Az "egyiptomi rabszolgák építették" elméletet már a '80-as években sem emlegették, igazából az Hérodotosz kétezer évvel későbbi agymenése (a saját korának viszonyait vetíti vissza). Valszeg pár ezer mester dolgozott folyamatosan, -rabszolgák hiányában- a környékbeli földművesek segíthettek alkalmilag, a szàraz évszakban, amikor a földeken nem lehet dolgozni.
Manapság nem is az a kérdés, hogyan mozgatták a köveket, hanem hogyan látták el a melósokat (szerszámmal, kajával stb.) a korabeli viszonyok között ez kb akkora szervezés volt mint az építésé!
A korszak egyik legnagyobb központosított birodalmáról beszélünk.
Gyakorlatilag kommunizmusban éltek, mindenki beszolgáltatott, az állam pedig szétosztotta, még a vetőmagokat is előre kimérve kapták meg.
Ez az államszerkezet és jólét tette lehetővé, hogy embertömegeket ilyen építkezésekre "pazaroljanak", le is álltak a piramisok építésével amikor megkezdődtek a háborúskodások a többi birodalommal, beütött egy-egy éhínség, végül eljött a bronzkori összeomlás.
Bronz szerszám qva ritka volt (kellett a hadseregnek, mivel ónból behozatalra szorultak), maximum rézt használhattak, de inkább fa, homok, kő és embertelen mennyiségű munkaóra.
Pont ezt írtam feljebb (és volt hitvallása Tolkien-nek), a régi ember még közelebb élt a természethez, hit a szellemekben, istenekben, túlvilágban.
Akár az egész életét arra áldozta, egyetlen tetves követ kifaragjon a hegyből milliméterről milliméterre haladva.
Mert akkor az istenek majd elismerik erőfeszítéseit és jobb élete lesz odaát/újjászületés után.
Na meg az állam is bőkezűen megjutalmazta érte.