Én úgy látom, a legtöbb elemzés figyelmen kívül hagy néhány perdöntő változást az elmúlt 10 évből.
Ebben a pillanatban - fenntartva a tévedés jogát - arra tippelnék, hogy nem lesz itt semmilyen komoly katonai vagy gazdasági konfliktus a nagyhatalmak között, hanem szép lassan befelé fognak fordulni gazdaságilag.
A jelenlegi néptömegek és gazdaságok tehetetlenségi szintje nagyon magas. Kevés kivételtől eltekintve, ha valami elfogy, az adott ország még évekig működik. Majdnem mindegyik nagy ország végtelenül pazarló módon bánik az erőforrásokkal, nagy a mozgástér. Gyakran esünk abba a hibába, hogy a kényelmet összekeverjük az életben maradással. Jókat nevetünk a német javaslaton, hogy fürödj ritkábban, de a valóság az, hogy ez működik. Kellemetlen, kényelmetlen, nem feltétlenül higénikus, de működik.
És ez az a szélsőséges eset, amikor a dolgok elfogynak, ami nem feltétlenül történik meg. Hogy ismét egy példával éljek: rettenetesen kongattuk a vészharangot a gáz hiánya miatt, de ha belegondolunk, Európa valahogy nem fagyott meg a múlt télen. Igen, azért, mert behozta az orosz gázt Indián keresztül, de ez nem számít. A lényeg, hogy talált megoldást.
A fenti tehetetlenséget pedig hatványozza néhány a világtörténelemben egyedi hatás.
Az emberek átlagos tudásszintje elképesztő sebességgel nő, az információ elérés sebessége és minősége drasztikusan javul. Senior programozóként napi rendszerességgel használom az OpenGPT-t. Nem arra, hogy megírja helyettem a programot, hanem arra, hogy információt szerezzek. Mintha ott ülne mellettem egy kolléga, aki majdnem mindenre tud valami okosat mondani. Tegnap felmerült, hogy lehet-e web böngészőből mobilon fényképet készíteni. Hé, OpenGPT, lehet? 5 másodperc alatt jött a példa, hogy kell csinálni.
Ennek a hatását szerintem még el sem kezdtük megérteni.
Ehhez kapcsolódik az ipari, mezőgazdasági és logisztikai automatizálás, amelynek költségei meredeken zuhannak. Pár évtized és el lehet felejteni a kínai tömegtermelést. Mert nem fog számítani, hogy hol. Pár hónapja 1 óra szintidővel raktam össze egy emberi arc felismerő rendszer tesztet nulláról, ingyen letölthető komponensekkel egy 40.000 forintos hardveren. És emberek milliói csinálják ezt. Nyilván egy komplett gyártósort nem lehet tapasztalat nélkül felépíteni, de nem tagadhatjuk le, hogy egy technológia forradalom kellős közepén vagyunk.
Ennek a hatását sem értjük még.
A nyugati ember azért kezdett el "felébredni", mert jól él. Mondhatni unatkozik. Sőt, minap volt hír, hogy a kínai fiatalok között is megfigyelhető már a "munkakerülés". A migránsokat azért lehetett a közvélemény egyetértésével beengedni, mert elhittük, a Maslow piramis csúcsán vagyunk. A németek szerintem hitték és hiszik, hogy ők annyira a csúcson vannak, hogy bírják. A "történelem véget ért" nem igaz, de van benne valami.
A fentiek összeadódnak, szerintem pillanatnyilag senki sem tudja, mi fog történni. Nincsenek mestertervek és nincs háttérhatalom. Erők vannak, amelyek mozgatják a saját bábúikat az asztalon, de ahogy a gázoknál, itt is a szabályokon belül véletlenszerűen történnek dolgok.
Azt gondolom, hogy geopolitikai, gazdasági játszmák addig működnek, amíg a fenti hatások miatti változások el nem érnek egy kritikus tömeget. Kiváló kísérlet volt erre Észak-Korea, Irán, Oroszország. Kiválóan elvannak az ezermillió szankcióval együtt, sőt, fejlődnek és meg tudják lepni a világot.
Mit tud az USA Kínával kezdeni és viszont? Rángatják a madzag két végét, mint két blöki, de milyen eszközeik vannak a másik tényleges irányítására? Kína nem tud 3 nanométeres chipeket gyártani ma. Oké... ez pontosan mit is befolyásol? Nem 46 hanem csak 32 megapixeles fényképeket tudnak készíteni a kínai telefonok? Ó jaj!
Így a végére most az a kérdés jutott eszembe, hogy végül is miért kűzdenek ezek egymással? Hogy a kínai jobban éljen? Hogy az amerikai jobban éljen? Lehet, érdemes lenne ezeket a politikai csatározásokat hamarosan egy szimple sportbajnoksággá alakítani, mert a jövő az, hogy mindkettő piszkosul jól él.