Rendben, tehát azt nem akarod tisztázni, hogy Te egyetértesz-e evvel a gondolkodásmóddal. Sajnos úgy tűnik igen. Kétségtelen, hogy vannak gonosz, őrült emberek. Való igaz, hogy káoszt, háborút szítanak, akár tudatosan, akár öntudatlanul. Általad betekintést nyerhetünk ilyen megbomlott, rosszindulatú elmékbe.
Ezen mentális építmény építőkövei a végkövetkeztetések fázisaiban nagyjából passzolnak egymáshoz. Ehhez azonban kell egy olyan alapvetés, amely cáfolja az emberi evolúció, gondolkodás, altruizmus és erény létezését, azaz egy egészséges pszichéjű ember nem azonosulhat vele. Íme:
“
A katonai gondolkodásmód vagy nevezzük konzervatív realizmus logikájának azt diktálja, hogy ne bízzunk az emberben! Az erőszak, önzés, bírvágy, biztonság és hatalom iránti vágy az ember megváltoztathatatlan természetéből fakad. Az ember legjobb akarattal is szükségképpen dönt romlásba másokat. Kizárólag intézmények tudják objektív módon korlátozni, de nem felszámolni és végső soron nem kiküszöbölni az emberi természet szükségszerűen gyarló voltát, amely gyarlóság, mint fogalom is egy embertelen, irrális erkölcsfilozófia keretei között értelmezhető csak, mint a jóság ábrándjának kerékkötője.”
Értelmetlen. Miért is nevezzük a “katonai gondolkodásmódot” (amely nem irányzat, sem egy közmegegyezésen alapuló értékrendszer, csupán egy technikai nézőpont) konzervatív realizmusnak? Ez nem derül ki, és nyilván nincs is ilyen egyezés.
De miért is diktálná a katonai gondolkodásmód, hogy ne bízzunk az emberben? A katonák között biztosan nincs ilyen közmegegyezés, nem is oktatnak ilyet, és ostobaság is lenne. Ha már óvodás szinten vagyunk, akkor annyit lehet tanácsolni, hogy ne bízzunk ez ellenségben.
Aztán, mi alapján állítod, hogy a “
konzervatív realizmus logikája azt diktálája, hogy ne bízzunk az emberben”??? A konzervatív realisták között sem létezik ilyen gondolati azonosság. Idézz már bármit is Morgenthatutól, Huntingtontól, Hobbestól, ami alátámasztaná ezt az általános érvényű “ne bízz az emberben” felhívást. Talán olvasmányaid folytán egyes neokonzervatívokra gondoltál, akik az egypólusú világot tartják kívánatosnak? De hát ilyet még ezek az ártányok sem írnak le sehol, hogy “ne bízzunk az emberben”! Ez így egy hajnali matt részeg kocsmai beszélgetés szintje.
Aztán a következő: “
Az ember legjobb akarattal is szükségképpen dönt romlásba másokat.” Gúnyt űzöl belőlünk? Ez a “pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve…” című okoskodásnak a groteszk karikatúrája amit írsz, de még arra is rálicitál. “A legjobb akarattal is szükségképpen romlásba dönt másokat”? Full hülyeségeket tolsz ide, úgy megfogalmazva mintha gondolkodás eredményei lennének, márpedig éppen a gondolkodás hiányát tükrözik.
De lehet még fokozni: “
Kizárólag intézmények tudják objektív módon korlátozni, de nem felszámolni és végső soron nem kiküszöbölni az emberi természet szükségszerűen gyarló voltát…”,
Az eleje még csak egy totális tévedés, tehát pont az ellenkezője igaz: semmilyen rendszer nem lesz igazságos, ha igazságtalan emberek működtetik (lásd “demokrácia”), és bármilyen rendszer igazságos lesz, ha az élén igazságos ember áll (pl. a diktatúra is, ha teszem azt egy altruista bölcs áll az élén). Ez a tévedés meg abból a baromságból fakad, hogy mindenki gonosz és megölné a másikat, de mintegy öntudatlan társadalmi önvédelmi mechanizmus, létrejönnek az intézmények, amit persze gonoszok működtetnek, de valahogy mégiscsak korlátozzák a gyarlóságot. Pont az ellenkezője igaz. A civilizációs alapintézmények jószándékból és tervezés által jönnek létre, majd erodálódnak a civilizációk hanyatlása folytán.
Na de ez már több mint tévedés: “
gyarlóság, mint fogalom is egy embertelen, irrális erkölcsfilozófia keretei között értelmezhető csak, mint a jóság ábrándjának kerékkötője”
Tehát akkor jóság nincs, mert az csak egy ábránd, következésképp a gyarlóság is csak ennek az imaginárius fogalomnak az ellenpontja, azaz nem létező dolog, de mégis kizárólag az intézmények tudják korlátozni (de kiküszöbölni nem). Azaz létező intézmények kellenek egy nem létező fogalom kiküszöböléséhez.
Tehát két gyengeelméjű, Tibi Atyát sokszorosan alulmúló kocsmai hangulatfestő megállapítás és egy ezeket követő anarcho-dadaista torzulat az alapvetésed, amelyet eztán “lefordítasz” a geopolitikai szituációra.
