Nem tudom mi a bajod. Megosztottam egy cikket.
Amiből két dolog lényeges! 1, Dél-Koreai közvélemény véleménye, 2, Kis Kim jelek szerint gazdasági nyitáson gondolkodik a Kínai modellt átvéve!
[BIZTPOL] A nagy sakktábla
- Téma indítója Montezuma
- Indítva
-
- Címkék
- háttérhatalom valóságelméletek
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
-
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, és a kialakult helyzet kapcsán szeretnénk elkerülni a (többek között az ukrán topikban is tapasztalható) információs zajt, amit részben a hazai sajtóorgánumok hozzá nem értő cikkei által okozott visszhang gerjeszt. Mivel kizárható, hogy a hazai sajtó, vagy mainstream szakértők többletinformációval rendelkezzenek a fórumhoz képest a Wagner katonai magánvállalat oroszországi műveletével kapcsolatban, így kiegészítő szabály lép érvénybe a topik színvonalának megőrzése, javítása érdekében:
- a magyar orgánumok, közösségi média oldalak, egyéb felületek hírei és elemzései (beleértve az utóbbi időkben elhíresült szakértőket is) nem támogatottak, kérjük kerülésüket.
- a külföldi fősodratú elemzések, hírek közül az új információt nem hordozók szintén kerülendők
Ezen tartalmak az oldal tulajdonosának és moderátorainak belátása szerint egyéb szabálysértés hiányában is törölhetők, a törlés minden esetben (az erőforrások megőrzése érdekében) külön indoklás nélkül történik.
Preferáltak az elsődleges és másodlagos források, pl. a résztvevő felekhez köthető Telegram chat-ek, illetve az ezeket közvetlenül szemléző szakmai felületek, felhasználók.
- Status
Amiből két dolog lényeges! 1, Dél-Koreai közvélemény véleménye, 2, Kis Kim jelek szerint gazdasági nyitáson gondolkodik a Kínai modellt átvéve!
A brit királynő 15 percet várt Trump érkezésére, másképp mondva Trump 15 percet késett.
Mai hir hogy az USA nme ad felmentest europai vallalatoknak az irani szamkciok alol.
Mivel a penzugyi rendszer amerikai kezben van sztem mar el is indult az emlegetett 300 millio euro keszpenz.
Mivel a penzugyi rendszer amerikai kezben van sztem mar el is indult az emlegetett 300 millio euro keszpenz.
Oroszok, ha figyeltek: remélem, megtaláljátok [Hillary Clinton] harmincezer eltűnt emailjét! Szerintem a sajtónk nagyon örülne ennek – mondta egy sajtótájékoztatón Donald Trump 2016. július 27-én. Az oroszok márpedig figyeltek, az egyik orosz katonai titkosszolgálat, a GRU hekkercsapata még aznap este hozzálátott, hogy megpróbálja feltörni azt a magánszervert, ahonnan Clinton a levelezését bonyolítja. Ráadásul mindez másfél hónappal volt azután a zárt körű találkozó után, ahol a Trump elnökválasztási kampányának vezetői (kampánymenedzsere, illetve a fia és a veje) egyértelműen jelezték az orosz államhoz kötődő egyéneknek, hogy érdeklik a Hillary Clintont lejárató információk.
Vajon Trump itt tudatosan próbálta terelgetni az orosz titkosszolgálatokat, hogy milyen jellegű információknak örülne igazán? Ez csak egy az ezer kérdés közül, amire még mindig nem tudni a választ Trump és az oroszok kapcsolata körül.
Abból a nyilvánosságnak szóló vádiratból tudjuk, hogy gyakorlatilag Trump ország-világ előtt elmondott kérésére aktivizálódtak az orosz hekkerek, amit múlt pénteken tett közzé a Trump és az oroszok összejátszása ügyében nyomozó különleges ügyész, Robert Mueller. Ezúttal 12 orosz titkosszolgálati tiszt ellen emeltek vádat az amerikai elnökválasztásba való beavatkozásról szóló összeesküvés miatt (ahogy a korábbi, kamuhír-propagandás vádirat, úgy a mostani, hekkertámadásokra koncentráló dokumentum is meglepően olvasmányosra, szinte kémregényszerűre sikerült).
