[BIZTPOL] A nagy sakktábla

  • Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.

    Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned.
  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.

    Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.

    Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.

  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.

    --- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---

    A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!

    Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz

    Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.

    Az új szabályzat teljes szövege itt olvasható el.

Status
Not open for further replies.

Giskard

Well-Known Member
2021. szeptember 25.
4 212
13 728
113
Fiúk közben kitört a háború nem figyeltétek a nagy fórumozásban!
Amerikának meg kell támadnia angliát! Az angolok terorrcselekményt hajtottak végre az USÁ-ban :)
 

Allesmor Obranna

Well-Known Member
2010. április 30.
13 813
67 065
113
a nyugatyon meg inkabb az allami szervezetekbe lattak a jovot..es jobban dontottek.

ha az eros vezir egyszer kipurcan, es jonn egy gyenge utanpotlas, az egesz orszag nagy bajba lehet, de ha erosek az insztituciok egy orszagban, akor egy gyengebb vezer idejeben is az orszagban rend marad.
Ebben neked teljesen igazad van. Egyszerű természeti törvény: minden nagy tömegű túlhatalom összeomlása után hatalmi vákuum képződik.
Csakhogy az éremnek mindig két oldala van.
Azt mondod, Nyugaton a szervezetekben, apparátusokban a látták a megoldást és jól döntöttek… mert az autokrácia után mindig összeomlás van.
Ez az autokrácia kontraproduktivitása.
Csakhogy a nyugati modell előnyét nem az autokrácia hátránya magyarázza.
Ugyanis lehet, hogy a szervezeti irányítás önmagában, elviekben mentes az autokráciák személyfüggő kiszolgáltatottságától, de szintén kontraproduktívan önmaguk gátjáva silányodik a gittegyletesülés.

Érdemes megnézni, hogy a szervezeti alapú politikai berendezkedés vállalati menedzsment szintjére vitte le a társadalmak vezetésének hivatását és a Nyugat immáron bő két évtizede karizma-deficitben szenved.
Egyszerűen a sok, politikus-istállóban kinevelt bürokrata és középszerűnél is silányabb karrier-diplomata közül már jóideje nem emelkedett ki egy Orbánhoz fogható kaliberű politikus.

Mondhatnánk, hogy ez nem is baj, csakhogy az európai politika silányulása, karaktervesztése, orientáció hiánya vezetett oda, hogy mára az EU, az EP, az EB másra se képes, csak ülésezik, jegyzékezik, nyilatkozik, tárgyal… reszeli a fingot és veri a habot.
Sehol sincs egy Miterrand, egy Kohl, egy Theacher, aki egyértelműen összefogja a sajátjait, vagy akár az egész bagázst.
Merkel 16 éven át az aranyközépút langyosvizén evickélve igyekezett minden kérdést diplomatikusan a szőnyeg alá söpörni, Sarkozy egy kisstílű majom volt, Macron még most is csak keresi magát, Tony Blair az USA csicskája volt, Cameron totál benézte a brexit súlyát… Boris Johnson…

Szóval turbulens időkben nem a gittegyletek és nem a sóhivatalok a nyerők, hanem a karizmatikus népvezérek.
 
T

Törölt tag 2361

Guest
Ebben neked teljesen igazad van. Egyszerű természeti törvény: minden nagy tömegű túlhatalom összeomlása után hatalmi vákuum képződik.
Csakhogy az éremnek mindig két oldala van.
Azt mondod, Nyugaton a szervezetekben, apparátusokban a látták a megoldást és jól döntöttek… mert az autokrácia után mindig összeomlás van.
Ez az autokrácia kontraproduktivitása.
Csakhogy a nyugati modell előnyét nem az autokrácia hátránya magyarázza.
Ugyanis lehet, hogy a szervezeti irányítás önmagában, elviekben mentes az autokráciák személyfüggő kiszolgáltatottságától, de szintén kontraproduktívan önmaguk gátjáva silányodik a gittegyletesülés.

Érdemes megnézni, hogy a szervezeti alapú politikai berendezkedés vállalati menedzsment szintjére vitte le a társadalmak vezetésének hivatását és a Nyugat immáron bő két évtizede karizma-deficitben szenved.
Egyszerűen a sok, politikus-istállóban kinevelt bürokrata és középszerűnél is silányabb karrier-diplomata közül már jóideje nem emelkedett ki egy Orbánhoz fogható kaliberű politikus.

Mondhatnánk, hogy ez nem is baj, csakhogy az európai politika silányulása, karaktervesztése, orientáció hiánya vezetett oda, hogy mára az EU, az EP, az EB másra se képes, csak ülésezik, jegyzékezik, nyilatkozik, tárgyal… reszeli a fingot és veri a habot.
Sehol sincs egy Miterrand, egy Kohl, egy Theacher, aki egyértelműen összefogja a sajátjait, vagy akár az egész bagázst.
Merkel 16 éven át az aranyközépút langyosvizén evickélve igyekezett minden kérdést diplomatikusan a szőnyeg alá söpörni, Sarkozy egy kisstílű majom volt, Macron még most is csak keresi magát, Tony Blair az USA csicskája volt, Cameron totál benézte a brexit súlyát… Boris Johnson…

Szóval turbulens időkben nem a gittegyletek és nem a sóhivatalok a nyerők, hanem a karizmatikus népvezérek.
a nyugati elkepzeles jo volt. van ahol meg most is elege jol mukodik, pl. norvegia, azt se tudjak ki az elnokuk meg a politikusok nagyobb resze. jonnek mennek, de az orszag iranyvonala nem nagyon valtozik mar evtizedek ota.

az hogy a nyugat tultolta a burokraciat, az nem a koncepcio hibaja, hanem a mar szokasos emberi hatalomvagy utani szaladas es hulyeseg.
 

Pogány

Well-Known Member
2018. április 26.
21 903
72 640
113
Dzsugasvili=Júda fia, de mindegy is, hiszen szinte az egész bolsevik vezérkar izraelita volt, talán a Dzserzsinszkij volt lengyel. A hatalomgyakorlás módja is a választott néptől ered, a cári önkény alapvetően szintén brutális, de sehol sincs a bolsevikok tömeges megsemmisítéséhez képest.

Csak ki ne derüljön a végén,hogy maga Dzsingisz kán is zsidó volt.... ;)
Én eddig ennyit gyűjtöttem össze mindenféle oldalakról, illetve rengeteg saját olvasással. Lassan haladok, van aki nincs kibontva, van akinek a családi szálait még ellenőrzöm a genealógiai adatbázisban, de javarészt megbízhatónak mondom az eddigi listácskámat, de még sok munkám van vele, hogy aztán végre lehessen művésznevek nélkül megírni azt a történelemkönyvet, a kereskedő és orvoscsemete 'proletárokról'. :rolleyes:


A Központi Bizottság a következőképpen alakult:
Trockij (zsidó)
Zinovjev (zsidó)
Larine (zsidó)
Juritsky (zsidó)
Volodarsky (zsidó)
Kamenev (zsidó)
Smidovitj (zsidó)
Jankel (zsidó)
Steklov (zsidó)
Lenin (orosz, negyedzsidó)
Krylenko (zsidó)
Lunacharsky (orosz)

A Népbiztosok Tanácsa hasonló összetételű volt:
Elnök: Lenin (orosz)
Külügyminiszter: Tjitjerin (orosz)
Nemzetiségek: Sztálin (grúz)
Mezőgazdaság: Protian (örmény)
Közoktatás: Lunacharsky (orosz)
Pénzügyi tanácsadó: Larine (zsidó)
Étel: Schlichter (zsidó)
Hadsereg és haditengerészet: Trockij (zsidó)
Állami ellenőrzés: Lander (zsidó)
Közterület: Kauffman (zsidó)
Munka: Schmidt (zsidó)
Szociális segély: Lelina (zsidó)
Vallás: Spitzberg (zsidó)
Belügyek: Zinovjev (zsidó)
Higiénia: Anvelt (zsidó)
Pénzügy: Goukovsky (zsidó)
Sajtó: Volodarsky (zsidó)
Választás: Uritsky (zsidó)
Igazságszolgáltatás: Steinberg (zsidó)
Menekültek: Fenigstein (zsidó)
Menekültek (ass.): Savitj (zsidó)
Menekültek (ass.): Zaslovsky (zsidó)

A Központi Végrehajtó Bizottság ugyanezt nézte:
Sverdlov (elnök): Zsidó
Avanessov (titkár): örmény
Lenin: orosz, negyedzsidó
Bruno: litván
Buharin: Orosz
Starck: Német
Wolach: Cseh
Encukidze: Grúz
Krylenko: Orosz
Kaoul: litván
Lunacharsky: Orosz
Peterson: litván
Peters: litván
Stoutchka: litván
Terian: örmény
Souriupa: Ukrán
Tjavtchevadze: Grúz
Achkinazi: Imeretian
Telechkine: orosz
Babtjinsky: Zsidó
Weinberg: Zsidó
Gailiss: Zsidó
Sachs: Zsidó
Ganzburg: Zsidó
Danichevsky: Zsidó
Scheinmann: Zsidó
Landauer: Zsidó
Erdling: Zsidó
Linder: Zsidó
Dimanstein: Zsidó
KrassikofSach: Zsidó
Ermann: Zsidó
Joffe: Zsidó
Karkline: Zsidó
Knigissen: Zsidó
Kamenev: Zsidó
Zinovjev: Zsidó
Kaprik: Zsidó
Latsis: Zsidó
Leszállóegység: Zsidó
Roudzoutas: Zsidó
Rosine: Zsidó
Smidovitch: Zsidó
Steklov: Zsidó
Sosnovsky: Zsidó
Skrytnik: Zsidó
Trockij: Zsidó
Teodorovitj: Zsidó
Uritsky: Zsidó
Feldmann: Zsidó
Froumkine: Zsidó
Scheikmann: Zsidó
Rosental: Zsidó
Karakhane: Zsidó
Rózsa: Zsidó
Radek: Zsidó
Schlichter: Zsidó
Schikolini: Zsidó
Chkliansky: Zsidó
Pravdine: Zsidó


Vlagyimir Iljitj Uljanov Leninnek nevezte magát.
És végül a Rendkívüli Bizottság:
Dzerjinsky (elnök): Pole
Peters (alelnök): litván
Karlson: litván
Latzis: litván
Janson: litván
Daybol: litván
Antonof: Orosz
Alexandrevitj: Orosz
Saissounce: örmény
Deylkenen: litván
Vogel: Német
Zakiss: litván
Chklovsky: Zsidó
Kheifiss: Zsidó
Zeisztin: Zsidó
Rasmirovitch: Zsidó
Kronberg: Zsidó
Khaikina: Zsidó
Schaumann: Zsidó
Leontovitch: Zsidó
Jacob Goldine: Zsidó
Glaperstein: Zsidó
Kniggisen: Zsidó
Schillenkuss: Zsidó
Rivkine: Zsidó
Delafabre: Zsidó
Tsitkine: Zsidó
Roskirovitch: Zsidó
Sverdlov: Zsidó
Biesensky: Zsidó
Blioumkine: Zsidó
Routenberg: Zsidó
Modell: Zsidó
Fenyők: Zsidó
Sachs: Zsidó
Liebert: Zsidó

Ezt a listát törölték a könyv angol fordításából, és Robert Wilton pária lett a hírvilágban. Szegény emberként halt meg 1925-ben.
 

Pogány

Well-Known Member
2018. április 26.
21 903
72 640
113
II. Sándor cárt 1881-ben gyilkolták meg a kommunista zsidó Helfman otthonában készült tervvel.
A zsidók által uralt Szocialista Forradalmi Párt kommunistái a 20. század elején több magas rangú tisztviselőt is meggyilkoltak: Bogolepov oktatási minisztert 1901-ben; Sipyagin belügyminiszter 1902-ben; Ufa Bogdanovitj kormányzó 1903-ban; Dubrassov tábornok 1906-ban.
A gyilkosságokat a zsidó Gersjuni, a párt terror szárnyának vezetője tervezte. Hasonlóképpen, a "csataszárnyat" a zsidó Jevno Azev vezette, aki szintén sikertelen gyilkossági kísérletet tervezett II. Miklós cár ellen.

Julius Martov.

Lenin és a zsidó Julius Martov később visszatértEk Oroszországba, ahol 1895-ben bebörtönözték őket, mert részt vettek egy ügyetlen, lázadó kísérletben az utcákon (azaz megpróbáltak lázadást szítani).
1900-ban szabadon engedték őket, és Svájcban Lenin elkezdte gyártani az Iskra ("A szikra") magazint. Lenin zsidó felesége, Krupskaja titkárnőként dolgozott a magazinnál, a zsidó Rosa Luxemburg pedig az egyik író volt.
A zsidó Trockij később csatlakozott a magazinhoz, és Iskra lett az oroszországi kommunisták ideológiai alapja. Az egyetlen versengő kommunista magazin a Rabochee Delovolt, "A munkások ügye", ahol a zsidó Theodore Dan volt a szerkesztő.


Az Iskra újságnak kezdetben volt egy szerkesztősége Georgij Plechanov, Vladimir Lenin, Vera Sazulitj, Leo Deutch, Pavel Axelrod, Julius Martov, Alexander Potresov és Krupskaja. Trockij később érkezett.
Ebből a kilencből öt zsidó volt, ami figyelemre méltó, amikor a zsidók az orosz lakosságnak csak 4,5 százalékát tették ki.


Mint korábban említettük, Rabochee Delo-t a zsidó Theodore Dan adta ki. 1908-ban a bolsevikok elkezdték gyártani a Proletarijemagazint, ahol a szerkesztők Lenin, Dubrovinsky, Zinovjev és Kamenev voltak. Az utolsó kettő zsidó volt.
A mensevikek szembeszálltak a Golos Sotsial Demokratamagazinnal, amelyet Plechanov, Axelrod, Martov, Dan és Martinov vezetett - plechanov kivételével minden zsidó.

