A Nagy Sakktábla szempontjából előrehaladott állapotban van az EU és Oroszország között a válság elmélyítése. A szinkronszankciók egyszerre szűkítik Európa és Oroszország mozgásterét – Európa egyre inkább amerikai satuba van fogva, Oroszország pedig kénytelen engedményesen nyitni Kína, India és Dél-Amerika felé.
Kína maga előtt tolja Oroszországot – a végletekig leegyszerűsítve Oroszország valójában Peking zsoldosserege. Ugyanez történik tükörben a Nyugati világgal – az USA maga előtt tolja az EU-t, ahol Európa képviseli a beáldozható zsoldosokat (vazallusokat). Az egyik az SCO, a másik a NATO szervezetét használja fel a katonai manőverek szervezésében, gazdaságilag pedig az IMF-et illetve a BRICS új bankrendszerét.
Ha kellő távolságból nézzük a Nagy Táblát, akkor teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy az Új Világrendben betöltött státuszért valójában az USA és Kína szkanderozik egymással. Az egyik kezében egy EU/NATO, a másik kezében Oroszország hadereje. Az USA katonailag erősebb Kínánál, az európai szövetségesek katonai ereje (NATO) viszont gyengébb, mint a jelenlegi bevethető orosz hadipotenciál. Az erősebb fél kezében egy kicsit rövidebb a kard – hogy ez valóban erőegyensúlyt jelent-e, ezt a jelen éppen most dönti el Ukrajnában és a Közel-Keleten.
Az Iszlám Állam létrehozása valójában kulcslépés volt azért, hogy a térségben a gyengülő Amerikai befolyást ellensúlyozza – lásd Irán vagy Szíria relációját az IÁ-hoz. Közvetve tehát az IÁ lett bedobva a Közel-Keleten Kína térnyerésének lassítására.
Amikor ebben a konstellációban Kínáról beszélek, akkor ne feledjük Kína nyugati pajzsát sem, azaz Moszkvát. A regionális lépések fő stratégiai céljait csak globális léptékben lehet érzékelni vagy megérteni. A globális erőtér változásai – pontosan a gigászi méretek és adatmennyiség miatt – statisztikailag már sokkal pontosabb eredményt (vektort) mutatnak, mint a relatíve kevesebb változóval dolgozó, de sokkal részletesebb regionális elemzések.
Nem tudom, hogy a szakértők mikor jutnak arra a felismerésre – vagy mikor merik nyíltan kimondani – hogy jelen pillanatban a harmadik világháború első katonai fázisában járunk, ahol az USA és Kína globális gazdasági érdekeinek ütközése mellett párhuzamosan katonai ütköztetések történnek a „közvetítő közegeken” (EU, Ukrajna, Oroszország, IÁ, stb.) keresztül.
Miközben Moszkva fegyverei farkasszemet néznek a NATO fegyvereivel, addig az USA és Kína egy egészen más dimenzióban ütközik meg egymással.
Ekkora léptékben kijelenthető, hogy az USA és Kína proxy háborút indított az EU és Oroszország felhasználásával, egyelőre sokkal alacsonyabb szinten, mint amire valójában képes lenne akár az EU akár Moszkva.
Régebben Littlejohn kollégával (meg talán Fip7 mesterrel is) elmélkedtünk Asimov Alapítványa és a jelen kor valóságának párhuzamairól, és akkoriban írtam egyszer, hogy India és Oroszország „kiegyezése” lesz az, ami segíteni fog a világon. Indokolni akkor nem tudtam, csak sejtésnek éreztem. Ez mostanra számomra szinte biztossá vált – Oroszország Indiával nagyon szorosan összefogva lehet képes kiegyensúlyozni a két fő súlypont (USA-Kína) között egyre gyorsuló ütemben a háttérben zajló dominanciaharc végső és végzetes elmérgesedését.
Érthetőbben fogalmazva egy orosz-kínai erőteljesebb összezárás már konkrét globális léptékű háborúval fenyeget, de egy erőteljes indiai-orosz összezárás viszont pont ellenkezőleg. Olyan ez, mint a térbeli erőrendszereknél a nyomatékok közelítő kiegyenlítése. Nyilván egy állandóan változó dinamikus rendszerben ez nem egy könnyű feladat – a legfontosabb pedig az időzítés!
Ez a világ lakóinak közös létérdeke.