A vádirat megjelenése idején Trump éppen európai körútját töltötte, aminek megint központi motívuma volt az észak-atlanti szövetségi rendszer aláaknázása. A NATO-csúcstalálkozón azzal fenyegetőzött, hogy az USA ki fog lépni a NATO-ból, ha a tagországok nem emelik lehetetlen mértékben a GDP-arányos katonai kiadásaikat (Trump tévesen azt gondolja, hogy ez valamiféle tagdíj vagy védelmi pénz). A hét második felében Nagy-Britanniában nyomást gyakorolt Theresa May miniszterelnökre, hogy minél előbb hagyja el az Európai Uniót. Egy vasárnapi interjúban megkérdezték tőle, hogy ki az USA legnagyobb ellensége, mire azt válaszolta, hogy az EU. Alig egy hónappal ezelőtt a kanadai G7 találkozón bomlasztotta a nyugati országok egységét a kereskedelempolitikai zsarolásával, és követelte azt, hogy Oroszországot újra meghívják a találkozókra.
Ma pedig Vlagyimir Putyin orosz elnökkel fog találkozni Helsinkiben, és külpolitikai elemzők már előre azt latolgatják, hogy vajon milyen nagyszabású engedményeket fog tenni az orosz elnöknek. Vlagyimir Putyin annak örülne a legjobban, ha esetleg az USA nevében Trump elismerné a Krím orosz elcsatolását, leállítaná a kelet-európai NATO-hadgyakorlatokat, vagy ígéretet tenne az orosz oligarchák elleni szankciók feloldására (utóbbit már megtette volna, ha az USA kongresszusa nem kötné a kezét). Trumpnak az a meggyőződése pedig, hogy az amerikai választásokba való orosz beavatkozást nem tartja olyan komoly dolognak, hogy problémázni kellene rajta, a múlt heti vádemelések után sem változott meg. Egyébként sem lenne túl hiteles, ha szembeszállna azzal a külső beavatkozással, ami éppen őt és szövetségeseit segítette hatalomra, és segíti majd várhatóan a novemberi időközi választásokon is.
De miért elkötelezett ennyire Trump, hogy Putyinék szekerét tolja? Az amerikai sajtó gyakorlatilag oroszlázban él, amióta Trump – amilyen szorosan, olyan váratlanul – megnyerte a választást, és kiderült, hogy kampánya kapcsolatban állt az orosz hatalomhoz közel álló szereplőkkel, ráadásul ezt már a választások előtt is vizsgálták szövetségi nyomozók. Az amerikai titkosszolgálatok szerint arra a sokrétű dezinformációs beavatkozásra, amivel az oroszok belenyúltak az amerikai választásokba, személyesen Putyin adott parancsot.
Riporterek, tényfeltáró újságírók és egyszerű állampolgárok százai, talán ezrei próbálnak a végére járni annak, hogy egészen pontosan milyen viszonyban is volt a megválasztott amerikai elnök, illetve üzleti és politikai köre az oroszokkal, pontosabban Vlagyimir Putyin rezsimjével. A tévés hírműsorokban a Watergate-ügyhöz hasonló lebilincselő folytatásos történet lett a Trump-orosz kapcsolat, Mueller ügyész minden lépését feszült érdeklődéssel követik. Ennek köszönhetően több tucatnyi orosz oligarchával, titkosügynökkel és más érdekes szereplővel ismerkedhetett meg az amerikai közvélemény.