Hirsch Apfelbaum Zinovjev

A bolsevikoknak több zsidó finanszírozója volt Nyugaton, köztük Jacob Schiff a zsidó vezetésű Kuhn Loeb &amp.
Megpróbálta tagadni a részvételét, annak ellenére, hogy a New York Times kinyomtatta a New York Times-ban a New York Times-ban a bolsevikoknak írt gratuláló levelét, de unokája, John Schiff 1949. február 3-án megerősítette a New York Journal-American-ban, hogy Jacob Schiff 20 millió dollárt adományozott a bolsevikoknak - ez hatalmas összeg akkoriban.


Jacob Hirsch Schiff megváltoztatta a középső nevét Henry-re

A zsidókat a svédországi Olof Aschberg zsidó bankár, a Nya Bankenvezetője is segítette, aki az 1940-es években pénzt adományozott a bolsevikoknak.
A londoni Evening Standard 1948. szeptember 6-án arról számolt be, hogy Olof Aschberg Svájcba ment.

A bolsevikokat a zsidó Armand Hammer, az Occidental Oil companyvezetője is segítette, aki később egy 1615 mérföld hosszú csővezetéket épített Dél-Oroszországban.

A zsidó Michael Fribourg, a Continental Grain Companytulajdonosa egy másik névleges kapitalista volt, aki segítette a törzsét.
A zsidó Louis Dreyfus-szal együtt a Louis Dreyfus Corporation-nél 1972-ben nagy mennyiségű amerikai gabonát vásároltak, és eladták a Szovjetuniónak.
Ugyanakkor mezőgazdasági támogatásokat szed be az amerikai adófizetőktől.

Lev Davidovich Bronstein Trockij

Szentpétervár, ahol a zsidók, Leonyid Trockij és Alexander Helphand, magát Parvusnak nevezve, voltak a legfontosabb vezetők. (Lenint és a svájci klikket teljesen meglepték ezek az események, és nem vettek részt bennük.)
A fegyverkereskedő Parvus később a német kormány azon tervének fő építésze lett, hogy támogassa az oroszországi kommunistákat az első világháború gyorsabb befejezése érdekében - a német finanszírozás Parvus exportvállalatán keresztül ment keresztül.

A reformokat Stolypin miniszterelnök tervezte, akit 1911-ben Mordekai Bogrov zsidó ügyvéd gyilkolt meg.
Kevesebb, mint két évtized alatt az oroszok két miniszterelnököt veszítettek el zsidó merénylők miatt, és az erőszak folytatódni fog.
A kommunistákat segítette a dumasi döntés, hogy megkegyelmeznek minden politikai másként gondolkodónak – összesen 90 000 disszidens, szinte minden kommunista, most visszatérhet a szibériai városokban és az Egyesült Államokból való száműzetéséből, ahol New York nagy zsidó negyedében éltek.
Trockij egyike volt azoknak, akik visszatértek a New York-i East Side-ról.
Miután száműzetésben élt Svájcban, Ausztriában, Szibériában és az Egyesült Államokban, és miután kizárták Franciaországból, Spanyolországból és Norvégiából, végül visszatért, hogy átvegye az irányítást Oroszország felett "a munkásokért". Figyelemre méltó, hogy ezek közül a "kapitalista" nemzetek közül egyik sem börtönözte be vagy ölte meg őt, ahogy a kommunisták tennék az ellenőrzésük alatt álló összes nemzet minden célpontjával.

Yankel Movshevich Eiman felvette a Sverdlov

II. Miklós cárt, aki dániái vagy angliai rokonaihoz akart költözni (mint a legtöbb nemesség, a cárcsalád germán volt), a háború alatt letartóztatták, és Jurovskij zsidó komisszár az egész családjával együtt megölte.

A zsidó Uritskij lett a Cheka, a Kommunista Párt rettegett biztonsági rendőrségének vezetője. 1918 augusztusában a Szocialista Forradalmi Párt riválisai meggyilkolták. A két gyilkos zsidó volt.
A gyilkosság ürügyként a kommunisták indították el a vörösterror, ahol számtalan oroszt mészároltak le, és ez a terror Sztálin uralkodásáig folytatódott, amikor több mint 60 millió oroszt öltek meg a szibériai koncentrációs táborokban.

Trockij, Zinovjev, Kamenev, Martinov, Zasulitj, Deutsch, Parvus, Axelrod, Radek, Uritzky, Sverdlov, Dan, Lieber, Martov – a párt legelső kommunistáit szinte kivétel nélkül leváltották, és sokakat próbaperek után kivégeztek. Ez nem az a jiddis paradicsom volt, amit reméltek, és a történet a történelem egyik legnagyobb iróniája.

Sztálin kapcsolata a zsidókkal paradox. Egyrészt sokukat megtisztította a párt legmagasabb pozícióitól, másrészt sok zsidó volt a legközelebbi szövetségese.
Második felesége, Nadja Allilujeva zsidó volt, lánya, Szvetlana pedig egy zsidóhoz, Vasilij Kaganovitjhoz ment feleségül. Sztálin a zsidó Beriát is az NKVD vezetőjévé tette, a Cseka (később KGB) utódjául.
A zsidó Lazar Kaganovitjot, a Politikai Hivatal tagját Sztálin legközelebbi tanácsadójának tartották (és Vasilij, Szvetlana férjének apja). Sztálin később újra férjhez ment Lázár Kaganovitj húgához, Rosához.

Molotov miniszterelnök és Sztálin közeli szövetségese, Polina Zhemtjuzhina zsidónő felesége volt.
 

Pogány

Well-Known Member
2018. április 26.
21 903
72 640
113
Ez oda vezetett, hogy a nyugati zsidó kommunisták a sztálinisták helyett trockitáknak nevezték magukat, és sokan közülük a Szovjetunió ellen jöttek, miközben Izraelt tartották új bálványuknak.
Az Egyesült Államokban ilyen trockista zsidók egy csoportja csatlakozott a Demokrata Párthoz, majd később a republikánusokhoz költözött, "neokonzervatívoknak" nevezve magukat.
Ezek a neokonzervatívok fenyegetéseket és támadásokat kezdtek támogatni Izrael közel-keleti ellenségei ellen: Szíria, Libanon, Egyiptom, Irán, később Irak.

Ez lehetőséget adott a nyugati médiatulajdonosoknak arra is, hogy a Szovjetuniót "antiszemitának" állítsák be. A zsidó hatalomátvételben játszott zsidó szerep említésének teljes tilalmával ez arra szolgált, hogy az oroszországi zsidókat áldozatként mutassák be.

Zsidó Antifasiszta Bizottság

A JAC-t 1942-ben alapították Sztálin parancsára. A zsidó Solomon Mikhoels, a Moszkvai Állami Zsidó Színház igazgatója vezette. A Zsidó Antifasiszta Bizottság kommunista propagandát terjesztett Kelet-Európában és másutt, biztosítva a zsidó közönséget arról, hogy a Szovjetunió zsidóbarát.

1943-ban Mikhoels és a zsidó Itzik Feffer lettek a szovjet zsidóság első hivatalos képviselői, akik nyugatra látogattak, ahol hét hónapos turnéra indultak az Egyesült Államokban, Mexikóban, Kanadában és Nagy-Britanniában, hogy befolyásos zsidókkal találkozzanak.
Az Egyesült Államokban a kommunistabarát Zsidók, Albert Einstein és B.Z. Goldberg, valamint az Amerikai Zsidó Közös Elosztási Bizottság fogadta őket. (B.Z. Goldberg Sholom Aleichem veje volt, aki megírta a Hegedűs a tetőncímű, sokat nyilvánosságra hozott propagandadarabot a színházak számára, dicsőítve az oroszországi zsidó életet anélkül, hogy bármilyen kommunista kapcsolatról beszélt volna.)
Részt vettek a valaha volt legnagyobb szovjetbarát tüntetésen is, amelyet valaha tartottak az Egyesült Államokban, 1943. július 8-án New Yorkban.
Egy másik résztvevő Stephen Wise rabbi, a Zsidó Világkongresszus elnöke volt.

Találkoztak a zsidó Chaim Weizmann-nal, a Cionista Szervezet vezetőjével és Izrael első elnökével is; A zsidó Charlie Chaplin, aki a Nagy diktátor című németellenes propagandafilmet készítette; a zsidó Marc Chagall, aki sokat dicsért zsidó művész volt (többek között színes üvegablakokat telepített az ENSZ-be), és a "modern művészet" mozgalom vezetője; a fekete Paul Robeson, a fekete "polgárjogi" mozgalom színésze és kommunistapárti aktivistája; és a zsidó Oroszlán Feuchtwanger, egy német író, aki jól nyilvánosságra került németellenes könyveket írt és dicsérte a Szovjetuniót.
 

Pogány

Well-Known Member
2018. április 26.
21 903
72 640
113
Sztálin halála után az egyesült államokbeli B'nai B'rith Zsidó Szervezet ezt írta a B'nai B'rith Messenger című folyóiratában:

Nikita Kruscsev szovjet miniszterelnök a héten a lengyel nagykövetségen tartott fogadáson megjegyezte, hogy nemcsak ő maga és Klementi Vorosilov szovjet elnök, hanem a Praesidium tagjainak felezsidó felesége is van. Kruschev úr ezt a megjegyzést joseph Avidar izraeli nagykövetnek tette, aki a vendégek között volt.

A The Canadian Jewish News1964. november 13-i beszámolója szerint a Szovjetunió akkori elnöke, Leonyid Bresnyev egy zsidónő felesége volt, gyermekei pedig zsidóként nevelkedtek. A kormányban a zsidók a voltak:

Leonid Kantorovitj, a gazdaság vezetője
Dimitri Dymshits, az iparág vezetője
Lev Shapiro, Birobidjan regionális titkára
Jurij Andropov, a KGB vezetője

Míg az oroszok sokkal nagyobb számban emelkedtek a kormányban, a zsidók másodlagos pozíciókban maradtak a pártban és a maffiában, amely törzsi testvéreinek támogatásával dolgozott a bürokráciában.
A Nyugat csak az 1990-es években hallott az "orosz maffiáról" a Szovjetunió bukása után, de évtizedek óta létezett - a média egyszerűen úgy döntött, hogy nem ír róla.

Robert Friedman 2000-ben írta a Red Mafiya: How the Russian Mob has Invadeed America (Vörös mafiya: Hogyan szállta meg az orosz maffia Amerikát)című könyvében.

". . . . Általános, állami és szövetségi bűnüldöző szervek vonakodtak az orosz maffiózók után menni, ehelyett energiáikat az olasz bölcsek zsákolására fordították. És mivel az orosz maffia többnyire zsidó volt, ez egy politikai forró burgonya volt, különösen New York környékén. Robert
Friedman könyvében interjút készített több zsidó maffiózóval, akik Oroszországból az Egyesült Államokba utaztak.
Egy miami zsidó gengszter, Ludwig Fainberg felidézte, hogy a zsidók magas életet éltek a Szovjetunióban az 1960-as és 1970-es években, amikor állítólag üldözték őket. Szeretettel emlékezett gyermekkorára Ukrajnában:

"Ahhoz. . . . [Fainberg] zsidónak lenni egyszerűen azt jelentette, hogy bizonyos kiváltságokkal rendelkezik. "A zsidók voltak a leggazdagabb emberek a városban" - mondta. A zsidóknak autójuk volt, a zsidóknak volt pénzük, a zsidók szép lakásokban laktak.
Kényelmesen érezzük magunkat. Anyámnak szép ruhái és ékszerei voltak. Évente egyszer nyaraltunk Odesába, egy lenyűgöző városba, sétánysal és gyönyörű strandokkal. Tele volt maffiózók és szórakoztatók. Zsidó ízű város volt. "

Marat Balagula, a New York-i orosz maffia zsidó keresztapja szintén elmondta Friedmannek a szovjet Ukrajnában töltött gyermekkorát:

"A zsidóknak volt a legjobb pozícióik az országban, ők voltak a nagy művészek, zenészek - nagy pénzük volt. "
 

Pogány

Well-Known Member
2018. április 26.
21 903
72 640
113
Nem meglepő, hogy Murray Bernays alezredes, az amerikai hadsereg zsidó tisztje volt az, aki meggyőzte Henry Stimson amerikai hadügyminisztert, hogy állítson bíróság elé a bebörtönzött német vezetőket. Egy másik zsidó, David Marcus ezredes, szinte az összes bírót, ügyészt és ügyvédet kiválasztotta a nürnbergi NMT-perekre. Később a cionista "Haganah" katonai erők parancsnoka lett Palesztinában.

Példa a tiszta hazugságra Nürnbergben

A dachaui eljárás során történt tragi-komikus incidens a nürnbergi perek minőségét mutatja. Egy amerikai nyomozó, a zsidó Joseph Kirschbaum bíróság elé vitt egy Einstein nevű zsidó tanút, hogy tanúskodjon arról, hogy a vádlott, Menzel megölte Einstein testvérét.

De amikor a vádlott rámutatott, hogy a testvér valójában a tárgyalóteremben ül, egy zavarba ejtő Kirschbaum szidta a tanút: "Hogyan hozhatjuk ezt a disznót az akasztófára, ha olyan hülye vagy, hogy a testvéredet bíróság elé állítod?"


