És kegyesen mindenki felé tartozást halmoztak fel, a katonaságuk elszennyezte sok helyen a talajvizet, és önkényesen fölözték le a valutabevételt. Amit kb. fegyverben fizettek és ott is abban, amit ők mondtak. Tényleg "olyan" mit az EU. Ja, nem...
Egyeseknek tényleg agyára ment a szabadság.
Ebből a "kibaszott jó" gazdasági rendszerből pattantak meg az emberek, mert kurvára elegük volt az egészből és mentek "rabszolgának" nyugatra.
És éltek nyugati életszínvonalon, ahogy tette több rokonom is. Itthon meg álltak sorba a banánért, ha volt. Meg utazhattak és mozoghattak oda, ahova akartak.
Mehetek röhögni vagy várjak még vele?
Kelet-Európa mindig Kelet-Európa marad és ez nem a szovjet megszállók, vagy a szegényes KGST bűne és nem is a dicső EU érdeme.
Ahogy Nyugat-Európa második világháború utáni talpraállítása sem volt egy önzetlen cselekedet az USA-tól, lásd példaként a brit hadiipar és gazdaság pofára esését a hatvanas évektől kezdve. Ekkor nyújtotta be Washington a számlát. Azóta van London felett teljes amerikai kontroll.
De mindezeken túl is óriási naivitás azt feltételezni, hogy a nyugati életszínvonal és irigyelt kultúrális-morális-gazdasági felsőbbrendűség a kontinens keleti régiójában, szimplán a nyugatról diktált politika kritika nélküli elfogadásával meghonosítható. Nem valósítható meg, még úgy sem.
Európa nyugati fele az elmúlt ezer évben világhódító nagyhatalmak történelme volt. Az idegent ők a meghódított gyarmataikon és a hozzájuk bevándorolt alázkodó és hálás menekültek képében látták zömmel.
Könnyű őket a kontinens keleti feléből, kis nemzetek tagjaiként, békaperspektívából irigyelni.
Könnyű őket példaként láttatni a hozzájuk kimenekült rokonaink példáin keresztül, miközben magunkat csak lesajnáljuk, hogy idehaza, a provinciális, poros kis kelet-európai valóságban nem jutunk egyről a kettőre.
De ne feledjük, Kelet-Európa a számos kis, egymással összeugrasztható náció és entitás térsége, egy kelet-nyugati átjáróház, ahol ugyanezen ezer év alatt az idegen, mint olyan, a hódítót jelentette. Itt mindig más nagyhatalmak mondták meg, hogy mit, hogyan kell tenni.
A törökök, németek, oroszok, az EU, mind a világ más helyeiről összegyűjtött javaikra támaszkodva diktálták és diktálják itt a politikát.
Keleten a két legnagyobb lélekszámú állam, a lengyelek és a románok együttesen sincsenek annyian, mint a németek egymagukban. De ráadásként ott vannak külön-külön a franciák, spanyolok, angolok, vagy a két kis Benelux államocska, amelyek egykoron szintén jelentős gyarmatokat tudhattak maguknak.
Ez az a bizonyos bezzeg-EU. Így könnyen diktálhatnak nekünk.
Mert így könnyű őket jó példának beállítani, de technikailag semmivel sem mások, mint keleti tükörképük, az egykori Szovjetúnió volt.
A különbség csak annyi, hogy a második világháború után ez a bizonyos Nyugat kisebb emberveszteség mellett, nagyobb gazdasági támogatást kapott az USA-ból, mint ami a szovjeteknek rendelkezésre állt.
Emiatt komolyabb szintre tudott felfejlődni, de egykori befolyása feletti joga egy az egyben átadódott a tengerentúlra.
Teljesen természetes, hogy egyes keletről menekült, térben és időben is jól eloszló kisebb csoportoknak, családoknak, egyéneknek volt esélyük fegyelmezett menekültként, a kinti normákat elfogadva egyéni sikereket elérni egy sokkal nagyobb potenciállal bíró közegben, vagy szimplán csak megcsodálni és élményként hazaüzenni a nyugati élet felsőbbrendűségét.
De a Nyugat ugyanezt soha nem fogja itt is megengedni.
Minden birodalom mindenkori felhajtóerejét a folyamatosan lenyomva tartott perifériájához képesti potenciálkülönbség biztosítja.
Keleten soha nem lesz nyugati életszínvonal, csak, ha valamely okból kifolyólag a Nyugat előbb találna összeomlani és valamely csodának köszönhetően Káeurópa össze tudna fogni.
).
Acel- es Szenkozosseg neven indult, europai projectkent 1951-ben, nem volt sem a 48-as Marshall Plan resze, nem is kapcsolodott hozza (a Marshall Plant amugy felajanlottak meg nekunk is, a szovjetek blokkoltak.)
