[BIZTPOL] A nagy sakktábla

[Pogány]

Boross F. László
Boross Rezső és Katscher Viktória gyermeke.
1919. július 10-én Budapesten, a VI. kerületben házasságot kötött Vida Margittal, Weisz Imre és Boross Laura gyermekével,[2] akitől 1920-ban elvált.
A kommün alatt a Közoktatásügyi Népbiztosság ifjúmunkás-propagandaosztályát vezette, s munkatársa volt a Vörös Ujságnak.

Sinkó Ervin (szül. Spitzer Franjo,
részt vett 1918. november 24-én a KMP megalapításában. 1919-ben szerepe volt az Internacionálé című lap megalapításában, s Újpest párttitkáraként működött. A Magyarországi Tanácsköztársaság idején a VI. kerületi munkástanács és a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács tagja volt. 1919. május 2-a és 18-a között Kecskemét városparancsnoka, az 1919. június 24-i forradalom napján pedig a Szovjetház védője.

György Mátyás, írói álnevén: Szerb György (1905-ig Geiger,[
Zsidó családban született, édesapja György Mór (Geiger A. Mór) zeneszerző volt, édesanyja Lederer Teréz.
Ekkortájt Temesváron élt feleségével, Sinkó Ervin húgával. 1944-ben deportálták Németországba, ahonnan nem tért vissza.

Osvát Kálmán, 1916-ig Roth[1] (Nagyvárad, 1880. január 18. – Budapest, 1953. augusztus 1.) orvos, magyar író, szerkesztő, Osvát Ernő öccse.

Barta Sándor, részt vett a Galilei Kör munkájában.

Vasárnapi kör
Hevesi Sándor, születési nevén Hoffmann Sándor
Zalai Béla-Zalai Márk tanár és Bassó Laura fiaként született, vallása református. 1905. október 12-én Budapesten feleségül vette a nála egy évvel fiatalabb, aradi születésű, izraelita vallású Neumann Elza irodalomtörténészt,[19] Neumann Lipót és Weisz Regina lányát.
két gyermeke született: Ágnes és Zoltán (1907–1986),[23][24] Zoltán keresztanyja Ritoók Emma volt.[25] Sógora Kőrös Endre volt.[26]
Mannheim Károly, Karl Mannheim
Szegedi Lukács György, születési nevén Löwinger György Bernát[
Bolgár Elek, szül. Breuer,[3] írói álnevein: Balog Gábor,[4] Wilhelm Baumann, B. E., Kálmán Péter, Kerékgyártó Kálmán, K. K., Szebenyi Gáspár[5] (Kassa, 1883. július 3. – Budapest, 1955. június 26.) jogász, történész, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja (1949).
1918-ban belépett a KMP-be. 1919 februárjában az 1918 decemberétől megjelenő Vörös Ujság szerkesztőbizottságának lett tagja. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása után bécsi követként dolgozott - ebben az időszakban történt a bankgassei rablás, melynek során két követségi alkalmazottal együtt elrabolták Bolgárt is -, majd külügyi népbiztoshelyettes lett. A Forradalmi Kormányzótanács egyetemi tanárrá, illetve a Történelmi Materializmus Kutatóintézet igazgatójának is kinevezte.
Lorsy Ernő, idegen nyelvterületen Ernst vagy Ernest Lorsy, teljes nevén: Lorsy Móric Ernő, tévesen olykor Lorsy Jenő,[6] Lorsy Emil,[7] Lórsy,[8] Lorschy[9] (Szilasbalhás, 1889. november 28. – New York, Riverside Drive, 1960. augusztus 13.[m 1][1][2]) magyar újságíró, műfordító, történész. Kezdetben a Pester Lloyd munkatársa, a Károlyi-kormány idején külügyminisztériumi tanácsos, a Magyarországi Tanácsköztársaság alatt a Közoktatásügyi Népbiztosság államtitkára. A bukás után emigrált, az emigrációban újságírással foglalkozott, és sajtó alá rendezte Károlyi Mihály emlékiratait. Az 1930-as években hazatért, ám a belpolitikai változások miatt 1938-ban emigrálni kényszerült Franciaországba. A nácik előretörése elől Észak-Afrikába menekült, ahonnan 1941-ben az Amerikai Egyesült Államokba utazott, ahol 1960-ban bekövetkezett haláláig újságírással és műfordítással foglalkozott.

Szabó Ervin, születési nevén Schlesinger Sámuel Ármin

Balázs Béla, születési és 1913-ig használt nevén Bauer Herbert Béla[
A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt tagja lett a Forradalmi Írók Direktóriumának, majd beállt a Vörös Hadseregbe, s részt vett az északi hadjáratban.

Révai József, születési és 1916-ig használt nevén Lederer József
Tagja volt a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanácsnak.

Farkas Mihály (született Lőwy Hermann, Abaújszántó, 1904. július 18. – Budapest, 1965. december 6.) zsidó származású magyar kommunista politikus, honvédelmi miniszter, a Rákosi-korszak meghatározó személyisége, a teljhatalmú „négyesfogat” és a szűkebb ún. „trojka” tagja volt. Fia, Farkas Vladimir ÁVH-s kihallgatótiszt volt.
Gerő Ernő (születési nevén Singer Ernő, illegális nevén Szeges Ernő) (Terbegec, Hont vármegye 1898. július 8. – Budapest, 1980. március 12.) magyar kommunista politikus, több magyar kormány tagja különböző beosztásokban, 1956-ban az MDP első titkára, szovjet NKVD-tiszt. 1949 és 1957 között a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tiszteleti tagja.
Rákosi Mátyás, születési és 1903-ig használt nevén Rosenfeld Mátyás[1] (Ada, 1892. március 9. – Gorkij, 1971. február 5.) magyar politikus. 1945–56 között a Magyar Kommunista Párt, illetve a Magyar Dolgozók Pártja fő-, majd első titkára, 1952–53-ban a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, 1949–1956 között Magyarország teljhatalmú vezetője.

Lengyel József (író)
Szülei Lengyel Pál (1864-1913)[2] gabonakereskedő és Vittmann Janka voltak.

Komját Aladár (eredeti neve: Korach Aladár)
1918-ban kommunista lett, szembefordult Kassák Lajossal; György Mátyás, Lengyel József és Révai József társaságában megjelentette az 1918. Szabadulás című antológiát. 1919-ben Hevesi Gyulával kiadta az Internacionálé című folyóiratot. Tagja volt az írói direktóriumnak.
Korach Fülöp királyi adótiszt és Singer Berta fia.
Korach Mór vagy Maurizio Korach, Marcello Cora
Az 1910-es–1920-as évek fordulóján baloldali kapcsolatait mozgósítva segítette a Tanácsköztársaság leverése után emigrált magyarok – köztük testvérei, Kenyeres Júlia és Komját Aladár – olaszországi elhelyezkedését. 1924-től a bolognai egyetemen is oktatott, 1925-től a vegyipari üzemtani tanszék vezetőjeként.
t lépett be 1945 elején az Olasz Kommunista Pártba. Kiszabadulását követően, 1945-től 1948-ig az Olasz Kommunista Párt milánói kulturális központjának vezetője volt, egyidejűleg 1945 és 1950 között ismét a bolognai egyetemen oktatott. 1948-ban egyik közeli munkatársával Faenzában kemencetervező irodát alapított, s ennek ügyeit irányította.
Kenyeres Júlia (eredetileg Korách
Egyetemi hallgatóként részt vett a Galilei Kör munkájában. A KMP-nek a kezdetektől tajga volt. A Tanácsköztársaság idején – politikai gondolkodása miatt – a Közoktatásügyi Népbiztosság a filmügyek politikai biztosának művészeti helyettesévé nevezte ki. A Tanácsköztársaság bukása után a fehérterror elől emigrált. Berlinben az NKP tagja lett, s mint üzemi lapszerkesztő dolgozott. Eközben cikkeket, verseket írt az emigráns magyar sajtóba.
1921-ben, Bécsben, az "Egység" című kommunista irodalmi folyóirat egyik alapítója volt. 1922 őszén Berlinbe, majd 1932-ben a Szovjetunióba költözött. A moszkvai Lenin-iskola apirantújának elvégzése után párttörténetet és marxizmus-leninizmust oktatott. 1936-ban önként jelentkezett a spanyol polgárháború nemzetközi brigádjába, ahol Júlia Alvarez néven vált ismertté. 1939-ben visszatért a Szovjetunióba.

Egyik fő szervezője, egyben szerkesztője volt a moszkvai Kossuth Rádiónak, 1939-40-ben. 1947-ben hazatért Magyarországra. 1950-ben a Magyar Távirati Iroda vezérigazgató-helyettese lett. Szerkesztette a Tartós békéért, népi demokráciáért című lap magyar kiadását. Haláláig tagja volt a Magyar Újságírók Szövetsége vezetőségének.