Churchill az oroszországi bolsevizmus rendíthetetlen ellensége volt, amelyet az Illustrated Sunday Heraldnak adott 1920-as interjújában kijelentette, hogy zsidók irányították:

"Ez a mozgalom a zsidók között nem új. Spartacus-Weishaupt napjaitól Karl Marxéig, és egészen Trockijig (Oroszország), Kun Bélába (Magyarország), Rosa Luxembourgra (Németország) és Emma Goldmanre (Egyesült Államok)... a civilizáció megdöntésére és a társadalom helyreállítására irányuló világméretű összeesküvés a letartóztatott fejlődés, az irigy rosszindulat és a lehetetlen egyenlőség alapján folyamatosan növekszik.
Ez volt a 19. század minden felforgató mozgalmának fő mozgatása;
És most végre európa és amerika nagy városainak alvilágából származó rendkívüli személyiségek ez a bandája a fejük hajánál fogva fogta meg az orosz népet, és gyakorlatilag ennek a hatalmas birodalomnak a vitathatatlan uraivá váltak.


. Az 1930-1939-es "vadonbantöltött évei" alatt Churchillt ezért egy titkos nyomásgyakorló csoport, a "Focus" finanszírozta, amelyetLondonleggazdagabb üzletemberei hoztak létre, nevezetesen az angliai Zsidó Képviselők Tanácsából, amelyet a zsidó Bernard Waley Cohenvezetett.
Cohen 1936. július 29 - én tartott vacsorapartiján létrehozott egy 50 000 fontos slush alapot - ami akkoriban hatalmas összeg volt -, hogyfinanszírozzaChurchill tevékenységét a The Focuson keresztül. (EztCohenemlékiratai is elmondták.)

A finanszírozás feltétele a Németországgal szembeni ellenségesség megteremtése volt - a brit politikában és a világon keresztül.

Churchillt ezután megmentette a személyes csődtől és a családi kúria elvesztésétől a gazdag zsidó Henry Strakosch, aki Ausztriából Költözött Nagy-Britanniába. Churchillt csődbe vitte az 1937 -1938 - as amerikai tőzsdei összeomlás, de Strakosch kulcsszerepet játszott Dél- és India központi bankjainak létrehozásában, amelyek churchill összesadósságátmegvásárolták.
Amikor Strakosch 1943-ban meghalt, végrendeletében 20 000 fontot hagyott Churchillre, végül megmentve a miniszterelnököt az utolsó adósságától, most, hogy a második világháború jól haladt.

Roosevelt nyíltan szovjetbarát volt, és szovjetbarát zsidókkal vette körül magát. Figyelmen kívül hagyta a külügyminisztériumot, és három kedvenc tanácsadójával együtt irányította a külügyeket: a zsidó milliárdos Bernard Baruch, a zsidó Henry Morgenthau (aki a Morgenthau-tervet írta, amely részletezte, hogyan kell kiirtani a német népet) és a nyíltan radikális szocialista zsidó Felix Frankfurterrel (akit Roosevelt a Legfelsőbb Bíróság elé állított).
200 "protégés" került a kormány élére, köztük a zsidó kommunisták Alger Hiss, Nathan Witt, Lee Pressman és John Apt.) Roosevelt tettei nyilvánvalóvá tették, hogy háborút akar Németországgal, amit a lengyel nagykövet és sokan mások is megjegyeztek.

1940 augusztusában Roosevelt "romboló a bázisokért" megállapodást kötött Nagy-Britanniával, ahol Nagy-Britannia ötven amerikai haditengerészeti rombolót kapott az első világháborúból, hogy Németország ellen használják.
Cserébe Nagy-Britannia az Egyesült Államok területét adná Nyugat-Indiának és Kanadának, ami lehetővé tette Roosevelt számára, hogy azzal érveljen, hogy nem sértette meg a Kongresszus által elfogadott semlegességi törvényt, hanem egyszerűen üzleti megállapodást kötött. A tervet Benjamin Cohen zsidó ügyvéd/tanácsadó dolgozta ki.

A szovjet komisszárok sok embert öltek meg Kelet-Lengyelországban a megszállás alatt. Az egyik esetben a komisszárok kinyújtott karokkal szegeztek egy papot egy pajtaajtóhoz, gúnyolva, hogy Jézus a kereszten halt meg. Ez tükrözi az ortodox papok meggyilkolását Oroszországban, amelyet a többnyire zsidó komisszárok követtek el. A lengyelek megdöbbentek, amikor látták, hogy zsidó szomszédaik csatlakoznak a szovjet komisszárokhoz, és elvezették őket áldozataikhoz, például földtulajdonosokhoz és papsághoz. Amikor Németország 1941-ben megszállta Kelet-Lengyelországot, a lengyelek megtoroltak a zsidókat. Az egyik esetben zsidó árulókat zártak be egy pajtába, és felgyújtották. A történet hasonló volt a szovjet megszállás alatt álló balti országokban is, ahol később sokan csatlakoztak a németekhez, mint a kommunisták elleni önkéntes harcosok.

A mai hivatalos változat: A pajta történetét az "antiszemitizmus" példájaként hozták nyilvánosságra. A lengyelországi zsidók által elkövetett gyilkosságokról és a lengyel megtorláshoz vezető általános zsidó együttműködésről nem esik
 

Pogány

Well-Known Member
2018. április 26.
21 903
72 640
113
Avraam Eliezer Benaroya
A KKE görög kommunista pártot 1918-ban alapította a zsidó Avraam Benaroya,akit a Szovjetunió kommunista vezetése inspirált. Miközben a kommunisták megpróbálták végrehajtani a kommunista hatalomátvétel szokásos előkészületeit – sztrájkok, zavargások, szabotázs, bolttulajdonosok és más ellenségek megfélemlítése, a félelemkeltésért elkövetett gyilkosságok a nyilvánosság előtt –, a hadügyminiszter, Metaxas 1936-ban reagált és átvette a hatalmat.

Alberto Couriel- Benaroya társa, rákeresni.

Az idealista és pragmatista Avraam Benaroya bolgár zsidó 1909 májusában és júniusában vezető szerepet játszott a főként zsidó Fédération Socialiste Ouvrière létrehozásában Thesszalonikiben. [1] Fő társai a militáns szefárd zsidók,Alberto Arditti, David Recanati és Joseph Hazan, valamint olyan bolgárok voltak, mint Angel Tomov és Dimitar Vlahov.

Benaroya karrierje kezdete óta érdekelte a zsidókérdést, és erőfeszítéseket tett a zsidó ügyek előmozdítására. Első könyve A zsidókérdés és a szociáldemokrácia (1908), míg egyszer Szalonikiben megalapította a Szocialista Tanulmányok Szefárd Köre nevű csoportot. 1909-ben vezető szerepet játszott a főként zsidó Federacion létrehozásában is. Aggódva, hogy mit jelenthet a megali ötlet mögötti újjáéledő görög önbizalom a görögországi és kis-ázsiaizsidók számára, abban az időben imperialistának nevezte a kampányt. Olyan államot képzelt el, amely mentes minden etnikai megosztottságtól, ahol a zsidók korlátlanul és szabadon létezhetnek, megőrizve vallásukat. Néhány félelmét azzal lehetett érvelni, hogy valóra váltak, amikor a város tüze után a Venizelos-kormány nem újjáépítette az eredeti zsidó részt,[32] inkább francia várostervet fogadott el, de a zsidó lakosság jelentős része a következő évtizedekben megmaradt, és a görög kormány 1926 márciusában garantálta jogaikat. Benaroya mindig is nagyon érdekelt volt az antiszemitizmuselleni küzdelemben, míg a későbbi években a hangsúlyt a görög államon belüli maradás mellett a jókorú thesszaloniki zsidó közösségre helyezte át.

A Szalonikai Munkaügyi Központ, Benaroya másik alkotása, amely több mint tizenkétezer munkást egyesített minden nemzetiségből, jó részük zsidó volt, a radikális szocializmus középpontjába került.
1953-ban Izraelbe, Holonbament, ahol egy kis újságkioszkot vezetett. 1979-ben, kilencvenkét éves korában halt meg szegénységben.

Morgenthau azt állította, hogy Eisenhower volt az, aki a németekkel szembeni kemény bánásmód gondolatát ültette belé, bár Eisenhower később tagadta ezt, vagy emlékezetkiesésre hivatkozott.
Egy másik támogató Frederick Lindemannvolt, egy német születésű zsidó és Churchill közeli barátja, gazdasági, stratégiai és tudományos tanácsadója. A terv motivációi közé tartozott az egész német nép elleni általános neheztelés, tekintet nélkül az egyéni bűntudatra, Németország, mint nagyhatalom végleges elpusztítására, valamint a háború miatt csődbe jutott Nagy-Britanniának gazdasági segítésére. A tervet hivatalosan is elvetették a széles körű tiltakozások miatt, miután a terv kiszivárgott a nyilvánosság számára. [1]

zsidó Harry Dexter White (aki szorosan együttműködött Morgenthauval a Pénzügyminisztériumban) olyan célokkal, mint a nyugati országok gyengítése és megosztása, valamint a kommunizmus növekvő támogatása. Németországban és másutt. Hasonlóképpen, más azzal érvelt kommunista beszivárgó befolyásolt politikák ebben az időszakban azzal érvelnek, hogy hasonló célokat.
 

Pogány

Well-Known Member
2018. április 26.
21 903
72 640
113
Henry Morgenthau zsidó pénzügyminiszter a "Morgenthau fiúkat" hozta létre annak biztosítására, hogy a JCS 1067-es irányelvét, a német gazdaság elpusztításának tervét végrehajtsák. Ezt nevezik Morgenthau tervnek. Ezeknek a "fiúknak" a vezetője Bernard Bernstein zsidó ezredes volt.

A szenátus belső biztonsági albizottsága és Elizabeth Bentley, Harry Dexter White és a szovjet ügynökök közötti futár:
Eastland szenátor: Tudta, ki rajzolta ezt a tervet?
Miss Bentley: [Mr. White befolyása miatt németország pusztulását akarta, mert az oroszok ezt akarták.
Ferguson szenátor: Ezt akarták a kommunisták?
Miss Bentley: Moszkva határozottan azt akarta, hogy teljesen lerombolják őket ,mert akkor nem segítenek a szövetségeseknek.
Mr. Morris: Azt mondja, hogy Harry Dexter White dolgozott rajta?
Miss Bentley: És az utasításaink szerint keményen nyomta.

Theodor Nathan Kaufman 1941-es könyve, a "Németországnak el kell pusztulnia!" (1) E két dokumentum konkordanciásának szöveges összehasonlítását kell elvégezni, szem előtt tartva azt a forgatókönyvet, amelyet korábban felvázoltam.

azaz Henry Morgenthau Jr., Harry Dexter White és a szovjet hírszerzés (vezetőjük az USA-ban Rudy Baker [nee Rudolph Blum]), olvasták vagy nagyon is tudatában voltak Kaufman egyébként jelentéktelen könyvének: "Németországnak el kell pusztulnia!"

1919-ben a zsidó kommunista Kun Béla (született Moritz Cohen)

mikor Franklin Roosevelt 1933-ban elnök lett, fenntartotta Hoover politikáját, és kiterjesztette őket, New Deal-nek nevezve őket. Azóta teljes egészében Rooseveltnek tulajdonították őket a történelem legtöbb írásában, és a depresszió megoldásával együtt tulajdonították őket.

A válság azonban megmaradt. A munkanélküliség 1929-ben 3,2% volt, és Hoover politikájával 1932-ben 22,9% -os csúcsra emelkedett. Roosevelt 1933-as hatalomra kerülésekor már 20,6%-ra csökkent, de a munkanélküliség továbbra is magas maradt, sőt 1938-ban ismét 12,5%-ra emelkedett.

Van der Lubbe vallomásának említése (vagy hogy kommunista zsidó volt) tilos.

Hesia Helfman zsidónő házában sikeres volt a merénylet. II. Sándor cárt felrobbantották.

Alexander Parvus (valódi nevén Israel Helphand)


Parvus fontos szerepet játszott a zsidó Leon Trockij (született Leiba Bronstein) ideológiájának irányításában, valamint a (legalább) egynegyed zsidó és valószínűleg félig zsidó Vlagyimir Lenin (Vladimir Iljics Uljanov).
Trockij fő tanulsága Parvustól a következő volt: a zsidó nép a saját kollektív Messiásuk, és a fajok keveredésével és az összes nemzeti határ megszüntetésével fog uralmat elérni minden nép
felett.
 

Pogány

Well-Known Member
2018. április 26.
21 903
72 640
113
Az orosz-japán háború, ahogy Parvus megjósolta, 1904 -ben kezdődött.
Jacob Schiff amerikai zsidó uzsorás 200 millió dolláros kölcsönnel finanszírozta a japán hadsereget.
Ez ugyanaz a Jacob Schiff volt, aki gondoskodott arról, hogy egyetlen bank se kölcsönözzön pénzt az oroszoknak, miközben támogatta a forradalmi zsidókat Oroszországban, akiket "zsidó önvédelmi csoportoknak" neveznek (ismerősen hangzik?).

Alexandar Parvus és zsidó elvtársa, Peter Pinhas (valójában Rutenberg)

Zsidó terroristák 1901 és 1905 között számos birodalmi kormányzati vezetőt gyilkoltak
meg. Ezek közül öt: Bogolepov (1901), Sipyagin (1902), Bogdanovich (1903), von Plehve (1904) és Szergej nagyherceg (1905). A cár Peter Stolypin miniszterelnököt nevezte ki.

Stolypin véget vetett a terrornak a statárium betartatásával. 1906-ban 600 hadbíróság elé állították és kivégezték őket, míg többségük, 35 ezren külföldre menekültek, főleg Palesztinába. [ Az egyik valószínűleg Hasfelmetsző Jack volt - Szerkesztő ]
Stolypin házát 1906 tavaszán bombázták.
27-en meghaltak és 32-en megsebesültek. A halottak között volt a fia is. A lányát a robbanás ereje kidobta a házból, és élete hátralévő részében béna volt.
Stolypin miniszterelnököt 1911. szeptember 1-jén a zsidó terrorista, Mordekai Bogrov lőtte le egy pisztollyal a kijevi operában.
Stolypin négy nappal később meghalt. [ Bővebben a Skorpió jele alatt - 06 ] Ahogy a háború légkörét a zsidó forradalmárok szikraként használták a cári Oroszország megdöntésére tett első kísérletük során 1905-ben, az első világháború hamarosan meggyulladt – és kihasználva azt is kihasználták.

