Hülyék mindig is voltak. Nekem részben ugye szakmai ártalom a hegyekben kóborlás (sajnos már az igazán nagyok nem mennek), de mindenfelé lehet találkozni idiótákkal. A Rám-szakadékban, télen, miközben keményen fagyott, akik két letörés közt rekedtek, mert nem gondolták volna, hogy a fagy = jég = nincs tapadás = csúszik. Vagy a Tátrában, a Magisztralen (a felső, a Magas Tátrán végighúzódó túristaút) meghalt idióta NDK-sok, akik ugyan nyáron, de egy szál fehér trikó + szandál (szigorúan zoknival) kombóban gondolták abszolválni. Aztán jött a hirtelen lehülés egy kis esővel, mire megtalálták őket, addigra már késő volt. De ott volt az a kedves japán gyerek is aki úgy gondolta felsétál a Mount-Everest-re, trekking cipőben. Vég nélkül lehetne sorolni ezeket a sztorikat. A szép, hogy ilyenkor mindig mindenki más a hibás, ők természetesen nem, mert nekik NEM MONDTÁK. Mit? Hogy a természet nem úgy működik, mint a belvárosi, fűtött, kényelmes otthonod? Hogy ott nincs termosztát, meg nem tudsz öt perc alatt hazaérni metróval, ha éppen úgy gondolod neked ebből elég volt?
Miért azt mondták, hogy milyen amikor télen, csendes hóesésben bivakolsz az Alacsony Tátrában, és reggel arra ébredsz, hogy TÖKÉLETES csönd van és körülötted vastagon áll a szűz hó ameddig ellátsz? Összedobod a reggeli teádat, és miközben betolod a reggelit arra gondolsz, hogy egyszer láthatsz ilyet életedben. Hát igen, ilyet nem látsz az ablakodból a hetedik kerületben.
Van azért ellenpélda is. Ausztria, Alpok, hegyi út. Kis nyári extra tábor, kis gleccser és jégfal oktatással, visszafelé tartottunk egy napi menetből, rajtunk a cucc, ahogy kell, plusz egy orvos a csapatban. Mikor elértük az utat (köves, hegyi út) rohan a hegyi ház tulaja, hogy kicsit feljebb valaki balesetezett, menjünk már oda. Öregasszony fekszik az út szélén, törött bokával, család körülötte aggódik. Hegyimentők riasztva, helikopter majd jön, mi meg a dokival támogatva, elláttuk. Órákig tartottuk felette a fóliát, kapott fájdalomcsillapítót, vizet, stb. Segítettünk levinni a helikopterhez. Mikor heli el, család jön és akarnak adni pénzt, de mondtuk nekik, hogy ne vicceljenek már, nem azért csináltuk. Erre odaadták a ház tulajának a pénzt, hogy akkor ők fizetik az italunkat. Másnapi foglalkozás elmaradt, erős másnaposság miatt. Ezer schillingből elég durván lehetett inni anno. Na ők pl. nem álltak neki elmondani, hogy a hegyimentők, az iskola és a terület gazdája a hibás, meg a rohadt hegy.