New York Times-kommentár: Életveszély volna kivéreztetni Oroszországot
A háború kezdetéhez képest Moszkva és a Nyugat tervei is módosultak, ez pedig a válság elmélyülését hozhatja – figyelmeztet véleménycikkében a New York Times rendszeres vendégszerzője, Tom Stevenson.
A háború első szakaszában elszenvedett kemény pofon nyomán Putyin felülvizsgálta a katonai terveket és most már csupán Ukrajna keleti felén próbálkozik hódítással, azaz a hadművelet új szakaszba lépett. Ennek megfelelően az USA és szövetségesei is változtattak: már nem csupán a kijevi ellenállás támogatása a cél, hanem ennél sokkal nagyobb: Oroszország meggyengítése. Csakhogy ez a válság nagymértékű súlyosbodásával fenyeget, írja Tom Stevenson, aki elsősorban energiaügyekkel, védelmi és geopolitikai kérdésekkel foglalkozik, és az invázió első heteiben ukrán földről tudósított.
Mint írja, a washingtoni álláspont felülvizsgálata magában foglalja a még nagyobb viszály eshetőségét, és sokkal nagyobb kockázatokkal jár, mint amennyi stratégiai előnnyel kecsegtet. Miközben már nem valószínű, hogy az orosz fél területi nyereségre tudna szert tenni a Krímen és a Donyecki-medencén kívül.
Az Egyesült Államok nem csak több tízezer légvédelmi és harckocsi elhárító fegyvert küldött az ukrán hadseregnek, hanem azonnal továbbította a legfrissebb hírszerzési adatokat is. Márpedig ez azzal egyenértékű, hogy jelentős szerepet vállalt a háborúban. Arról nem beszélve, hogy pénzügyi eszközeit is bevetette Moszkva ellen, ám a stratégia immár úgy hangzik: kivéreztetni az oroszokat, ez pedig már egészen más tészta. Csak emlékeztetőül: az amerikai védelmi miniszter közölte, hogy a cél Oroszország meggyengítése.
Vagyis Washington hosszú távon fel akarja morzsolni a Kreml erejét, ugyanakkor felhagyott a diplomáciai próbálkozásokkal. A tárgyalások eleve nehezen haladta Kijev és Moszkva között, de ígéretes elemeket tartalmaztak. Mostanra viszont teljesen megrekedtek, amiért jókora felelősség terheli az oroszokat. Ugyanakkor Európa kapcsolatai is jóformán teljesen megszakadtak velük. És nem látni komoly erőfeszítést a Fehér Ház részéről sem, hogy haladást érjenek el a zöldasztalnál, nem beszélve tűzszünetről.
A kiterjesztett stratégiai célok és az elakadt egyeztetések még veszedelmesebbé teszik a helyzetet. Jelenleg egyetlen üzenet megy Moszkvába: nincs menekvés. Ám nagyon is lehetséges, hogy emiatt csak még súlyosabbra fordulnak a dolgok. Éppen akkor, amikor az USA és az orosz fél hagyta, hogy lejárjon egy sor fegyverzetkorlátozási egyezmény, amelyet még a hidegháborúban kötöttek.
A válság következménye, hogy Európa többet költ fegyverekre, a NATO megtízszerezte katonái számát a földrész keleti felén és a szövetség valószínűleg kibővül a finnekkel és a svédekkel. Nem tudni, hogy milyen előnyök várhatók amerikai szemszögből még, már ha Oroszország meggyengül – a hatalomváltás inkább a fantázia világába tartozik.
Ukrajna jövője a keleti – és talán a déli harcok kimenetelétől függ, az országrész fizikai megsemmisítése már javában zajlik. Az ukrán áldozatok száma több tízezerre tehető. De minél tovább tart a háború, annál nagyobbak lesznek Kijev veszteségei, és annál inkább megnő a viszály elmélyülésének lehetősége. Főként, amikor a szembenálló feleknek atomfegyvereik vannak.
Úgyhogy a diplomáciát kell az új ukrajnai stratégia középpontjába állítani. Ám ehelyett a jelek a harcok kiterjedése felé mutatnak. Úgy állítják be, hogy itt a demokrácia és tekintélyuralom csap össze, a szabadság határa a Donyecki-medence. Ám ez nagyfokú meggondolatlanság, aminek a kockázatait nemigen kell bizonygatni – mutat rá a
New York Timesban megjelent kommentárjában Tom Stevenson.