Leon Trockij (Bronstein) több száz jiddis testvérével tért vissza a New York-i East Side-ról.

Trockij, aki 1905-ben mensevik volt, azonnal csatlakozott a bolsevikokhoz, amikor visszatért New Yorkból.
1917 áprilisában, májusában és júniusában a bolsevikok az ideiglenes kormány megsemmisítését hirdették a Szentpétervár körüli gyári munkásoknak és katonáknak.
"Minden hatalmat a szovjeteknek!" – ez volt a szlogenjük. A zsidó Karl Radek (valódi nevén Tobiach Sobelsohn) egyike volt annak a sok "forradalmárnak", akik agitációt váltottak ki az orosz nép körében.

17-én Pierre Laurent francia attasé 29 táviratot adott át Lenintől és (a zsidóktól), Ganetszkijtől,Kollontaytól, Sumensontól, Kozlovszkijtól és Zinovjevtől Boris Nikitin ezredesnek, az orosz titkosszolgálat vezetőjének.

Laurent azért választotta ezt a napot Nitikin ezredes látogatására, mert a bolsevik kormányellenes agitáció a szentpétervári munkás-katona lakosság nem tervezett felkelését eredményezte, amelyet "júliusi napoknak" neveznek, és a birtokában lévő információk megmagyarázták a finanszírozást, bár tévesen feltételezték, hogy
német.
A hazafias erők kiszivárogtatták az információt az orosz újságoknak.
A szerzők különböző részleteket mutattak be a Laurent által Nikitinnek átadott dokumentumokból, amelyek azt mutatták, hogy a bolsevik vezető, Lenin pénzt kapott a kampányára a németektől (valójában a német zsidóktól). Lenin pénzt és utasításokat kapott a zsidó Jakub Fuerstenbergtől (valódi nevén Yakov Ganetsky)és Alexander Parvustól, valamint Ganetsky rokonától, a zsidó Jevgenia (Dora) Sumensontól.

Egy másik, aki megkapta ezt a pénzt, a lengyel zsidó bolsevik ügyvéd, Mieczyslaw Kozlowski volt. Tekintettel ezekre a nyilvános kinyilatkoztatásokra, július 20-án az ideiglenes kormány elrendelte Lenin,Zinovjev és Kamenev (Rosenfeld) letartóztatását Németország hazaárulására hivatkozva.

A zsidó (?) Alexander Kerensky (Aaron Kuerbis, más néven Adler) volt az alelnök és az egyetlen tag, aki szintén a petersburgi szovjethez tartozott.
Kerenszkij szorosan együttműködött Mordekai Bogrovval, Stolypinminiszterelnök gyilkosával.
Olyan szorosan, hogy közvetlenül a gyilkosság után Kerensky félelemben elmenekült az országból.

A "JÚLIUSI
NAPOK" MÉSZÁRLÁS Az, hogy Kerenszkij (más néven a zsidó Napóleon) volt-e felelős a csőcselék kiutasításáért, nem világos, de július 17. és július 20. között több száz embert öltek meg, és július 21-én Kerenszkij lett a miniszterelnök.
Július 22-én Lenin és Zinovjev elhagyták Szentpétervárt.
A közvélemény a német (valójában zsidó) pénzügyi megállapodásaik eredményeként emelkedett a bolsevikok ellen. Trockijt, Lunacharskyt, Kollontayt, Kozlowskit, Kamenevet és Sumensont mind letartóztatták. De ez csak azért történt, hogy megnyugtassa a közvéleményt. Kerenszkij kevesebb mint egy hónappal később, már augusztus 17-én elkezdte szabadon bocsátani a letartóztatott bolsevikokat.
További bizonyíték arra, hogy Kerenszkij támogatta zsidó társait, a következő
volt; Az orosz hadsereg főparancsnoka, Lavr Kornilovtábornok elszakadt, és elkezdte tervezni Kerenszkij megdöntését. A baloldali vezetők, főleg a zsidók, mindig is a nemzeti hazafiakat tekintették a legnagyobb fenyegetésnek nemzetközi szocialista világnézetükre nézve. Kornilov tábornokot szeptember 14-én tartóztatták le, de később megszökött.
Kerenszkij továbbra is szabadon engedte a bolsevikokat, akiket minden vád alól felmentettek, és a demokrácia védelmezőiként mutattak
be. A bolsevikok arra kezdték ösztönözni a munkásokat, hogy védjék meg az ideiglenes kormányt.
Szeptember 17-én Leon Trockijt kiengedték a börtönből.
Egy héttel később a szentpétervári szovjet elnökévé választották. Október 26-án minden katonai hatalmat átadtak a "Katonai Forradalmi Bizottságnak".
A Katonai Forradalmi Bizottság 18 komisszárból állt, akik közül szinte mindegyikük zsidó
volt; Trockij, Yoffe, Unschlicht, Boky, Ovseyenko, Mekhonoshin, Lashevich, Lazimir,Sadovsky, Podvoisky, Molotov,Nevsky, Bubnon és Skrypnik. Mind zsidó. Lenin (részben zsidó és Krupsakaya zsidónő felesége), Dzerzsiszkij (félig zsidó vagy esetleg teljesen zsidó) és Dybenko (Alexandra Kollontay zsidó felesége) egészíti ki a zsidó terrorista banda többi részét.
November 4-én a Katonai Forradalmi Bizottság tömeggyűléseket szervezett, hogy felkészüljön a közelgő lázadásra.
Másnap a Péter és Pál erőd helyőrsége, miután megadta magát a zsidó propagandának, szövetséget hirdetett a bolsevikokkal.
November 7-én a bolsevikok átvették a hatalmat a Téli Palota elfoglalásával.
A zsidó mítosz szerint 5000 tengerész gyűlt össze a palota előtt kora reggel, hogy "megrohamozza" azt. Valójában a palotát néhány száz, többségében zsidó forradalmár vette át, akik nyugodtan bevonultak. A palotában nem volt "vihar". Nem folyt vér. Trockij , kissé Steven Spielberg, azt akarta, hogy az esemény drámaibbnak tűnjön, mint amilyen valójában volt, ezért kagylókat lőttek ki a Peter-Paul erődből, miközben a villamosok tovább gurultak a Trockij hídon.
 

Pogány

Well-Known Member
2018. április 26.
21 903
72 640
113
A Katonai Forradalmi Bizottság 18 komisszárból állt, akik közül szinte mindegyikük zsidó
volt; Trockij, Yoffe, Unschlicht, Boky, Ovseyenko, Mekhonoshin, Lashevich, Lazimir,Sadovsky, Podvoisky, Molotov,Nevsky, Bubnon és Skrypnik. Mind zsidó. Lenin (részben zsidó és Krupsakaya zsidónő felesége), Dzerzsiszkij (félig zsidó vagy esetleg teljesen zsidó) és Dybenko (Alexandra Kollontay zsidó felesége) egészíti ki a zsidó terrorista banda többi részét.

A Belügyi Kommuna És a"Cheka"néven ismert, rendesen kívüli bizottságot 1917. december 7-én alapították titokban. A zsidó Moisei Uritsky Uritsky (Boretsky), aki puszta kézzel megölt 5000 tisztet, volt az első komisszárja.
1918 júliusában egy zsidó chekista, Yankel Yurovsky elrendelte II. Miklós cár és családja
halálát. Yurovsky személyesen ölte meg a cárt, fejbe lőtte.
A cár feleségét, gyermekeit és szolgáit a kivégzőosztag ölte
meg. Az egyik gyilkos még a gyerekek kutyáját is halálra verte. Egy zsidó vegyész, Pinkus Voikov (Weiner) kénsavval pusztította el a testeket.

Augusztus 30-án meggyilkolták a Cheka zsidó vezetőjét, Uritskyt. Lenin azért rendelte el a gyilkosságot, mert nem volt hajlandó terrorkampányt indítani egy másik zsidó komisszár, V. Volodarsky (valódi nevén Moisei Goldstein) meggyilkolása után.
Kiderült, hogy Lenin két okból is elrendelte Volodarszkij meggyilkolását;
Először is, hogy eltávolítsunk egy nemkívánatosat, másodszor pedig, ami még fontosabb, hogy okunk legyen az "ellenséges osztályok" tömeges meggyilkolására. Gyilkosát, bár soha nem kapták el, azonnal jobboldali társadalmi forradalmárnak bélyegeztek. A Lenin című könyvben David Shub leírta, mi történt sok "osztály ellenségével", "...

Kun Kun Béla (Aaron Kohn) és Roza Zemlyachka (Roza Zalkind) zsidó bolsevikok 1920-ban orosz tiszteket fojtottak meg a Krímben.

Mihail Kedrov (Zederbaum) zsidó chekista

Jevreyskaya Tribuna orosz-zsidó újság 1922. augusztus 24-én kijelentette, hogy Lenin megkérdezte a rabbikat, hogy elégedettek-e a kegyetlen kivégzésekkel.

A vörös terror idején egyetlen zsinagógát sem romboltak le, és nem alakítottak nyilvános WC-vé vagy raktárrá, mint a templomokkal.
Egyetlen zsidó rabbit sem feszítettek keresztre vagy kínoztak meg.
A kivégzettek listáját a Cheka hetilapban tették
közzé. A Cheka testszámlálókat alkalmazott. Bizonyítható, hogy 1918 és 1919 között 1,7 millió embert végeztek ki.
1921 januárja és 1922 áprilisa között további 1,7 millió embert gyilkoltak
meg. Az áldozatok között voltak püspökök, professzorok, orvosok, rendőrök, újságírók, írók, katonatisztek, munkások, köztisztviselők, ápolók, földművesek és ügyvédek.

Például a The Times 1920. szeptember 18 - án elismerte: "A szovjet rezsim a zsidó agyra támaszkodik... és a szörnyű orosz tudatlanság." 1922-ben Victor Marsden, a Morning Postcímű brit újság munkatársa közzétette mind az 545 köztisztviselő nevét a kormányhivatalnál. Közülük 477 zsidó volt, és csak 30 (5,5%) volt orosz. Még Moisei Uritsky titkárnője is 17 éves zsidó lány volt (Heinrich Laretei emlékirataitól a sors játékig, Lund, 1970, 75. o.). Clara Sheridan 1923. december 13-án a New York-i világban azt mondta: "A kommunista vezetők zsidók, és Oroszországot teljes mértékben ők uralják. Minden városban, minden kormányhivatalban, az újságok irodáiban és szerkesztőségében vannak. Elhajtják az oroszokat, és felelősek az egyre antiszemita hozzáállásért."

A zsidó Lazar Kaganovich a zsidó Yan Jakovlevel (valódi nevén Epstein) együtt éhínséget szervezett Ukrajnában és Észak-Kaukázusban azáltal, hogy kollektivizálta a gazdaságokat az úgynevezett "kulakizációban". A földet elvették a földbirtokos földművesektől (kulákoktól).

Jacob Sverdlov: a Szovjetunió első elnöke, elnöke a cári család lemészárlóinak - nőké és gyerekeké- a Nagy Katalin cárnőről elnevezett városban, Jekatyerinburgban (melyet 1924-ben a gyilkosok tiszteletére Szverdlovszknak neveztek el)

Jacob Yurovsky: a szovjet biztonsági rendőrség parancsnoka. Yurovsky vezette azt a gyilkos brigádot, amely végrehajtotta Szverdlov parancsát és lemészárolta a cári családot, beleértve a cár lányainak halárlra bajonettezését is. Az Ipatyev ház, ahol az alagsorban folyt a mészárlás, érintetlenül állt 1977-ig, amikor az akkori idő helyi kommunista elnöke, Borisz Jelcin elrendelte annak lerombolását, nehogy az a zsidóellenes érzelmek szentélyévé váljon.



Lazar Moiseyevich Kaganovics képe a baloldalon látható): Sztálin fő tömeggyilkosa, milliók halálát rendelte el, és a keresztény emlékhelyek és templomok nagybani lerombolását, beleértve a Megváltó Krisztus nagy katedrálisáét is. Amikor a katedrális romjai között állt, Kaganovics ezt nyilatkozta: "Oroszország anyácskát ledöntöttük. Fölhasítottuk szoknyáját." ( N.Y. Times, 1995 szeptember 26. ).

Mikhail Kaganovics: A nehézipar megbízott képviselője, a rabszolgamunka felügyelője, Lázár fivére. Róza Kaganovics: Sztálin szeretője, Lázár nőtestvére. Paulina Zhemchuzina: A központi bizottság tagja, a szovjet külügyminiszter, Molotov felesége. Olga Bronstein: tiszt a szovjet cseka titkosrendőrségnél, Trotzki nővére, Kamenyev felesége.

Genrikh Yagoda: A szovjet titkosrendőrség feje, rendkívül "hatásos" tömeggyilkos. (A zsidó költő, Romain Rolland, a Nobel díj nyertese, himnuszt írt Jagoda dícséretére. )

Matvei Berman és Naftaly Frenkel: A Gulág haláltábor rendszer alapítói.

Lev Inzhir, a szovjet haláltáborok szállítási ügyeinek és adminisztrációjának komisszárja. Boris Berman: a szovjet titkosrendőrség végrehajtó tisztje és Matvei fivére. K.V. Pauker: a szovjet NKVD titkosrendőrség működésének vezetője.

Firin, Rappoport, Kogan, Zhuk: haláltáborok és a rabszolgamunka komisszárjai, ők felügyelték a dolgozók tömeges elhalálozását a Fehér Tenger- Balti tengeri csatorna építésénél.
 

