Eddig még karanténban vagyok, így fizikálisan nem voltam kint, viszont az elmúlt 5 évben több céggel (kb. 15) voltam projekt szinten kapcsolatban.
Röviden az eddigi tapasztalatok:
- rengeteg melót kellett beletennem, hogy a követelmények teljesüljenek. Magáncégek esetében ezt egyszerűbb átültetni, állami hátterű cégek esetében nehéz.
- sokszor vannak nyelvi akadályok, ez nehezíti a munkát, többször kell a dolgokat elmondani
- nehéz a helyzetem, mivel 37 éves vagyok, az életkorom miatt (klasszikus kung-fu-ce felfogás) alacsony volt a szavam súlya korábban, azóta más a beosztásom, így odafigyelnek. A státusz a legfontosabb dolog, mindent ezen keresztül néznek.
- az igen lehet, a lehet meg nem.
- minél magasabb a rangod, annál több helyről kérsz tanácsot, így minden döntés hosszabb. Nem úgy döntesz, mint indivídum, hanem mint közösség. Ha csapatod van, akkor be kell vonnod őket, mivel a második körös családnak tartják magukat.
- nincs 9-től 5-ig munka, folyamatos meló van.
- a hosszú barátság titka a szoros minőségellenőrzés.
- van egy erős generációs külömbség: a fiatalok futnak előre és onnan néznek később vissza, hogy merre jutottak, ha rossz az irány, akkor változtatnak. Az öregek 384 alkalommal gondolkodnak, tánácskoznak, utána lépnek. A fiatalok között iszonyúan erős a verseny, mindent a státuszért. Emiatt sajnos a fluktuáció is magas, így brutális szakember hiány van. Az északi területek emiatt szenvednek az elvándorlástól, a belső területeken ezért nincsen utánpótlás. Mindenki megy a tengerparti nagyvárosokba
- minden nyugati berendezésnek van legalább 5 kínai verziója.
- az olcsó gagyi a múlt - persze van az is, ha azt rendeled. Nagyon bonyolult és komplex berendezéseket is legyártanak, de oda kell rájuk figyelni.
- Jelenleg 3 berendezéstípus van, amit még annyira jól nem tudnak legyártani, ebből leghamarabb a sóágyas reaktort fogják elérni, mivel rengeteg SMR kutatás megy.
- persze, itt is van kulagyártás, repedt reaktortetőtől kedzve az elrontott hőkezelésen át a totális értetlenkedésen keresztül minden, ahogy Európában is volt.
- ha reverse-engineering, akkor számolatlanul van erőforrás.
- voltam szeptember végén egy "virtuális üzembejáráson" egy Belső-Mongóliában lévő kovácsoló üzemben. Agyig automatizált gyártást- miközben egyedi dolgokat gyártanak lehetett Hololence-n keresztül végignézni. Mindenen QR-kód, melósok tablettel rohangálnak, egy SAP-variáns kezeli a rendszert, digital twin az összes géphez, hőtani CFD szimulációk a hőkezelő kemencékhez, majd visszavalidálják a modelt a mechanikai tulajdonságokkal, ez megy be egy központ adatbázisba, majd azzal reszelik tovább a modelt. Aztán a gyártól 2km-re ott a jurta meg a sztyeppe. Ide nagyon el szeretnék jutni.
- ha 2×2=6-ot mond a főnök, akkor erre nem az a reakció, hogy rossz, mert a 2×2=4, hanem az a kérdés, miért mondta azt, hogy 6. Mi az a nagy összefüggés, ami miatt ezt mondja!? Ezt nyugati fejjel azért szokni kell...
Amit hibának látok, az az egyéni kezdeményezések hiánya - de ez valószínűleg az idősebb generáció sajátossága. Nem ők találták ki a facebook-ot, de tovább lett fejlesztve, a wechat köröket ver rá. Nem itt lett kitalálva a youtube, de a bilibili ezerszer jobb (nem csak simán feliratkozol egy csatornára, hanem még itt is kategóriákat tudsz csinálni a csatornákon belül, például), kaját rendelsz, kihozzák drónnal, majd bemegy egy automatikus UV-s fertőtlenítőbe, onnan egy konvejor, majd amikor jön az aktuális lázmérés meg fertőtlenítés, utána megkapod.
A fiatalok éhesek, ott szerintem ez változni fog