Egy apró londoni irodából igázták le Indiát, és ők taposták ki az utat Escobarnak meg az Amazonnak is......
2022. 08. 30. 10:58
Millió módja lett volna, hogy a nyugati hatalmak elkerüljék az afganisztáni megszállás katasztrofális végkifejletét, ami Putyint is bátoríthatta Ukrajna lerohanására – véli William Dalrymple, aki már tíz éve egy vaskos könyvben figyelmeztetett a baljós történelmi előzményekre, és akinek az afgán elnök mellett a Fehér Ház egyaránt kikérte tanácsát. A most magyarul is megjelent
A sah visszatér izgalmasan eleveníti fel Afganisztán első nyugati megszállásának tanulságos kudarcát, amit a történelem első nagy multicége, a Brit Kelet-indiai Társaság hajtott végre. Vajon miben készítette elő a terepet ez a világot behálózó vállalat korunk cégóriásainak? Mi várható most Afganisztánban? És miért hatékonyabb a 21. században a kínai imperializmus a nyugatinál? A nagyrészt Delhiben élő, évtizedek óta a térséget kutató történésszel Budapesten interjúztunk.
Szakmáját tekintve történész, nem pedig jós, ebben az angolul tíz éve megjelent könyvében mégis elég pontosan megjövendölte, hogy Amerika afganisztáni háborúja hasonlóan fejetlen, megalázó kivonulással végződik majd, mint az ország első nyugati megszállása a 19. század közepén.
Ehhez igazán nem kellett jósnak lenni. Kristálytisztán látszott, merre haladnak a dolgok. A diplomaták és a politikusok nagy része persze nem akarta levonni a kellemetlen következtetéseket, de reálisan értékelve a helyzetet teljesen világos volt, hogy előbb-utóbb az a végkifejlet várható, ami tavaly nyáron be is következett. Annyira megalázó és megsemmisítő azért nem volt ez a kivonulás, mint az 1842-es, amikor a megszálló hadsereg jelentős része odaveszett a menekülés során. De így is totális vereséggel ért fel, azóta is ennek a kudarcnak a következményeivel élünk.
Mik voltak az első angol–afgán háború fő tanulságai, amit a nyugati hatalmak figyelmen kívül hagytak az elmúlt húsz évben? És miért ásta bele magát a régió történetébe?
Húsz éve kezdtem el foglalkozni a Brit Kelet-indiai Társasággal, ezzel a vállalattal, ami szerintem az újkori történelem egyik legkülönlegesebb képződménye. A Johnny Depp-rajongók emlékezhetnek rá, hogy röviden feltűnik
A Karib-tenger kalózaiban is, ahol egy ponton a Brit Kelet-indiai Társaság az ellenség. Bizonyos értelemben a film adta az inspirációt, mert egy ponton rádöbbentem, hogy a társaság, amivel legtöbbször csak unalmas iskolai tankönyvekben találkozunk, valójában az első nagy multinacionális vállalat volt. Így mindaz jellemezte, ami miatt manapság tartunk korunk olyan cégóriásaitól, mint például az Exxon Mobile, a Facebook, az Amazon vagy a Tesla. Hogy a maguk előnyére torzítják a gazdaságot és a politikai rendszert, és hogy a kormányok sem képesek elszámoltatni őket. Mindez már évszázadokkal korábban lezajlott a Brit Kelet-indiai Társaságnál is, csak még szélsőségesebb formában.
Szajki Bálint / 24.hu
Tényleg ne egy hatalmas székházra gondoljunk, a társaság központi irodája egy öt ablak széles épület volt, nem nagyobb ennél a budai lakóháznál, amiben most beszélgetünk. Az indiai hódításuk kezdetén mindössze harmincöt ember dolgozott a londoni irodában. Már ez elképesztő, hogy milyen kevés emberrel hajtottak végre világtörténelmi léptékű dolgokat.
Mi tette őket erre képessé?