Mivel a tét és az elnök politikái által kiváltott érzelmek elég nagyok, ezért talán nem meglepő, hogy nincs hiány összeesküvés-elméletekből.* A teljesen realisztikus történet, ami elkezdett kirajzolódni az amerikai sajtóban megjelentett történeteket összerakva, szintén egy összeesküvésről szól. Eszerint az oroszok káoszt akartak nyugaton, ezért folyamatosan segítik titkosszolgálati eszközökkel azokat a politikai erőket, amelyek támadják a hazai intézményeket és szimpatizálnak az oroszországi berendezkedéssel, külpolitikai törekvésekkel. Donald Trump kampánya pedig tele volt opportunista emberekkel, akik különböző okokból ugyan, de szívesen fogadták az oroszok támogatását. Trumpot viszont nem az oroszok mozgatják eszerint az elgondolás szerint, csak jókor volt jó helyen.
De van egy fokkal szélsőségesebb elmélet is, ami szerint Donald Trump maga gyakorlatilag orosz ügynök.
Mi van, ha végül a legszélsőségesebb összeesküvés-elméletről fog kiderülni, hogy igaz volt?
Végső soron a később Nixon elnök bukásához vezető Watergate-ügyet is sokáig egy valószínűtlen összeesküvés-elméletként kezelték. (A közvélemény pedig csak a Nixon-hangfelvételek nyilvánosságra kerülése idején fordult az elnök ellen.) Ehhez képest amit most tudunk a Trump-orosz botrányról, az bizonyos szempontból már sokkal durvább, mint az elbénázott betörésből indult Watergate-ügy.
Több, az Obama-kormányzat idején vezető beosztásban lévő titkosszolgálati vezető (többek között John Brennan volt CIA-főnök és James Clapper korábbi hírszerzési igazgató) nyilatkozott úgy, hogy szerintük Trump legalábbis tudtán kívül az orosz titkosszolgálatok óhajainak megfelelően cselekszik. A korábban atlanti kémkörökben kifejezetten hitelesnek tartott Cristopher Steele-féle dosszié számos állításról pedig bebizonyosodott, hogy tényszerű*.
A rengeteg Trump-orosz kapcsolódási ponton* és a gyakran titkosszolgálati forrásokra építő cikkeken túl három igazán nagy, de legalábbis nehezen kimagyarázható jelét adja Trump, hogy valami igenis lehet az elgondolás mögött:
Mi van, ha Trump tényleg orosz ügynök?
Vajon Trump itt tudatosan próbálta terelgetni az orosz titkosszolgálatokat, hogy milyen jellegű információknak örülne igazán? Ez csak egy az ezer kérdés közül, amire még mindig nem tudni a választ Trump és az oroszok kapcsolata körül.
Abból a nyilvánosságnak szóló vádiratból tudjuk, hogy gyakorlatilag Trump ország-világ előtt elmondott kérésére aktivizálódtak az orosz hekkerek, amit múlt pénteken tett közzé a Trump és az oroszok összejátszása ügyében nyomozó különleges ügyész, Robert Mueller. Ezúttal 12 orosz titkosszolgálati tiszt ellen emeltek vádat az amerikai elnökválasztásba való beavatkozásról szóló összeesküvés miatt (ahogy a korábbi, kamuhír-propagandás vádirat, úgy a mostani, hekkertámadásokra koncentráló dokumentum is meglepően olvasmányosra, szinte kémregényszerűre sikerült).
A vádirat megjelenése idején Trump éppen európai körútját töltötte, aminek megint központi motívuma volt az észak-atlanti szövetségi rendszer aláaknázása. A NATO-csúcstalálkozón azzal fenyegetőzött, hogy az USA ki fog lépni a NATO-ból, ha a tagországok nem emelik lehetetlen mértékben a GDP-arányos katonai kiadásaikat (Trump tévesen azt gondolja, hogy ez valamiféle tagdíj vagy védelmi pénz). A hét második felében Nagy-Britanniában nyomást gyakorolt Theresa May miniszterelnökre, hogy minél előbb hagyja el az Európai Uniót. Egy vasárnapi interjúban megkérdezték tőle, hogy ki az USA legnagyobb ellensége, mire azt válaszolta, hogy az EU. Alig egy hónappal ezelőtt a kanadai G7 találkozón bomlasztotta a nyugati országok egységét a kereskedelempolitikai zsarolásával, és követelte azt, hogy Oroszországot újra meghívják a találkozókra.
