Sztálin első két felesége: Ekaterina Svanidze és Nadezsda Allilujeva (ez utóbbit maga Sztálin gyilkolta meg egy Gleiser nevű zsidóval fenntartott viszonya miatt) kaukázusi zsidó nők voltak, míg a harmadik felesége kazár eredetű Rosa Kaganovics volt, Lazar M. Kaganovics nővére. Kaganovics Sztálin idejében a Politbüró egyik leghatalmasabb tagja volt. [Bakony István: Imperializmus, Kommunizmus és a zsidóság, Párizs, 1969]
Az acélból való férfi Sztálin, akit a zsidók a mai napig zsidógyűlölettel vádolnak, világuralmi szándékai miatt szakadást okozott az egységes nemzetközi zsidóság soraiban.
Kevesen tudják, hogy a Nyugat legnagyobb megbecsülésében részesített ’Uncle Joe’-ja nemcsak a Szovjetunió diktátora volt, de egyben a szovjet zsidóság legfelsőbb rabbi vezetője is, mint ahogy Lenin is viselte ugyanezt a tisztséget. (A mai napig ezt úgy magyarázzák a politikailag helyes történészek, hogy mindezt Sztálin a mérhetetlen zsidógyűlölete miatt tette, holott csupán testvérharc volt a hatalomért. A kommunizmus átmentésének legfontosabb tényezője a széles tömegeket megtévesztő, sokféle formában való megnyilvánulás. – tj)
Lenin halála után a cionista-moszkovita Trockij, Zinovjev és Kemenyev nem akarták Sztálint a szovjet zsidóság és a Szovjetunió legfelsőbb vezetőjeként elismerni. Ez vad harcokat váltott ki, (amit ma „antiszemitizmusként” magyaráznak), amelyek nemcsak a szovjet-oroszországi zsidó hitközségekben okoztak szakadást, hanem a zsidók-irányította kommunista pártban, a kormányzatban, a titkosrendőrségnél és a vörös hadseregben is.
Ami személyes becsvágy, — harc a hatalomért — okozta viszálykodásként kezdődött, az intézményekért folytatott vad küzdelemmel végződött, s ez nem volt előnyös a (cionista) világzsidóság uralmi terveire nézve.
Kemény belső harcok után Sztálinnak sikerült hitsorsosait Zinovjevet, Kamenyevet, Trockijt, Bucharint, Jagodat és követőiket a jólismert módszerekkel halálba küldeni, ugyanakkor zsidók és Sztálin-ellenesek százezreit, jórészt vezetőket gyilkoltak meg a szokásos tarkólövéssel.
A New Yorkban 1931. január 12-én megjelent The Daily Worker, az amerikai Kommunista Párt folyóirata az alább szöveget közölte:
Az ‘antiszemita’ Sztálin véleménye az antiszemitizmusról
1931. január 12-én Sztálin így nyilatkozott az amerikai Jewish Telegraphic Agency /JTA/ újságírójának:
„Válaszolva a kérdéseikre: a nemzeti-faji sovinizmus a kannibalizmus korszakából fennmaradt embergyűlölő jellegű hagyomány. Az antiszemitizmus, a kannibalizmusnak egyik legszélsőségesebb és legveszélyesebb formája, és ez a fajvédelmi sovinizmus. Az antiszemitizmus, mint villámhárító eszköz előnyös, mert eltereli a kapitalizmusról a munkásság ütéseit. Az antiszemitizmus veszélyes, mert a munkásságot a helyes út helyett a dzsungel hamis útjára téríti. Ezért a kommunisták, a meggyőződéses internacionalisták az antiszemitizmusnak csak kiengesztelhetetlen és kemény ellenségei lehetnek. A Szovjetunióban elítélik az antiszemitizmust, mint a szovjetrendszer legkomolyabb ellenségét. A Szovjetunió törvényei szerint az aktív antiszemitákat halállal büntetik.”
A nemzetközi zsidóság félt, ugyanakkor nem hagyta magát félrevezetni Sztálin feltűnést keltő kirakatperei által, hallgatott és Sztálint, legalábbis egyelőre, kedvenc testvérként kezelte.
