézmény egyetemnek. Ezeket a követelményeket belátható időn belül teljesíteni kell."
1.1.2. Munkaerkölcs, motiváció
Társadalmi szinten, sőt világviszonylatban elterjedt a fiatalság körében a mának élés szemlélete. Megkérdeztem az egyik elsős évfolyamot az első félév után egy névtelen kérdőíven, hogy mik a távlati céljaik.
Az évfolyam 8 %-a írt értelmes választ. A többiek fele vágyait írta le (körül szeretném utazni a világot), a másik fele pedig, nagyon is közeli célt írt oda (le szeretnék szigorlatozni mechanikából). Ugyancsak jelentős gond az, hogy nagyon sokan a másokért hozott áldozat örömét nem ismerik. Az értékrend felbomlott. Az igazi értékeket nem látják nagyon sokan. A Kormányzatnak oda kellene hatnia, hogy a pedagógus társadalom felismerje, a társadalom pedig, elfogadja, hogy nem „szolgáltató”, hanem „szolgáló” oktatási intézményekre van szükség. Ezen problémák mögött természetesen az erkölcsi normák hiánya van.
1.2. Az egyetemi oktatás helyzete
1.2.1. A felsőoktatás tömegessé válása Ma a 18-23 év közötti korosztály kb. 40%-a kerül be a felsőoktatási intézményekbe a 20 évvel ezelőtti kb. 12-15%-al szemben. Úgy véljük, hogy erre nem voltak az intézmények kellően felkészülve. Ugyanakkor a belépési követelmények (az azonos érettségi eredmények) nem jelentenek azonos tudást, mivel ugyanazon jegybéli eredmény egy jó, vagy rosszabb középiskolában nem tükröz azonos ismereteket.
Felvételi vizsgákra lenne tehát szükség. Ennek eredményeként a tömegoktatást és az elitképzést az egyetemen belül is szét lehetne választani. Ehhez például a jókat jobban motiválni lehetne, a tenni kevésbé akarók korlátlan lehetőségeit pedig, be kellene szűkíteni.
Az egyetemek - elsősorban a pénzügyi nehézségek miatt – nem arra kényszerülnek, hogy minél jobb minőségben, hanem, hogy minél több hallgatót vegyenek fel és tartsanak benn a rendszerben. Ez eredményezte nézetünk szerint az engedményekre való áttérést az oktatásban a kiszámítható és tisztességes követelmények fenntartása helyett.
A fejkvóta alapú finanszírozásról át kell térni a bázisalapú finanszírozásra.
A felsőoktatás tömegessé válásának az is következménye, hogy a munkaerkölcs és a motiváció társadalmi szintű csökkenése eredményeként az oktatás egész területén (általános iskola, középiskola, felsőoktatási intézmények) felborult a kötelességek és jogok egyensúlya. A kötelességek teljesítését lazán kezelik az egyetemek. A hallgató számtalanszor felvehet egy-egy tárgyat és ez sokszor az előtanulmányi rend megsértését eredményezheti, és megakadályozza a tanttárgyak műszaki felsőoktatásban is szükségszerű egymásra épülését. Így ez – legjobb esetben is – memorizáló és nem gondolkodó tudást eredményez.
Ésszerű módon biztosítani kell az előtanulmányi rend szigorú betartását, korlátozni kell a tárgyak ismételt felvehetőségeinek számát
"A TUDOMÁNYOS MUNKA
Ami intézményeink tudományos teljesítményét illeti erőteljesebb növekedés lenne kívánatos a stagnálás közeli állapot helyett. A lehetséges okok közül az alábbiakat emeljük ki:
A kutatási tevékenységgel kapcsolatos követelmények részbeni tisztázatlansága, és az eredményes munka nem kellő súllyal történő figyelembevétele az oktatói karrier során.
A gépészmérnökképzés egyes tanszékein, ha tudománymetriai alapon közelítjük meg a kérdést,
nincs meg az a kritikus tömeg, és talán a kellő igény sem arra – adja Isten, hogy itt tévedjünk –, hogy komoly tudományos teljesítmény jöjjön létre. Ez nagyon súlyosan hangzik így leírva, de hozzá kell tennünk: a rendszer sem ösztönöz a kellő színvonalra, és ugyanakkor ennek feltételeit sem teremti meg. (pl. túl magas az egy oktatóra jutó kontakt órák száma).
Nem vonzó az oktatói-kutatói pálya ezen a szakterületen. Elöregszik az oktatói testület. A tudományos utánpótlás biztosításának, sajnos, nincsenek meg a kellő feltételei. A PhD hallgatók ösztöndíja 2004 óta változatlan, miközben az éves infláció mintegy 4% volt az elmúlt nyolc évben. A legjobb hallgatóknak ennek sokszorosát kínálja a versenyszféra.
Ezzel a kérdéssel függ össze, hogy
kevés, vagy alig van olyan professzor, aki a mérnöki alkotó gyakorlatból (az iparból, mezőgazdaságból) kerül vissza az egyetemre. Ennek egyik oka a magyar minősítési rendszer. Sajnos a kérdésnek van egy más szomorúbb vetülete is: csökkent azon iparvállalatok száma, ahol tudományos igényű termékfejlesztői munka folyik. Kívánatos lenne a habilitációs eljárást úgy szabályozni, hogy kellően értékelje az iparban, avagy a mezőgazdaságban folytatott, tudományosan megalapozott, eredményekre vezető, alkotó munkát."
nem azert mmert nem tellene masra /van laptopom is de mar vagy egy eve nem kapcsoltam be akkor is doku filmeket toltottem le./