Ma pedig Vlagyimir Putyin orosz elnökkel fog találkozni Helsinkiben, és külpolitikai elemzők már előre azt latolgatják, hogy vajon milyen nagyszabású engedményeket fog tenni az orosz elnöknek. Vlagyimir Putyin annak örülne a legjobban, ha esetleg az USA nevében Trump elismerné a Krím orosz elcsatolását, leállítaná a kelet-európai NATO-hadgyakorlatokat, vagy ígéretet tenne az orosz oligarchák elleni szankciók feloldására (utóbbit már megtette volna, ha az USA kongresszusa nem kötné a kezét). Trumpnak az a meggyőződése pedig, hogy az amerikai választásokba való orosz beavatkozást nem tartja olyan komoly dolognak, hogy problémázni kellene rajta, a múlt heti vádemelések után sem változott meg. Egyébként sem lenne túl hiteles, ha szembeszállna azzal a külső beavatkozással, ami éppen őt és szövetségeseit segítette hatalomra, és segíti majd várhatóan a novemberi időközi választásokon is.
De miért elkötelezett ennyire Trump, hogy Putyinék szekerét tolja? Az amerikai sajtó gyakorlatilag oroszlázban él, amióta Trump – amilyen szorosan, olyan váratlanul – megnyerte a választást, és kiderült, hogy kampánya kapcsolatban állt az orosz hatalomhoz közel álló szereplőkkel, ráadásul ezt már a választások előtt is vizsgálták szövetségi nyomozók. Az amerikai titkosszolgálatok szerint arra a sokrétű dezinformációs beavatkozásra, amivel az oroszok belenyúltak az amerikai választásokba, személyesen Putyin adott parancsot.
Riporterek, tényfeltáró újságírók és egyszerű állampolgárok százai, talán ezrei próbálnak a végére járni annak, hogy egészen pontosan milyen viszonyban is volt a megválasztott amerikai elnök, illetve üzleti és politikai köre az oroszokkal, pontosabban Vlagyimir Putyin rezsimjével. A tévés hírműsorokban a Watergate-ügyhöz hasonló lebilincselő folytatásos történet lett a Trump-orosz kapcsolat, Mueller ügyész minden lépését feszült érdeklődéssel követik. Ennek köszönhetően több tucatnyi orosz oligarchával, titkosügynökkel és más érdekes szereplővel ismerkedhetett meg az amerikai közvélemény.
Mivel a tét és az elnök politikái által kiváltott érzelmek elég nagyok, ezért talán nem meglepő, hogy nincs hiány összeesküvés-elméletekből.* A teljesen realisztikus történet, ami elkezdett kirajzolódni az amerikai sajtóban megjelentett történeteket összerakva, szintén egy összeesküvésről szól. Eszerint az oroszok káoszt akartak nyugaton, ezért folyamatosan segítik titkosszolgálati eszközökkel azokat a politikai erőket, amelyek támadják a hazai intézményeket és szimpatizálnak az oroszországi berendezkedéssel, külpolitikai törekvésekkel. Donald Trump kampánya pedig tele volt opportunista emberekkel, akik különböző okokból ugyan, de szívesen fogadták az oroszok támogatását. Trumpot viszont nem az oroszok mozgatják eszerint az elgondolás szerint, csak jókor volt jó helyen.
De van egy fokkal szélsőségesebb elmélet is, ami szerint Donald Trump maga gyakorlatilag orosz ügynök.
Mi van, ha végül a legszélsőségesebb összeesküvés-elméletről fog kiderülni, hogy igaz volt?