Pogány

Well-Known Member
2018. április 26.
21 903
72 640
113
M.I. Gay: parancsnok , szovjet titkosrendőrség. Slutsky és Shpiegelglas: parancsnok, szovjet titkosrendőrség. Isaac Babel: tiszt , szovjet titkosrendőrség.

Leiba Lazarevich Feldbin (Aleksandr Orlov): parancsnok , szovjet Vöröshadsereg ; tiszt , szovjet titkosrendőrség. Feldbin volt a vezetője a szovjet belügyi rendőrségnek a spanyol polgárháborúban. Ő felügyelte a katolikus papok és parasztok lemészárlását Spanyolország.

Yona Yakir: tábornok , szovjet Vöröshadsereg , tagja a központi bizottságnak. Dimitri Shmidt: tábornok , szovjet Vöröshadsereg. Yakov ("Yankel") Kreiser: tábornok , szovjet Vöröshadsereg. Miron Vovsi: tábornok , szovjet Vöröshadsereg.

David Dragonsky: tábornok , szovjet Vöröshadsereg , a Szovjetunió hőse. Grigori Shtern: tábornok , szovjet Vöröshadsereg. Mikhail Chazkelevich: tábornok , szovjet Vöröshadsereg. Shimon Kirvoshein: tábornok , szovjet Vöröshadsereg. Arseni Raskin: képviselő - parancsnok , szovjet Vöröshadsereg. Haim Fomin, Brest-Litovsk parancsnok , szovjet Vöröshadsereg. Minden száz közül legalább egy szovjet tábornok zsidó volt (Canadian Jewish News, 1989 április 19 ).

Olyan tábornokoknak, akik maguk nem voltak zsidók, gyakran zsidó feleségük volt. Ilyenek voltak Voroshilov marsall, Bulganin marsall, Peresypkin marsall és Pavel Sudoplatov tábornok (Sudoplatov keresztény vezetők százait gyilkolta le, többek között az ukrán katolikus érseket, Teodor Romzhát). Ez a zsidó feleség "biztonsági rendszabály" a politbüro tagokra is kiterjedt, mint pl. Andrei Andreyev és Leonoid Brezhnev.

Sergei Eisenstein: olyan kommunista propaganda filmek rendezője amelyek a keresztény parasztokat (kulákokat) förtelmes, pénzéhes parazitáknak ábrázolják. A kulákokat később irtották. ( például Eisenstein 'Bezhin Meadow' c. filmje).

KOMZET: bizottság a zsidó kommunisták letelepítésére azokon a földeken, melyeket az Ukrajnában meggyilkolt keresztényektől vettek el, alapította az amerikai zsidó befektető Julius Rosenwald.

Ilya Ehrenburg, szovjet propagandaminiszter és németellenes gyűlöletirodalom terjesztője az 1930-as évektől. Ehrenburg arra bujtogatta a szovjet Vöröshadsereg katonáit, hogy német civileket erőszakoljanak és öljenek meg. Egy német nő jelentése szerint Ehrenburg kárörömmel nézte az előrehaladó szovjet csapatokat és a "rossz időket a szőke boszorkányok számára".

A szovjet csapatoknak írt brosúrájában Ehrenburg ezt írta: ".. a németek nem emberek.. Semmi sem szerez nekünk nagyobb örömet, mint német hullák." (Anatol Goldberg, Ilya Ehrenburg, 197 olad.). Goldberg egyetért azzal, hogy Ehrenburg, "...mindig gyűlölte a németekat...most, hogy háború volt, régi előítéletéből kovácsolt magának tőkét. " (ugyanott, 193 oldal).

Egy másik brosúráról, melyet a Vöröshadseregben osztogattak, amikor a katonák Danzig felé közeledtek, ezt írja egy történész: "A csapatoknak brosúrák millióit dobták le Ilja Ehrenburg üzenetével és Sztálin aláírásával: 'Vöröshadsereg katonái! Öljétek a németeket! Öljetek meg minden németet ! Öljetek! Öljetek! Öljetek!" (Christopher Duffy, Vörös vihar a Birodalom előtt (=Red Storm on the Reich)).

A szovjet vezetőség elismerte, hogy Ehrenburg az egész német nép kiirtását szorgalmazta ( Pravda, 1945.április 14) [A Pravdának jiddis nyelvű kiadása is volt, Einikeyt címmel] Ehrenburg Lenin díjat kapott és Sztálin díjat. Iratait az Izraeli Yad Vashem 'Holocaust' múzeumra hagyta.

Solomon Mikhoels: szovjet propagandakomisszár. Szovjet film propagandisták: Mark Donsky, Leonid Lukov, Yuli Reisman, Vasily Grossman,Yevgeny Gabrilovich, Boris Volchok és Lillian Hellman (régi filmjeit ma is bemutatja az amerikai televízió)


Szovjet propagandista: Jevgenyij Khaldei, aki lefényképezte, amikor a sarlós-kalapácsos lobogót a Reichstag épületére fölhúzzák 1945 május 2-án. Ezután külön repülőgép várt arra, hogy Khaldeit, Sztálin fő Tassz fényképészét a moszkvai laboratóriumba vigye, ahol tovább retusálták a fényképet. (Leretusálták a negatívról a fosztogatás nyomait, az órákat a szovjet katona kezéről, és Khaldei felhőket és füstöt adott a képhez, hogy fokozza a drámai hatást. (lásd Khaldei képét és szeretett zászlóját balra). Khaldei vezető szovjet propagandistaként dolgozott tovább míg a Pravdától 1972-ben nyugdíjba nem ment. Kommunista propagandáját büszkén állítja ki a New Yorki és a San Franciscoi zsidó múzeum. A N.Y. Times írója Vicki Goldberg ujjongott a vértől itatott szovjet zászló fülhúzásakor, amely parasztok és keresztények millióinak lemészárlását jelképezi; úgy ír róla, mint "...a nemzeti (és világszerte) ismert jelképe a győzelemnek, az igazságnak és a bosszúnak."(1997 január 31, B-26 oldal).

Zsidó antifasiszta bizottság (JAC): a Bolsevik YEVKOM új formája, Sztálin gyűjtőcsatornája, mellyel pénzre, támogatásra és politikai befolyásra tett szert Szovjetoroszország számára a világ zsidóságától és a gázkamra atrocitások terjesztésének propagandájára. ( The Black Book (= A Fekete Könyv)).

Nikolai Bukharin: Lenin vezető gondolkodója. Samuel Agursky: komisszár. Karl Radek: központi bizottsági tag. Mikhail Gruzenberg (Borodin) komisszár. A.A. Yoffe: komisszár. David Ryazanov: Lenin. tanácsadója. Lev Grigorievich Levin: orvos, ő mérgezte meg Sztálin 's ellenségeit. Lev Rosenfeld (Kamenev): központi bizottsági tag.

Ivan Maisky: Nagybritannia szovjet követe Itzik Solomonovics Feffer: szovjet titkosrendőrségi komisszár. Abraham Sutskever: szovjet partizán-terrorista. Mark Osipovich Reizen: szovjet propagandista, három Sztálin díjat kapott. Lev Leopold Trepper: szovjet kémszolgálati tiszt.

Kun (Kohn) Béla: Magyarország fődiktátora 1919-ban. Kun később Sztálin vezető terroristája volt a Krím félszigeten. Kun követője Rákosi Mátyás , zsidó kommunista, Magyarország keresztényeinek tömeggyilkosa. A zsidó Telegraph Agency jelentése szerint 1997 május 14-én, a zsidók "... kulcsszerepet játszottak a kommunista hatalom Magyarországi bevezetésében. Az 1950-es évek brutális elnyomása idején a rendszer öt fő vezetője zsidó volt (Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Vladimir, Hegedüs András, Vas Zoltán, Nyers Rezső, Piros László, Aczél György és sok társuk...) "
 

Pogány

Well-Known Member
2018. április 26.
21 903
72 640
113
Zakharovich Mekhlis: Sztálin fő kivégzője. Henrykas Zimanas: A Litvániai kommunista terroristák vezetője, keresztények mészárosa.

Moshe Pijade (néha Piade-nek írják): parancsnok a Jugoslav kommunista Néphadseregben. Tító fő mészárosa, horvát keresztények százezreit végezte ki. Pijade később a Jugoszláv kommunista parlament elnök volt. A jugoszláv kommunista néphadseregben legalább tizennyolc tábornok volt zsidó. The jugoszláv kommunista párt erőteljesen támogatta a zsidó harcosok palesztinai fegyverszállításait az 1940-es években.


A háború utáni Lengyelország teljesen zsidó uralom alatt volt, mint a titkosrendőrség vezetője, a kínzások mestere, Jacek Rozanski, a politbüro parancsnoka Jacob Berman (kép jobbra)

és a komisszárok Minc, Specht (Olszewski) és Spychalski. Ezek az emberek katolikus lengyelek tízezreit gyilkolták meg vagy deportáltak Kolymára és más sarkköri haláltáborba.

A zsidó kutató, John Sack szerint sok lengyel úgy vélte (És nem ok nélkül), hogy "zsidók irányították az állambiztonságot. A hivatal vezetője Jacob Berman volt, egy zsidó, és majdnem, vagy majdnem minden osztályvezető zsidó volt." Sack beszámol arról, hogy Sziléziában a kommunista titkosrendőrség tisztjeinek 75%-a zsidó volt. Megjegyezte, hogy a Lengyelország kommunista terrorgépezetben működő zsidók közül sokan változtatták lengyelre a nevüket, mint Romkowski tábornok , Rozanski ezredes , Studencki kapitány és Jurkowski hadnagy. (John Sack, The New Republic, (= az új köztársaság) 1994, február 14, 6 oldal. Sack ebben a cikkében megcáfolja Daniel Jonah Goldhagen, a "Hitler készséges kivégzői" irójának néhány hitvány kutatását, aki a zsidó mentalitásra jellemző kettős erkölcs szerint elutasítja annak a bizonyított ténynek az elismerését, hogy zsidók vezették a lengyel kommunista titkosrendőrséget, és éppen Goldhagen nyilvánítja ki rasszista mítoszt, hogy az egész német nép bűnös a népirtásban. Sack jó munkát végez annak bebizonyításában, hogy Goldhagen hamis dolgokat közöl Lengyelországról.)

Lengyelországban "...átlagon fölüli arányban voltak zsidók a kommunisták között. 1930-ban, a mikor arányuk a legnagyobb volt, a tagok 35%-a volt zsidó. A kommunista fiatalok szervezetében a zsidók aránya még magasabb volt, míg a központi bizottság pozícióit zsidók foglalták el. A kommunizmus azért tetszett a zsidóknak, mert jobban ellene volt az antiszemitizmusnak, mint a többi lengyel párt. A zsidó kommunisták közvetlenül a II. világháború után érték el legnagyobb eredményeiket, amikor a párt vezetése teljesen a háború előtti kommunisták kezébe került, akik gyűlölték az antiszemitizmust. (Sheldon Kirshner, Kanadai zsidó hírek, 1992 november 5, 16.o.)

Természetesen ha ma foglalkoznak a zsidók, kommunisták és katolikusok múltjával Lengyelországban a kormányban, a médiákban vagy az egyetemeken, nem említik meg a lengyel katolikusok tömegeit, akiket a zsidó kommunisták megöltek. Ehhelyett a lengyel parasztok egy kisebb lázadását emlegetik, akik fölháborodva a zsidók szerepén a kommunista terrorban 1946 júliusában megtámadtak zsidókat, és ezt ma a "Kielcei pogromnak" nevezik és ez a "vita" központi témája. A támadás okát általában nem említik. Ehelyett a katolikus parasztokat pokoli bigottaknak nevezik, akik "vak, esztelen gyűlölete" a "szegény üldözött zsidók ellen" "Isten kiválasztott népének még egy mártíromságot" jelentett.

De Lengyelország akkor katolikus vezetése, Hlond Kardinális, aki tisztességes vezető volt és a zsidó zsarnokság elleni keresztény ellenállás rendíthetetlen képviselője Lengyelországban, aki nagyon különbözik az áruló zsidószerető mai pápától, azt állította, hogy a Kielcei támadás oka a zsidók elleni ellenérzés volt, akik 'ma elfoglalják Lengyelország minden vezető pozícióját a (kommunista) kormányban és arra törekednek, hogy olyan kormányt hozzanak létre, melyet a lengyelek többsége nem tart kívánatosnak." (Ugyanott, Kirshner).

Ahogy Piotr S. Wandycz a Yale Egyetemen megfigyelte: "Az átlagos lengyelnek észre kellett vennie, hogy a sztálini időszak alatt az ország leghatalmasabb emberei --Berman és Minc-- mindketten zsidók voltak, ahogy a legfélelmetesebb állambiztonsági ember Rozanski is az volt." (N.Y. Könyvszemle, 1983 aug. 18, 51 oldal).
 

Pogány

Well-Known Member
2018. április 26.
21 903
72 640
113
Ebben a szakaszban érdemes megemlíteni, hogy a pápai trón lengyel elfoglalója, II, János Pál következetesen arra használta tekintélyét és jelenlétét, hogy a nácizmus politikailag korrekt áldozatait szentté avassa és rájuk emlékezzen. Ez a pápa soha egy szóval sem említette meg nyíltan a lengyel katolikusok , spanyol katolikusok , horvát katolikusok , litván katolikusok lemészárlását a zsidók keze által - túlságosan el volt foglalva a soáról való énekléssel, és a farizeusok hadára úgy hivatkozott, mint "Hívő idősebb testvéreinkre", hivatalosan elismerte Izrael államot, melyet sok ortodox haredi zsidó is istenkáromlásnak és förtelmes dolognak tart, és a német népet a "bestia képének" nevezi.


