Elég sokat játszottam mindenféle terepasztalos stratégiai játékokkal, aminek következtében anno mindenféle-fajta szakirodalmat összeszedtem, ennek következtében futottam bele ~5 éve egy 2003-as, angol katonai egyetemista által írt szakdolgozatba.
A címe valami olyasmi volt, hogy a "A Varsói szerződés doktrínájának hatékonysági vizsgálata".
A fő témakör egy 1982-es fiktív NATO-Varsói szerződés háború volt.
Először kielemezte a szembeálló technikákat, kiemelve, hogy az arab-izreali és a 91-es iraki háború fals értékeket hordoz magában. Az arab felszerelés és kiképzés még a 2. osztályú keleti blokkba tartozó katonaságokéval (pl Magyarország, Románia) sem vethető össze, nemhogy a Szovjet vagy Kelet-Német haderővel.
Ugyancsak fals képet mutatott a páncélosok ellen elért hatalmas siker, mivel egy szovjet páncéltörő lőszer fele annyiba került, mint egy "monkey version" T-72, ezért nem vették meg az arabok, hanem sajátot gyártottak. A fenti lebutított tankokat sem rendeltetésszerűen használták, hanem beásva. Az izraeliek teljes döbbenettel konstatálták, hogy az egyiptomi tankokban talált utasítások szerint a tank üzemeltetése során a fűtőberendezést is működtetni kell, mivel azok egy az egyben lemásolták a Szovjetek által Szibériában használt kézikönyvet, ráadásul rengeteg kilőtt tankban tényleg be is volt kapcsolva! Stb.
A német újraegyesítés után jött a döbbenet, hogy a 80-as évek végén rendszeresített T-72B bizony kibírja frontális a 120mm-es lövedékeket egészen addig a pontig ahol már a szovjet 125mm-es is le tudja küzdeni a nyugati tankokat (1500-1000m).
Az érdekes része a dolgoknak viszont a szimulációk voltak, ahol a lehető legprecízebben egymásnak eresztették a tesztalanyokat, melyben mindkét félnek az adott szervezet doktrínáját használva kellett ellátnia tábornoki feladatokat.
Itt jött a másik döbbenet:
A NATO doktrína az utolsó bakáig precíz pontos hely meghatározásokkal dolgozik, az alárendelteknek is viszonylag nagy szabadságuk van ami jelentős oda-vissza adatáramlással jár, ráadásul a logisztikának pl. az utak/hidak teherbírásával is.
A Szovjet doktrína ezzel szemben primitívnek tűnhet, de kialakításában figyelembe kellett venniük az alkotóknak, hogy a Szovjetunióban még mindig jelentős volt az írástudatlanok hányada és az ellenfél technológiai fölényben van. Ennek következménye volt a rideg rendszer, ahol szinte minden tiszt feladata csupán annyi, hogy kövesse az utasításokat, cserébe a rendelkezésük álló eszközpark lehetővé teszi, hogy a logisztikát elintézzék egy "Minden út ami nyugatra visz megfelel." mondattal.
Az első teszt egy Skandinávia elleni meglepetéstámadás volt, ahol a Szovjetek napok alatt végigmentek a félszigeten, ebből csak a végjátékot emelték ki:
A Szovjet vezető parancsba kapta, hogy a csapatai felével szálljon partra Dániába és 48 órát kapott ennek megszervezésére.
A NATO 2 órával később értesült erről, így nekik is kb 48 órájuk volt a védelem megszervezésére.
Ugyanakkor teljesen összezavarta őket, hogy a Szovjetek sehol sem rendeltek el készültséget, az NDK-ban állomásozó erők is úgy élték a mindennapjaikat, mintha semmi se történne, a sajtóban sem ejtettek egy szót sem az északon történtekről. Közben a KGB is elkezdte csöpögtetni az információkat, mintha az egész csupán néhány tábornok magánakciója lenne és Moszkvában azon fő a fejük, hogy hogyan kapják el őket.
A partraszállás megtervezése már véget ért mire az ellenfél értesült róla. Adva volt a Balti flotta szállítókapacitása, a rendelkezésre álló helikopterek mennyisége, és egy ígéret, hogy a Bering szorost aknazárral fogják átjárhatatlanná tenni a támadás időpontjára. Ezek alapján 3 hullámban átmennek a veterán csapatok, majd a kialakult hídfőkbe átviszik a megmaradt szállítóhajók a maradékot előre kijelölt sorrendben.
A nyugaton teljes volt a káosz. Nem tudták, hogy támadjanak vagy sem, küldjenek-e tengeralattjárókat a Balti-tengerre vagy sem, kikkel erősítsék meg Dániát, és hogyan, USA-ban megkezdjék-e a csapatok behajózását, vagy várják meg, hogy tényleg igazak-e a titkosszolgálati jelentések a kalandor tábornokokról...
3 órával a partraszállás megkezdése előtt az jött a pofon, ugyanis a titkosszolgálatok nem számoltak azzal, hogy a Védelmi miniszter saját kezűleg fog levelet írni a tábornokoknak, amiket a KGB megfelelő emberei szimpla postásként juttatnak el nekik 12 órával a támadás kezdete előtt (alá Krím).
A háború totális Keleti győzelemmel zárult, miközben a túlzott adatáramlás maga alá gyűrte a NATO vezetést, addig a Szovjetek követték az egyetlen parancsot amit kaptak "Irány nyugat a kijelölt szektorban". Ha egy-egy helyen megszilárdult a védelem, a tüzérségi tüzet azonnal átirányították egy másik szektorra, ahol ha áttörtek azonnal oldalba/hátba kapták a védőket, majd mikor a Szovjetek elérték a Rajnát a NATO kapitulált, mivel a folyó keleti oldalán ragadtak, oldalukban az ellenséges tüzérséggel, a felmentés reménye nélkül, mivel légi-fölényt egyik oldalnak sem sikerült kiharcolnia.