Hevesi Gyula
Hevesi Adolf és Polacsek
Mária fiaként született zsidó családban.
1918. december 29-én Budapesten feleségül vette Róthbart Irmát (Sinkó Ervin későbbi feleségét), Róthbart Jakab és Rosenwald Janka lányát,[2] ám ez a házasság hamarosan válással végződött. 1919. július 19-én Budapesten újból megnősült, felesége Stern Jolán, Stern Mózes és Auspitz Regina leánya lett.[3]
1918–1919-ben a Kommunisták Magyarországi Pártja elméleti folyóiratát, az Internationale című lapot szerkesztette Komját Aladárral. Ugyanebben az időszakban a KMP Központi Bizottságának tagja, a Tanácsköztársaság idején pedig két hétig szocializálási népbiztoshelyettes, majd három és fél hónapig a szociális termelés népbiztosa volt (többek között Rákosi Mátyás társaként). A bukás után Bécsbe, Berlinbe, majd Olaszországba menekült, ahol a Società Bolognese di Elettricità munkatársa volt. Börtönbe került, szabadulását követően rövid ideig San Marinóban élt. Miután kiutasították, a Szovjetunióba utazott, és előbb Leningrádban, majd Moszkvában tevékenykedett.

 

[Pogány]

Helfgott Ármin
Antimilitarista agitáció miatt 1918 januárjában lefogták, s az őszirózsás forradalom alatt szabadult. Még ugyanebben az évben belépett a KMP-be, s a Budapesti Munkástanácsba, ahonnan a kommunistákat 1919. január 28-án kitiltották. Szervezte az Alkalmazott Mérnökök Országos Szövetségét (AMOSZ), amelynek később vezetője is lett. A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt az Egyesült Izzónak volt termelési biztosa, s az újpesti direktórium tagjaként működött. A bukás után 4 és fél év börtönre ítélték, ám 1922-ben a szovjet–magyar fogolycsere-akciónak köszönhetően Szovjet-Oroszországba került el. Itt gazdasági beosztásban dolgozott, 1933-ban kinevezték a leningrádi Izzólámpa Tröszt igazgatójának. 1938-ban koholt vádak alapján letartóztatták, s a börtönben érte a halál.

Végh Dezső (Nagyvárad, 1882. november 19. – Debrecen, 1953. március 13.) lapszerkesztő, alpolgármester.
Élete
21 évesen két év börtönt szabtak ki rá antimilitarista propagandamunka miatt. 1905-ben Nagyváradon belépett a szociáldemokraták pártjába, 2 év múlva pedig már a Batthyány Ervin által vezetett anarchista csoporthoz tartozott. Áchim Liker András lapjának, a Paraszt Újságnak egyik szerkesztője volt, majd 1909-ben Erdélybe költözött, Kolozsvárra, ahol megismerkedett Kun Bélával. 4 év múlva egy pacifista röpirata (Miért kell küzdeni a hadsereg ellen?) miatt, melyet álnéven írt, perbe fogták és félévnyi börtönt szabtak ki rá. 1914-ben a frontra küldték, ahonnan megszökött, és több mint két éven át illegalitásban élt, ez idő alatt szervezte az antimilitarista mozgalmat. 1917-ben lefogták, másfél év börtönt kapott, azonban katonai szolgálatra osztották, ekkor került kapcsolatba a forradalmi szocialistákkal, s az ellenük indított perben vádlott volt. Börtönbüntetésre ítélték, majd az őszirózsás forradalom idején kiszabadították. Novemberben már a KMP szervezésén munkálkodott, ezt követően 1919. februárjában Bihar, illetve Kolozs vármegyében szervezte a párt egyik lapját, a Nagyváradi Vörös Újságot. A kommün idején a nagyváradi direktórium tagja volt, emellett pedig közreműködött a helyi igazságszolgáltatásban; a nagyváradi forradalmi törvényszék vádbiztosa volt, s a bihari vörösezredben megalapította a Bihari Vörös Újságot is. A bukás után 1920-ban lefogták, három év börtönt kapott. Miután kiengedték, elköltözött Debrecenbe, és a szociáldemokrata mozgalomban működött. 1933-34-ben A Mi Utunk címmel periodikát adott ki, mely az illegálisan működő KMP egyik szócsöve lett. Emiatt ismét elítélték, rendőri felügyelet alá került. A második világháború után alapítója volt a debreceni MKP-nek, s a Debreceni Nemzeti Bizottságnak is tagja lett, továbbá az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe is képviselőnek küldték. 1945 márciusától fogva két éven át Debrecen alpolgármestereként működött, majd nyugdíjba vonult, ám tanácstagként megmaradt haláláig.

Haász Árpád, Haasz
Haasz Miksa vegyeskereskedő és Stern Zsófia gyermekeként született zsidó családban.
a Galilei Kör tagjaként részt vett a Forradalmi szocialisták antimilitarista mozgalmában, és a szocialista, illetve az illegális kommunista munkásmozgalomban is tevékenykedett. 1918-ban a Kommunisták Magyarországi Pártjának alapítótagja volt. A Tanácsköztársaság alatt az Igazságügyi Népbiztosság, majd a Közoktatási Népbiztosság politikai megbízottja és 1919 márciusa és júliusa között az Ifjúmunkás és Diákszociális Ügyosztály vezetője volt. A proletárdiktatúra bukása után körözést adtak ki ellene, s hetekig a New York kávéház pincéjében bujkált. Végül sikerült Bécsbe emigrálnia és jelentős szerepet vállalt az ottani magyar kommunista emigráció munkájában, majd az Osztrák Kommunista Párt (OKP) központi szervezetében dolgozott; 1925 és 1934 között a bécsi pártvezetőség tagja volt és rendszeresen írt a párt lapjába, a Rote Fahnéba. 1934-ben a „Schutzbund” felkelés után bebörtönözték, de megszökött és Prágán keresztül Svájcba jutott, ahol kapcsolatba került Szőnyi Tiborral.
Házastársa Weiss Emma (1894–1967)[2] tanítónő volt, Weiss Salamon aranyműves és Lővy Zelma lánya, akit 1919. január 22-én Budapesten, az Erzsébetvárosban vett nőül.[3]

Szőnyi Tibor (született Hoffmann Tibor, Budapest, Erzsébetváros, 1903. december 30.[1] – Budapest, Józsefváros, 1949. október 15.)[2][3] orvos, magyar kommunista politikus, a Rajk-per egyik elítéltje.

Pálffy (Oesterreicher) György
1939-ben felesége származása, illetve németellenessége miatt leszerelt,[j 1] és az Egyesült Izzóban helyezkedett el. Ekkor került kapcsolatba a kommunista párttal, az utasításukra belépett a Független Kisgazdapárt értelmiségi tagozatába, és ott háború- és németellenes politikát folytatott. 1944 őszétől az MKP Katonai Bizottságának vezetője. Komoly érdemeket szerzett a budapesti ellenállási mozgalom szervezésében és irányításában.

 

[Pogány]

Garami Ernő (szül. Grünbaum,[1][2] Budapest, 1876. december 13. – Budapest, 1935. május 28.) magyar szociáldemokrata politikus, miniszter, egy időben a Népszava és a Szocializmus főszerkesztője.
Garami Ernő a Károlyi-, majd a Berinkey-kormányban 1918. október 31-től 1919. március 21-ig kereskedelemügyi miniszter volt, álláspontja szerint nem volt realitása adott korban a proletárforradalomnak, ezért következetesen elutasított minden ilyen irányú törekvést. 1919. március 21-én őt már be sem vonták a szociáldemokraták és kommunisták közti egyeztetésekbe, fiának emlékiratai szerint, amikor értesült arról, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt Magyarországi Szocialista Párt néven egyesült, akkor kijelentette, hogy olyan pártnak nem kíván a tagja lenni, amely éppen a demokrata szót hagyja el a nevéből. Bécs érintésével Svájcba utazott.
A Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után a Peidl-kormányban (1919. augusztus 1–6.) megkapta az igazságügy miniszteri posztot, de azt nem fogadta el. Amikor Friedrich István került puccsszerűen kormányra, Garami egy rövid ideig Bécsben tartózkodott. Hazatérte után az MSZDP nevében több alkalommal is tárgyalt Horthy Miklóssal a Nemzeti Hadsereg bevonulásáról. 1919. novemberében, tartva a fehérterror különítményeseinek bosszújától, ismét külföldre ment és 1921-ben Bécsben Lovászy Mártonnal együtt megindította a Jövő című lapot. A Bécsben megjelent cikkei miatt perbe fogták, csak 1929-ben térhetett haza.
Az osztrák szociáldemokrata felkelés bukása után 1934-ben visszatért Budapestre, ahol 1935. május 28-án elhunyt.

