(folyt.)
Kínát inkább egy technológiai ostromnak vetik alá, amelyet egy megbélyegző kampány kísér, amelyben a vezetőjét lejáratják, miközben Kína gazdaságát egyre több olyan technológiával szorítják meg, amelyet tilos exportálni vagy együttműködni. A nyugati média nap mint nap ünnepli a Kínával szemben álló gazdasági nehézségeket:
Ez igaz. A kínai gazdaság amerikai elhúzódó leépítése fékezte a növekedést. A kínai export mind az USA-ba, mind Európába csökken, és a fiatalok munkanélkülisége valóban aktívan foglalkoztatja a kínai vezetést.
De Kína jól érti, hogy ez háború: "Stratégiai Mackinder-háború". Gina Raimondo amerikai kereskedelmi miniszter egy nemrégiben tett pekingi útján arra figyelmeztetett, hogy az uralkodó bizonytalanság, amelyet a kínai kormány külföldi vállalkozásokkal szembeni kemény fellépése is szít, az amerikai befektetők szemében "befektethetetlenné" teszi Kínát.
Állj! Álljunk meg egy pillanatra, hogy feldolgozzuk, amit a kereskedelmi miniszter mondott: Fogadjátok el a mi gazdasági modellünket, különben elkerülünk benneteket!
Yellen miniszter asszony is nemrégiben tartott beszédet az USA és Kína kapcsolatáról, amelyben arra utalt, hogy Kína nagyrészt ennek az angolszász "szabadon működő" piaci rendnek a hátán virágzott fel, most azonban egy államilag irányított - az USA-val és szövetségeseivel szemben "konfrontatív" - magatartás felé fordul. Az USA együtt akar működni Kínával, de teljes mértékben és kizárólag a saját feltételei szerint - mondta.
Az USA "konstruktív elkötelezettségre" törekszik, de ennek feltétele, hogy az USA biztosítsa saját biztonsági érdekeit és értékeit: "Világosan közölni fogjuk a KNK-val a magatartásával kapcsolatos aggodalmainkat ... miközben együttműködünk a világgal egy nyitott, tisztességes és szabályokon alapuló globális gazdasági rendre vonatkozó elképzelésünk előmozdítása érdekében". Yellen azzal fejezte be, hogy Kínának "a mai nemzetközi szabályok szerint kell játszania".
Nem meglepő, hogy Kínának ez nem fog tetszeni.
Ez pontos párhuzamot mutat azzal, ami 2007-ben a müncheni biztonsági fórumon történt. A Nyugat ragaszkodott ahhoz, hogy Oroszország engedjen a NATO globális biztonsági paradigmájának. Putyin elnök kihívta a Nyugatot: "Ti igen: Folyamatosan támadjátok Oroszországot - de mi nem fogunk meghajolni". Ukrajna ma ennek a 2007-es kihívásnak a próbaterepe.
Egyszerűen fogalmazva, Yellen beszéde azt mutatja, hogy egyáltalán nem ismeri el, hogy a kínai-orosz "forradalom" nem korlátozódik a politikára, hanem a gazdasági szférára is kiterjed. Megmutatja, hogy a "másik háború" - a nyugati vezetésű globális "rend" szorításából való kilépésért folytatott háború - mennyire fontos mind Putyin, mind Hszi számára.
Hszi már 2013-ban, a Szovjetunió szétesésének tanulságairól szóló beszédében a Szovjetunió szétesésének okát az "uralkodó rétegekben" jelölte meg (a Gorbacsov-Jelcin-korszak nyugati liberális-piaci ideológiája felé való fordulattal), amelyek a Szovjetuniót a nihilizmusba vitték.
Xi azt akarta mondani, hogy Kína soha nem tette meg ezt a katasztrofális kitérőt a liberális nyugati rendszerbe.
Putyin erre így válaszolt: "[Kínának] véleményem szerint a lehető legjobban sikerült a központi közigazgatás eszközeit (a) piacgazdaság fejlesztésére használni... A Szovjetunió nem tett semmi ilyesmit, és a hatástalan gazdaságpolitika eredményei - a politikai szférára is kihatottak".
Washington és Brüsszel egyszerűen nem érti. Egyszerűbben fogalmazva, Hszi és Putyin értékelése szerint a szovjet katasztrófa a nyugati liberalizmus felé való meggondolatlan fordulás eredménye volt; ezzel szemben a "kollektív Nyugat" Kína "hibáját" - amiért pénzügyileg finanszírozott technikai háborút folytatnak - a "liberális" világrendszertől való eltávolodásában látja.
Ez az analitikai eltérés egyszerűen beivódott Washington mentális áramköreibe. Ez magyarázza a Nyugat abszolút meggyőződését, hogy Oroszország azért olyan gyenge és törékeny pénzügyileg, mert az "angol" rendszertől való elfordulásában ősi hibát követett el.
