<b>Üdv Fade!</b>
Örülök, hogy itt vagy.
Tudom, hogy mit jelent a self-made, de ne keverjük össze az egyszeri vállalkozó kisembert, aki végül egy emelettel feljebb jut a társadalmi ranglétrán azokkal, akik a valódi hatalmat eleve birtokolják (netán bitorolják?).
Oda self-made-ként bejutni 1 aránylik a millióhoz (tehát nem lehetetlen), de a valós helyzet inkább azt mutatja, hogy vagy bele születni vagy beházasodni lehet ezekbe a körökbe.Állítom ezt annak ellenére, hogy személyesen ismerek néhány hazai szinten nagyágyúnak számítót és olyanok is vannak közöttük, akik a nulláról a maguk erejéből és merészségéből jutottak oda, ahol most vannak.
Az egyéb magyar viszonyokról írt véleményed valós, a vállalkozásom mellett szakmunkásokat is oktatok (vagyis próbálok), így napi szinten látom egyszerre a piaci realitást és a next generation-t is. Nemrég egy barátomnak mondtam viccesen, hogy nem kell aggódnunk, nekünk még nyugdíjas korunkban is lesz munkánk és piacképesek leszünk, mégpedig két okból:
1. a nyugdíjból éhen döglünk, így dolgoznunk akkor is muszáj lesz
2. a most piacra készülő-kerülő generáció döntő része sosem lesz rivális, ha így folytatja
A második pontban leírtak egyébként nem csak a szakmunkásokra, hanem a diplomásokra is igaz – miután kétdiplomás mérnökként nyomom a témát a szakmában lassan 18 éve, így van rálátásom a piacon megjelenő új szereplőkre. A mai felsőoktatásból kikerülő fiatal kollégák jelentősen kisebb százaléka az, aki a saját szakmáján belül rendelkezik elég kreativitással, affinitással és hozzáállással ahhoz, hogy előbb-utóbb vigye valamire – a többit meg jóformán semmi sem érdekli.
A magam részéről igyekszem a becsületes piaci magatartást és munkát képviselni és az is tény, hogy így nehéz egyről a kettőre jutni – sok idő és sok munka és bizony van benne fekete leves is, de hát ilyen ez a popszakma.
Vannak persze gyorsabb és könnyebb utak is, de nem hiszek abban, hogy ez végül jó vért szül.
<b>Más: Able Archer</b>
Kelet-Európában több mint másfél ezer közepes hatótávolságú szovjet ballisztikus rakéta és több ezer taktikai atomeszköz állt készen a bevetésre. Azon a pár másodpercen/percen annyi múlt, hogy 25 perc múlva Európa egy radioaktív sivataggá válik-e (nyilván majd az atomtél után), vagy sem.
Biztos vagyok benne, hogy a jelenlegi orosz atompotenciál a Putyin-éra alatt igencsak rendbe lett téve.
A legutóbbi Aranysasban van egy cikk erről a témáról, ahol a szerző igyekezett megnyugtatni az olvasókat a témában – ez természetesen nem elítélendő dolog. Meglátásom szerint azonban egyvalamiben téves a dolog: Putyin nem azt a szovjet példát követi, ahol Moszkva egy kicsit izmozik, majd ha nem jön be, akkor visszavonulót fúj. Erről szó sincs.
Milyen árat fognak majd ezért a Fontos szerepért fizetni.