Goldmann György, másként: Goldman (Vecsés, 1904. december 21.[1] – Dachau, 1945. február 10.) magyar szobrász, pártmunkás.
Vecsésen született zsidó származású szülők gyermekeként 1904. december 21-én délelőtt 11 órakor; édesapja Goldmann Vilmos székesfehérvári születésű állomásfőnök, édesanyja Klein Aranka, nagyszombati születésű.

Mosolygó Antal (Ópályi, 1891. január 25. – Moszkva, 1927. március 7.) pártmunkás, politikus, anarchoszindikalista mozgalmár, a KMP alapító tagja. A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt a mátyásföldi direktórium tagja, a magyar Vörös Hadsereg zászlóaljának politikai biztosa.

Dienes László (Tokaj, 1889. március 27. – Budapest, 1953. április 5.) magyar szociológus, esztéta, szerkesztő, könyvtárigazgató, egyetemi tanár. Dienes Pál testvére. Felesége Götz Irén Júlia.
Fiatalon bekapcsolódott a szocialista diákok szervezetébe s a Galilei Körbe, Szabó Ervin tanítványa, 1918 őszén a Fővárosi Könyvtár vezetője Budapesten, a KMP alapító tagja, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején városi népbiztos.
Götz Irén Júlia (Magyaróvár, 1889. április 3. – Ufa, Szovjetunió, 1941 vége) magyar vegyész, egyetemi oktató, kémiai szakíró. Dienes László felesége.[1]
A budapesti tudományegyetem kémia–fizika–matematika szakán szerzett doktorátust (1911). Egy évig Párizsban ösztöndíjas volt a Nobel-díjas Curie asszony intézetében. Részt vett a Galilei Kör tevékenységében, a Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után emigrált,

Jászi Oszkár (született Jakubovits
Középosztálybeli zsidó családban született, apja, Jászi Ferenc (1838–1910) szabadgondolkodó orvos, publicista; édesanyja Liebermann Róza (1853–1931) édesapja második felesége volt.
1918 októberében, az őszirózsás forradalom előtt részt vett a Magyar Nemzeti Tanács megalakításában, majd a Károlyi-kormány nemzetiségi ügyekkel megbízott tárca nélküli minisztere lett. Megbeszéléseket folytatott az ország nemzeteinek/nemzetiségeinek képviselőivel. Az elszakadásra készülő nemzetiségi vezetőknek Magyarország „Keleti Svájccá” alakítását, vagyis föderalizálását ajánlotta. A Magyarországot alkotó nemzetiségeknek, így a ruszinoknak, németeknek, szlovéneknek olyan jogokat kívánt biztosítani, amelyekben autonóm entitások hozhatnak létre. Ennek megfelelően mondták ki a nemzetiségileg rendkívül sokszínű Bánságban a Bánáti Köztársaságot, melyet a szerb-francia csapatok lerohantak, majd Románia és Szerbia osztotta föl, továbbá tervezték nyugaton a Vendvidéken ún. Szlovenszka krajina létrehozását, ami végül inkább egyesült a Szerb–Horvát–Szlovén Állam részét képező Szlovéniával egyesült (ezzel kapcsolatban Jászi muraközi-vendvidéki közös autonómia létrehozását javasolta a terület kis mérete okán). A felvidéki szlovák és ruszin önkormányzat kialakítását is célul tűzte ki, ahol Slovenská krajina és Ruska krajina néven alakítottak volna entitásokat, de ez sem sikerült.– A Károlyi Mihály miniszterelnök vezette kormányküldöttség tagjaként Belgrádban részt vett a belgrádi egyezmény aláírását megelőző tárgyalásokon. A kormány által kezdeményezett, és Erdély szempontjából meghatározó jelentőségű, a Román Nemzeti Tanács vezetővel folytatott aradi tanácskozások (1918. november 13–14) irányítója volt.[3] – Törekvései kudarccal jártak, ezért 1919. január 19-én lemondott. Jászi Károlyi legfőbb külpolitikai tanácsadója is volt, 1919 tavaszán a Külügyi Tanács elnökévé is kinevezték.
1925-től 1942-es nyugdíjazásáig az Egyesült Államokban volt az Ohio állambeli Oberlin College politológiaprofesszora.

Zempléni Lesznai Anna, születési nevén Moscovitz Amália,
Édesapja Moscovitz Geyza zsidó földbirtokos, édesanyja Deutsch Hermina volt. Gyermekkora élményvilága egész életében elkísérte, apja birtokán a parasztasszonyoktól tanulta meg a népi hímzést, majd iparművészeti tanulmányokat folytatott Budapesten Bihari Sándor, Párizsban Lucien Simon tanítványaként. Unokatestvére, Hatvany Lajos helyezte el első verseit a Nyugatnál. Első kötetére (Hazajáró versek) felfigyelt, és kritikájában méltatta Ady Endre is.
1913 és 1918 között Jászi Oszkár felesége volt.[1]
1939-től az Amerikai Egyesült Államokban élt. New Yorkban művészetet oktatott. Utolsó éveiben gyakran hazalátogatott.

Hatvany Lajos
1917-ben tért vissza Magyarországra, ekkortól a Pesti Napló, majd az Esztendő című lapok szerkesztője volt. Az 1918-19-es polgári forradalom alatt a Magyar Nemzeti Tanács tagja és a Vörösmarty Akadémia egyik alapítója volt. A Tanácsköztársaság végén Bécsbe emigrált, lakóhelyül a lainzi Hermész-villát bérelte ki,[1] ahol a kor számos magyar irodalmi személyiségét látta vendégül, majd Berlinben és Párizsban élt. 1927-ben költözött vissza Magyarországra; ekkor a Horthy-rendszert bíráló "nemzetgyalázó" írásai miatt bíróság elé állították, és másfél év börtönre ítélték, de külföldi nyomásra végül kegyelmet kapott. 1938-ban újra emigrált; előbb Párizsban, majd Oxfordban élt.

Madzsar József

Csokalyi Fényes László, írói álnevein: f.l., Nihil[4] (Éradony, 1871. augusztus 10. – New York, 1944. január 30.) újságíró, országgyűlési képviselő, Fényes Elek dédunokája. Az első magyar igazi oknyomozó újságíró.

1918 októberében a Nemzeti Tanács tagja és hadügyi államtitkár volt, 1918 decemberében a kormányt képviselte Erdélyben. A Tanácsköztársaság bukása után részletesen írt a fehérterrorról. Ennek nyomán belekeverték a Tisza-perbe, s több évig fogva tartották, majd felmentették a vádak alól. Az 1920-as évek közepén emigrált Bécsbe, majd Pozsonyba, és végül Párizsba került. A második világháború idején a náci előretörés elől Dél-Franciaországba menekült, majd az Amerikai Egyesült Államokba utazott, ahol 1944-ben meghalt.

Szamuely Tibor, írói álnevén: Tiborcz[5] (másként: Szamuelly,[6] született: Szamueli)
1890. december 27-én született Nyíregyházán, a zsidó származású Szamueli Lajos (bűdszentmihályi születésű) terménykereskedő és a nyíregyházi születésű Farkas Cecilia gyermekeként.[7] Apai nagyszülei Szamueli József és Burger Juliánna voltak.[8] Öt fiútestvére volt: László, Zoltán, István, György és János.[9]

Kéri Pál, született Kramer Pál, Paul Kéri, írói álnevén: Kérő Pál (Budapest, 1882. április 5.[2] – New York, 1961. február 6.) magyar újságíró, műfordító, a Tisza-per vádlottja.
. A Magyarországi Tanácsköztársaság idején a Sajtódirektórium egyik tagja volt. 1920-ban megvádolták, hogy ő volt a Tisza-merénylet értelmi szerzője, egyes tanúvallomások szerint a gyilkosság napján a délután négy körül elővette óráját, majd kijelentette: „Tisza másfél óra múlva már nem él.”. A perben 1921-ben kötél általi halálra ítélték, ám 1922-ben a fogolycsere-akció keretein belül Szovjet-Oroszországba került. Rövid moszkvai tartózkodás után Bécsbe költözött, ahol bekapcsolódott a Bécsi Magyar Újság munkájába. 1924-ben az Arbeiter Zeitung újságírója lett, majd Grazban a Volkswille című lap szerkesztését látta el. 1934-ben a cseh fővárosba került, ám a náci megszállás elől Párizsba menekült. A második világháború idején 1939-ben Spanyolországon és Portugálián keresztül az Amerikai Egyesült Államokba utazott, ahol ismét újságírással foglalkozott. 1961-ben halt meg, New Yorkban.

