2017. május 12. fordulópont volt a hadtörténelemben: egy nap leforgása alatt támadott meg egy ország 150 másikat, ilyen pedig még sosem fordult elő azelőtt. Nem ugrik be a szuperhadművelet, bárhogy erőlteti a memóriáját, ugye? Segítek: aznap futott körbe az interneten a Wannacry zsarolóvírus, több mint 200 ezer gépet megfertőzve, és komoly fennakadásokat okozva óriáscégek és állami intézmények működésében világszerte.
A támadás mögött - nemzetközi szakértők egybehangzó véleménye szerint - Észak-Korea állt. Nem csak úgy észak-koreai hekkerek, hanem konkrétan az észak-koreai állam. Több ország (köztük nagy- és középhatalmak, az USA, Nagy-Britannia, Ausztrália, Japán) hivatalosan kiberháborús agresszióval vádolta meg Kim Dzsongunt.
Júniusban aztán az egész dolog megismétlődött, a vírus a NotPetya volt, a támadó Oroszország, a célpont Ukrajna, a járulékos áldozat egy csomó cég világszerte. Köztük a dán Maersk, a világ legnagyobb tengeri szállítmányozási vállalata, amin keresztül a teljes világkereskedelem beleremegett a kibertámadásba.
És hogy a dolog még cifrább legyen, mindkét vírus részben az egyik amerikai hírszerző hivataltól, az NSA-től ellopott kiberfegyverre épült.
“2017 volt az az év, amikor mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy az interneten háború zajlik. Országok háborúznak egymással a neten, és közben a kormányok a nagy techcégektől várják, hogy szavatolják a békét.” - mondja Brad Smith, a Microsoft jogi igazgatója, és közben azon gondolkozom, hogy mondott-e bárki ennél cyberpunkabb dolgot William Gibson óta. Brüsszelben vagyunk, a Microsoft főhadiszállásán, ahol vendéglátóink egy csomó újságírót és nemzetközi szakértőt győzködnek arról, hogy nagyon ideje lenne már egy új genfi egyezménynek, ami a kiberháborút szorítaná épeszű határok közé. A legnagyobb techcégek benne lennének, a NATO benne van, az ENSZ benne van, hát akkor mi a probléma? Miért folytatja azzal Brad Smith, hogy ha tíz év alatt sikerül összehozni, az nagy sikernek fog számítani?
A világháború már elkezdődött, és nincs hozzá szabálykönyv
A támadás mögött - nemzetközi szakértők egybehangzó véleménye szerint - Észak-Korea állt. Nem csak úgy észak-koreai hekkerek, hanem konkrétan az észak-koreai állam. Több ország (köztük nagy- és középhatalmak, az USA, Nagy-Britannia, Ausztrália, Japán) hivatalosan kiberháborús agresszióval vádolta meg Kim Dzsongunt.
Júniusban aztán az egész dolog megismétlődött, a vírus a NotPetya volt, a támadó Oroszország, a célpont Ukrajna, a járulékos áldozat egy csomó cég világszerte. Köztük a dán Maersk, a világ legnagyobb tengeri szállítmányozási vállalata, amin keresztül a teljes világkereskedelem beleremegett a kibertámadásba.
És hogy a dolog még cifrább legyen, mindkét vírus részben az egyik amerikai hírszerző hivataltól, az NSA-től ellopott kiberfegyverre épült.
“2017 volt az az év, amikor mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy az interneten háború zajlik. Országok háborúznak egymással a neten, és közben a kormányok a nagy techcégektől várják, hogy szavatolják a békét.” - mondja Brad Smith, a Microsoft jogi igazgatója, és közben azon gondolkozom, hogy mondott-e bárki ennél cyberpunkabb dolgot William Gibson óta. Brüsszelben vagyunk, a Microsoft főhadiszállásán, ahol vendéglátóink egy csomó újságírót és nemzetközi szakértőt győzködnek arról, hogy nagyon ideje lenne már egy új genfi egyezménynek, ami a kiberháborút szorítaná épeszű határok közé. A legnagyobb techcégek benne lennének, a NATO benne van, az ENSZ benne van, hát akkor mi a probléma? Miért folytatja azzal Brad Smith, hogy ha tíz év alatt sikerül összehozni, az nagy sikernek fog számítani?
A világháború már elkezdődött, és nincs hozzá szabálykönyv
Fullra tolja a kreténséget! 