Nem akarok Neked rosszat, mert Téged is anya szült, és része vagy az emberiségnek. De kérlek gondold újra az erkölcsi és gondolati alapjaidat, mert amit csinálsz a fórumon az jóesetben a világot nyomorba döntő elmék tükrözése, abból viszont bőven elég volt ennyi, rossz esetben viszont tényleg egy közveszélyes őrült kibontakozását láthatjuk. Én kívánom Neked, hogy sikerüljön kimásznod ebből a mentális pöcegödörből, ha pedig nem sikerül, akkor legyen valaki aki megvédi tőled a környezetedet. További vitáknak Veled mindenesetre nincs értelme, én nagyon jó néven venném, ha most már valódi eszmecsere folyna itt, pont mint amilyen nélküled szokott volt.
A katonai gondolkodásmód vagy nevezzük konzervatív realizmus logikájának azt diktálja, hogy ne bízzunk az emberben! Az erőszak, önzés, bírvágy, biztonság és hatalom iránti vágy az ember megváltoztathatatlan természetéből fakad. Az ember legjobb akarattal is szükségképpen dönt romlásba másokat. Kizárólag intézmények tudják objektív módon korlátozni, de nem felszámolni és végső soron nem kiküszöbölni az emberi természet szükségszerűen gyarló voltát, amely gyarlóság, mint fogalom is egy embertelen, irrális erkölcsfilozófia keretei között értelmezhető csak, mint a jóság ábrándjának kerékkötője.
Na akkor fordítsuk le ezt két, egymást kölcsönösen elpusztítani képes hatalom szituációjára. Mindkét hatalom joggal feltételezi a másikról, hogy gonosz okokból, hatalmi, gazdasági és erőszakra törekvő okokból el akarják pusztítani a másikat és joggal feltételezi józanabb pillanataiban azt is, hogy a másik hatalom pusztítóerejétől féltében, pusztán a sajátjai biztonsága érdekében el akarja pusztítani a másikat. Mindkét feltételezés azon az igazságon alapul, hogy a saját, jól ismert hatalmi szándékai azonosak ezzel, ő maga is ezt tervezi és erre jó oka van, a fennt vázoltak közül mindegyik.
Mit tegyen az egyszeri hatalom abban a helyzetben, amikor lehetősége nyílik elviselhető saját veszteséggel végleges megoldást találni a fenyegetés kiiktatására!
Bízhat abban, hogy a másik hatalom a technológia fejlődése, szerencse forgandósága közepette egy hasonló szituációban, a jövőben nem fog támadni? --> NEM.
Az amerikai vezetőknek itt és most esélyük van jót cselekedni az atomháború kirobbantásával, mégha az amerikai tízmilliók halálát is okozná egy olyan szituációban, ahol Amerikai totális csapást tud mérni Oroszországra, míg az utóbbi csak igen mérsékeltet Amerikára.
A becsületes, tisztességes, jólelkű embereknek kötelessége megnyomni a gombot a sajátjaik védelmében a jövőre gondolva, ahogy a túlonnani oldalon is viszont.
Kezdettől fogva ez a szitucáió és ennek feloldására találta fel a két hatalom első hidegháborús elődje/formája a kölcsönös elrettentés politikáját, mint haladékot a döntéshozatal alól. Amíg nincs esély siker reményében kirobbantani a totális atomháborút, addig nem kell meghozni a döntést e háború kirobbantásáról, csak félni a következményeitől.
A háború, amiről egy orosz zsoldos nemrégiben úgy beszélt, hogy az egyetlen zajló háború, az amerikai-orosz háború már a kilencvenes években elkezdődött, a koszovói konfliktustól nagyon gyorsan el is jutottunk volna a korunkat jellemző szituációig, ha nem jön közbe néhány arab terrorista és egy időre ez nem tereli el Amerikai figyelmét a továbbra is létező stratégiai kihívásáról: Oroszországról. A terror elleni háború értelmetlensége és a háború folyamán napvilágot látott tény, miszerint a terror nem jelent kihívást Amerika létére és életére újra Oroszországra irányította a figyelmet és újra ott vagyunk, amin már túllenénk, ha nincs 911.
Amerikai stratégiai fölény van, nincs orosz elrettentés, legalábbis nem félnek tőle és igen valószínű, hogy megalapozott e bátorság, így a jó emberek, a becsületes és tisztességes amerikaiak éppúgy kezdenek a háború iránt elkötelezetté válni, mint a politikai és gazdasági érdekből ebben utazók. Akárhogy is nézzük, ebben a relációban a Trumpok, veszett republikánus héják a jó emberek közé tartoznak, nem háttérből vezérelt gazdasági és hatalmi összefonódások, hanem sajátjaik józan féltése és a stratégiai lehetőség kihasználása vezérelheti őket a háborús politika felé.
Mi mást tehetnének! A józanság, a hit, a becsület diktálja az atomháborút annak érdekében, hogy soha a jövőben ne törhessen ki olyan atomháború, amibe a sajátjaik pusztulnak bele mindnyájan, most, hogy a sajátjaik döntő többségét akár meg is menthetik az ellenség teljes kiirtásával párhuzamosan!
Itt nincsenek gonoszok, itt az egyetlen erkölcstelenség a hezitálás a gomb fölött és minden ráció, jóság, gonoszság, önérdek és altruizmus egyaránt háborút követel.
Így lehetséges leírni a klasszikus hidegháborús töréspontot, amitől a nukleáris csapásmérő paritás gyakorlata az első hidegháborúban megóvta a világot.