[BIZTPOL] A nagy sakktábla

[ghostrider]

Az egyoldalú kampány (a csatlakozás mellett) teljesen jogos kritika, de kb minden választáson megy "a parasztvakítás" .
Igazából én nem látom a tagság hátrányait, el nem tudom képzelni hogy "semlegesként" mivel lennénk beljebb, sem azt hogy komolyabban és/vagy lazábban vennénk a honvédelmet.
A nato megvéd minket meg kb a "nem akarunk költeni a seregre" pc megfogalmazása.

A NATO minket senkitől sem fog megvédeni, sőt inkább annak az esélye nagyobb, hogy tőlünk függetlenül bevisz minket is egy buliba, amiből mi fogunk rosszul kijönni. Ráadásul, mivel szerintem nem Oroszország számunkra a fő ellenség, pontosan azokkal vagyunk szövetségben, akik a fő ellenségeink (pl. görög-török). A NATO (benne főleg az USA), egy jó kis fegyverkezésbe akarnak belevinni, de szigorúan felügyelve azt. A NATO-nak igazából a területünk kell, meg hogy mi legyünk megint az aprólék.

 

[empontipont]

Kétféle háborúba tudunk belekeveredni.
Az egyik amikor saját jogon össze rúgjuk a port a szomszédokkal, a másik meg amikor a szövetségi tagságunk miatt.
Az első vhban semmi bajunk nem volt az olaszokkal, mégis gyilkoltuk egymást, mert a szövetség érdeke úgy kívánta.
A második vhban ugyanez volt a ruszkikkal.
A vsz idején az olaszok ellen készültünk, mert a szövetség.
Most megint a ruszkik ellen készülünk.
Miközben a szomszédaink elleni védekezésre nem is gondolunk.

 

[enzo]

Miközben ezerrel ment a “majd megvéd minket a NATO” néphülyítés.
A többséggel elhitették, hogy a NATO tagságunk egyúttal a magyar haderő teljes felszámolását is elhozza majd.
Azét a magyar haderőét, amellyel kapcsolatban a kollektív tudat/tudatalatti igencsak komoly ellenszenvvel viseltetett.
Elvesztettünk két világháborút (naná, hogy nemzetközi szövetségben és expedíciós részvétel során); elvesztettük a haza megvédését a kétes hírű nácik oldalán megszégyenülten visszavonulva; a Rákosi/Kádár rendszerben az irigyelt és vágyott Nyugat ellenében fegyverkeztünk és volt kötelező a sorkatonaság, ami a vége felé már önmaga paródiájaként inkább a simlisség, topaság, ivászat és kummantás melegágya volt a civil többség szemében.

Nem alaptalanul, de egyébként is, a politikát, közbeszédet leginkább irányító értelmiség szemében mi volt a katonaság, mint személyes élmény? Az előfelvételisek szívatása nyolc osztályt végzettek által és hasonlók. A 90-es évektől Bp-en már szinte mindenki akart bújni a katonaság alól közülük, aki tehette, kapcsolatok, orvosi ismeretség révén (az MN idején is persze, de akkor nehezebb volt komoly eü. ok nélkül), volt aki inkább elment polgári szolgálatosnak hosszabb időre, csak ne kelljen. Aki elment, az is ilyen paródiaszerű dolgokról számolt be, meg arról, hogy semmi értelmeset nem csinálnak max. takarítják a körletet, 5 skulót lőhettek el fejenként összesen stb. Akkoriban már hadgyakorlatok sem igen voltak.

 

[laiki]

Nem alaptalanul, de egyébként is, a politikát, közbeszédet leginkább irányító értelmiség szemében mi volt a katonaság, mint személyes élmény? Az előfelvételisek szívatása nyolc osztályt végzettek által és hasonlók. A 90-es évektől Bp-en már szinte mindenki akart bújni a katonaság alól közülük, aki tehette, kapcsolatok, orvosi ismeretség révén (az MN idején is persze, de akkor nehezebb volt komoly eü. ok nélkül), volt aki inkább elment polgári szolgálatosnak hosszabb időre, csak ne kelljen. Aki elment, az is ilyen paródiaszerű dolgokról számolt be, meg arról, hogy semmi értelmeset nem csinálnak max. takarítják a körletet, 5 skulót lőhettek el fejenként összesen stb. Akkoriban már hadgyakorlatok sem igen voltak.

