Nem szakmám az acélgyártás és a metallurgia így számszerű szorzóra nem vállalkozok, de:
- 80 év alatt mindenben volt technológiai fejlődés, így a kohászatban, alapanyagban, ötvözés és edzéstechnikában is
- már 30 évvel a háború után is olyan acélok, ötvözők és ötvözési eljárások voltak, amiről a háború előtt/alatt álmodni se tudtak, nem véletlen hogy az első sugárhajtóművek élettartama pár-tíz üzemóra volt, ma meg ezeket ezer-órákban mérik
- ráadásul a harckocsik páncélzata már jó ideje nemcsak acél, hanem mindenféle spec anyagokat tartalmazó szendvics-páncélzat - szóval szerintem elég nehéz a korrekt összehasonlítás.
Jó lenne ha Ozymandias ide tévedne, metallurgia-témában ő biztos többet tudna mondani.
pont ezért kérdezem,nem acél páncél van már régóta így nem is kell olyan hangsúlyt fektetni az acél komponensre mintha kizárólag az lenne.
A gond az volt régen, hogy a szennyezőkkel nem tudtak mit kezdeni, plusz az ötvözők hatásai sem voltak igazán a mélységig feltérképezve. Ahhoz, hogy egy páncél jól működjön, 4 dolog kell:
- legyen kellően szívós az anyag, ne ridegedjen (ha meglövik, akkor ott elég komoly dinamukus/termikus hatások vannak, a ridegtörésnek nem kellene bekövetkeznie. Előfordulhat, hogy meglövik a páncélost mondjuk egy 20mm-essel mínusz 10 fokban. A páncélon nem fog áthatolni a lövedék, de a páncélt elrepeszti.
- legyen kellően kemény és szilárd, mivel ellen kell állnia a lövedéknek. A szívósság és a szilárdság alaphelyzetben egymás ellentétei. Valami vagy szívós lesz, de akkor nem lesz kemény és fordítva.
- lehessen hegeszteni. Ezt nem azért mondom, mert hegesztőmérnök vagyok, hanem azért, mert valahogy a lemezeket egymáshoz kell erősíteni, plusz az sem árt, ha lehet javítani - adott esetben tábori körülmények között. (van, amit nem lehet, mert nem láttam még hordozható 250 köbméteres vákuum kamrát elektronsugaras hegesztőgéppel, akad ilyen megoldás is..)
- az anyagminőségek ne nagyon változzanak a vastagsággal. Komoly gond lenne, ha a páncél inhomogén, illetve belső anyaghibák se legyenek.
A világháborús időszakban ezeket nehezen tudták elérni. A szívóssági problémákat nem ismerték, lásd Liberty hajók (első hegesztett hajók, középen törnek, ha víz hőmérséklete 10 fok alá került). Kemény lehetett az anyag, ha agyon edzették, ez azt jelenti, hogy nagyon gyorsan hűtötték le, ami egyúttal azt is jelenti, hogy rengeteg feszültség maradt az anyagban (ez megint csak a ridegtörést erősíti), plusz felületi repedések voltak - de ezeket sem ismerték akkoriban.
A hegesztés is gyerekcipőben járt, a kohászat akkori szintjén a széntartalom bajosan volt 0,25% alatt szerkezeti acélokban, a rozsdamentes acélok ugyancsak a magas széntartalomtól szenvedtek, de az egy másik történet. Maximum lánggal vagy elektródával lehetett valamit hegeszteni, VAGY öntvényekben gondolkodtak. Az öntvényeknél a belső anyaghibák akkoriban törvényszerűek voltak. Nagyon jól tudtak már hengeres alkatrészeket önteni, de egy olyan tagolt alkatrészt, mint egy harckocsi tornya hiba nélkül leönteni akkoriban lehetetlen volt. Komoly kétségeim vannak, hogy akkoriban páncéllemezt tudtak repedésmentesen hegeszteni (nagy összegben mernék rá fogadni, hogy nem), így esetleg maradt a szegecselés.
Emiatt nehéz számszerűen mondani bármit is, mert ha csak az anyag folyáshatárából indulok, akkor ma van egy 7-os szorzó. A páncéllemezeket keménységre osztályozzák, 350-400, akár 600HB keménységű is lehet az anyag - ha valakinek a kopásálló lemez ugrik most be, nem téved sokat. Az ARMOREX vagy egy HARDOX lemez ugyanott készül és nagyjából ugyanaz az összetétel, maximum az utólagos hőkezelésben van némi eltérés (a páncéllemeznél alacsonyabb az utolsó megeresztési hőmérséklet, emiatt lehet keményebb, mint a "sima" lemez)
Aztán manapság nagyon pontosan lehet összetételt beállítani, a szemcsefinomítás, szekunder metallográfia ismert, így az anyag lehet egyszerre kemény és szívós is. Az anyaghibák kimutathatósága kb. olyan szintű, mint a mai orvosi diagnosztika vs. 1940-es évek orvosi diagnosztikája. 120mm-es anyagot már le lehet úgy hengerelni, hogy az rendben legyen. Az anyaghibákat is lehet modifikálni a gyártásnál, hogy ne rétegesen, hanem finoman, gömbszerűen legyenek jelen (Ca, Zr, Ce mikroötvözés), illetve már a betétoldal olyan, hogy nagyon tiszta anyagok kerülnek az ívfényes kemencébe.
Ha ezt hozzáveszem, akkor sanszos az elméleti 10-es szorzó - ACÉLRA. De az anyagtudomány nem csak az acél esetében fejlődött, hanem a többi vonalon is. Kerámiák, törésmechanika, alakoptimalizálás, statisztikai alapon változó keresztmetszet, stb..
a végén oda van biggyesztve, hogy nem ott történt, nem úgy tört|ént, nem azok tették. Az ilyen újságírót amellett, hogy örökre eltiltanám az újságírástól, és leültetném hangulat keltésért. Beperelném a lappal együtt rágalmazásért is. Persze a hátravinni és agyonlőni is megoldás.