 

[Pogány]

Emma Goldman (június 27.O.S. 1869. június 15. – 1940. május 14.) anarchista politikai aktivista és író. Kulcsszerepet játszott az anarchista politikai filozófia fejlesztésében Észak-Amerikában és Európában a 20. század első felében.
Alexander Berkman (1870. november 21. – 1936. június 28.) orosz-amerikai anarchista és író. A 20. század elején az anarchista mozgalom vezető tagja volt, politikai aktivizmusáról és írásáról is híres volt.

Palmer Raids - Wikipedia

en.wikipedia.org

Markus “Misa” Wolf, az NDK Állambiztonsági Minisztériuma, azaz a Stasi második embere.
A fal leomlásának másnapján Wolf a Szovjetunióba távozott, majd az ország újraegyesítését követően, 1993-ban visszatért a szövetségi köztársaságba. Még abban az évben bíróság elé állt, és hazaárulásért hatévi börtönre ítélték, amit a fellebbviteli bíróság megsemmisített. Elfogadták a vádlott érvelését, miszerint szuverén állam törvényei szerint cselekedett.
1997-ben ellátogatott Izraelbe, ahol a Moszad és a Sin Bét vezetőivel és más hírszerzőkkel találkozott. Halál előtt két évvel, 2004-ben interjút adott a Háárecnek. Melmannak elmondta, hogy – a KGB kifejezett kérése ellenére – sohasem irányított Izrael elleni kémtevékenységet.

Albert Norden a párt politikai bizottságának tagja, propagandaminiszter volt 1979-ig. Apja rabbi volt. Nővére kozmetikusként dolgozott Tel Avivban, és a Máárivnak azt nyilatkozta 1963-ban, hogy anyjuk is ősi rabbicsalád sarja. Amikor arról kérdezték, hogyan lehetséges az, hogy rabbik leszármazottja ilyen magasra vitte a kelet-német kommunista rendszerben, azt felelte: az apa nagyon liberális rabbi volt.

A zsidó származású Otto Winzer az NDK egyik külügyminisztere volt. 1965-75 között töltötte be ezt a tisztséget, amikor a kelet-német állam szoros kapcsolatokat ápolt a palesztin terroristákkal, pénzügyi és egyéb támogatást nyújtva nekik.
Winzer időt és energiát nem sajnálva igyekezett megnyerni az arab vezetőket, sokat utazott Egyiptomba, Szíriába és Irakba, hogy országa nemzetközi tekintélyét emelje. Hangsúlyozta, hogy Kelet-Berlin – Bonnal ellentétben – Izrael ellen az arabokat támogatja.

Klaus Gysi, aki 1966-73 között a kulturális miniszter, 1979-88 között pedig a vallásügyi államtitkár tisztét töltötte be, zsidó családban nevelkedett, de ezt nem hangoztatta. 1989-ben kijelentette, hogy aligha nevezné családját zsidónak, bár otthon a könyvszekrényén három hanukkia is van. Anyai nagyanyja zsidó volt.

Gotts-Casoch-Wisotsky

A második világháború után Joszef Viszárionovics Dzsugásvili, azaz Sztálin (oroszul: acélból való férfi) jelentős szakadásokért volt felelős a nemzetközi zsidóság köreiben.

Sztálin, az 1953-ban meghalt szovjet diktátor, családja nem tartozott származás szerint Izrael tíz törzséhez, amelyeket az Ókorban az asszírok elűztek, és amelyektől a legtöbb kaukázusi zsidó is származik, hanem portugáliai szefarád-zsidó család sarja volt, akiket száműztek a portugál gyarmatokról. Ezek először a Perzsa Öböl Djuga nevű kis szigetén telepedtek le, ahonnan később a török birodalmon keresztül Georgiába (Grúzia) vándoroltak.

A zsidóknál általános szokás, hogy letelepedésük alkalmával a befogadó lakosság előtt álarc mögé rejtőznek, céljaikat titkolják. Ennek ellenére felismerték Sztálin családjának zsidó származását. Sztálin nevében a Dzsugásvili georgiai nyelven azt jelenti, hogy egy ’zsidó ember fia’. Így hívták azokat a zsidókat, akik a Dzsuga szigetről jöttek, bár georgiai nyelvben egy másik szó: uria jelenti a zsidót.

(Európában a 15. században a spanyolországi zsidók színleg felvették a keresztény vallást és titkos zsidók /marranos/ lettek. Legkegyetlenebb üldözőjük a szintén zsidó Torquemada spanyolországi inkvizitor volt, aki embertelen módszereivel a keresztény vallás felvételére kényszerítette őket. Sajnos, ma már Torquemada embertelensége is a kereszténység bűnlajstromát terheli!-tj)

Sztálin családja úgy rejtette el zsidó származását, hogy színleg áttért az ortodox-keresztény vallásra, de titokban zsidók maradtak. Mint tudjuk, Sztálin mielőtt kommunista forradalmár lett, ráadásul még ortodox-keresztény papnevelde tanítványa is volt.

 

[Pogány]

Sztálin első két felesége: Ekaterina Svanidze és Nadezsda Allilujeva (ez utóbbit maga Sztálin gyilkolta meg egy Gleiser nevű zsidóval fenntartott viszonya miatt) kaukázusi zsidó nők voltak, míg a harmadik felesége kazár eredetű Rosa Kaganovics volt, Lazar M. Kaganovics nővére. Kaganovics Sztálin idejében a Politbüró egyik leghatalmasabb tagja volt. [Bakony István: Imperializmus, Kommunizmus és a zsidóság, Párizs, 1969]


Az acélból való férfi Sztálin, akit a zsidók a mai napig zsidógyűlölettel vádolnak, világuralmi szándékai miatt szakadást okozott az egységes nemzetközi zsidóság soraiban.

Kevesen tudják, hogy a Nyugat legnagyobb megbecsülésében részesített ’Uncle Joe’-ja nemcsak a Szovjetunió diktátora volt, de egyben a szovjet zsidóság legfelsőbb rabbi vezetője is, mint ahogy Lenin is viselte ugyanezt a tisztséget. (A mai napig ezt úgy magyarázzák a politikailag helyes történészek, hogy mindezt Sztálin a mérhetetlen zsidógyűlölete miatt tette, holott csupán testvérharc volt a hatalomért. A kommunizmus átmentésének legfontosabb tényezője a széles tömegeket megtévesztő, sokféle formában való megnyilvánulás. – tj)

Lenin halála után a cionista-moszkovita Trockij, Zinovjev és Kemenyev nem akarták Sztálint a szovjet zsidóság és a Szovjetunió legfelsőbb vezetőjeként elismerni. Ez vad harcokat váltott ki, (amit ma „antiszemitizmusként” magyaráznak), amelyek nemcsak a szovjet-oroszországi zsidó hitközségekben okoztak szakadást, hanem a zsidók-irányította kommunista pártban, a kormányzatban, a titkosrendőrségnél és a vörös hadseregben is.

Ami személyes becsvágy, — harc a hatalomért — okozta viszálykodásként kezdődött, az intézményekért folytatott vad küzdelemmel végződött, s ez nem volt előnyös a (cionista) világzsidóság uralmi terveire nézve.

Kemény belső harcok után Sztálinnak sikerült hitsorsosait Zinovjevet, Kamenyevet, Trockijt, Bucharint, Jagodat és követőiket a jólismert módszerekkel halálba küldeni, ugyanakkor zsidók és Sztálin-ellenesek százezreit, jórészt vezetőket gyilkoltak meg a szokásos tarkólövéssel.

A New Yorkban 1931. január 12-én megjelent The Daily Worker, az amerikai Kommunista Párt folyóirata az alább szöveget közölte:

Az ‘antiszemita’ Sztálin véleménye az antiszemitizmusról


1931. január 12-én Sztálin így nyilatkozott az amerikai Jewish Telegraphic Agency /JTA/ újságírójának:

„Válaszolva a kérdéseikre: a nemzeti-faji sovinizmus a kannibalizmus korszakából fennmaradt embergyűlölő jellegű hagyomány. Az antiszemitizmus, a kannibalizmusnak egyik legszélsőségesebb és legveszélyesebb formája, és ez a fajvédelmi sovinizmus. Az antiszemitizmus, mint villámhárító eszköz előnyös, mert eltereli a kapitalizmusról a munkásság ütéseit. Az antiszemitizmus veszélyes, mert a munkásságot a helyes út helyett a dzsungel hamis útjára téríti. Ezért a kommunisták, a meggyőződéses internacionalisták az antiszemitizmusnak csak kiengesztelhetetlen és kemény ellenségei lehetnek. A Szovjetunióban elítélik az antiszemitizmust, mint a szovjetrendszer legkomolyabb ellenségét. A Szovjetunió törvényei szerint az aktív antiszemitákat halállal büntetik.”