Elméletben értelmiséginek számítok (micsoda szégyen!) és akkoriban a sorkatonaságnak én sem láttam sok értelmét. De ettől azért képes voltam elvonatkoztatni a szavazáson és átlátni, hogy a frissen megszerzett szuverenitásunk feladása, valamint önkéntesen felvonulási területnek, ágyútölteléknek, ütköző zónak való felajánlkozás, illetve egy másik megszálló, parancsolgató, fegyvereladással rendkívüli hadiadót szedő nagy testvér nyakunkba vétele nem jó ötlet. Ezért a NATO ellen szavaztam. Csak sajnos a nagy többség benyalta a NATO melletti egyoldalú propagandát.

 

[Allesmor Obranna]

Én a NATO ellen szavaztam, majd mikor behívtak, bevonultam, de már a NATO-ba.
Mindegy, azon túl, hogy nagyon szép katona voltam, tényszerűen nem volt egy akkora nagy honvédelem az, amit műveltem.
De nem ez a mérce.

 

[antigonosz]

En szinten ellene szavaztam. Sehogy se fert bele az agyamba hogy par evvel elotte annak ujjongtunk hogy kiment a Szu, meg megszunt a Varsoi szerzodes es SZABADOK lettunk jujj de jo, euforia vazze...
Aztan meg hopp, egyszer csak megjelentek az amerikaiak Taszaron, meg lepjunk be egy masik szovetsegbe...
Bar akkoriban meg amerika fenye elhomalyositott, kicsivel korabban volt ugye a Sivatagi vihar... huha de komolyak ezek nem mint mi...
Aztan bevonultam es kitort a koszovoi valsag, az ember felo csodalattal nezte nap mint nap a folyamatosan vonulo B 52-eseket, meg a lerohadt magyar lezullott bulihaderot kontrasztkent...
Aztan 2001-ben mar karorvendve tapsikoltam mikor a terroristak bekoszontek nekik... Valahol 2000 korul valami megvaltozott...

 

[Szittya]

Az a baj hogy a NATO nem ismeri el az érdekeinket. még ukrajnával szemben sem. pedig az nem nato tag.
még békefentartót se adna ukrajna ellen.
Elöbb adna ahhoz békefentartót miután ukrajna belénkharapott.... De kárpátalja az szóba se kerülhet még az ottélő magyarok védelme terén se...
Ez a baj a natoval... jár a száj de nekünk semmit nem ad... egy kisebb vereséget esetleg.... de nem számítunk. milyen szövetség ez?
ez a baj.

 

[Szittya]

A nato számunkra jelenleg nem több mint egy védőháló amitől kisebbet zuhanhatunk...
De nekünk valóban erre van szükségünk?
...
Várltozhat ez.
...
csak akkor nekünk is kapnunk kell valamit. nehogy már csak mi képviseljük más érdekeit....
mert képviseljük...
külföldön misszióba.
Azt az erőt (nem kis erőt) csak a V4 ektől visszakapnánk. harcolóba... és az nem a nato... (Lehet még többet is.)


Ez a nagy helyzet... Mi a NATON kívül is értékesek vagyunk. Tudunk mi velük is külön szövetséget kötni,

 

[Szittya]

Ha már a V4 nem lenne elég.
a lengyel mostis amint kér kap 50 katonát. határőrizetre. ha kell 150 et. még oktatókat is kaphatnak. Simán kaphatnak egy kiképző szakaszt. az 50 határőr mellé... Ne feledjük mi már kaptunk anno katonát töllük nem csak rendört... De rendőrrt is bármikor kaptunk...
nem olyan gyenge ám a V4 az hogy mind a 4 ország Nato tag csak egy dolog nem a NATO tartja össze a V4 eket. és ha annyit segítenénk egymásnak amennyit a NATO ba adunk be egy igen combos a regioban bárkitverő erő lenne... Plusz az adott ország hadserege.
a nato nem küldene ide annyi embert úgy hogyha elveszítenénk egy háborút....
akkor melyik az erősebb?

 

[Szittya]

én vóltam V4 es.

