Nem akarlak megbántani, de ez nagyjából annyira következetes érvelés, mint ha azt mondanám, hogy az alaptörvény és a jogrendszer lehetővé teszi, hogy bárkit, aki nem paraszt, bebörtözzenek és elvegye az állam minden tulajdonát, mivel termőföldet csak földműves státusszal lehet szerezni.
A kriminalizációnak, meg a diszkriminációnak (vagy egyszerűen megkülönböztetésnek) semmi köze nincs olyan formában egymáshoz, ahogy te azt gondolod.
Nagyon szép, kerek érvelések születtek arra, hogy miért okoz diszkriminációt, alapjogi sérelmet az, ha az egyneműek házasságát és a közös gyermekké fogadást nem engedi a jog. A probléma ott van, hogy a jog meg a jogászkodás az inkább alkímia meg varázslás és vallás, mint tudomány, nem árt józan ésszel is végiggondolni mindent.
Ugyan azok az jogelvek és érvek, amelyek szerint diszkriminatív az egyneműek házasságának bármely különbsége a különneműekétől, minden erőfeszítés nélkül alkalmazhatóak annak a levezetésére is, hogy diszkriminatív, hogy házasságot csupán két személy köthet egymással.
Szóval hallgatod a sok okosságot, és a végén kisűl, hogy az eljövendő szép jövőben a mi Jóskánk esetét is egyszeű kis családi összejövetelnek tekinthetjük.
/Csak túlzok, ne sértődjön meg senki./
Amúgy, ha ennyire érzékeny vagy a diszkrimináció, illetve a törvénybe foglalt megkülönböztetés minden formájával szemben, akkor kíváncsi lennék hogy viszonyulsz a pozitív diszkrimináció gyakorlatához, meg a különböző antidiszkriminációs kvótákhoz?