Nem áldozatban mérik, hanem tettben. Tömegpusztító fegyverek bármilyen léptékű bevetésére, tömegpusztító fegyerek aránytalanul pusztító bevetése az arányos válasz az eredeti hidegháború kezdete óta. Ez úgy alakult ki, hogy mindkét fél elvetette a tömegpusztító fegyverek bevetésének korlátozott lehetőségét a gyakorlatban, mert nem látta senki reálisnak, hogy lehetséges lenne korlátozott szcenárió. A tömegpusztító fegyverek bevetését azóta torolja meg minden nagyhatalom az arzenálja javának bevetésével, mint lehetőséggel.
Az első öbölháborúban B-52-es bombázók állomásoztak a térségben nukleáris fegyverekkel, hogy az akkor még nagyon is létező iraki vegyifegyverek bármilyen bevetését Irak teljes felégetésével torolják meg. Ugyanez az opció a második öbölháborúban is fennált. Ez a normális protokoll a világban.
Hogy most nem ez történik brit-orosz relációban az arra utal, hogy itt tényleg orosz csapás történt, mert ha brit titkosszolgálati akció lenne, akkor az nem "hullana a semmibe". Ilyet saját szolgálat csak súlyos következményeknek megágyazó ürügyként követne el. A brit visszafogottság a nyugat-európai demokráciák szokásos bénultsága, miszerint igyekeznek a békét fenntartani. A második világháború előtt is ez ment egy ideig.