 

[Szittya]

Persze a V4 ek melett ha jönne 1 Nato erő is az nem az nem lenne baj... De nem úgy néz ki mint ami jönne. (egy német önállózászlóalj elöbb jönne) önmagába mint egy NATO erő... és melettünk. nem elkésve.... V4 el bárhova kellene ember küldenie és V4 érdekbe a Németnek is.... De a NATONAK nem igen érdeke... úgy néz ki. Akkor milyen szövetség is? De mi küldjünk nekik... . Küldünk is nekik de cserébe el kell várnunk hogy ők is küldjenek nekünk embert ha kell legalább annyit amennyit mi is küldünk nekik rendszerest.

 

[boki]

A demokrácia a legtisztább formájában, a terrorizmus és egyéb vacak elleni küzdelem, amit Washingtonból visznek, 300 ezer katona és tiszt jelenlétét feltételezi az Egyesült Államok tengerentúli bázisain.

 

[Roni]

https://twitter.com/i/web/status/1479736900898496512

 

[Roni]

https://twitter.com/i/web/status/1479393931473432576

 

[MangaMonguz]

Esti mese felnőtteknek…

Egyszer volt hol nem volt, volt két kis államocska, Azuri és Ormánykáék, akik jó ideje veszekedtek egy kis területért a hegyekben, de nem jutottak dűlőre. Egy szép napon aztán az Azuriak a Szultán támogatását élvezve kicsit pofánvágták Ormánykáékat jóféle drónokkal, pedig Ormánykáék a Cár udvarához tartoztak. Volt is nagy öröm, a Cár nem csinált semmit, Ormánykáék hasra estek, a Szultán drónjainak meg lett is rögtön egy kis piaci részesedése és ráadásként megkapta a felel királyságot is Azuriban, pontosabban a fele befolyást. Minden jó, ha a vége jó, de persze közben gondolhatná az egyszeri mesehallgató, hogy vajon a Cár ezt miért engedte, ennyire megsértődött volna az új ormányi kis helytartóra?
De a mese itt még nem ért véget…

Volt egy másik Nagy Hatalom is, aki előszeretettel rendezett már mindenféle karneváli mulatságot a Cár régi tartományaiban, ezekben a kis extartományokban megfelelően képzett és kiépített kis hálózatokkal, bohócokkal és udvaribolondokkal oldotta meg a munka piszkosabbik részét. Nem meglepő, hogy ilyen jellegű, igaz, egyelőre nem aktivált karneváli mulatságok még több helyen is elő voltak készítve, amiről viszont már a Cár is tudott.

Gondolt egyet ez a Cár és egy szép napon letett a Nagy Hatalom asztalára egy halom papírt a kívánságlistájával, amire először köpni-nyelni sem tudott senki semmit, de végül úgy döntöttek, hogy – kivételesen, ezzel is bizonyítva a Nagy Hatalom jóindulatát – mégiscsak leülnek erről a kívánságlistáról beszélgetni majd egy kicsit, nem söprik le csípőből az asztalról.
Le is zsírozták hamarjában a Következő Nagy Beszélgetést, majd mindenki kicsit megnyugodva és hátra dőlve elkezdte élvezni a Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és a Boldog Új Évet.

Ez a Boldog Új Év tartott is rögtön két napig, amikor is egy mindenféle hálózatokkal átszőtt újabb extartományban gondolt egyet a helyi hatalom és jól megtréfálva a lakosságot egyik percről a másikra frankón bedrágított mindent, hogy tuti legyen némi nemzeti hevülettől átszőtt jó hangos felvonulás itt is meg ott is.
Értett a jónép a szóból, a tüntik annak rendje és módja szerint el is indultak ám arra senki sem gondolt, hogy ezzel beugratták és aktiválták azokat a hálózatokat is, akiket a Nagy Hatalom pont ezen célból tartott ott. Nosza, lett is egyből petárdázás meg durrogtatás mindenhol, csak épp a kellő támogatás nem érkezett meg, mert ezt az aktiválást nem a gazdi hajtotta végre, hanem csak egy csapda volt.
Ugrott is a nyuszi a bokorból egy jó nagyot, igaz, kicsit hamarébb, mint kellett volna.