Végső soron a később Nixon elnök bukásához vezető Watergate-ügyet is sokáig egy valószínűtlen összeesküvés-elméletként kezelték. (A közvélemény pedig csak a Nixon-hangfelvételek nyilvánosságra kerülése idején fordult az elnök ellen.) Ehhez képest amit most tudunk a Trump-orosz botrányról, az bizonyos szempontból már sokkal durvább, mint az elbénázott betörésből indult Watergate-ügy.
Több, az Obama-kormányzat idején vezető beosztásban lévő titkosszolgálati vezető (többek között John Brennan volt CIA-főnök és James Clapper korábbi hírszerzési igazgató) nyilatkozott úgy, hogy szerintük Trump legalábbis tudtán kívül az orosz titkosszolgálatok óhajainak megfelelően cselekszik. A korábban atlanti kémkörökben kifejezetten hitelesnek tartott Cristopher Steele-féle dosszié számos állításról pedig bebizonyosodott, hogy tényszerű*.
A rengeteg Trump-orosz kapcsolódási ponton* és a gyakran titkosszolgálati forrásokra építő cikkeken túl három igazán nagy, de legalábbis nehezen kimagyarázható jelét adja Trump, hogy valami igenis lehet az elgondolás mögött:
Mi van, ha Trump tényleg orosz ügynök?
Retorikai szinten napról-napra durvul az amerikai-kínai vámháború, miután múlt hét pénteken mindkét fél évi 34 milliárd dollárnyi áruforgalomra vetett ki 25 százalékos vámot. További 16 milliárd dollár értékű kereskedelemre heteken belül terjedhet ki hasonló intézkedés, és a nyár végére akár újabb 200 milliárd dollárnyi kínai árucikkre jöhet plusz 10 százalék amerikai vám.
A kínaiak fogadkoznak, hogy minden lépésre hasonló intézkedéssel válaszolnak, de mivel jóval kevesebb árut importálnak az Egyesült Államokból, a 200 milliárd dollárt csak akkor érhetik el, ha 10 százaléknál jóval magasabb tarifát alkalmaznak. De szóba jöhetnek olyan megtorló intézkedések is, mint megrendelések lemondása, fogyasztói bojkott szervezése vagy a Kínában üzletelő amerikai cégek életének megkeserítése.
A hongkongi Asia-Analytica nevű elemző cég vezérigazgatója, Pauline Loong a Bloombergnek azt mondta: a felek túllépték azt a pontot, ahonnan még vissza lehetett volna fordulni. Szerinte arra, ami ezután következik a kínai-amerikai kapcsolatokban, nem annyira a kereskedelmi vagy a hidegháború a jó kifejezés, hanem a jégkorszak.
Ráadásul a Hszi Csin-ping kínai elnök által országa számára felvázolt fejlődési pálya – amelynek célja egy tehetős, csúcstechnológiát birtokló gazdasági nagyhatalom megteremtése – óhatatlanul összeütközéshez vezet a világ jelenlegi első számú hatalmával, az Egyesült Államokkal, világít rá a Bloomberg egy elemzése. Ezért jóval többről van szó a kibontakozóban lévő kereskedelmi háború kapcsán, mint a konkrét okok között emlegetett amerikai kereskedelmi deficit, valamint a kínaiak piacvédelmi és szellemi tulajdonjogokat sértő intézkedései.
Sokkal inkább stratégiai szembenállásról érdemes beszélni, amely egyre erőteljesebb lehet, függetlenül a mostani kereskedelmi háború kimenetelétől.
Az egyik oldalon a világ jelenlegi első számú nagyhatalma áll, egy piacvezérelt demokrácia, amely régóta igyekszik elősegíteni a liberális elvek terjedését a világban, persze nem függetlenül nemzeti érdekeitől. Az államkapitalista egypártrendszer által vezérelt Kína feltörekvő hatalom, háta mögött a történelem egyik leglátványosabb növekedési csodájával. Növekvő erejével tökéletesen tisztában van, és már világszerte alternatívát kínál az amerikaiak ajánlatával szemben: fejlesztési hitelek politikai feltételek nélkül. Persze úgy, hogy a kínai vállalatok garantáltan jól járjanak.
