Kínában az utóbbi évtizedekben a mindennapokban is jól érzékelhető életszínvonal/életminőség javulás volt és ez most is tart. A jelenlegi hatalom legitimitását elsősorban ez adja és nem az erőszakszervezetek (azok egyelőre másodlagosak). Addig, amíg ez a folyamat tart, Kínában teljesen irreális össztársadalmi elégedettségről álmodozni azoknak, akik kívülről ezt szeretnék látni (mert nem kedvelik Kínát). "A lét határozza meg a tudatot" és a lét most éppen javul.
Ezzel szemben az USA-ban és Nyugat-Európában egy viharos ütemű társadalmi, állami, demográfiai, etnikai, szellemi, technológiai önfelszámolás zajlik.
Az idő nem csak gazdaságilag, de társadalmi szempontból is Kínának dolgozik.
De még ha lenne is elégedetlenség, akkor is Kínában ezt ezerszer könnyebb kezelni. És ennek csak egyik oka az erőszakszervezetek, vagy a társadalom feletti ellenőrzés hatékony megszervezése. A másik oka a mentalitás. A mindenkibe beleivódott konfucianista filozófiai alapok. A közösség érdekeinek egyéni érdekek felett állása és ennek széles körű elfogadása. A kínai emberek hosszú távú szemlélete, ami akár generációkon is átível és a szülők tudatosan vállalnak egy nehezebb életet, csak hogy a gyerekeiknek jobb legyen.
Kínában messze-messze nem divat az a fajta anarchizmus, minden határon túltolt ultraliberalizmus, határtalan önzőség, hedonizmus, önpusztító dekadencia, amit most nyugaton a meglévő társadalmi szerveződés felszámolására használnak fel.
A kínai társadalom is és a kínai államhatalom is ezerszer ellenállóbb a felforgatás nyugaton látható módszereivel szemben.
Az sem igaz, hogy Kína kizárólagos erőforrása az olcsó munkaerő lenne, ami csak exportra tud termelni. Egyre meghatározóbb náluk a belső piac szerepe és a kínai belső piac növekedésének még rendkívül nagy távlatai vannak. A belső piacot tudatosan fejlesztik is. A piac mellett megvannak a természeti erőforrásaik is és amiből nekik nincs elég, azt beszerzik az oroszoktól, akiktől fizikailag nem vághatók el. Meg persze kilóra megveszik Afrikát, előbb-utóbb Dél-Amerika tetemes részét is és ott van nekik Dél-Kelet Ázsia, amelynek országai részéről öntökönlövés lenne Kínával szembe menni, miközben Kínával üzletelni kifizetődő.
Az USA már nem tudja lenyomni Kínát, hiába próbálkozik kétségbeesetten. A kínaiaknak pedig semmi szükségük nincs háborúra, vagy hódításra. Legalábbis egyelőre. Ők a béke nyertesei. Az idő nekik dolgozik.
Azt szokták mondani, hogy a jenkik pókereznek, az oroszok sakkoznak, a kínaiak pedig go-t játszanak. A póker csak addig működik, amíg a többiek beveszik a blöfföket, meghátrálnak az agresszív játékos elől és rákényszeríthetők a lapjaik terítésére akkor, amikor még nincsenek elég jó lapjaik. Ha kínaik ki tudnak térni az amerikai háborús provokáció elől, akkor ők nyernek. Ha nem, akkor az egész világ veszít.
A Szovjetunióban az utóbbi évtizedekben a mindennapokban is jól érzékelhető életszínvonal/életminőség javulás volt és ez most is tart. A jelenlegi hatalom legitimitását elsősorban ez adja és nem az erőszakszervezetek (azok egyelőre másodlagosak). Addig, amíg ez a folyamat tart, a Szovjetunióban teljesen irreális össztársadalmi elégedettségről álmodozni azoknak, akik kívülről ezt szeretnék látni (mert nem kedvelik a Szu-t). "A lét határozza meg a tudatot" és a lét most éppen javul.
Ezzel szemben az USA-ban és Nyugat-Európában egy viharos ütemű társadalmi, állami, demográfiai, etnikai, szellemi, technológiai önfelszámolás zajlik.
Az idő nem csak gazdaságilag, de társadalmi szempontból is a Szovjetúniónak dolgozik.
De még ha lenne is elégedetlenség, akkor is Szovjetunióban ezt ezerszer könnyebb kezelni. És ennek csak egyik oka az erőszakszervezetek, vagy a társadalom feletti ellenőrzés hatékony megszervezése. A másik oka a mentalitás. A mindenkibe beleivódott kommunista filozófiai alapok. A közösség érdekeinek egyéni érdekek felett állása és ennek széles körű elfogadása. Aszovjet emberek hosszú távú szemlélete, ami akár generációkon is átível és a szülők tudatosan vállalnak egy nehezebb életet, csak hogy a gyerekeiknek jobb legyen.
A Szovjetunióban messze-messze nem divat az a fajta anarchizmus, minden határon túltolt ultraliberalizmus, határtalan önzőség, hedonizmus, önpusztító dekadencia, amit most nyugaton a meglévő társadalmi szerveződés felszámolására használnak fel.
A szovjet társadalom is és a szovjet államhatalom is ezerszer ellenállóbb a felforgatás nyugaton látható módszereivel szemben.
Az sem igaz, hogy a Szovjet kizárólagos erőforrása az olcsó munkaerő lenne, ami csak exportra tud termelni. Egyre meghatározóbb náluk a belső piac szerepe és a szovjet belső piac növekedésének még rendkívül nagy távlatai vannak. A belső piacot tudatosan fejlesztik is. A piac mellett megvannak a természeti erőforrásaik is és amiből nekik nincs elég, azt beszerzik a KGST-től, akiktől fizikailag nem vághatók el. Meg persze kilóra megveszik Afrikát, előbb-utóbb Dél-Amerika tetemes részét is és ott van nekik Dél-Kelet Ázsia, amelynek országai részéről öntökönlövés lenne a Szu-val szembe menni, miközben az Unióval üzletelni kifizetődő.
Az USA már nem tudja lenyomnia Szovjetuniót, hiába próbálkozik kétségbeesetten. A szovjeteknek pedig semmi szükségük nincs háborúra, vagy hódításra. Legalábbis egyelőre. Ők a béke nyertesei. Az idő nekik dolgozik.
Azt szokták mondani, hogy a jenkik pókereznek, az oroszok sakkoznak, a kínaiak pedig go-t játszanak. A póker csak addig működik, amíg a többiek beveszik a blöfföket, meghátrálnak az agresszív játékos elől és rákényszeríthetők a lapjaik terítésére akkor, amikor még nincsenek elég jó lapjaik. Ha a szovjetek ki tudnak térni az amerikai háborús provokáció elől, akkor ők nyernek. Ha nem, akkor az egész világ veszít.
1987. december 08. Random laikus a világ bármely pontján