Nem húzta az időt az extartomány új elnöke semmit, páros lábbal rúgta ki rögtön a kormányt és a régi exkirályt is majd ugyanezzel a mozdulattal belekiabálta az éterbe az „Adj Cár katonát!” jelszót, de mire ez elhangzott, a Cár katonái már úton is voltak, szépen, rendezetten és jól megszervezve, mindenféle fennakadás nélkül.
Közben persze jöttek ám a hírek, vannak ám itt mindenféle külföldi zenészek és tenoristák is (ez még igaz is) jó sokan, kétszázan, kétezren vagy húszezren, ki tudhatja ezt? A lényeg, hogy vannak, durrogtatnak, közben a tüntizők is alkalmazkodva a jelenkor nagy divatjához útközben gyorsan begyűjtögettek mindenféle földi jót, lapostévét és porszívót, dögivel és ingyen.

Az eddig amúgy sokat ügyeskedő Nagy Hatalom - kérdések és vádak nélkül - azonnal sietett telekiabálni a világot, hogy ezt biza most nem ő tette - kivételesen talán igaz is - de ez már az égvilágon senkit sem érdekelt és senki sem hitte el, így kénytelen lesz ilyen helyzetből indítani majd a Nagy Beszélgetést Cár elvtárs kívánságlistájáról.

Közben a Mennyei Császár is gondolt egyet és teljes támogatásáról biztosította a Cár katonáit behívó kormányt és elnököt, de hogy a mese azért némi tanulsággal is szolgáljon, azért a Szultán is odaállt a Cár seregeit beinvitáló elnök mellé. Hiába no, van még hála, a Szultán nem felejtette el, hogy egykoron Azuri és Ormánykáék kis Hegyi Vitájába a Cár nem szólt bele és előzékenyen előre engedte a Szultánt teret és befolyást nyerni.

Jó tett helyébe jót várj, így a Cárnak most lehetősége nyílt a Szultán és a Mennyei Császár támogatásával rendezni a sorokat egy kicsit sem lényegtelen extartomány esetében és így nekivágni ennek a Boldog Új Esztendőnek és a Boldog Új Kihívásoknak egyenest napnyugat irányába.

Ha tetszett a mese, dobj egy like-ot és jó éjszakát!
Ja, és Ne nézz fel!

 

[tong djagbu]

Én is a NATO ellen szavaztam, meg az EU ellen is. Szemben a "Hungaria semper libera..." elvével

 

[enzo]

 

[Wilson]

Tajvan Kína Ukrajnája, Ukrajna pedig Oroszország Tajvanja.

A keleti hatalmak újraegyesítése jelentős globális változásokhoz vezethet, beleértve a domináns globális rezsim megváltozását is, amelyet ma még mindig az Egyesült Államok diktál.

2022-ben Oroszország és Kína nagyon hasonló geopolitikai kérdésekkel lép be. Mindkét országra erős amerikai nyomás nehezedik, és mindkettőnek vannak olyan területei, amelyeket az Egyesült Államok megpróbál vagy már használ ellenük. Oroszország esetében ez Ukrajna, Kína esetében Tajvan. Nehéz elképzelni, hogy a kínai és az orosz vezetők a közvetlen kommunikáció során ne figyelnének álláspontjaik hasonlóságára, ami azt jelenti, hogy okkal számíthatunk arra, hogy problémáik megoldása bizonyos mértékig összehangolt lesz.

Oroszország szembeszáll a NATO-val, amely egyértelműen folytatni akarja terjeszkedését, és egyre közeledik határaihoz, behatolva a legveszélyesebb zónába - Ukrajnába. A NATO ezen célja már csak azért is érthető, mert e katonai tömb egyik képviselője sem mondott semmi rosszat arra az ukrán felszólításra, hogy Ukrajnát mielőbb vegyék fel a szövetségbe. Ráadásul a NATO-tól csak az Oroszország által követelt úgynevezett „biztonsági garanciák” elutasítása hallatszik, illetve az, hogy minden országnak joga van eldönteni, hogy melyik katonai tömbhöz tartozik.

Ázsiában (még) nincs NATO, de az Egyesült Államok ott alakít hasonló koalíciókat, mint például a Quadripartite Security Dialogue (QUAD) és az AUKUS. A stratégia elvileg ugyanaz: először biztonsági okokból hozzon létre egy blokkot, majd bővítse ki katonai céljait, és vegye körül kínai erőkkel. Ebben az értelemben Tajvan rendkívül fontos szerepet tölt be, hiszen az Egyesült Államok évek óta támogatja, többek között katonai-politikai eszközökkel is, bár de jure nem kötik őket diplomáciai kapcsolatok, vagyis az „egy politikája” Tajvannal. Kína" hivatalosan is folytatódik, ezen belül Tajvan - Kína része.