Az eltérő politikai berendezkedésnek a kereskedelmi háborús taktika szempontjából is van jelentősége. A kínaiak arra számíthatnak, hogy Donald Trump amerikai elnököt meghátrálásra kényszeríti a szavazóbázisát alkotó államok termékeire kivetett vámok, és az, ha a kínai termékek széles körének megsarcolása miatt többe kerül majd a megélhetés szerte az országban. A lényegében haláláig elnöknek választott Hszi Csin-pingnek viszont nem kell aggódnia választások miatt.
Noha Donald Trump módszereivel sokan nem értenek egyet, az amerikai politikában egyre inkább kétpárti konszenzus van arról, hogy ideje határozottan fellépni a kínai törekvésekkel szemben. A Szenátus demokrata frakciójának vezetője nemrég azért bírálta az elnököt, mert szerinte nem elég kemény Pekinggel szemben.
Jó oka van annak, hogy az ehhez hasonló hangok most erősödtek fel. A kínai GDP már megközelítette az amerikai kétharmadát, és egyre kisebb a lemaradása az olyan területeken, mint a legfejlettebb gyártástechnológia, a digitális világ vagy éppen a katonai rakétarendszerek.
A kereskedelmi háború csak tünete a nagy amerikai-kínai versenyfutásnak
A kínaiak fogadkoznak, hogy minden lépésre hasonló intézkedéssel válaszolnak, de mivel jóval kevesebb árut importálnak az Egyesült Államokból, a 200 milliárd dollárt csak akkor érhetik el, ha 10 százaléknál jóval magasabb tarifát alkalmaznak. De szóba jöhetnek olyan megtorló intézkedések is, mint megrendelések lemondása, fogyasztói bojkott szervezése vagy a Kínában üzletelő amerikai cégek életének megkeserítése.
A hongkongi Asia-Analytica nevű elemző cég vezérigazgatója, Pauline Loong a Bloombergnek azt mondta: a felek túllépték azt a pontot, ahonnan még vissza lehetett volna fordulni. Szerinte arra, ami ezután következik a kínai-amerikai kapcsolatokban, nem annyira a kereskedelmi vagy a hidegháború a jó kifejezés, hanem a jégkorszak.
Ráadásul a Hszi Csin-ping kínai elnök által országa számára felvázolt fejlődési pálya – amelynek célja egy tehetős, csúcstechnológiát birtokló gazdasági nagyhatalom megteremtése – óhatatlanul összeütközéshez vezet a világ jelenlegi első számú hatalmával, az Egyesült Államokkal, világít rá a Bloomberg egy elemzése. Ezért jóval többről van szó a kibontakozóban lévő kereskedelmi háború kapcsán, mint a konkrét okok között emlegetett amerikai kereskedelmi deficit, valamint a kínaiak piacvédelmi és szellemi tulajdonjogokat sértő intézkedései.
Sokkal inkább stratégiai szembenállásról érdemes beszélni, amely egyre erőteljesebb lehet, függetlenül a mostani kereskedelmi háború kimenetelétől.
Az egyik oldalon a világ jelenlegi első számú nagyhatalma áll, egy piacvezérelt demokrácia, amely régóta igyekszik elősegíteni a liberális elvek terjedését a világban, persze nem függetlenül nemzeti érdekeitől. Az államkapitalista egypártrendszer által vezérelt Kína feltörekvő hatalom, háta mögött a történelem egyik leglátványosabb növekedési csodájával. Növekvő erejével tökéletesen tisztában van, és már világszerte alternatívát kínál az amerikaiak ajánlatával szemben: fejlesztési hitelek politikai feltételek nélkül. Persze úgy, hogy a kínai vállalatok garantáltan jól járjanak.
