Nem akarok gonoszkodni, de... Á, kit áltatok, dehogy nem.
Szoval par sorral fenntebb azt irtad, hogy
fiatal a rehab csapat, meg hogy
50 alattiak vannak ott, es hogy milyen
jo csajok vannak a melegvizes medenceben. Probalok finoman fogalmazni.... Azt hiszem fiatal kamaszkent az ilyen helyzetet sokkal lehangolobban irtad volna le. Konkretabban: a vilagbol kiszaladtal volna.
Mondjam azt, hogy olyan 25(?) es 50 kozott mar kicsit lassabb a rehabilitacio is?... Szoval picit (á, megvan, ezt a szot kerestem
erettebben mar a felepulesnek is tobb idot kell adni.
Itt valami összecsúszott:
- egyetemistaként voltam jó csajokkal kezdő úszáson a medencében
- 33 évesen már a 70 éves Marnénivel voltam egy medencében rehabon, a gyógytornasz jócsajok meg kint cincogtak, hogy milyen finom meleg a víz (amibe próbáltam nem belefulladni, mert egy dolog, hogy a gyakorlat egyszerűen néz ki, meg a másik, hogy nem igazán lebegek a víz felszínén közben)
- Vagyunk a cégnél olyan 50 körüli létszámmal, de itt már van mindenféle 10 db hadirokkant: tapasztalt és gyakori túrázó, meg korábbi maratonista, meg született feleség stb stb 30 és 50 között. Nem igazán találnék olyan változót ebben a mintában, amire rá lehetne bökni, hogy na ezért lesz valaki sérves. Ha mondjuk mindenki lenne vagy 120 kiló és egész nap csak heverészne, akkor sokkal egyszerűbb lenne.
- A legjobb az egészben, hogy mondjuk a 10 fő kb 10 különböző ellátást kap(ott) nagyjából ugyanarra: volt akit műtöttek, volt aki fizikóval megúszta, volt akit addig fizikóztak, míg meg nem kellett műteni. Meg persze mindenféle villamos kezelések, lézer. Plusz sosincs vége, aki egyszer bele kerül, az jobban lehet, de ez nem olyan mint egy békebeli vakbélgyulladás, hogy csak kikapják oszt mögvan (5 nap múlva már mehet is álomvizsgáztatni).
- Ami még bekavar, az az időjárás: nyáron voltak ezek a jópofa egy hetes időszakok, amikor semmi, most meg egyik nap szupercinncinn, másnap meg "meg fogsz dögleni" (ilyenkor az ember átkopogtat a szoszedba, hogy te is? én is. jejj!!). A rendes napi penzum meg mondjuk örvendetes módon nődögél, az ember ki tud menni a klotyórától hosszas hónapok munkájával eljut odáig, hogy 2 óra alatt összenordicwalkingol 10km-t. Meg később lefut 7 km-t a bombatölcséres erdős füves izében. De attól még pont ugyanúgy nyafog minden munkanap végén, ha tipegni-topogni kell 3x1,5 óra előadás tartása során. Csak mondjuk nem az van, hogy a lábfeje zsibbad a két vádliján meg kétféle iranyból fújó szelet érez, hanem csak van egy papucs a lábán (ja. van, a cipő alatt...).
- Csúcspont: a csodaszeres embereket ajánló családtagok. Kezdetben csak azért raktam magam karanténba, hogy ne kelljen utazni, de pár homeopátiás árnikakrémmel meg ákupunktúrás szupercsontkovács ajánlásával később el kellett ismernem, hogy sok embernek jól állnak a kilométerek. Kedvencem meg az olyan, aki fel akar küldeni a tetőre, vagy csodálkozik, hogy miért nem utazok el nyaralni tengerpartra. Vagy a csúcspont: "dehát már tudsz járni, akkor már jól vagy". Ilyenkor nem sok valaszt el a parafa markolatú kevlárszálas teleszkópos túrabotom nem rendeltetésszerű használatától.
- Másfelől a barátok és az Asszony meg tök jól gondomat viselte, az egyik elvitt kajakozni, a másik adta a túrabotot, a harmadik elirányított az egészségügy bugyraiban, a negyedik egész nyáron eljárt velem sétálni kb naponta (+ sörözés a végén, ameddig tudtam ülni...).
Na szóval ez inkább figyelmeztetés lenne másoknak, hogy vigyázzatok arra a nyavajás derékre, mert a 3. X után könnyen fel lehet vele ülni a szopórollerre.