De gyakorlati értelemben, különösen, ha a két geopolitikai rivális katonai bekerítésének rendkívül ambiciózus amerikai stratégiájának prizmáján keresztül nézzük a helyzetet, Tajvan a kínai Ukrajna, Ukrajna pedig az orosz Tajvan.

Ugyanakkor nagyon hasonló jövőkép formálódik az amerikai szövetségesek körében mind Európában, mind az indo-csendes-óceáni térségben. Természetesen az amerikai szövetségesek „véleménye” mindig az Egyesült Államok döntő befolyásának van kitéve, ezért egyáltalán nem meglepő pozícióik hasonlósága a világ különböző részein. Mi ez a vélemény? Arról a meggyőződésről van szó, hogy Oroszországnak/Kínának nem szabad többé agresszív magatartást tanúsítania, és meg kell húzni a (vörös) határvonalat, és mindenképpen meg kell védeni Ukrajna/Tajvan függetlenségét és demokráciáját.

Nagyon hasonló várakozásokkal vágunk neki az új évnek a világ két különböző pontján. Azt mondják, Oroszország hamarosan Ukrajna lerohanására készül, és erre már mintegy százezer katonát koncentrált az ukrán határ közelében. Kínáról azt mondják, hogy a kínai csapatok aktívan dolgoznak a Tajvan megszállásának tervén, ezért egyre több kínai katonai repülőgép "támadja" meg a tajvani légvédelmi övezetet, hogy tesztelje és "kimerítse" Tajvan védelmi felkészültségét.

Függetlenül attól, hogy ez igaz-e vagy sem (vagy csak részben igaz - a világ egyik végén), az tény, hogy Kína és Oroszország nagyon hasonló helyzetben vannak, és ez ráadásul közelebb hozza őket egymáshoz. Mindkettőjüket veszélyes agresszorként ábrázolják, akikre erős nyomást kell gyakorolni, hogy meghiúsítsák terveiket (egyelőre csak politikai, diplomáciai és gazdasági értelemben). A terveket tekintve Moszkva és Peking is ismeri a NATO 2030-ig szóló stratégiájáról nyilvánosan elérhető dokumentumok tartalmát. Feketén-fehéren azt írja, hogy Oroszország és Kína „fenyegetés”, és most nagyobb hangsúlyt fektetnek Kínára. Emellett egyre többet hallani az amerikai biztonsági kezdeményezések ázsiai-csendes-óceáni térségben való terjeszkedéséről.

Ugyanakkor Oroszország, bár katonai erőit az ukrán határon koncentrálta, amerikai kezdeményezésre a NATO-bővítés, valamint a kelet-európai közvetlen amerikai katonai jelenlét ellen harcol. Ezért Vlagyimir Putyin orosz elnök „biztonsági garanciák” iránti követeléseket küldött az Egyesült Államoknak és a NATO-nak, de nagy kérdés, hogy legalább egyikük elégedett lesz-e, beleértve a legfontosabbat is – a NATO oroszországi terjeszkedésének megállítását.

Felmerül tehát egy másik érdekes kérdés. Ha Oroszország és Kína összehangolja fellépését a történésekre reagálva, lehetséges-e, hogy mindkét ország egyszerre támadja meg azokat a területeket, amelyeken növekvő veszélyt látnak magukra? Nehéz elképzelni, hogy katonai stratégáik legalább egyszer ne gondoljanak erre a lehetőségre. Kettős csapás – egy a világ különböző részein, és akkor talán az Egyesült Államok egyszerűen nem tud egyszerre reagálni rájuk.

Még fontosabb a nagyon közeli jövővel kapcsolatos kérdés. Oroszország és Kína az Egyesült Államokkal szemben álló ellenzékben a politikai szférában való együttműködésre szorítkozik-e, vagy kibővítik az interakciót, és akkor ez egy erős katonai orosz-kínai tengelyté fejlődik, ami valószínűleg túl kemény lenne az Egyesült Államok számára államok és szövetségesei? Oroszország és Kína eddig nem kommentálta hangosan egymás problémáit. Oroszország nem kívánta kommentálni a tajvani, a dél-kínai-tengeri, hongkongi helyzetet, és Kína szándékosan nem tbeszélt a Donbászról, a szíriai Idlib helyzetéről, az Északi Áramlat 2 gázvezetékről...