A nemzetközi zsidóság félt, ugyanakkor nem hagyta magát félrevezetni Sztálin feltűnést keltő kirakatperei által, hallgatott és Sztálint, legalábbis egyelőre, kedvenc testvérként kezelte.

Sztálin a második világháború alatt szoros kapcsolatba lépett a cionistákkal és Anglia tudtával megkapta a másik titkos-zsidó Franklin Delano Roosevelt beleegyezését Lengyelország kiszolgáltatására. Lengyelországot így árulták el és az ügyet arra használták fel, hogy a németlengyel összecsapást világháborúvá fejlesszék azzal az ürüggyel, hogy majd megmentik Lengyelország sérthetetlenségét és függetlenségét.

 

[Pogány]

Roosevelt, a Delano híres szefarád-zsidó és a Rosenfeld nevű németországi zsidó családból származott és az utóbbi nevet változtatták át Rooseveltre. A másik titkos zsidó Harry Salomon Truman, aki Roosevelt után az Egyesült Államok elnöke lett. Winston Churchill és Anthony Eden szintén zsidó volt, akik kiszolgáltatták Közép-Kelet-Európát a szovjet parancsuralomnak. Miközben Sztálin hűséget színlelt a zsidóság világhatalmi törekvései iránt, rendíthetetlen titkos vágya az volt, hogy mihelyt elég erős lesz, fellázad a New Yorkban székelő zsidó világkormány ellen, magát a zsidó nemzet vezérévé és a világ urává teszi, és erőszakkal eltávolítja a zsidó területi hitközségek fennhatóságát. Amit elhallgatnak: Sztálin fanatikus cionista volt. Ő volt az első, aki államként ismerte le Izraelt, és annak az ENSZ-be való felvételét is indítványozta. Midőn zsidó ügynökeinek nem sikerült ezt az államot kellőképpen a saját befolyása alá terelni, támadólag lépett fel Izrael és a cionizmus ellen. A kozmopolita zsidókat pedig, hogy ne kelljen őket nemzetközieknek hívni, egyszerűen elátkozta.

Sztálinnak, a New Yorkban székelő zsidó világkormánnyal való végleges szakítása 1948-ban kezdődött, amikor megparancsolta a félelmetes szovjet titkosrendőrséget vezető zsidóknak és főleg a zsidó Bériának, hogy „minden rabbit és zsidó vezetőt öljenek meg, mivel azok őt, a szovjet-zsidóság és a kelet-európai csatlósállamok zsidóságának egyetlen jogszerű vezérét elárulták.”

Sztálin a Szovjetunió és a csatlósállamok kormányzati állásaiban lévő zsidók ezreit ölette meg, és azokat olyan zsidókkal helyettesítette, akikről feltételezte, hogy hűségesek lesznek hozzá.

A kozmopolitáknak, a new yorki zsidó világparancsnokság híveinek titkos főnöke Bernard Baruch volt, aki az USA minden elnökének – Wilsontól Kennedyig! – titkos tanácsadója volt. (Aki ezekről többet szeretne tudni, olvassa el Louis Bielsky külföldre menekült lengyel hazafi „A szovjet-izraeli fogó megfojtja az arabokat” c. művét.)

A Hideg Háború

A nemzetközi zsidóság new yorki központja megparancsolta a titkos-zsidó Harry Truman elnöknek, hogy ezt a halálos háborút (mármint a szakadást) ugyanilyen halálos háborúval viszonozza a Nagy Tervek ellen tevékenykedő Sztálin ellen. Így kezdődött az úgynevezett Hideg Háború, amit naiv halandóknak úgy magyaráznak, hogy ’mivel a Nyugat felismerte a kommunizmus veszélyét, tehát ellene fordult’.

A Hideg Háborúhoz a zsidó világhódítás tervének New Yorkban székelő szervezete létrehozta az Észak-Atlanti Szövetséget (a NATO-t), a Földközi-tengeri Szövetséget, a Bagdadi Szövetséget, a Dél-Kelet-Ázsiai Szövetséget, az Amerikai Államok Szervezetét pedig kommunista-ellenes szövetséggé változtatta át. Másszóval, rövid időn belül sikerült a Sztálin-ellenes zsidóságnak (cionistáknak) az emberiség történelmének legnagyobb és leghatalmasabb szövetségét létrehoznia.

A világ zsidósága történelmi tapasztalatból tudta, hogy Sztálin halála után véget lehet vetni az egységüket megosztó és bomlasztó Sztálin-szakadásoknak. A new yorki főhadiszállás nem akarta a teljhatalmú judeo-kommunista államokat megsemmisíteni, mert ez a zsidó népet félévszázaddal vetette volna vissza nagy céljainak elérésétől, a világ meghódításától.

A moszkvai és new yorki zsidó vezetők kibékülése után újból megindult a zsidóság által ellenőrzött amerikai és angol kormányok segélynyújtása a kommunizmus további életben tartásához.

Sztálin teljes bekerítésének céljából Truman tengeri és szárazföldi támaszpontokat állíttatott fel Európában, Afrikában és Ázsiában és megsemmisítő fegyvereit a Szovjetunióra irányíttatta, amennyiben Sztálin lépéseket tenne a világhatalom elnyerése érdekében.

Sztálin nagy barátjának, a kínai Mao Tse-Tungnak semmi közössége nem volt a zsidósággal és harcának kezdetén győzedelmesen küzdötte le a Tiao-Kiu-Kia-kot, a kínai titkos-zsidókat Sanghajban lévő főhadiszállásukkal. Sztálin hosszú évekig támogatta kínai-zsidó testvéreit, de a ravasz georgiai zsidó, aki a világzsidósággal való szakítását előre látta, úgy vélte, hogy Mao szövetségi hűségében inkább bízhat, mint a zsidókéban, akik kikerülhetetlen szakadás esetén a new yorki zsidó világkormány oldalára állhatnak.

A későbbi események őt igazolták. Az 1948 végén bekövetkezett szakadás és az 1949. évi Sztálin-ellenes nagy zsidó offenzíva folyamán minden arra irányuló kísérlet meghiúsult, hogy Mao-t egy másik Tito marsallá változtassák. Mao Sztálin haláláig hű maradt barátjához.

A sztálintalanítás – Nyikita Hruscsov vezetésével a Szovjetunióban és a csatlós államokban – volt az egyik oka a Peking-Moszkva közötti szakadásnak. Hruscsov, az új szovjet diktátor „détente” címen kibékült a világkormánnyal, és ennek bizonysága gyanánt new yorki látogatása alkalmával Bernard Baruch vendége volt. Így kezdődött a Sztálin-szakadás és a világzsidóság újra egyesült.

Aki nem ismeri a leplezett titkokat, képtelen megmagyarázni, miért korlátozta magát az USA a Sztálin és utódai (Hruscsovig) elleni viszályban csupán védekező műveletekre anélkül, hogy támadott volna. Számukra szinte az is érthetetlen, hogy az égbekiáltó kommunista bűnökért egyetlen kommunistát nem vontak felelősségre.

Annak ellenére, hogy Sztálin több mint 100 millió ember elpusztításáért felelős, a minden idők legnagyobb gyilkosa mégis Hitler Adolf, akit még a Denver-i középiskolákban (1999 tavaszán) történt tömegmészárlásért is felelőssé tettek! - tj)

Ha a dolgok mélyére nézünk, láthatjuk, hogy Észak-Amerikában valójában egy kivételezett kisebbség tartja kézben a hatalmat, de semmiképpen sem az Egyesült Államok népének az érdekeit képviselve, hanem a világon szétszórt hitsorsosok érdekeit, az úgynevezett szociális forradalom illetve szocializmus álarca mögött. [Forrás: Jean Boyer, Népeink ádáz ellenségei, La Paz Kiadó, Bolívia, 1988]

 

[Pogány]

Szovjet titkosszolgálatok

A háború után, Magyarországon a szovjet típusú titkosrendőrséggel, az ÁVÓ-val kezdődött a “honvédelem”, aztán felújítva behozták az ÁVH-t. Valamennyi -- a népidemokrácia védelmében -- ugyanazzal a terrorista módszerrel pusztította magyarok ezreit. Az 1989-es kommunizmus “bukása” után új titkosszolgálat -- a Nemzetbiztonsági Hivatal/NBH -- lépett működésbe, (valószínűleg a Moszáddal a háttérben).

