Ha befolyt pénzt a férjnek átadná, az is csak enyhítő körülmény lenne?
Nem volta férje, a "párja" volt - házasságban bejátszhat a vagyonközösség is, és hogy közös vagyon volt-e a kártya vagy sem.. ezért fontos, amit írtál is, hogy nem volt közös tulajdonban.
Tevékeny megbánás. Ha teljes beismerés mellett, még a vádemelés előtt, és a sértett által elfogadott módon jóváteszed a körülményeket. Viszont itt nem biztos hogy játszik, mert csak 3 év alatti büntetési tételnél zárja ki a büntetést, illetve 5 évig korlátlanul enyhítető. Mivel ő itt jó eséllyel 50+ milliós dologgal rendelkezett sajátjaként, amire 8 évig terjedő büntetés is lehet, itt nem játszik a büntetlenség, de persze jelentős enyhítő körülmény.
Önkéntes elállás is lehetne, ha kísérleti szakban lenne még a dolog (=nem büntethető), és pl. leveszi a kártyát az aukcióról. Itt megint előjön a dogmatika, hogy befejezett-e a bűncselekmény, hiszen akkor már nem kísérletről lenne szó, márpedig itt szerintem már minden részét befejezte a tényállásnak, az teljesen megvalósult - a kártyát rábízták (ez még kérdés egyébként), nem az övé volt, jogtalanul sajátjaként rendelkezett vele, amikor aukcióra rakta.
Persze belegondolva, hogy a nőnek fogalma sem volt róla, hogy mennyit ér a kártya, lehet hogy teljesen megúszná valamilyen enyhébb alakzattal - a tudata nem fogta át, hogy 50 milliós kártyát passzol el, anélkül pedig kétséges a bűnössége, mert annak van szubjektív eleme is - legalább szándékosságnak vagy gondatlanságnak kell fennállnia valamennyi tényállási elemre, ideértve annak a tudatát, hogy a kártya 50 milliót ér.
Látható, hogy a büntetőjog olyan mint egy jéghegy, alig pár soros tényállások vannak, viszont minnél jobban belemész, annál több mérlegelnivaló, elmélet van mögötte.
Ezt egyáltalán minek nevezi a jog, ha eladsz valamit, ami nem a tied, de a pénzt a tulajnak adod?
Sikkasztás. Rádbízott idegen dologgal sajátodként rendelkezel, vagy azt jogtalanul eltulajdonítod. Itt az első történt. Rád bízták a kártyát, aztán úgy kezelted, mintha a tiéd lenne, és szabadon adhatod-veheted.
Kártya esetében hülyén hangzik, de azért értékben ez ugyanaz az eset, mintha a haverod családi házát meghirdeted és valahogy eladod a nevében (majdnem lehetetlen, annyi biztosíték van beépítve a rendszerben).
Ő attól még nem lesz boldog, hogy a vételárat tőled forintra megkapja majd...