Solomon Morel (képe a bal oldalon látható): Háború utáni, németek számára berendezett koncentrációs tábor parancsnoka volt Lengyelországban. Sztálin szándékosan nevezett ki zsidókat az ilyen táborok élére. Morel németek ezreit kínozta és gyilkolta meg, néha önkezével (lásd "Salamon haragja", Village Voice, 1993 március 30, és John Sack, Szemet szemért ) Morel is kényelmesen él Tel Avivban. Morel táborának német túlélői követelték Morel háborús bűnöskénti elítélését, de Morelt nem lehet törvény elé vini. Végül is ő csak védtelen németeket gyilkolt meg, hol itt a probléma?

Julius Hammer, M.D.: New York torzszülött és az amerikai kommunista párt alapítótársa. Armand Hammer: pénzfölhajtó és financírozó Lenin és Sztálin számára, Julius fia. "A kommunista párt volt a legzsidóbb párt Amerikában. A fiatal kommunista ligának legalább tizenkilenc százaléka zsidókból állt és vezetőinek mindig legalább negyven százaléka. " (Forrás: "Pakn Treger: Jiddis gyökerektől a zsidó kultúra határaira ," 1997 ősze, 18 o.).

Lev Davidovich Landau: Sztálinista fizikus, a szovjet atombomba társfejlesztője. Klaus Fuchs: segített az atombomba titkainak ellopásában és Sztálinhoz juttatásában. Ruth Werner: ezredes, Vöröshadsereg GRU kémszolgálata, Fuchs segítője. Julius és Ethel Rosenberg: ellopták az amerikai atombomba titkait Sztálin számára. Morris Cohen (Peter Kroger): a Rosenbergek segítője. Markus Wolf: of német kommunista titkosrendőrség (Stasi) vezetője.

Howard Fast: amerikai kommunista propagandista Sztálin érdekében. David Dubinsky: Sztálin szövetségese, az U.S. nemzetközi női ruházati ipari szakszervezet vezetője. Nahum Goldmann: a zsidó világkongresszus, megalapítója, kommunista propagandista. Rabbi Moses Rosen: ügynök, a Román kommunista párt tagja. Victor Rothschild: brit kémfőnök, Sztálin ügynöke.

Mark Zborowski: "...történészek őt tartják a szovjet terrortevékenység minden idők legfélelmetesebb szovjet kémének." (Stephen Schwartz, Forward, 1996 január 26,). Zborowski, aki orvoskutató, meggyilkolt egy disszidenst egy mérgezett naranccsal a Párizsi szovjet kórházban. Zborowski részt vett más gyilkosságokban is 1936 és 1937-ben. Az 1940-es években egyszerre dolgozott az amerikai zsidó bizottságnak és a KGB-nak. Az 1960-as években Zborowski orvoskutatóként dolgozott a Mount Zion kórházban San Franciscoban. Számos pszichiátert és orvost képezett ott ki. 1990-ben halt meg ( lásd: "Doktor Zborowski és Monsieur Etienne furcsa esete " Philippe Videliertől, a Le Monde Diplomatique-ban ,1992 decemberében).

1936-1939 között, amikor Sztálin "nemzetközi brigádjának" erői szét voltak szóródva Spanyolországban, hogy harcoljanak a katolikusok ellen, zsidó kommunisták alkották a csapatok legnagyobb többségét. "Több mint 40,000 önkéntes harcolt a nemzetközi brigádban...Az önkéntesek között nagy számban voltak zsidók: 7,000 és 10,000 közötti számban voltak a nemzetközi brigádban és ők alkották az amerikai rész több mint egy harmadát." A zsidó kommunista Milton Wolff volt az amerikai rész utolsó parancsnoka. Hyman Katz Rabbi azért csatlakozott hozzájuk, hogy harcoljon a spanyol keresztények ellen. ( Jeffrey Sharlet, "Bajkeverők," Pakn Treger, 1997 ősze pp. 16, 18 és 24).

A kommunisták 6,549 spanyol papot, 283 védtelen apácát és 13 püspököt mészároltak le. "Ciudad Realban, Spanyolország központjában meggyilkolták a püspököt és az egyházközség minden egyes papját. Egyetlen egy sem menekült meg." --Dr. Warren H. Carroll, a kommunista forradalom 70. éve, 184-185, 188-189.o. (szintén Justo Perez de Urbel, a spanyol polgárháború katolikus mártírjai [Kansas City, Missouri: The Angelus Press, 1993).

Sztálin propagandaügynöke Spanyolországban a New Yorki Leon Rosenthal volt.
 

Pogány

Well-Known Member
2018. április 26.
21 903
72 640
113
1948 október 16-án 50,000 zsidó kommunista vonult ki a moszkvai Vörös Térre, hogy üdvözölje az első izraeli küldöttséget Moszkvában. Sztálin támogatta a cionizmus 1947-es Palesztina felosztására irányuló tervét, döntő volt az, hogy rögtön elismerte az újonnan megalakult Izrael államot és Izrael ENSZ-beli fölvételére szavazott.

1951-ben a kommunista és marxista pártoknak huszonhárom képviselőjük volt az izraeli Kneszetben. A kibucrendszer volt az ország legerősebb mozgalma, és a leghatalmasabb kibucvezetők szinte mind marxisták voltak. A legnagyobb izraeli ünnep május elseje volt, melyet gyűlésekkel, fölvonulásokkal, vörös zászlókkal és kommunista énekekkel köszöntöttek.

Még nemrég, 1987-ben is izraeliek látták el a KGB-t az amerikai hadi és államtitkokkal (UPI hírközvetítés, Richard Sale, 1987 december 13, és "A városi lap" [Washington, DC],1988 január 15, ). Jonathan Jay Pollard része volt egy ilyen kémszervezetnek. A brit áruló és kommunista kémnek, Kim Philbynek az izraeli Moszád segített abban, hogy a Szovjetunióban találjon menedéket. (Sunday Telegraph [Anglia], 1989 április 16). Ez volt a legmegfelelőbb, mert Philby KGB partnere Moszkvában szintén zsidó volt.

Románia kommunista rendszere előnyös kereskedelmi szerződéseket kötött az USA-val évekkel ezelőtt, mert Izrael nyomást gyakorolt a kongresszusra érdekében (N.Y. Times, 1992 január 18, 23 o.). Az a jelentés, hogy a cionista zsidó mozgalom kommunistaellenes, félrevezetés. Az igazság bonyolultabb. A cionizmuson belül létezik egy jobbszárny és egy balszárny. A jobboldaliak, mint a terrorista Jabotinsky és Stern fasiszta módon cselekedtek. A baloldali cionisták mint David "bolsevik vagyok" Ben-Gurion csodálták a szovjet zsidó modellt és ezt akarták Izrael állam politikai gazdasági modelljévé tenni.

"A nemzeti és faji sovinizmus az embergyűlölő kannibál szokások csökevénye. Az antiszemitizmus a faji sovinizmus szélsőséges formája és a kannibalizmus legveszélyesebb csökevénye. A Szovjetunió törvényei az aktív antiszemitákat halállal büntetik. (Sztálin összegyűjtött művei, 13. kötet, 30. oldal).

Az afrikai nemzeti gyűlést (ANC) Délafrikában két kommunista zsidó, Albie Sachs, "egyik legelső elméjük"( London Sunday Times, 1993 aug. 29) és Yossel Mashel Slovo (Joe Slovo) vezette.

Slovo egy Litvániai zsidó városkában született, jiddisül beszélve nőtt föl és a Talmudot tanulmányozta. Az ANC radikális szárnyához csatlakozott, az Umkhonto we Sizwéhez 1961-ben, és ennek lett parancsnoka. Őt nevezték ki a délafrikai kommunista párt titkár tábornokának 1986-ban. ("Joe Slovo," zsidó krónika, 1995 január 13).

Jászi Oszkár, Pikler Gyula, Somló Bódog és Braun Róbert-Galilei kör,
Polányi Károly-Apja Pollacsek Mihály vállalkozó, anyja Wohl Cecília,[1] zsidó származású.

Duczyńska Ilona

Lékai János (szül. Leitner)
Jómódú zsidó polgári családba született. Apja Leitner Lipót építési vállalkozó Horvátországból került a magyar fővárosba. Budapesten egy házban lakott Landler Jenővel.
Már fiatalon szociális kérdésekkel foglalkozott és újságcikkeket publikált. Nővére is újságíróként dolgozott.[3]

Sugár Tivadar, tévesen olykor Sugár Tibor, 1914-ig Glück[2] (Budapest, 1897. február 19. – Moszkva, butovói kivégzőhely, 1938. június 16.[1]) orvostanhallgató, a Galilei Kör tagja, a Budapesti Katonatanács alelnöke.

Kelen Jolán (Kelen Józsefné, született: Fried Jolán Blume, Munkács, 1891. november 29. – Budapest, 1979. december 28.) tanár, Kelen József mérnök neje, Korvin Ottó sógornője.
A Tanácsköztársaság idején a Közoktatásügyi Népbiztosság Gyermekszociális osztályát vezette, illetve tagja volt a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanácsnak.

Czóbel Ernő
A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt előbb a Hadügyi, majd a Külügyi, később pedig a Közoktatásügyi Népbiztosság munkájában vett részt, majd a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács tagjaiból - mivel ő volt megbízva a Vörös Hadsereg csapatainak szervezésével - katonai alakulatot hozott létre, s 1919 május-júniusában részt vett a északi hadjáratban.

Kelen József (1918-ig Klein József,[1] Nagybocskó, 1892. január 12. – Moszkva, kommunarkai kivégzőhely, 1938. március 19.) gépészmérnök, népbiztoshelyettes, majd népbiztos, Korvin Ottó tisztviselő és politikus testvérbátyja, Hajdu Pál unokatestvére, Kelen Jolán politikus férje.
1918 januárjában letartóztatták, mivel röpiratokat terjesztett. A KMP alapító tagjainak egyike volt és a Visegrádi utcai lakásán, 1918. november 24-én megtartott megbeszéléstől kezdődően számítják a KMP megalakítását, amikor nem csak a KMP megalapításáról döntöttek, hanem a Vörös Ujság kiadásáról is.[7] A Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltását követően a szociális termelés helyettes népbiztosává nevezték ki, 1919 áprilisától pedig népbiztos lett, illetve a Népgazdasági Tanács és a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak tagjává avatták.
 

Pogány

Well-Known Member
2018. április 26.
21 903
72 640
113
Boross F. László
Boross Rezső és Katscher Viktória gyermeke.
1919. július 10-én Budapesten, a VI. kerületben házasságot kötött Vida Margittal, Weisz Imre és Boross Laura gyermekével,[2] akitől 1920-ban elvált.
A kommün alatt a Közoktatásügyi Népbiztosság ifjúmunkás-propagandaosztályát vezette, s munkatársa volt a Vörös Ujságnak.

Sinkó Ervin (szül. Spitzer Franjo,
részt vett 1918. november 24-én a KMP megalapításában. 1919-ben szerepe volt az Internacionálé című lap megalapításában, s Újpest párttitkáraként működött. A Magyarországi Tanácsköztársaság idején a VI. kerületi munkástanács és a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács tagja volt. 1919. május 2-a és 18-a között Kecskemét városparancsnoka, az 1919. június 24-i forradalom napján pedig a Szovjetház védője.

György Mátyás, írói álnevén: Szerb György (1905-ig Geiger,[
Zsidó családban született, édesapja György Mór (Geiger A. Mór) zeneszerző volt, édesanyja Lederer Teréz.
Ekkortájt Temesváron élt feleségével, Sinkó Ervin húgával. 1944-ben deportálták Németországba, ahonnan nem tért vissza.

Osvát Kálmán, 1916-ig Roth[1] (Nagyvárad, 1880. január 18. – Budapest, 1953. augusztus 1.) orvos, magyar író, szerkesztő, Osvát Ernő öccse.

Barta Sándor, részt vett a Galilei Kör munkájában.

Vasárnapi kör
Hevesi Sándor, születési nevén Hoffmann Sándor
Zalai Béla-Zalai Márk tanár és Bassó Laura fiaként született, vallása református. 1905. október 12-én Budapesten feleségül vette a nála egy évvel fiatalabb, aradi születésű, izraelita vallású Neumann Elza irodalomtörténészt,[19] Neumann Lipót és Weisz Regina lányát.
két gyermeke született: Ágnes és Zoltán (1907–1986),[23][24] Zoltán keresztanyja Ritoók Emma volt.[25] Sógora Kőrös Endre volt.[26]
Mannheim Károly, Karl Mannheim
Szegedi Lukács György, születési nevén Löwinger György Bernát[
Bolgár Elek, szül. Breuer,[3] írói álnevein: Balog Gábor,[4] Wilhelm Baumann, B. E., Kálmán Péter, Kerékgyártó Kálmán, K. K., Szebenyi Gáspár[5] (Kassa, 1883. július 3. – Budapest, 1955. június 26.) jogász, történész, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja (1949).
1918-ban belépett a KMP-be. 1919 februárjában az 1918 decemberétől megjelenő Vörös Ujság szerkesztőbizottságának lett tagja. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása után bécsi követként dolgozott - ebben az időszakban történt a bankgassei rablás, melynek során két követségi alkalmazottal együtt elrabolták Bolgárt is -, majd külügyi népbiztoshelyettes lett. A Forradalmi Kormányzótanács egyetemi tanárrá, illetve a Történelmi Materializmus Kutatóintézet igazgatójának is kinevezte.
Lorsy Ernő, idegen nyelvterületen Ernst vagy Ernest Lorsy, teljes nevén: Lorsy Móric Ernő, tévesen olykor Lorsy Jenő,[6] Lorsy Emil,[7] Lórsy,[8] Lorschy[9] (Szilasbalhás, 1889. november 28. – New York, Riverside Drive, 1960. augusztus 13.[m 1][1][2]) magyar újságíró, műfordító, történész. Kezdetben a Pester Lloyd munkatársa, a Károlyi-kormány idején külügyminisztériumi tanácsos, a Magyarországi Tanácsköztársaság alatt a Közoktatásügyi Népbiztosság államtitkára. A bukás után emigrált, az emigrációban újságírással foglalkozott, és sajtó alá rendezte Károlyi Mihály emlékiratait. Az 1930-as években hazatért, ám a belpolitikai változások miatt 1938-ban emigrálni kényszerült Franciaországba. A nácik előretörése elől Észak-Afrikába menekült, ahonnan 1941-ben az Amerikai Egyesült Államokba utazott, ahol 1960-ban bekövetkezett haláláig újságírással és műfordítással foglalkozott.