A KGB-nek 1917 óta hat neve volt: CSEKA, NKVD, OGPU, MVD, GPU és KGB. Minden névcserével tisztogatásokat végeztek a felső vezetőségi beosztásokban: ezreket tettek el láb alól az újjá szervezéshez. A KGB-nek mintegy 1.5 millió tagja tevékenykedik szétszórva a világban.

Amióta a nagy Szovjetunió felbomlott, a KGB-tagoknak új szerepe van: most a pénzes maffiát szolgálják a jól fizetett egykori képzett bérgyilkosok. Férfiak és nők egyaránt részt vesznek a szolgálatban: bármilyen harci gépezetet maguk el tudnak készíteni, komputerekbe betörni, repülőgépet vezetnek úgy, hogy ügyesen kikerülik az ellenséges radarkészüléket... Ugyanazokat a bevált módszereket használják, amelyeket az egykori KGB-nél tanultak, csak most nem a kormányt szolgálják, hanem a mögöttük álló pénzembereket, zsíros bankárokat. Gorbacsov peresztrojkája óta a KGB új neve FSB, vagyis Federális Biztonsági Szolgálat. A KGB egykori feje, Vlagyimir Putyin a megújult Oroszország elnöke!

A napokban ítélték el Moszkvában az FSB egyik tiszti beosztásából eltávolított ügynököt, Mikhail Trepashkint, aki a nyilvánosság elé akarta tárni az 1999-es bérház-robbantások eseményeinek tetteseit. Bizonyítékai voltak, hogy a terrorcselekmény nem csecsen felkelők műve volt, -- akikre ráfogták a bűncselekményt! -- hanem a moszkvai kormány parancsára történt.

Ayn Rand - Wikipedia

en.wikipedia.org

Pór Bertalan – Wikipédia

hu.wikipedia.org

Pór Bertalan, született Pollacsek Pollacsek Mór és Pick Terézia fia.Az I. világháborúban mint frontrajzoló vett részt, a feldúlt falvakról, elhagyott földekről készített 16 litográfiáját könyvben adták közre 1916-ban Brüsszelben. Ugyanebben az évben Budapesten házasságot kötött dr. Bernát Margit orvossal, Weinberger Bernát és Grósz Hermina lányával.

A napi politikától nem határolódott el, 1919-ben a Tanácsköztársaság fennállása idején vállalta a Művészeti Direktórium festőszakosztályának vezetését, toborzó plakátok tervezését. A kommün bukása után emigrációba vonult, Pöstyénben[11] élt és alkotott 1938-ig. Károlyi Mihály baráti körével tartotta a kapcsolatot, 1934-ben Párizsba, 1936-ban a Szovjetunióba utazott. 1938-tól Párizsban telepedett le, a II. világháborúban Franciaország német megszállása idején elfogták, szabadulása után részt vett a francia ellenállási mozgalomban. Franciaországból 1948-ban tért haza Budapestre, a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára lett egészen 1960-ig, tanári és közéleti tevékenysége annyira lefoglalta, hogy már alig festett, 1958-as utolsó képeinek egyikét tekintve, nem mondható, hogy átment volna szocreál-stílusba.

Anarcho-capitalism - Wikipedia

 

[Pogány]

Robert Nozick - Wikipedia
Nozick was born in Brooklyn to a family of Jewish descent. His mother was born Sophie Cohen, and his father was a Jew from a Russian shtetl who had been born with the name Cohen and who ran a small business

Murray Rothbard - Wikipedia
Rothbard's parents were David and Rae Rothbard, Jewish immigrants to the United States from Poland and Russia, respectively. David was a chemist

Noam Chomsky - Wikipedia
Born to Jewish immigrants in Philadelphia,

Roy Childs - Wikipedia
Childs was born in Buffalo, New York on January 4, 1949.

Ayn Rand - Wikipedia
Alice O'Connor (born Alisa Zinovyevna Rosenbaum
Family:
Spouse/Ex-: Frank O'Connor

Father: Zinovy Zakharovich Rosenbaum

Mother: Anna Borisovna (Née Kaplan)

Siblings: Eleanora Drobysheva

Died On: March 6, 1982

Place Of Death: Manhattan, New York, United States

Cause Of Death: Heart Failure

Az "apafigura" kifejezés kifejezi azt a befolyást és példát, amelyet a pater familias gyakorol a legtöbbünkre. Ayn Rand apja Zelman Wolf Zakharovich Rosenbaum néven született a cári Oroszországban. Zinovy vagy Fronz néven ismerték. Milyen tényeket tudunk róla, amelyek hatással lehettek a fiatal Ayn Randra, aki Alissa Rosenbaum néven született Szentpéterváron 1905-ben?

ayn rand és apa forgatókönyve

1) Fronz egy saját készítésű ember volt, aki rossz háttérrel érkezett, és támogatta saját főiskolai tanulmányait. Ő is segített finanszírozni a legtöbb testvérének oktatását.
2) A főiskolán kémiát szerzett, mert tilalmak és korlátozó kvóták voltak a zsidók számára, akik számos szakmába és iskolába léptek
be. Amikor meglátta a lehetőséget egy zsidónak a Varsói Egyetemen, ráugrott.
3) A családban Fronz csendes volt, és nem engedett politikai beszélgetéseknek, legalábbis a bolsevikok felemelkedéséig.
Ayn anyja, Anna volt a magabiztosabb szülő, aki a családot vezette.
4) Ayn azt mondta: "A legerősebb kérdés az individualizmus
volt; Elkötelezte magát az értelem mellett." Fronz nem volt vallásos, de eltűrte felesége, Anna vallási hajlamát. Egyszer azt mondta Aynnek, hogy szeretett volna író lenni, mert az ötletek annyira fontosak voltak.
5) Fronz gyógyszertárat nyitott Szentpéterváron, és képes volt tiszteletreméltó középosztálybeli jövedelmet generálni.

6) Az 1917-es kommunista forradalom után Ayn figyelte, ahogy fegyveres katonák államosították Fronz gyógyszertárát.
Soha nem felejtette el az apja arcát: "Úgy éreztem, ahogy ő nézett. Az övé a tehetetlenség, a gyilkos frusztráció és a felháborodás volt, de semmit sem tehetett.
7) Jövedelem nélkül Fronz nem volt hajlandó munkát keresni a szovjet kormánynál.
"Soha nem fogok nekik dolgozni!" - kiáltott fel - "Sem most, sem soha. Még akkor sem, ha éhezünk." A családnak időnként hiányzott az étel, így ez nem pusztán hipotetikus lehetőség volt.
8) Fronz felismerte Ayn intelligenciáját és vezetését, és arra ösztönözte őt, hogy kövesse álmait.
Miután Amerikába emigrált, azt írta neki: "Világosan látnia kell, hogy nem olyan vagy, mint mindenki más, és büszkenek kell lenned rá. Kerülj el minden kételyt, és folytasd szilárdan és azzal a bizonyossággal, hogy a célod felé haladsz."

Ayn 1925-ben érkezett Amerikába. Az 1930-as években megpróbált segíteni a családjának, hogy odaköltözzenek a szovjet pokolból. Sajnos nem sikerült neki ez az erőfeszítés; Később megtudta, hogy szülei leningrádi ostrom alatt haltak meg a nácik által a második világháború alatt. De íróként és gondolkodóként elért sikerei minden bizonnyal fronzt tele voltak apai büszkeséggel!

Ludwig von Mises - Wikipedia
Ludwig von Mises was born to Jewish parents in the city of Lemberg

Rose Wilder Lane - Wikipedia
Lane was the first child of Laura Ingalls Wilder and Almanzo Wilder and the only child of her parents to survive into adulthood.

David Graeber - Wikipedia
Graeber's parents, who were in their forties when Graeber was born, were self-taught working-class intellectuals in New York.[6] Graeber's mother, Ruth Rubinstein, had been a garment worker

Zinovy Rogozny - Wikipedia

en.wikipedia.org

Karl Bernhardovics Radek – Wikipédia

hu.wikipedia.org

Józef Unszlicht – Wikipédia

hu.wikipedia.org

Józef Unszlicht

Józef Unszlicht or Iosif Unshlikht (Russian: Ио́сиф Станисла́вович У́ншлихт; nicknames "Jurowski", "Leon") (December 31 [O.S.

timenote.info

Józef Unszlicht vagy Iosif Unshlikht (oroszul: Ио'сиф Станисла'вович У́ншлихт; becenevek "Jurowski", "Leon") (1879. december 31., Mława, Płock kormányzóság - 1938. július 28., moszkvai terület) bolsevik forradalmi aktivista, a Cheka egyik alapítója és a maszoviai régióból származó lengyel-zsidó kitermelés szovjet kormánytisztviselője. Unschlicht részt vett és valójában elindította a bolsevik forradalom néhány legrosszabb túlkapását, beleértve a politikai ellenfelek tömeges meggyilkolását is. 1924-ben Genrikh Yagoda váltotta fel, aki folytatta és felerősítette Unschlicht korábbi politikáját.

