<blockquote rel="emel"><blockquote rel="joker"><blockquote>Én meg olyan szakképzett mérnököket és technikusokat ismerek, akik szakmában vagy legalábbis műszaki területen dolgozva távoztak és nem terveznek hazajönni, mert annyira jól élnek kint. Konkrétan az egyiküknél az asszony nem is dolgozik, hanem csak gyereket nevel és egy fizetésből jól megélnek Németországban. Konkrétan tőlünk legalább két ember külföldre ment el...
Ha a kollégád ennyire kiváló a szakmájában (ami azért mindenkire nem mondható el) akkor neki nem kell ehez se EU se semmi, mert ígyis úgyis felveszik.
Igen, ilyen is van. De még ez is jobb, mintha itthon nem lenne semmilye. Mert ez legalább kiszámítható neki.
</blockquote>
Nemcsak erről van szó, hogy kap-e állást (erről is!), hanem hogy mennyit kap a munkájáért. Vagyis arról is, hogy itthon robotolhat havi 300-320 órát azért, hogy megkapja az osztrák-német-angol stb. bér harmadát-negyedét. És akkor persze azt mondja, hogy ha már úgyis csak gatyát cserélni meg aludni járhatok haza, akkor mindegy mekkora lyukban alszok két műszak között, viszont pár év alatt megspórolok annyit, amit otthon egy élet munkájával se tudok megkeresni - legalább egy elfogadható lakás árát. Aztán ebből lesz az, hogy pár év múlva már csak turistaként jönnek haza nyáron a gyerekekkel.</blockquote>
Migráció mindíg volt. Így jöttek el eleink Kelet-Afrikából és népesítették be a földet. De, mindig voltak olyanok, akik megmaradtak a szülőföldjükön, függetlenül attól, hogy nem az volt a világ legjobb helye.
Voltak magyarok, akik nem kivándoroltak vagy tértek át muszlim hitre a török korban, még csak nem is bujdokoltak, hanem felvették a fegyvert és küzdöttek.
Én 1994 október elsején otthagytam a közszférát mert a Pufajkás Gyula gazdasági-politikai rendszerében nem kívántam részt venni.
Nagyot zuhant a presztizsem és ebben az életszínvonal is értendő. De, a magánszférában is szép lassan haladtam előre.
2010-re egy nagy cégnél voltam vezető. A választások két fordulója közti felező hétfőn kaptam egy telefont.
S mikor eljött az ideje, kevesebb pénzért, szolgálati kocsi nélkül újra felvettem a közszolgálatot, mert azt látom, a mostani kormány nem a segnyalás világcsúcsát akarja megdönteni, hanem óvatos csigaként araszol a realitások pengeélén a magyar nemzetért.
Ez nem a jólét útja, de ilyennek is kell lenni és mi,ilyenek vagyunk generációk óta.
Élhetnék sokkal jobban a magánszférában, sokkal-sokkal jobban külföldön.
De, mind meghalunk. Semmit nem viszünk magunkkal. A szájízünkhöz nem elég a pénz, ahhoz, hogy a sírodra ne szarjanak, szintén kevés az, hogy jól keress.
De, mindenki azt gondol, amit akar.
Lehet sírni, lehet menekülni és lehet küzdeni.
Mindenkinek ízlése szerint.
De, én nem akarok meggyőzni senkit arról, hogy az én utam az üdvözítő, ezért annak is örülnék, ha nem kellene állandóan a siratókórust hallgatni.
Igaz, a fiam is munkanélküli friss diplomásan.
Külföldön már kapott volna állást, keresett diplomáju mérnök, angolul jól beszél, nagyon jól szerel, ami egyre ritkább a szakmában.
De, kivárta ezt a fél évet, mindannyian kivártuk, s most van ígéret, hogy ebben az országban elhelyezkedhet.
Hát, kivárjuk.
Magyarok vagyunk s azok is akarunk maradni.
A nehézséggel lehet küzdeni és lehet sikoltozva menekülni előle.
Mindenki maga választ.
</blockquote>
Nagyon jó ilyet olvasni! Van még remény!
.