http://www.origo.hu/tudomany/torten...-kitorese-a-merenylettol-a-haduzenetekig.html
A szerb kormány július 23-án este kapta meg az ultimátumot, és 48 órája volt arra, hogy választ adjon a belgrádi osztrák–magyar követnek. Kezdetben úgy tűnt, hogy Szerbia hajlik az ultimátum elfogadására. Ez megnyugtatóan rendezte volna a konfliktust, hiszen eddig a pontig egyetlen más nagyhatalom érdeke sem került veszélybe. Július 25-én délelőtt a szerb kormány elfogadta a Monarchia követeléseit, délután azonban megérkezett Szerbia oroszországi nagykövetének jelentése, amely megfordította az apatikus belgrádi hangulatot. A diplomata értesülése szerint a cár udvarában erőteljes szerbbarát hangulat uralkodik, a cár pedig kihirdette a mozgósítást közvetlenül megelőző szintet: „a háborús felkészülési időszakot”.
Oroszország nem akart háborút, hiszen nem érezte még magát fölkészülve a konfliktusra. A „háborús felkészülési időszak” meghirdetését így – noha számoltak a következményekkel – főként a diplomáciai nyomásgyakorlás eszközének szánták Ausztriával szemben, azt kérvén, hosszabbítsák meg a Szerbiának adott ultimátum határidejét. Ausztria erre nem volt hajlandó, így miután Nikola Pasic szerb miniszterelnök alig negyed órával az ultimátum lejártát megelőzően személyesen átadta az osztrák–magyar követnek a követeléseket részben elutasító választ, az osztrák–magyar követség munkatársai egy órán belül elhagyták Belgrádot. A diplomáciai kapcsolatok megszakítását követően július 28-án, kedden Bécsből megérkezett a hadüzenet is Belgrádba. Eközben pedig már nagyban zajlott az osztrák–magyar hadsereg részleges mozgósítása Szerbia ellen.
Noha további kísérletek történtek a helyzet békés rendezésére, Oroszország végül július 30-án kihirdette az általános mozgósításról szóló rendeletet, a tartalékosoknak másnap kellett jelentkezniük a laktanyákban. Az orosz belügyminiszter, mielőtt aláírta, keresztet vetett: tudta jól, hogy a döntésnek milyen következményei lehetnek. Az európai nagyhatalmak attól rettegtek, hogy lemaradnak, ha nem mozgósítanak időben: az Osztrák–Magyar Monarchia július 31-én rendelte el az általános mozgósítást, oroszellenes éllel.
A magát az orosz mozgósítás miatt fenyegetve érző Németország ezt követően „háborús veszélyhelyzetet” hirdetett – ez az utolsó lépés a mozgósítás előtt –, és július 31-én két ultimátumot juttatott célba. Figyelmeztették Oroszországot, hogy amennyiben 12 órán belül nem hagy fel az általános mozgósítással, Németország is mozgósít, Franciaországtól pedig 18 órán belül garanciát követelt, hogy semleges marad egy esetleges német–orosz háborúban. Ez utóbbi az 1892. évi orosz–francia szerződés alapján nyilvánvalóan képtelen kérés volt, Oroszország pedig nem hátrálhatott meg. Amikor augusztus 1-jén az orosz külügyminisztériumban a német követ átvette Oroszországnak a mozgósítás leállítását elutasító válaszát, már ott lapult a táskájában a hadüzenet.
Szerintem egyértelmű, hogy az első világháború Oroszország miatt lett világháború. A Monarchia miatt csak egy kis jelentéktelen összecsapás lett volna. Tegyük hozzá, hogy a Monarchia teljesen jogosan támadta meg a szerbeket, hisz az államuk terrorszervezetet segített, akik nem csak a trónörököst ölték meg, de már hosszú ideje teljesen nyiltan próbálták destabilizálni a Monarchiát.
Azt is hozzátenném, hogy a merénylet után az angolok és a franciák is elítélték a szerbek cselekedetét. Ha közvetlenül a merénylet után támad a Monarchia, valószínűleg nem lesz világháború belőle, csakhát túlságosan legálisan akartak eljárni, előbb lefolytatták a nyomozást, közben meg a szerbeknek volt ideje megbeszélni az oroszokkal a helyzetet, azok meg aztán bele tudták rángatni a többieket is egy olyan ország piszkos ügye miatt kitört háborúba, amit ők is elítéltek.