Néha elmélázok, hogy az örökségemből elhoznék valamennyi horgászcuccot és eljárkálnék néha...
De utána nem tudom mit kezdenék a hallal, én még pucoltam gyerekként nem keveset, de a család szerintem sírva menekülne
Megpucolod akár kint a parton, viszel egy tuskót/kemping asztalt a partra, meg mondjuk egy ikea ládát amibe a megtisztított halat teszed kis friss vízbe, és csoki. Egy zacsi jégkocka a benzinkúton, bedobod a vízbe, hazáig kibírja. a család csak a finom fogások illatát kell élvezze. A családnak sem árt ha tudja honnan került az asztalra amit eszik! (Ezt a vegyikombinát kiömlőjénél fogtam!!!!) Egy idő múlva esetleg kíváncsiak lehetnek, és megtapasztalhatják a folyamat eredetileg komfortzónán kívüli lépéseit is!
A youtuberól:
Gyerekkoromban mindig apám tisztította a karácsonyi halat, de nem horgászott, így "élő" hallal csak karácsonykor találkoztam. Öcsém néha segített neki, nekem kimaradt (mert én nagyon precízen csomagoltam, úgyhogy nekem kellett mindenki karácsonyi ajándékát becsomagolni ez idő alatt
), úgyhogy nem sajátítottam el ezt a tudományt. Pár éve karácsonykor kellett volna magam pucoljam a pontyot a halászléhez, és szó szerint egy telefonhívásos konzultáció és 10 perc youtube után pöcc-röff ment. (Oké, voltam már disznóvágáson elégszer, 4 évesen öreganyámmal csirkét vágtunk, meg van éles kéz a háznál, stb.)
Szerintem ezért nem kell a attól tartani, hogy az emberek ne jönnének seperc alatt bele ebbe is, nem hiszem hogy különösen szupertehetséges lennék (ebben
), ha nekem ment,kb bárkinek aki nem szefós menne. Persze nincsnek szellemi gátjaim ilyesminél, bár a szagokhoz megvallom azért néhány lépésnél kell az önuralom... de még egy gyerek is képes kell legyen ennyi önkontrollra, hogy pár percig büdössel dolgozik... naponta megyünk budira, vagy egy háziasszony rendszeresen takarítja a WC-t, az sem kellemesebb, mégis megbirkóznak vele emberek rutinszerűen a cél érdekében. Az ösztönzők, és a kiváncsiság hiányoznak sokszor.