Az eltérő politikai berendezkedésnek a kereskedelmi háborús taktika szempontjából is van jelentősége. A kínaiak arra számíthatnak, hogy Donald Trump amerikai elnököt meghátrálásra kényszeríti a szavazóbázisát alkotó államok termékeire kivetett vámok, és az, ha a kínai termékek széles körének megsarcolása miatt többe kerül majd a megélhetés szerte az országban. A lényegében haláláig elnöknek választott Hszi Csin-pingnek viszont nem kell aggódnia választások miatt.
Noha Donald Trump módszereivel sokan nem értenek egyet, az amerikai politikában egyre inkább kétpárti konszenzus van arról, hogy ideje határozottan fellépni a kínai törekvésekkel szemben. A Szenátus demokrata frakciójának vezetője nemrég azért bírálta az elnököt, mert szerinte nem elég kemény Pekinggel szemben.
Jó oka van annak, hogy az ehhez hasonló hangok most erősödtek fel. A kínai GDP már megközelítette az amerikai kétharmadát, és egyre kisebb a lemaradása az olyan területeken, mint a legfejlettebb gyártástechnológia, a digitális világ vagy éppen a katonai rakétarendszerek.
A kereskedelmi háború csak tünete a nagy amerikai-kínai versenyfutásnak
A kis sárgák már rohangásznak a kereskedelmi világszervezethez: https://index.hu/gazdasag/2018/07/16/kina_usa_wto_kereskedelmi_haboru/
Kereskedelmi vitákat és problémákat a kereskedelmi szövetségnél kell jelenteni. Mégis mit kellett volna csináljanak, leatomozni a nyugati partot vagy megszállni Dél-Koreát?
Orosz-Amerikai csúcs:
"Putyin jól járt
Maga a vizit önmagában úgy tűnik, inkább Putyinnak kedvező: a Krím annexiója miatti nemzetközi - egyébként is eléggé lyukacsos - elszigetelés végét jelentheti, bár arról nincs szó, hogy ezzel hamarosan megszűnnének az Oroszországgal szembeni, cégekre és Putyin-közeli személyekre vonatkozó nyugati szankciók, amelyekre válaszul Oroszország is kereskedelmi szankciókat vezetett be. Igaz, a legfontosabbat, a földgázt és kőolajat ez nem érinti, Trump többek között ezért is ment a múlt heti NATO-csúcson az európai tagoknak, elsősorban Németországnak: felvetve, hogy ha Moszkva valóban fenyegetés, akkor Berlin miért üzletel vele, miközben saját védelmi kiadásait alacsonyan tartja, azaz az amerikaiak pénzén védeti meg magát.
Trump szerint ezzel a vitával nem gyengíti, hanem erősíti a NATO-t, ezzel válaszolt azoknak is, akik szerint túl sok érdeket adna fel Helsinkiben Putyinnal tárgyalva."
https://index.hu/kulfold/2018/07/16/helsinki_sajtotajekoztato_trump_putyin/
"Putyin jól járt
Maga a vizit önmagában úgy tűnik, inkább Putyinnak kedvező: a Krím annexiója miatti nemzetközi - egyébként is eléggé lyukacsos - elszigetelés végét jelentheti, bár arról nincs szó, hogy ezzel hamarosan megszűnnének az Oroszországgal szembeni, cégekre és Putyin-közeli személyekre vonatkozó nyugati szankciók, amelyekre válaszul Oroszország is kereskedelmi szankciókat vezetett be. Igaz, a legfontosabbat, a földgázt és kőolajat ez nem érinti, Trump többek között ezért is ment a múlt heti NATO-csúcson az európai tagoknak, elsősorban Németországnak: felvetve, hogy ha Moszkva valóban fenyegetés, akkor Berlin miért üzletel vele, miközben saját védelmi kiadásait alacsonyan tartja, azaz az amerikaiak pénzén védeti meg magát.
