Meg kellene érteni előszőr, hogy a választási rendszer hogyan működik. Amiről te beszélsz, az a vegyes választási rendszerek győzteskompenzációs mechanizmusa, és a rendszerváltás óta jelen van a magyar választási rendszerben.
Vannak egyéni és listás képviselői mandátumok is. Az egyénileg elnyert mandátum a nagy többség, amit kiegészít a pártlistán elnyert mandátum és egy kompenzációs mechanizmus, hogy a "vesztes" szavazók akarata se menjenek teljesen a levesbe, hanem valamilyen fajta politikai képviselet nekik is jusson, akkor is ha egyéniben sehol sem nyertek.
Annak idején 94-ben az pártlistákon 33%-ot elért MSZP-nek így lett 55%-os többsége a parlamentben, érdekes módon akkor nem sikoltott senki. (1,65 arányú győzteskompenzáció). Ehhez képest a mostani választáson a listákon van a fityesznek 49% a listán, az egyéni helyek meg szinte mind az övék.
A mostani meg a korábbi választási rendszer között az legnagyobb különbség, hogy sokkal hangsúlyosabb az egyéni mandátumok aránya, azt viszont rendre megnyerik a kormánypárti jelöltek. Konkrétan ha nem lennének kompenzációs listák, amiről a vesztesek és a győztesek is kapnak további "pártlistás" mandátumot, hanem csak egyéni mandátumok lennének, akkor nem egy 2/3-os parlement lenne itt, hanem a 106 egyéni mandátumból 91 a kormánypárté lenne (85%-os parlamenti többséggel..).
Egyéniben ugyanis ez lett az eredmény:
Az éremnek tehát két oldala van - az, hogy a kormánypártnak 2/3-a van, ugyanúgy ezeknek a kompenzációs listáknak az eredménye, mint hogy a baromi gyenge ellenzéki pártoknak egyátalán 1/3 jutott. Egy brit választási rendszerben (50+1 szavazattal nyersz, a többiek meg nem kapnak semmit) alig egy tucat ellenzéki képviselő ülhetne a parlamentben, mert csak ennyi helyen tudtak a jelöltek személyesen nyerni.