Szabó Ervin, születési nevén Schlesinger Sámuel Ármin

Balázs Béla, születési és 1913-ig használt nevén Bauer Herbert Béla[
A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt tagja lett a Forradalmi Írók Direktóriumának, majd beállt a Vörös Hadseregbe, s részt vett az északi hadjáratban.

Révai József, születési és 1916-ig használt nevén Lederer József
Tagja volt a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanácsnak.

Farkas Mihály (született Lőwy Hermann, Abaújszántó, 1904. július 18. – Budapest, 1965. december 6.) zsidó származású magyar kommunista politikus, honvédelmi miniszter, a Rákosi-korszak meghatározó személyisége, a teljhatalmú „négyesfogat” és a szűkebb ún. „trojka” tagja volt. Fia, Farkas Vladimir ÁVH-s kihallgatótiszt volt.
Gerő Ernő (születési nevén Singer Ernő, illegális nevén Szeges Ernő) (Terbegec, Hont vármegye 1898. július 8. – Budapest, 1980. március 12.) magyar kommunista politikus, több magyar kormány tagja különböző beosztásokban, 1956-ban az MDP első titkára, szovjet NKVD-tiszt. 1949 és 1957 között a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tiszteleti tagja.
Rákosi Mátyás, születési és 1903-ig használt nevén Rosenfeld Mátyás[1] (Ada, 1892. március 9. – Gorkij, 1971. február 5.) magyar politikus. 1945–56 között a Magyar Kommunista Párt, illetve a Magyar Dolgozók Pártja fő-, majd első titkára, 1952–53-ban a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, 1949–1956 között Magyarország teljhatalmú vezetője.

Lengyel József (író)
Szülei Lengyel Pál (1864-1913)[2] gabonakereskedő és Vittmann Janka voltak.

Komját Aladár (eredeti neve: Korach Aladár)
1918-ban kommunista lett, szembefordult Kassák Lajossal; György Mátyás, Lengyel József és Révai József társaságában megjelentette az 1918. Szabadulás című antológiát. 1919-ben Hevesi Gyulával kiadta az Internacionálé című folyóiratot. Tagja volt az írói direktóriumnak.
Korach Fülöp királyi adótiszt és Singer Berta fia.
Korach Mór vagy Maurizio Korach, Marcello Cora
Az 1910-es–1920-as évek fordulóján baloldali kapcsolatait mozgósítva segítette a Tanácsköztársaság leverése után emigrált magyarok – köztük testvérei, Kenyeres Júlia és Komját Aladár – olaszországi elhelyezkedését. 1924-től a bolognai egyetemen is oktatott, 1925-től a vegyipari üzemtani tanszék vezetőjeként.
t lépett be 1945 elején az Olasz Kommunista Pártba. Kiszabadulását követően, 1945-től 1948-ig az Olasz Kommunista Párt milánói kulturális központjának vezetője volt, egyidejűleg 1945 és 1950 között ismét a bolognai egyetemen oktatott. 1948-ban egyik közeli munkatársával Faenzában kemencetervező irodát alapított, s ennek ügyeit irányította.
Kenyeres Júlia (eredetileg Korách
Egyetemi hallgatóként részt vett a Galilei Kör munkájában. A KMP-nek a kezdetektől tajga volt. A Tanácsköztársaság idején – politikai gondolkodása miatt – a Közoktatásügyi Népbiztosság a filmügyek politikai biztosának művészeti helyettesévé nevezte ki. A Tanácsköztársaság bukása után a fehérterror elől emigrált. Berlinben az NKP tagja lett, s mint üzemi lapszerkesztő dolgozott. Eközben cikkeket, verseket írt az emigráns magyar sajtóba.
1921-ben, Bécsben, az "Egység" című kommunista irodalmi folyóirat egyik alapítója volt. 1922 őszén Berlinbe, majd 1932-ben a Szovjetunióba költözött. A moszkvai Lenin-iskola apirantújának elvégzése után párttörténetet és marxizmus-leninizmust oktatott. 1936-ban önként jelentkezett a spanyol polgárháború nemzetközi brigádjába, ahol Júlia Alvarez néven vált ismertté. 1939-ben visszatért a Szovjetunióba.

Egyik fő szervezője, egyben szerkesztője volt a moszkvai Kossuth Rádiónak, 1939-40-ben. 1947-ben hazatért Magyarországra. 1950-ben a Magyar Távirati Iroda vezérigazgató-helyettese lett. Szerkesztette a Tartós békéért, népi demokráciáért című lap magyar kiadását. Haláláig tagja volt a Magyar Újságírók Szövetsége vezetőségének.

Hevesi Gyula
Hevesi Adolf és Polacsek
Mária fiaként született zsidó családban.
1918. december 29-én Budapesten feleségül vette Róthbart Irmát (Sinkó Ervin későbbi feleségét), Róthbart Jakab és Rosenwald Janka lányát,[2] ám ez a házasság hamarosan válással végződött. 1919. július 19-én Budapesten újból megnősült, felesége Stern Jolán, Stern Mózes és Auspitz Regina leánya lett.[3]
1918–1919-ben a Kommunisták Magyarországi Pártja elméleti folyóiratát, az Internationale című lapot szerkesztette Komját Aladárral. Ugyanebben az időszakban a KMP Központi Bizottságának tagja, a Tanácsköztársaság idején pedig két hétig szocializálási népbiztoshelyettes, majd három és fél hónapig a szociális termelés népbiztosa volt (többek között Rákosi Mátyás társaként). A bukás után Bécsbe, Berlinbe, majd Olaszországba menekült, ahol a Società Bolognese di Elettricità munkatársa volt. Börtönbe került, szabadulását követően rövid ideig San Marinóban élt. Miután kiutasították, a Szovjetunióba utazott, és előbb Leningrádban, majd Moszkvában tevékenykedett.
 

Pogány

Well-Known Member
2018. április 26.
21 903
72 640
113
Helfgott Ármin
Antimilitarista agitáció miatt 1918 januárjában lefogták, s az őszirózsás forradalom alatt szabadult. Még ugyanebben az évben belépett a KMP-be, s a Budapesti Munkástanácsba, ahonnan a kommunistákat 1919. január 28-án kitiltották. Szervezte az Alkalmazott Mérnökök Országos Szövetségét (AMOSZ), amelynek később vezetője is lett. A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt az Egyesült Izzónak volt termelési biztosa, s az újpesti direktórium tagjaként működött. A bukás után 4 és fél év börtönre ítélték, ám 1922-ben a szovjet–magyar fogolycsere-akciónak köszönhetően Szovjet-Oroszországba került el. Itt gazdasági beosztásban dolgozott, 1933-ban kinevezték a leningrádi Izzólámpa Tröszt igazgatójának. 1938-ban koholt vádak alapján letartóztatták, s a börtönben érte a halál.

Végh Dezső (Nagyvárad, 1882. november 19. – Debrecen, 1953. március 13.) lapszerkesztő, alpolgármester.
Élete
21 évesen két év börtönt szabtak ki rá antimilitarista propagandamunka miatt. 1905-ben Nagyváradon belépett a szociáldemokraták pártjába, 2 év múlva pedig már a Batthyány Ervin által vezetett anarchista csoporthoz tartozott. Áchim Liker András lapjának, a Paraszt Újságnak egyik szerkesztője volt, majd 1909-ben Erdélybe költözött, Kolozsvárra, ahol megismerkedett Kun Bélával. 4 év múlva egy pacifista röpirata (Miért kell küzdeni a hadsereg ellen?) miatt, melyet álnéven írt, perbe fogták és félévnyi börtönt szabtak ki rá. 1914-ben a frontra küldték, ahonnan megszökött, és több mint két éven át illegalitásban élt, ez idő alatt szervezte az antimilitarista mozgalmat. 1917-ben lefogták, másfél év börtönt kapott, azonban katonai szolgálatra osztották, ekkor került kapcsolatba a forradalmi szocialistákkal, s az ellenük indított perben vádlott volt. Börtönbüntetésre ítélték, majd az őszirózsás forradalom idején kiszabadították. Novemberben már a KMP szervezésén munkálkodott, ezt követően 1919. februárjában Bihar, illetve Kolozs vármegyében szervezte a párt egyik lapját, a Nagyváradi Vörös Újságot. A kommün idején a nagyváradi direktórium tagja volt, emellett pedig közreműködött a helyi igazságszolgáltatásban; a nagyváradi forradalmi törvényszék vádbiztosa volt, s a bihari vörösezredben megalapította a Bihari Vörös Újságot is. A bukás után 1920-ban lefogták, három év börtönt kapott. Miután kiengedték, elköltözött Debrecenbe, és a szociáldemokrata mozgalomban működött. 1933-34-ben A Mi Utunk címmel periodikát adott ki, mely az illegálisan működő KMP egyik szócsöve lett. Emiatt ismét elítélték, rendőri felügyelet alá került. A második világháború után alapítója volt a debreceni MKP-nek, s a Debreceni Nemzeti Bizottságnak is tagja lett, továbbá az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe is képviselőnek küldték. 1945 márciusától fogva két éven át Debrecen alpolgármestereként működött, majd nyugdíjba vonult, ám tanácstagként megmaradt haláláig.

Haász Árpád, Haasz
Haasz Miksa vegyeskereskedő és Stern Zsófia gyermekeként született zsidó családban.
a Galilei Kör tagjaként részt vett a Forradalmi szocialisták antimilitarista mozgalmában, és a szocialista, illetve az illegális kommunista munkásmozgalomban is tevékenykedett. 1918-ban a Kommunisták Magyarországi Pártjának alapítótagja volt. A Tanácsköztársaság alatt az Igazságügyi Népbiztosság, majd a Közoktatási Népbiztosság politikai megbízottja és 1919 márciusa és júliusa között az Ifjúmunkás és Diákszociális Ügyosztály vezetője volt. A proletárdiktatúra bukása után körözést adtak ki ellene, s hetekig a New York kávéház pincéjében bujkált. Végül sikerült Bécsbe emigrálnia és jelentős szerepet vállalt az ottani magyar kommunista emigráció munkájában, majd az Osztrák Kommunista Párt (OKP) központi szervezetében dolgozott; 1925 és 1934 között a bécsi pártvezetőség tagja volt és rendszeresen írt a párt lapjába, a Rote Fahnéba. 1934-ben a „Schutzbund” felkelés után bebörtönözték, de megszökött és Prágán keresztül Svájcba jutott, ahol kapcsolatba került Szőnyi Tiborral.
Házastársa Weiss Emma (1894–1967)[2] tanítónő volt, Weiss Salamon aranyműves és Lővy Zelma lánya, akit 1919. január 22-én Budapesten, az Erzsébetvárosban vett nőül.[3]

Szőnyi Tibor (született Hoffmann Tibor, Budapest, Erzsébetváros, 1903. december 30.[1] – Budapest, Józsefváros, 1949. október 15.)[2][3] orvos, magyar kommunista politikus, a Rajk-per egyik elítéltje.

Pálffy (Oesterreicher) György
1939-ben felesége származása, illetve németellenessége miatt leszerelt,[j 1] és az Egyesült Izzóban helyezkedett el. Ekkor került kapcsolatba a kommunista párttal, az utasításukra belépett a Független Kisgazdapárt értelmiségi tagozatába, és ott háború- és németellenes politikát folytatott. 1944 őszétől az MKP Katonai Bizottságának vezetője. Komoly érdemeket szerzett a budapesti ellenállási mozgalom szervezésében és irányításában.
 

Pogány

Well-Known Member
2018. április 26.
21 903
72 640
113
Garami Ernő (szül. Grünbaum,[1][2] Budapest, 1876. december 13. – Budapest, 1935. május 28.) magyar szociáldemokrata politikus, miniszter, egy időben a Népszava és a Szocializmus főszerkesztője.
Garami Ernő a Károlyi-, majd a Berinkey-kormányban 1918. október 31-től 1919. március 21-ig kereskedelemügyi miniszter volt, álláspontja szerint nem volt realitása adott korban a proletárforradalomnak, ezért következetesen elutasított minden ilyen irányú törekvést. 1919. március 21-én őt már be sem vonták a szociáldemokraták és kommunisták közti egyeztetésekbe, fiának emlékiratai szerint, amikor értesült arról, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt Magyarországi Szocialista Párt néven egyesült, akkor kijelentette, hogy olyan pártnak nem kíván a tagja lenni, amely éppen a demokrata szót hagyja el a nevéből. Bécs érintésével Svájcba utazott.
A Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után a Peidl-kormányban (1919. augusztus 1–6.) megkapta az igazságügy miniszteri posztot, de azt nem fogadta el. Amikor Friedrich István került puccsszerűen kormányra, Garami egy rövid ideig Bécsben tartózkodott. Hazatérte után az MSZDP nevében több alkalommal is tárgyalt Horthy Miklóssal a Nemzeti Hadsereg bevonulásáról. 1919. novemberében, tartva a fehérterror különítményeseinek bosszújától, ismét külföldre ment és 1921-ben Bécsben Lovászy Mártonnal együtt megindította a Jövő című lapot. A Bécsben megjelent cikkei miatt perbe fogták, csak 1929-ben térhetett haza.
Az osztrák szociáldemokrata felkelés bukása után 1934-ben visszatért Budapestre, ahol 1935. május 28-án elhunyt.