Trump szerint ezzel a vitával nem gyengíti, hanem erősíti a NATO-t, ezzel válaszolt azoknak is, akik szerint túl sok érdeket adna fel Helsinkiben Putyinnal tárgyalva."
https://index.hu/kulfold/2018/07/16/helsinki_sajtotajekoztato_trump_putyin/
Valahogy eddig olyan nagy mellénnyel álltak ki a kínaiak. Majd ők megmutatják. Most meg mószer?
"Az amerikai elnök leszögezte: soha nem volt rosszabb az Egyesült Államok és Oroszország viszonya, mint most
De ennek vége. Fél órával ezelőtt ez véget ért” – hangsúlyozta Donald Trump, aki ismételten „konstruktív párbeszédet” emlegetett."
http://www.origo.hu/nagyvilag/20180...ednek-minositette-a-talalkozot-putyinnal.html
Na Uli, Trump újra orosz ügynök?
De ennek vége. Fél órával ezelőtt ez véget ért” – hangsúlyozta Donald Trump, aki ismételten „konstruktív párbeszédet” emlegetett."
http://www.origo.hu/nagyvilag/20180...ednek-minositette-a-talalkozot-putyinnal.html
Na Uli, Trump újra orosz ügynök?
T
Törölt tag 1526
Guest
A hírek szerint feltörölte a padlót Putyinnal és becsicskította, úgyhogy aligha"Az amerikai elnök leszögezte: soha nem volt rosszabb az Egyesült Államok és Oroszország viszonya, mint most
De ennek vége. Fél órával ezelőtt ez véget ért” – hangsúlyozta Donald Trump, aki ismételten „konstruktív párbeszédet” emlegetett."
http://www.origo.hu/nagyvilag/20180...ednek-minositette-a-talalkozot-putyinnal.html
Na Uli, Trump újra orosz ügynök?
A hírek szerint feltörölte a padlót Putyinnal és becsicskította, úgyhogy aligha
Hát mi sem ugyanazokat a hírportálokat olvassuk az egyszer biztos
http://hu.euronews.com/2018/07/16/putyin-trump-barati-legkoru-megbeszeles
Ez meg roppant érdekes:
"Az amerikaiak azt mondták: sosem fogják elismerni a Krím-félsziget megszállását, de lehet, hogy Trump másként gondolja? Szerinte ugyanis akár Moszkvához is tartozhat, hisz az emberek többsége oroszul beszél."
http://hu.euronews.com/2018/07/16/trump-putyin-szemtol-szembe
T
Törölt tag 1526
Guest
Tökmindegy milyen hírportált olvasol, mert egyik se tudja megmondani miről beszéltek négyszemközt, úgyhogy mindenki azt magyarázhat bele amit akar, illetve azt a belemagyarázást fogadhatja el ami neki tetszik. Én a magam részéről határozottan láttam Putyin szemén a becsicskulás jeleit.Hát mi sem ugyanazokat a hírportálokat olvassuk az egyszer biztos
http://hu.euronews.com/2018/07/16/putyin-trump-barati-legkoru-megbeszeles
Ez meg roppant érdekes:
"Az amerikaiak azt mondták: sosem fogják elismerni a Krím-félsziget megszállását, de lehet, hogy Trump másként gondolja? Szerinte ugyanis akár Moszkvához is tartozhat, hisz az emberek többsége oroszul beszél."
http://hu.euronews.com/2018/07/16/trump-putyin-szemtol-szembe
Szóval akkor a mai állás Washington szerint:
- EU- ellenség
- Kína- vámháború
- Oroszország- véget ért a hidegháború
- EU- ellenség
- Kína- vámháború
- Oroszország- véget ért a hidegháború
A hírek szerint feltörölte a padlót Putyinnal és becsicskította, úgyhogy aligha
Itt azért érzek némi ellentmondást
- Status