<b>Akagi</b> (és akit még érdekel)
Nagyon röviden:
Egyik oldalról szükség lenne a kontinensek uniójára, hiszen adott kontinens, mint természetes képződmény rendelkezik egy csomó előnnyel és egy csomó hiánnyal – ezt a kontinensek között globális szabályozással lehetne keretek között tartani.
A kontinensek unióinak felsővezető testületéből lehetne a Világkormány, amely nemhogy adott cég vagy állam, de még adott kontinens egyéni érdekeit sem lenne hajlandó a többi elé tolni, kivéve ha valóban közös, globális létérdeket képvisel.
A feladata az egész világ, mint egyetlen élő organizmus belső működési egyensúlyozásának a fenntartása lenne, a civilizáció fejlődési irányát a bolygóval és az ökoszisztémával kapcsolatban a szimbiotikus együttműködés felé terelgetve.
Ennek további előfeltétele lenne az egész emberiségre kiterjedő és megfelelő szintű alapoktatás beindítása, mert a 7 milliárd ember egyenként is döntéshozó, ha tetszik, ha nem. Ehhez viszont globális léptékben ki kellene építeni a szükséges infrastruktúrát és szervezeti rendszert.
Tovább nem részletezném, az alapötlet egyébként nem az enyém…
Nem annyira röviden:
A helyzet az, hogy ez nagyon idealisztikus, sőt, utópisztikus gondolat, valójában nagyon kevés esélyét látom a minimális sikernek is.
Minden stratégiai/geopolitikai elemzés csak egyetlen tényezőt hagy folyamatosan figyelmen kívül, ez pedig az egyén és az egyén emberi tulajdonságai. Ez ugyanúgy igaz a nagyhatalmak legfelsőbb döntéshozóira, mint a legutolsó földimogyoró termesztő analfabéta fekete-afrikai homo sapiensre is.
A történelmi léptékű nagy és sorsfordító döntések volt, hogy egyetlen ember döntésén múlt, aminek a következménye beindíthatott vagy akár le is állíthatott hatalmas és komplex mechanizmusokat. Persze ez így túl általános, de számtalan konkrét példát is lehet a történelemben erre találni, nem is hiszem, hogy ez vita kérdése.
Hogy az úristenben fogja például elfogadni a nyugdíjas német, hogy holnaptól legyen kedves kevesebbet költeni a hétvégi luxusra, hogy Trinidadon elegendő biofarm és iskola épülhessen? Nyilván sehogy, mint ahogy az újgazdag kínai sem fog fél év után lemondani sem az autójáról, sem semmilyen elért luxusáról önként.
Vagy ki fogja közölni az átlag amerikai polgárral, hogy bocsika, amerikai álom mától konyec, eddig jó volt a buli, de mostanra túl sok a fizetetlen számla, így holnap reggeltől ne ülj kocsiba, ne internetezz és fogyassz mindenből fele annyit, mint eddig? …<i>hogy Trinidadon elegendő biofarm és iskola épülhessen.</i>
Az egész mondanivalóm lényege, hogy a leggyengébb láncszem az egész rendszerben maga az egyén minden igényével és önzésével együtt, akár alul, akár felül ücsörög.
A világ népessége nő, a technológia hatékonysága miatt egyre többet tudunk termelni egyre kevesebb élőmunkával, viszont a csökkenő élőmunka igény növekvő munkanélküliséget és csökkenő adóbevételt is jelent. Ezzel párhuzamosan pedig nő azoknak a száma, akiknek se munkája, se pénze, se otthona…, lassan semmi vesztenivalója, de valamit kezdeni kell majd velük.
A termelésünk és a döntő részben alkalmazott technológiánk pedig olyan messze van az ideálisnak, hatékonynak és környezetkímélőnek nevezhetőtől, hogy azt elképzelni sem tudjuk. A mai, energia hatékonyságot és környezet tudatosságot hirdető technológiáinkhoz is a felhasznált alapanyag kitermelés illetve a feldolgozás rendszere minden, csak nem energia hatékony és környezet tudatos.
A világ nagyhatalmainak irányítói nem hülyék, tudják a valós adatokat és trendeket, szoktak egymással formálisan és informálisan is egyeztetni (a nemlétező kerekasztalok körül, például Kubában Kiril és Ferenc pápa), vannak közös – sokszor egybeeső - egyéni érdekeik is. Ha elfogadjuk, hogy látják a folyamatokat és képesek előre számolni és még beszélgetnek is egymással, akkor csak egyetlen kérdés maradt:
A hosszadalmas, időigényes és rendkívül sok lemondással járó humánus, ámde rendkívül nehéz, vagy a drasztikus, gyors és erőteljes, ámde jóval könnyebb utat választanak annak érdekében – nem sajnálva a meghozott áldozatot (pl. minket) – , hogy a saját további hatalmuk fenntartható maradjon?
Az sem baj, ha ideiglenesen kevesebb lakható kontinens lesz kevesebb, de annál rémültebb birkával...
Akkor még nem is beszéltem arról, hogy mindenféle eliten belüli összebeszélés nélkül is az adott hatalmak döntéshozó egyedei hozhatnak olyan döntéseket, melyeknek nem látják előre a következményeit, később viszont már nem képesek beavatkozni vagy uralni a folyamatokat.
A jelenlegi világhelyzet is csak egy kimerevített pillanatképe annak az egyébként gyorsulva változó komplex folyamatnak, amit történelemnek nevezünk.
Mára jó éjt Mindenkinek!