A csúcspont: Washington megszegi (saját) Brzezinski első számú szabályát: a "szükségszerűség", hogy Oroszország és Kína ne jöjjön össze, szemben a Nyugattal.
A nagy kérdés ma az, hogy a fegyveres technológia, mint a "geostratégiai imperatívusz", amely a szívek megosztására szolgál, hatékonyabb lesz-e ennek a célnak az elérésében, mint a fegyveres dollár.
A múlt héten a Huawei bemutatta új okostelefonját, amely a Huawei saját 9000-es processzorával van felszerelve, amelyet a kínai SMIC félvezetőgyártó cég készített 7 nm-es gyártási eljárással. Kevesebb mint egy évvel ezelőtt, amikor az Egyesült Államok bevezette a kínai félvezetőipar elleni átfogó szankciócsomagját, a "szakértők" azt ígérték, hogy ez megöli az iparágat, vagy legalábbis befagyasztja a technológiai folyamatot a 28 nm-es szabványnál. Kína most már nyilvánvalóan képes a 7 nm-es chipek tömeges gyártására, teljesen saját gyártásban. Az iPhone 14 Pro 4 nm-es chipeket tartalmaz, így Kína majdnem azonos szinten van, vagy talán 1-2 évvel lemaradva.
Arnaud Bertrand megjegyzi, hogy Kína egy lépéssel bebizonyította, hogy a Huawei és a kínai félvezetőipar megbénítására tett amerikai erőfeszítések hatástalanok voltak. Mit értek el a szankciók? Hozzájárultak egy olyan hazai félvezető-ökoszisztéma kiépítéséhez, amely a szankciók előtt nem létezett. Más államok "megértették": a félvezetőket nyugati cégekhez kell beszerezni, és az USA nem fog habozni, hogy geopolitikai célokra fegyverként használja fel az iparágat. Vásároljon kínaiakat, mondja Bertrand.
Ezen a héten Kína 40 milliárd dolláros befektetési alapot indított félvezetőiparának támogatására.
Kínát inkább egy technológiai ostromnak vetik alá, amelyet egy megbélyegző kampány kísér, amelyben a vezetőjét lejáratják, miközben Kína gazdaságát egyre több olyan technológiával szorítják meg, amelyet tilos exportálni vagy együttműködni. A nyugati média nap mint nap ünnepli a Kínával szemben álló gazdasági nehézségeket:
"A [Kína] meteorikus növekedése lelassult, a járvány utáni rövid fellendülés elapadt, és az elemzők rámutatnak a Kína jövőbeli kilátásait aláásó mélyreható strukturális problémákra. Xi és az uralkodó klikk (sic) küzd a kínai gazdaság érlelődése által támasztott új kihívások kezelésével... Kína gazdasága egykor a világ új motorjának tűnt [mint egykor Japán] ... de a stagnálás érzése kezd bekúszni".
Ez igaz. A kínai gazdaság amerikai elhúzódó leépítése fékezte a növekedést. A kínai export mind az USA-ba, mind Európába csökken, és a fiatalok munkanélkülisége valóban aktívan foglalkoztatja a kínai vezetést.
De Kína jól érti, hogy ez háború: "Stratégiai Mackinder-háború". Gina Raimondo amerikai kereskedelmi miniszter egy nemrégiben tett pekingi útján arra figyelmeztetett, hogy az uralkodó bizonytalanság, amelyet a kínai kormány külföldi vállalkozásokkal szembeni kemény fellépése is szít, az amerikai befektetők szemében "befektethetetlenné" teszi Kínát.
Állj! Álljunk meg egy pillanatra, hogy feldolgozzuk, amit a kereskedelmi miniszter mondott: Fogadjátok el a mi gazdasági modellünket, különben elkerülünk benneteket!
Yellen miniszter asszony is nemrégiben tartott beszédet az USA és Kína kapcsolatáról, amelyben arra utalt, hogy Kína nagyrészt ennek az angolszász "szabadon működő" piaci rendnek a hátán virágzott fel, most azonban egy államilag irányított - az USA-val és szövetségeseivel szemben "konfrontatív" - magatartás felé fordul. Az USA együtt akar működni Kínával, de teljes mértékben és kizárólag a saját feltételei szerint - mondta.
Az USA "konstruktív elkötelezettségre" törekszik, de ennek feltétele, hogy az USA biztosítsa saját biztonsági érdekeit és értékeit: "Világosan közölni fogjuk a KNK-val a magatartásával kapcsolatos aggodalmainkat ... miközben együttműködünk a világgal egy nyitott, tisztességes és szabályokon alapuló globális gazdasági rendre vonatkozó elképzelésünk előmozdítása érdekében". Yellen azzal fejezte be, hogy Kínának "a mai nemzetközi szabályok szerint kell játszania".