Goldmann György, másként: Goldman (Vecsés, 1904. december 21.[1] – Dachau, 1945. február 10.) magyar szobrász, pártmunkás.
Vecsésen született zsidó származású szülők gyermekeként 1904. december 21-én délelőtt 11 órakor; édesapja Goldmann Vilmos székesfehérvári születésű állomásfőnök, édesanyja Klein Aranka, nagyszombati születésű.

Mosolygó Antal (Ópályi, 1891. január 25. – Moszkva, 1927. március 7.) pártmunkás, politikus, anarchoszindikalista mozgalmár, a KMP alapító tagja. A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt a mátyásföldi direktórium tagja, a magyar Vörös Hadsereg zászlóaljának politikai biztosa.

Dienes László (Tokaj, 1889. március 27. – Budapest, 1953. április 5.) magyar szociológus, esztéta, szerkesztő, könyvtárigazgató, egyetemi tanár. Dienes Pál testvére. Felesége Götz Irén Júlia.
Fiatalon bekapcsolódott a szocialista diákok szervezetébe s a Galilei Körbe, Szabó Ervin tanítványa, 1918 őszén a Fővárosi Könyvtár vezetője Budapesten, a KMP alapító tagja, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején városi népbiztos.
Götz Irén Júlia (Magyaróvár, 1889. április 3. – Ufa, Szovjetunió, 1941 vége) magyar vegyész, egyetemi oktató, kémiai szakíró. Dienes László felesége.[1]
A budapesti tudományegyetem kémia–fizika–matematika szakán szerzett doktorátust (1911). Egy évig Párizsban ösztöndíjas volt a Nobel-díjas Curie asszony intézetében. Részt vett a Galilei Kör tevékenységében, a Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után emigrált,

Jászi Oszkár (született Jakubovits
Középosztálybeli zsidó családban született, apja, Jászi Ferenc (1838–1910) szabadgondolkodó orvos, publicista; édesanyja Liebermann Róza (1853–1931) édesapja második felesége volt.
1918 októberében, az őszirózsás forradalom előtt részt vett a Magyar Nemzeti Tanács megalakításában, majd a Károlyi-kormány nemzetiségi ügyekkel megbízott tárca nélküli minisztere lett. Megbeszéléseket folytatott az ország nemzeteinek/nemzetiségeinek képviselőivel. Az elszakadásra készülő nemzetiségi vezetőknek Magyarország „Keleti Svájccá” alakítását, vagyis föderalizálását ajánlotta. A Magyarországot alkotó nemzetiségeknek, így a ruszinoknak, németeknek, szlovéneknek olyan jogokat kívánt biztosítani, amelyekben autonóm entitások hozhatnak létre. Ennek megfelelően mondták ki a nemzetiségileg rendkívül sokszínű Bánságban a Bánáti Köztársaságot, melyet a szerb-francia csapatok lerohantak, majd Románia és Szerbia osztotta föl, továbbá tervezték nyugaton a Vendvidéken ún. Szlovenszka krajina létrehozását, ami végül inkább egyesült a Szerb–Horvát–Szlovén Állam részét képező Szlovéniával egyesült (ezzel kapcsolatban Jászi muraközi-vendvidéki közös autonómia létrehozását javasolta a terület kis mérete okán). A felvidéki szlovák és ruszin önkormányzat kialakítását is célul tűzte ki, ahol Slovenská krajina és Ruska krajina néven alakítottak volna entitásokat, de ez sem sikerült.– A Károlyi Mihály miniszterelnök vezette kormányküldöttség tagjaként Belgrádban részt vett a belgrádi egyezmény aláírását megelőző tárgyalásokon. A kormány által kezdeményezett, és Erdély szempontjából meghatározó jelentőségű, a Román Nemzeti Tanács vezetővel folytatott aradi tanácskozások (1918. november 13–14) irányítója volt.[3] – Törekvései kudarccal jártak, ezért 1919. január 19-én lemondott. Jászi Károlyi legfőbb külpolitikai tanácsadója is volt, 1919 tavaszán a Külügyi Tanács elnökévé is kinevezték.
1925-től 1942-es nyugdíjazásáig az Egyesült Államokban volt az Ohio állambeli Oberlin College politológiaprofesszora.

Zempléni Lesznai Anna, születési nevén Moscovitz Amália,
Édesapja Moscovitz Geyza zsidó földbirtokos, édesanyja Deutsch Hermina volt. Gyermekkora élményvilága egész életében elkísérte, apja birtokán a parasztasszonyoktól tanulta meg a népi hímzést, majd iparművészeti tanulmányokat folytatott Budapesten Bihari Sándor, Párizsban Lucien Simon tanítványaként. Unokatestvére, Hatvany Lajos helyezte el első verseit a Nyugatnál. Első kötetére (Hazajáró versek) felfigyelt, és kritikájában méltatta Ady Endre is.
1913 és 1918 között Jászi Oszkár felesége volt.[1]
1939-től az Amerikai Egyesült Államokban élt. New Yorkban művészetet oktatott. Utolsó éveiben gyakran hazalátogatott.

Hatvany Lajos
1917-ben tért vissza Magyarországra, ekkortól a Pesti Napló, majd az Esztendő című lapok szerkesztője volt. Az 1918-19-es polgári forradalom alatt a Magyar Nemzeti Tanács tagja és a Vörösmarty Akadémia egyik alapítója volt. A Tanácsköztársaság végén Bécsbe emigrált, lakóhelyül a lainzi Hermész-villát bérelte ki,[1] ahol a kor számos magyar irodalmi személyiségét látta vendégül, majd Berlinben és Párizsban élt. 1927-ben költözött vissza Magyarországra; ekkor a Horthy-rendszert bíráló "nemzetgyalázó" írásai miatt bíróság elé állították, és másfél év börtönre ítélték, de külföldi nyomásra végül kegyelmet kapott. 1938-ban újra emigrált; előbb Párizsban, majd Oxfordban élt.

Madzsar József

Csokalyi Fényes László, írói álnevein: f.l., Nihil[4] (Éradony, 1871. augusztus 10. – New York, 1944. január 30.) újságíró, országgyűlési képviselő, Fényes Elek dédunokája. Az első magyar igazi oknyomozó újságíró.

1918 októberében a Nemzeti Tanács tagja és hadügyi államtitkár volt, 1918 decemberében a kormányt képviselte Erdélyben. A Tanácsköztársaság bukása után részletesen írt a fehérterrorról. Ennek nyomán belekeverték a Tisza-perbe, s több évig fogva tartották, majd felmentették a vádak alól. Az 1920-as évek közepén emigrált Bécsbe, majd Pozsonyba, és végül Párizsba került. A második világháború idején a náci előretörés elől Dél-Franciaországba menekült, majd az Amerikai Egyesült Államokba utazott, ahol 1944-ben meghalt.

Szamuely Tibor, írói álnevén: Tiborcz[5] (másként: Szamuelly,[6] született: Szamueli)
1890. december 27-én született Nyíregyházán, a zsidó származású Szamueli Lajos (bűdszentmihályi születésű) terménykereskedő és a nyíregyházi születésű Farkas Cecilia gyermekeként.[7] Apai nagyszülei Szamueli József és Burger Juliánna voltak.[8] Öt fiútestvére volt: László, Zoltán, István, György és János.[9]

Kéri Pál, született Kramer Pál, Paul Kéri, írói álnevén: Kérő Pál (Budapest, 1882. április 5.[2] – New York, 1961. február 6.) magyar újságíró, műfordító, a Tisza-per vádlottja.
. A Magyarországi Tanácsköztársaság idején a Sajtódirektórium egyik tagja volt. 1920-ban megvádolták, hogy ő volt a Tisza-merénylet értelmi szerzője, egyes tanúvallomások szerint a gyilkosság napján a délután négy körül elővette óráját, majd kijelentette: „Tisza másfél óra múlva már nem él.”. A perben 1921-ben kötél általi halálra ítélték, ám 1922-ben a fogolycsere-akció keretein belül Szovjet-Oroszországba került. Rövid moszkvai tartózkodás után Bécsbe költözött, ahol bekapcsolódott a Bécsi Magyar Újság munkájába. 1924-ben az Arbeiter Zeitung újságírója lett, majd Grazban a Volkswille című lap szerkesztését látta el. 1934-ben a cseh fővárosba került, ám a náci megszállás elől Párizsba menekült. A második világháború idején 1939-ben Spanyolországon és Portugálián keresztül az Amerikai Egyesült Államokba utazott, ahol ismét újságírással foglalkozott. 1961-ben halt meg, New Yorkban.
 

Pogány

Well-Known Member
2018. április 26.
21 903
72 640
113
Emma Goldman (június 27.O.S. 1869. június 15. – 1940. május 14.) anarchista politikai aktivista és író. Kulcsszerepet játszott az anarchista politikai filozófia fejlesztésében Észak-Amerikában és Európában a 20. század első felében.
Alexander Berkman (1870. november 21. – 1936. június 28.) orosz-amerikai anarchista és író. A 20. század elején az anarchista mozgalom vezető tagja volt, politikai aktivizmusáról és írásáról is híres volt.


Markus “Misa” Wolf, az NDK Állambiztonsági Minisztériuma, azaz a Stasi második embere.
A fal leomlásának másnapján Wolf a Szovjetunióba távozott, majd az ország újraegyesítését követően, 1993-ban visszatért a szövetségi köztársaságba. Még abban az évben bíróság elé állt, és hazaárulásért hatévi börtönre ítélték, amit a fellebbviteli bíróság megsemmisített. Elfogadták a vádlott érvelését, miszerint szuverén állam törvényei szerint cselekedett.
1997-ben ellátogatott Izraelbe, ahol a Moszad és a Sin Bét vezetőivel és más hírszerzőkkel találkozott. Halál előtt két évvel, 2004-ben interjút adott a Háárecnek. Melmannak elmondta, hogy – a KGB kifejezett kérése ellenére – sohasem irányított Izrael elleni kémtevékenységet.

Albert Norden a párt politikai bizottságának tagja, propagandaminiszter volt 1979-ig. Apja rabbi volt. Nővére kozmetikusként dolgozott Tel Avivban, és a Máárivnak azt nyilatkozta 1963-ban, hogy anyjuk is ősi rabbicsalád sarja. Amikor arról kérdezték, hogyan lehetséges az, hogy rabbik leszármazottja ilyen magasra vitte a kelet-német kommunista rendszerben, azt felelte: az apa nagyon liberális rabbi volt.

A zsidó származású Otto Winzer az NDK egyik külügyminisztere volt. 1965-75 között töltötte be ezt a tisztséget, amikor a kelet-német állam szoros kapcsolatokat ápolt a palesztin terroristákkal, pénzügyi és egyéb támogatást nyújtva nekik.
Winzer időt és energiát nem sajnálva igyekezett megnyerni az arab vezetőket, sokat utazott Egyiptomba, Szíriába és Irakba, hogy országa nemzetközi tekintélyét emelje. Hangsúlyozta, hogy Kelet-Berlin – Bonnal ellentétben – Izrael ellen az arabokat támogatja.

Klaus Gysi, aki 1966-73 között a kulturális miniszter, 1979-88 között pedig a vallásügyi államtitkár tisztét töltötte be, zsidó családban nevelkedett, de ezt nem hangoztatta. 1989-ben kijelentette, hogy aligha nevezné családját zsidónak, bár otthon a könyvszekrényén három hanukkia is van. Anyai nagyanyja zsidó volt.

Gotts-Casoch-Wisotsky

A második világháború után Joszef Viszárionovics Dzsugásvili, azaz Sztálin (oroszul: acélból való férfi) jelentős szakadásokért volt felelős a nemzetközi zsidóság köreiben.

Sztálin, az 1953-ban meghalt szovjet diktátor, családja nem tartozott származás szerint Izrael tíz törzséhez, amelyeket az Ókorban az asszírok elűztek, és amelyektől a legtöbb kaukázusi zsidó is származik, hanem portugáliai szefarád-zsidó család sarja volt, akiket száműztek a portugál gyarmatokról. Ezek először a Perzsa Öböl Djuga nevű kis szigetén telepedtek le, ahonnan később a török birodalmon keresztül Georgiába (Grúzia) vándoroltak.

A zsidóknál általános szokás, hogy letelepedésük alkalmával a befogadó lakosság előtt álarc mögé rejtőznek, céljaikat titkolják. Ennek ellenére felismerték Sztálin családjának zsidó származását. Sztálin nevében a Dzsugásvili georgiai nyelven azt jelenti, hogy egy ’zsidó ember fia’. Így hívták azokat a zsidókat, akik a Dzsuga szigetről jöttek, bár georgiai nyelvben egy másik szó: uria jelenti a zsidót.

(Európában a 15. században a spanyolországi zsidók színleg felvették a keresztény vallást és titkos zsidók /marranos/ lettek. Legkegyetlenebb üldözőjük a szintén zsidó Torquemada spanyolországi inkvizitor volt, aki embertelen módszereivel a keresztény vallás felvételére kényszerítette őket. Sajnos, ma már Torquemada embertelensége is a kereszténység bűnlajstromát terheli!-tj)

Sztálin családja úgy rejtette el zsidó származását, hogy színleg áttért az ortodox-keresztény vallásra, de titokban zsidók maradtak. Mint tudjuk, Sztálin mielőtt kommunista forradalmár lett, ráadásul még ortodox-keresztény papnevelde tanítványa is volt.
 
Status
Not open for further replies.