Ez eddig is így volt, de az idők változnak, és 2022-ben minden örökre megváltozhat. Oroszország és Kína határozottan nem lép nyílt konfrontációba az Egyesült Államokkal és kulcsfontosságú szövetségeseivel, de meg kell állítaniuk a magukra nehezedő amerikai nyomás további növekedését is.
Peking és Moszkva számára teljesen világos, hogy az Egyesült Államok legtöbbször nyomást gyakorol, szövetségeseire és partnereire támaszkodva olyan szervezetekből, mint a NATO, és most már Ázsiában a QUAD és az AUKUS is. Valójában Washington ritkán tesz politikai nyilatkozatot anélkül, hogy olyan kifejezések mögé bújna, mint „szövetségeseinkkel és partnereinkkel együtt”.El lehet képzelni, mennyivel lenyűgözőbbek lettek volna például a jelenlegi orosz követelések az Egyesült Államokkal és a NATO-val szemben, ha Kína is mögöttük állt volna, vagy ha Oroszország nyíltan kínai oldalra állt volna a Dél-kínai-tengeren kialakult feszültségekkel kapcsolatban. .

Korábban írtam erről a témáról, és azon töprengtem, miért nem jött létre még ekkora szövetség Oroszország és Kína között. De a helyzet folyamatosan változik, és már az idei év elején valószínűleg változásokat fogunk látni. Ezekre a kérdésekre kapunk néhány fontos választ tíz napon belül, amikor az orosz és az amerikai képviselők tárgyalásaira kerül sor a jelenlegi kelet-európai válságról.

A Pekingre és Moszkvára nehezedő amerikai nyomás további erősödése az országok között természetesen fennálló nézeteltérések még nagyobb elsimításához vezet. Hamarosan kiderülhet, hogy Oroszországnak és Kínának nincs más lehetősége, mint szorosabbra zárni, valami konkrétabbat kialakítani, mint a jelenlegi barátság, mert ami ma összeköti őket, azt az Egyesült Államok nem veszi komolyan, és különböző részein fojtogatja őket. a világé....

Persze amint megjelenik egy ilyen szövetség, már másnap hisztérikus címlapok lesznek a "szabad világ végéről". Valójában a keleti hatalmak egyesítése jelentős globális változásokhoz vezethet, beleértve a domináns globális rezsim megváltozását is, amelyet továbbra is az Egyesült Államok diktál. Természetesen egy ilyen forgatókönyv esetén felmerül a legveszélyesebb kérdés: békésen mennek végbe ezek a változások, vagy nagy háború lesz? Az ilyen apokaliptikus forgatókönyvekbe azonban nem szabad belemerülni, hiszen egyszerűen nincs szükség totális „világrendszerváltásra”. A tény az, hogy Oroszország és Kína is támogatja a többpólusú világ gondolatát, és nem törekszenek olyan rendre, amelyben csak egy hatalom dominálna. Most már csak meg kell győznünk az Egyesült Államokat, hogy ez az egyetlen ésszerű kiút.

c) Antun Rocha

https://inosmi.ru/politic/20220109/251248692.html -

 

[hendrick]

Utólag nèzve,szerintem a semlegesség lett volna a legjobb választás.
Én màr akkor is ezt gondoltam, bár láttam, hogy nem egy politikailag reâlis alternativa….

Nem sokan tudják, de ahogy én hallottam a NATO orientáció a délszláv válság alatt megmentett minket khmmm hogyan is mondjam félreértéstől. Ha semlegesek maradtunk volna, akkor nem úgy alakultak volna a dolgok, ahogy.

 

[tomcat1]

Nem sokan tudják, de ahogy én hallottam a NATO orientáció a délszláv válság alatt megmentett minket khmmm hogyan is mondjam félreértéstől. Ha semlegesek maradtunk volna, akkor nem úgy alakultak volna a dolgok, ahogy.

Kifejtenéd?
Ki támadt volna meg minket? Vagy mi lett volna?