1900-tól a Lengyel és Litvániai Királyság szociáldemokráciája, 1906-tól pedig az Orosz Szociáldemokrata Munkáspárt tagja (egyesülésüket követően), Unszlicht részt vett Vlagyimir Lenin októberi forradalmában, és 1918-ban csatlakozott a Vörös Hadsereghez.

1919-ben Unszlicht rövid ideig hatóságként szolgált Litvániában és Fehéroroszországban, majd 1920-ban csatlakozott a Kommunista Párt Politikai Hivatalához. A lengyel-szovjet háború alatt, 1920 augusztusában tagja lett az Ideiglenes Lengyel Forradalmi Bizottságnak, a białystoki lengyel bolsevik bábkormánynak.

Testvére, Julian újságíró volt, aki "általában a szocialista mozgalom ellen harcolt, és különösen a zsidók részvétele ellen". A későbbi években Julian áttért a katolicizmusra, és csatlakozott a papsághoz.

 

[Pogány]

Józef Unszlichtet 1937-ben, a Nagy Tisztogatás idején tartóztatták le, és 1938-ban kivégezték.

Genrih Grigorjevics Jagoda – Wikipédia

hu.wikipedia.org

Rosa Luxemburg – Wikipédia

hu.wikipedia.org

Németország Kommunista Pártja – Wikipédia

hu.wikipedia.org

Julian Balthasar Marchlewski, Ernst Meyer, Hermann Duncker, Wilhelm Pieck, Leo Jogiches
Heinrich Cunow, Paul Lensch és Konrad Haenisch

A weimari köztársaság idején a KPD a választásokon 10–15% közti eredményeket ért el, képviselőket küldött a Reichstagba és a tagállamok parlamentjeibe.
Főtitkárok
Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg
Leo Jogiches
Paul Levi
Ernst Meyer
Heinrich Brandler és August Thalheimer
Ruth Fischer és Arkadi Maslow
Ernst Thälmann és Philipp Dengel
Ernst Thälmann
Max Reimann

Kategória:KPD-tagok – Wikipédia

hu.wikipedia.org

Karl Liebknecht – Wikipédia

hu.wikipedia.org

Clara Zetkin – Wikipédia

hu.wikipedia.org

1882-ben Zetkin Zürichbe ment, majd később Párizsban élt. Párizsban töltött ideje alatt fontos szerepet játszott a Második Internacionálé nevű nemzetközi szocialista szervezet létrehozásában. Ekkoriban vette fel társa, egy orosz-zsidó forradalmár Ossip Zetkin nevét.

August Bebel – Wikipédia

hu.wikipedia.org

Bebel szegény körülmények között élő család gyermeke volt, apja Johann Gottlob Bebel altiszt, anyja Wilhelmine Johanna Simon.

Wilhelm Liebknecht – Wikipédia

hu.wikipedia.org

Eduard Bernstein – Wikipédia

hu.wikipedia.org

Bernstein a jelenleg Berlinhez tartozó Schönebergben született, zsidó származású családban, de szülei a református vallást gyakorolták

Leo Jogiches – Wikipédia

hu.wikipedia.org

Leo Jogiches 1867. július 17-én született Vilniusban egy jómódú zsidó származású kereskedő gyermekeként.

Paul Levi – Wikipédia

hu.wikipedia.org

Asszimilálódott zsidó polgári családba született Hechingenben.

Eugen Leviné (1883. május 10.– 1919. június 5.) német kommunista forradalmár, a rövid életű Bajor Tanácsköztársaságegyik vezetője.

Eugen Leviné - Wikipedia

en.wikipedia.org

Leviné Szentpéterváron született a Julius és Rozalia (született Goldberg) zsidó kereskedőcsaládban. [

a német-zsidó drámaíró, Ernst Toller

Ernst Toller - Wikipedia

en.wikipedia.org

Toller 1893-ban született zsidó családban a németországi Samotschinban(ma Szamocin,Lengyelország). Ida (Kohn) és Max Toller gyógyszerész fia volt. A szülei egy általános boltot üzemeltettek. [

B. Traven (németül: [ˈbeː ˈtʁaːvn̩]; Bruno Traven néhány beszámolóban) egy feltehetően német regényíró álneve volt, akinek valódi neve, nemzetisége, születési dátuma és helye, valamint az életrajz részletei mind vitathatók. Traven életének egyik néhány bizonyossága az, hogy évekig Mexikóban élt, ahol fikcióinak nagy része is játszódik - beleértve a Sierra Madre kincsét (1927), amelynek filmadaptációja három Oscar-díjat nyert 1948-ban. [1]

Traven életének szinte minden részletét vitatták és hevesen megvitatták. Sok hipotézis volt B. Traven valódi kilétéről, némelyik vadul fantasztikus volt. A travenként leggyakrabban Ret Marutnémet színész és anarchista, aki állítólag 1924 körül hagyta el Európát Mexikóba, és aki németországban egy der Ziegelbrenner nevűanarchista újságot szerkesztett. [2][3] Úgy gondolják, hogy Marut "B. Traven" álnéven működött, bár 1912 előtt nem ismertek részleteket Marut életéről, és sokan úgy tartják, hogy a "Ret Marut" valójában álnév is volt. [4][5]

Egyes kutatók azt állítják továbbá, hogy Marut/Traven eredeti neve Otto Feige volt, és a brandenburgi Schwiebusban született, a mai Świebodzinban Lengyelországban. Ezt az elméletet nem fogadják el általánosan. A mexikói B. Traven is kapcsolódik Berick Traven Torsvan és Hal Crovesnevéhez, akik mindketten megjelentek és az író életének különböző időszakaiban jártak el. Mindketten tagadták, hogy Traven lennének, és azt állították, hogy csak az irodalmi ügynökei voltak, és a kiadóival való kapcsolatokban képviselték őt.

Ret Marut

Die Verantwortlichen der Räterepublik führten zu ihrem Schutz eine Pressezensur ein. Die Pressehäuser wurden sozialisiert, ihre Besitzer enteignet. Die bürgerliche Presse durfte zwar weiterhin erscheinen, allerdings nur nach Überprüfung durch die Zensurbehörden. Einer der Zensoren war der...

www.literaturportal-bayern.de

Otto Feige (naval officer) - Wikipedia

en.wikipedia.org

Therese Giehse - Wikipedia

en.wikipedia.org

Therese Giehse (1898. About this soundmárcius 6. – 1975. március 3.) német színésznő. Münchenben születettnémet-zsidó szülők gyermekeként, először 1920-ban lépett színpadra. Nagy sztár lett a színpadon, a filmekben és a politikai kabaréban. Az 1920-as évek végén és 1933-ig a müncheni Kammerspielevezető színésznője volt.

Erika Mann Münchenbenszületett, thomas Mann író, később Nobel-díjas író és felesége, Katia (született Pringsheim) elsőszülött lányaként, egy zsidó származású német család lányaként. KatiaMann bátyjáról, Erikről kapta a nevét, aki korábban halt meg, Thomas Mann húga, Julia Mannés dédanyja, Hedwig Dohmután. Protestánsnak keresztelkedett, akárcsak az anyja. Thomas Mann testvérének, Heinrich Mann-nak írt levelében csalódottságának adott hangot első gyermeke születése miatt:

Erika Mann - Wikipedia

en.wikipedia.org

Klaus Mann - Wikipedia

en.wikipedia.org

Klaus Heinrich Thomas Mann (18 November 1906 – 21 May 1949) was a German writer and dissident. He was the son of Thomas Mann, a nephew of Heinrich Mann and brother of Erika Mann, with whom he maintained a lifelong close relationship, and Golo Mann. He is well known for his 1936 novel, Mephisto.

Paul Thomas Mann was born to a bourgeois family in Lübeck, the second son of Thomas Johann Heinrich Mann (a senator and a grain merchant) and his wife Júlia da Silva Bruhns, a Brazilian woman of German and Portuguese ancestry, who emigrated to Germany with her family when she was seven years old. H

Thomas Mann - Wikipedia

en.wikipedia.org

Gustav Landauer - Wikipedia

en.wikipedia.org

Gustav Landauer (1870. április 7. – 1919. május 2.) a 19. század végén és a 20. század elején az anarchizmus egyik vezető theoretikusa volt Németországban. A társadalmi anarchizmus szószólója és elismert pacifista volt.