Nem meglepő, hogy Kínának ez nem fog tetszeni.
Ez pontos párhuzamot mutat azzal, ami 2007-ben a müncheni biztonsági fórumon történt. A Nyugat ragaszkodott ahhoz, hogy Oroszország engedjen a NATO globális biztonsági paradigmájának. Putyin elnök kihívta a Nyugatot: "Ti igen: Folyamatosan támadjátok Oroszországot - de mi nem fogunk meghajolni". Ukrajna ma ennek a 2007-es kihívásnak a próbaterepe.
Egyszerűen fogalmazva, Yellen beszéde azt mutatja, hogy egyáltalán nem ismeri el, hogy a kínai-orosz "forradalom" nem korlátozódik a politikára, hanem a gazdasági szférára is kiterjed. Megmutatja, hogy a "másik háború" - a nyugati vezetésű globális "rend" szorításából való kilépésért folytatott háború - mennyire fontos mind Putyin, mind Hszi számára.
Hszi már 2013-ban, a Szovjetunió szétesésének tanulságairól szóló beszédében a Szovjetunió szétesésének okát az "uralkodó rétegekben" jelölte meg (a Gorbacsov-Jelcin-korszak nyugati liberális-piaci ideológiája felé való fordulattal), amelyek a Szovjetuniót a nihilizmusba vitték.
Xi azt akarta mondani, hogy Kína soha nem tette meg ezt a katasztrofális kitérőt a liberális nyugati rendszerbe.
Putyin erre így válaszolt: "[Kínának] véleményem szerint a lehető legjobban sikerült a központi közigazgatás eszközeit (a) piacgazdaság fejlesztésére használni... A Szovjetunió nem tett semmi ilyesmit, és a hatástalan gazdaságpolitika eredményei - a politikai szférára is kihatottak".
Washington és Brüsszel egyszerűen nem érti. Egyszerűbben fogalmazva, Hszi és Putyin értékelése szerint a szovjet katasztrófa a nyugati liberalizmus felé való meggondolatlan fordulás eredménye volt; ezzel szemben a "kollektív Nyugat" Kína "hibáját" - amiért pénzügyileg finanszírozott technikai háborút folytatnak - a "liberális" világrendszertől való eltávolodásában látja.
Ez az analitikai eltérés egyszerűen beivódott Washington mentális áramköreibe. Ez magyarázza a Nyugat abszolút meggyőződését, hogy Oroszország azért olyan gyenge és törékeny pénzügyileg, mert az "angol" rendszertől való elfordulásában ősi hibát követett el.
A csúcspont: Washington megszegi (saját) Brzezinski első számú szabályát: a "szükségszerűség", hogy Oroszország és Kína ne jöjjön össze, szemben a Nyugattal.
A nagy kérdés ma az, hogy a fegyveres technológia, mint a "geostratégiai imperatívusz", amely a szívek megosztására szolgál, hatékonyabb lesz-e ennek a célnak az elérésében, mint a fegyveres dollár.
A múlt héten a Huawei bemutatta új okostelefonját, amely a Huawei saját 9000-es processzorával van felszerelve, amelyet a kínai SMIC félvezetőgyártó cég készített 7 nm-es gyártási eljárással. Kevesebb mint egy évvel ezelőtt, amikor az Egyesült Államok bevezette a kínai félvezetőipar elleni átfogó szankciócsomagját, a "szakértők" azt ígérték, hogy ez megöli az iparágat, vagy legalábbis befagyasztja a technológiai folyamatot a 28 nm-es szabványnál. Kína most már nyilvánvalóan képes a 7 nm-es chipek tömeges gyártására, teljesen saját gyártásban. Az iPhone 14 Pro 4 nm-es chipeket tartalmaz, így Kína majdnem azonos szinten van, vagy talán 1-2 évvel lemaradva.
Arnaud Bertrand megjegyzi, hogy Kína egy lépéssel bebizonyította, hogy a Huawei és a kínai félvezetőipar megbénítására tett amerikai erőfeszítések hatástalanok voltak. Mit értek el a szankciók? Hozzájárultak egy olyan hazai félvezető-ökoszisztéma kiépítéséhez, amely a szankciók előtt nem létezett. Más államok "megértették": a félvezetőket nyugati cégekhez kell beszerezni, és az USA nem fog habozni, hogy geopolitikai célokra fegyverként használja fel az iparágat. Vásároljon kínaiakat, mondja Bertrand.
Ezen a héten Kína 40 milliárd dolláros befektetési alapot indított félvezetőiparának támogatására.