Sztálin a második világháború alatt szoros kapcsolatba lépett a cionistákkal és Anglia tudtával megkapta a másik titkos-zsidó Franklin Delano Roosevelt beleegyezését Lengyelország kiszolgáltatására. Lengyelországot így árulták el és az ügyet arra használták fel, hogy a németlengyel összecsapást világháborúvá fejlesszék azzal az ürüggyel, hogy majd megmentik Lengyelország sérthetetlenségét és függetlenségét.
Az acélból való férfi Sztálin, akit a zsidók a mai napig zsidógyűlölettel vádolnak, világuralmi szándékai miatt szakadást okozott az egységes nemzetközi zsidóság soraiban.
Kevesen tudják, hogy a Nyugat legnagyobb megbecsülésében részesített ’Uncle Joe’-ja nemcsak a Szovjetunió diktátora volt, de egyben a szovjet zsidóság legfelsőbb rabbi vezetője is, mint ahogy Lenin is viselte ugyanezt a tisztséget. (A mai napig ezt úgy magyarázzák a politikailag helyes történészek, hogy mindezt Sztálin a mérhetetlen zsidógyűlölete miatt tette, holott csupán testvérharc volt a hatalomért. A kommunizmus átmentésének legfontosabb tényezője a széles tömegeket megtévesztő, sokféle formában való megnyilvánulás. – tj)
Lenin halála után a cionista-moszkovita Trockij, Zinovjev és Kemenyev nem akarták Sztálint a szovjet zsidóság és a Szovjetunió legfelsőbb vezetőjeként elismerni. Ez vad harcokat váltott ki, (amit ma „antiszemitizmusként” magyaráznak), amelyek nemcsak a szovjet-oroszországi zsidó hitközségekben okoztak szakadást, hanem a zsidók-irányította kommunista pártban, a kormányzatban, a titkosrendőrségnél és a vörös hadseregben is.
Ami személyes becsvágy, — harc a hatalomért — okozta viszálykodásként kezdődött, az intézményekért folytatott vad küzdelemmel végződött, s ez nem volt előnyös a (cionista) világzsidóság uralmi terveire nézve.
Kemény belső harcok után Sztálinnak sikerült hitsorsosait Zinovjevet, Kamenyevet, Trockijt, Bucharint, Jagodat és követőiket a jólismert módszerekkel halálba küldeni, ugyanakkor zsidók és Sztálin-ellenesek százezreit, jórészt vezetőket gyilkoltak meg a szokásos tarkólövéssel.
A New Yorkban 1931. január 12-én megjelent The Daily Worker, az amerikai Kommunista Párt folyóirata az alább szöveget közölte:
Az ‘antiszemita’ Sztálin véleménye az antiszemitizmusról
1931. január 12-én Sztálin így nyilatkozott az amerikai Jewish Telegraphic Agency /JTA/ újságírójának:
„Válaszolva a kérdéseikre: a nemzeti-faji sovinizmus a kannibalizmus korszakából fennmaradt embergyűlölő jellegű hagyomány. Az antiszemitizmus, a kannibalizmusnak egyik legszélsőségesebb és legveszélyesebb formája, és ez a fajvédelmi sovinizmus. Az antiszemitizmus, mint villámhárító eszköz előnyös, mert eltereli a kapitalizmusról a munkásság ütéseit. Az antiszemitizmus veszélyes, mert a munkásságot a helyes út helyett a dzsungel hamis útjára téríti. Ezért a kommunisták, a meggyőződéses internacionalisták az antiszemitizmusnak csak kiengesztelhetetlen és kemény ellenségei lehetnek. A Szovjetunióban elítélik az antiszemitizmust, mint a szovjetrendszer legkomolyabb ellenségét. A Szovjetunió törvényei szerint az aktív antiszemitákat halállal büntetik.”
A nemzetközi zsidóság félt, ugyanakkor nem hagyta magát félrevezetni Sztálin feltűnést keltő kirakatperei által, hallgatott és Sztálint, legalábbis egyelőre, kedvenc testvérként kezelte.
Sztálin a második világháború alatt szoros kapcsolatba lépett a cionistákkal és Anglia tudtával megkapta a másik titkos-zsidó Franklin Delano Roosevelt beleegyezését Lengyelország kiszolgáltatására. Lengyelországot így árulták el és az ügyet arra használták fel, hogy a németlengyel összecsapást világháborúvá fejlesszék azzal az ürüggyel, hogy majd megmentik Lengyelország sérthetetlenségét és függetlenségét.