1919-ben rövid ideig a rövid életű Bajor Tanácsköztársaság felvilágosodásért és közoktatásért felelős biztosa volt az 1918-1919-es német forradalom idején. [1] Megölték, amikor ezt a köztársaságot megdöntötték.

Landauer a metafizika és a vallástanulmányozásáról, valamint William Shakespeareműveinek németre fordításáról is ismert.
Landauer zsidó szülők, Rosa née Neuberger és Herman Landauer második gyermeke volt. [2] Az 1890-esére az anarchizmust támogatta. Ezekben az években különösen lelkesedett Max Stirner és Friedrich Nietzscheindividualista megközelítése iránt, de "óva intett a féktelen egyén apoteózisától, ami potenciálisan a szolidaritás elhanyagolához vezet". [3]

 

[Pogány]

Van még egy zsákra való egyéb mindenféle alapinfóm összeszedve. Idővel országonként meglesz a teljes lista, a családi viszonyaikkal, tetteikkel.

 

[yangwenli]

Ezt a hülyeséget meg honnan vetted?

En is igy hallottam.

 

[krisss]

Koppenhága = kappanhágó ?
Stockholm = istókhalma?

Hajjaj Imre bácsi újra támad.

 

[Wilson]

Még nem mutattam be semmit, de már extázisban harcolnak...​

Colonelcassad

 

[aquarell]

Hajjaj Imre bácsi újra támad.

Karthágó=Kardhágó
Ez teljesen nyilvánvaló!

 

[Halfdan]

Hajjaj Imre bácsi újra támad.

Ezt nem vágom kicsoda ?

 

[krisss]

Ezt nem vágom kicsoda ?

Jásdi Kiss Imre "geolingvisztikus" guglizz rá.

 

[Wilson]

Firtash kombinátja "táplálja" az Oroszországgal folytatott háborút.....

Január 14-én ammóniát tartalmazó tartályokat szállítottak a megszállt Horlivkába, amelyekből szivárgás miatt mérgező anyagok szivárognak a levegőbe. Oroszország megvádolhatja Ukrajnát vegyi támadással, és megszállhatja Ukrajnát. Az ukrán védelmi minisztérium fő hírszerzési igazgatósága szerint.

"Az orosz megszálló adminisztráció elvesztette az ellenőrzést az Ukrajna ideiglenesen megszállt területeire behozott vegyi anyagok felett A vegyi szennyezés környezeti katasztrófához vezethet államunk keleti részén. Az ukrán katonai hírszerzés szerint január 14-én az orosz csapatok ammóniát tartalmazó tartályokat szállítottak a Concern Stirol PJSC-nek a megszállt Horlivkában, amelyekből szivárgás miatt mérgező anyagok szivárognak a levegőbe.

Az orosz megszállók által okozott technogén katasztrófa felhasználható arra, hogy Ukrajnát mérgező vegyi anyagok használatával vádolják, és ürügyként szolgálhat az államunk elleni fegyveres agresszió kiterjesztésére" - áll a védelmi minisztérium közleményében.

2014-ben a Stirol vegyi üzem ellenségeskedések miatt leállt. A fegyveresek az üzem felrobbantásával fenyegetőztek, de akkor a Stirol tulajdonosa, Dmytro Firtash azt mondta, hogy a lefoglalt üzemben nincsenek vegyi anyagok, így egy robbanás nem okozna környezeti katasztrófát - írja az Ukrrukprom. 2016-ban a média arról számolt be, hogy a megszállók úgy döntöttek, hogy az Orosz Föderációban a horlivkai székhelyű Stirol konszern berendezéseit selejtezik.

2021 novemberében a militánsok által ellenőrzött DAN hírügynökség arról számolt be, hogy a Horlivka Stirol üzem két üzeme hét év leállás után újraindította működését.

Colonelcassad

 

[Allesmor Obranna]

a nyugati elkepzeles jo volt. van ahol meg most is elege jol mukodik, pl. norvegia, azt se tudjak ki az elnokuk meg a politikusok nagyobb resze. jonnek mennek, de az orszag iranyvonala nem nagyon valtozik mar evtizedek ota.

az hogy a nyugat tultolta a burokraciat, az nem a koncepcio hibaja, hanem a mar szokasos emberi hatalomvagy utani szaladas es hulyeseg.

Na látod, egyik módszer sem hibátlan.
Mind a kettőben a jellegénél fogva benne van az öncsőd veszélye, csak másképp.
Az egyik a piramis struktúra miatt a klientúrafüggő, de a személyi kultusz miatt egyúttal belső paranoiára, ebből következőleg a kliensek kontraszelektív elsilányulására hajlamos, amiből a vezérürü távozása után dilettantizmus és hatalmi vákuum keletkezik.

A másik pedig a karakterhiány miatt permanens vitafórummá válik, ami önmagában a melegágya a döntésképtelenségnek és a bürokráciának.
Jóléti államokban persze az egyént nem zavarja, ha a menedzsment szép csöndben elvan a semmivel, de komoly külső hullámverés, viharos időszak és globális földindulás idején igenis kell egy arc, aki irányt mutat.
Persze lehetne ilyenkor azt is mondani, hogy “csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van”, de az apparátus struktúra valószínű ehelyett is csak vitázna és ülésezne, szigorúan ügyelve a napirendre, a házirendre és a munkarendre.
Majd kiadnak egy nyilatkozatot, amiben egyetértéssel fogadták, hogy a kérdésben további tárgyalásokra van szükség…

 

[Törölt tag 2361]

Na látod, egyik módszer sem hibátlan.
Mind a kettőben a jellegénél fogva benne van az öncsőd veszélye, csak másképp.
Az egyik a piramis struktúra miatt a klientúrafüggő, de a személyi kultusz miatt egyúttal belső paranoiára, ebből következőleg a kliensek kontraszelektív elsilányulására hajlamos, amiből a vezérürü távozása után dilettantizmus és hatalmi vákuum keletkezik.

A másik pedig a karakterhiány miatt permanens vitafórummá válik, ami önmagában a melegágya a döntésképtelenségnek és a bürokráciának.
Jóléti államokban persze az egyént nem zavarja, ha a menedzsment szép csöndben elvan a semmivel, de komoly külső hullámverés, viharos időszak és globális földindulás idején igenis kell egy arc, aki irányt mutat.
Persze lehetne ilyenkor azt is mondani, hogy “csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van”, de az apparátus struktúra valószínű ehelyett is csak vitázna és ülésezne, szigorúan ügyelve a napirendre, a házirendre és a munkarendre.
Majd kiadnak egy nyilatkozatot, amiben egyetértéssel fogadták, hogy a kérdésben további tárgyalásokra van szükség…

a gond az is, hogy egy eros vezer, ha gyorsan is tud donteni valamirol, es hatekonyan vezeti le az akaratat a tulburjanzott burokraciahoz kepest, nem biztos hogy jo iranyban vezeti az orszagot.
ha vannak hulye elkepzelesei, nincs senki aki valami modon kicsit visszafogna, mert az egesz hatalom az o kezeben van.
Mindenki vakon vezeti, nem lehet megkerdojelezni hogy helyes e az irany.

nyugaton meg azert az insztituciok egy resze, pl nehany biro, egy kicsit tokosebb burokrata, eleg nagy felhajtast tud generalni ha a vezirek tultoljak a hulyeseget. Persze itt is lehet minden marhasag, de az emberek valahogy jobban ki tudjak mutatni ha valami nem tetszik nekik.

en inkabb arra hajlok, hogy a allami aparatus, valami modon ellenorize magat es legyenek valami fekek es egyensulyok a hatalomban.

 

[Rferi66]

Nem lehetett, mert nekünk kommunistából is a legalja, és nemmagyar jutott.
Minden más országban keményen ment a nacionalizmus, lásd Románia. Ott még Moldáviáról is ment a propaganda, holott az a SZU része volt! Kádár még a meglévő és oroszok által létrehozott Magyar Autonóm Tartományról is lemondott! Ennyit arról, hogy mit lehetett és mit nem a SZU csatlósaként. Az USA-tól aztán várhatod a magyarok felkarolását, amikor nyakig benne volt a mi felosztásunkban. De, persze a látszat kedvéért nem ratifikálta a diktátumot.

Rákosit és Kádárt is a szovjetek választották ki. A magyarokat nem kérdezték meg, hogy kit szeretnének vezetőnek. Ennek ellenére nem hiszem, hogy egy magyar Ceausescu -val jobban jártunk volna.

Kádár nem mondott le a Magyar Autonóm Tartományról. Semmiféle beleszólási lehetősége nem volt. Az egész VSZ -ben az volt a politika, hogy senki nem szólhat bele a másik belügyeibe, kivéve a szovjeteket.