Például a pénz, amit indiai bankároktól kaptak kölcsön. Mert az fontos volt, hogy mindig megadták a tartozásaikat, határidőre fizettek, és gondosan ügyeltek arra, hogy a kereskedelmi szerződéseiket soha ne szegjék meg. Ebben különböztek India számos korábbi uralkodójától, akik a bankárokat inkább piócáknak és egyéb élősködőnek tartották – sokszor ennek megfelelően bántak velük. Itt azonban egy csapat vállalati ember találkozott egy másik csapat vállalati emberrel, és hiába volt az egyik brit, marhahúsevő és keresztény, a másik pedig indiai, vegetáriánus és hindu vagy épp dzsainista, közben ugyanazt a pénzügyi nyelvet beszélték, a kereskedelmi érdekeik pedig egybeestek. Ezt a folyamatot ma is megfigyelhetjük a világ legtöbb pontján, a pénzügyi elit tagjai kiválóan szót értenek egymással a nemzeti, kulturális, vallási különbségek ellenére. Jobban elmélyedve a témában tehát világossá vált, hogy a Brit Kelet-indiai Társaság felemelkedése és bukása nem holt történelem, hanem a mi korunkról is szól. Négy könyvben dolgoztam fel ezt a történetet, a megjelenés dátumát tekintve a
The Anarchy című kötet a legújabb, amely a társaság felemelkedéséről szól. Barack Obama ezt 2019-ben a kedvenc könyvei közé választotta. Eggyel korábban írtam
A sah visszatért, ebben a társaságnak azt az időszakát mutatom be, amikor a maximális ambíció és könnyelműség lett úrrá rajtuk: immár nem elégedtek meg Dél-Ázsiával, de Közép-Ázsiát is el akarták foglalni. Sokszor elfelejtik, hogy Afganisztán meghódítása első körben nem állami, hanem vállalati projekt volt. Nem a Downing Streeten döntöttek róla, és nem a brit hadsereg vagy a királyi flotta hajtotta végre, hanem egy magáncég. Ezért is annyira releváns a történet.
Fejből nem tudom, mennyi Magyarország éves GDP-je, de meglepődnék, ha jelentősen meghaladná a Microsoft vagy az Apple éves bevételét. A nagyvállalatok persze nemes célokat is szolgálhatnak: munkát adnak embereknek, kényelmesebbé teszik az életünket és pörgetik a gazdaságot. Ha egy könyvet meg akarunk venni, ma már ki sem kell lépnünk otthonról, elég kettőt kattintani az Amazonon. Ennek a hatalomkoncentrációnak ugyanakkor megvannak a veszélyei is, és a történelemben elmélyedve találhatunk figyelmeztető leckéket.
A Brit Kelet-indiai Társaságot tehát kis túlzással úgy kell elképzelni, mintha az Amazonnak saját területe és hadserege lenne?
Pontosan. És nem pusztán India és Afganisztán sorsa forgott kockán, hanem Angliáé is. Mert hatalma csúcsán a társaság sok hazatérő munkatársa arra használta a vagyonát, hogy bejusson a parlamentbe. Volt olyan szakasz, amikor a vállalat hatvan alkalmazottja parlamenti képviselő is volt, és ezen túl még számos politikusnak voltak részvényei a Brit Kelet-indiai Társaságnál, akik így szintén érdekeltek voltak a sikerében. Már ekkoriban kifejlesztették a vállalati lobbizás teljes eszköztárát. Az első dokumentált céges korrupciós eset is hozzájuk fűződik: a társaság kormányzója 1690-ben a londoni Tower tömlöcébe került, mert pénzt ajánlott politikusoknak, hogy úgy módosítsák a törvényt, amivel a vállalat még jobban kiterjesztheti monopóliumát. Ez is ismerős lehet, mert ma sem csak az a veszély fenyeget, hogy egy olajcég megkenhet valakit Nigériában, vagy sötét üzleteket üthet nyélbe Szaúd-Arábiában, hiszen közben otthon, Amerikában vagy Európában is aláaknázhatja a demokratikus intézményrendszert a saját érdekeit hajtva.
Szajki Bálint / 24.hu
Pusztán az innovatív üzleti modell és a rugalmasság tette ennyire hatékonnyá a társaságot? Hiszen egy olyan időszakban igázta le Indiát, amikor annak gazdasága összehasonlíthatatlanul virágzóbb volt, mint Angliáé.
A Brit Kelet-indiai Társaság megalapításakor, 1600-ban India a világgazdaság csaknem negyedét, 22,5 százalékát produkálta. Eközben a brit gazdaság mindössze 1,8 százalékot tett ki. Mire a gyarmatosítás időszaka 1947-ben lezárult, ez az arány nagyjából megfordult. Nagy-Britannia a világ javainak a negyedét adta, míg India hozzájárulása lecsúszott az egy számjegyű tartományba.
De hogy kényszerítette térdre az egérke az elefántot?
Mint a legtöbb sikeres vállalat, a társaság is megváltoztatta menet közben a marketingjét és az üzleti stratégiáját. Eredetileg fűszerkereskedelemre szakosodott, és nem is Indiára, hanem a ma Indonéziaként ismert szigetvilágra koncentrált. Angliából hajóztak Jakartába és egyéb városokba, hogy fűszereket vegyenek, aztán jó haszonnal eladták a világ más részein. De a hollandok ezt jobban csinálták náluk. Jobb hajóik voltak és a pénzügyi rendszerük is alkalmasabbnak bizonyult erre a tevékenységre. Így, negyven évvel a megalapítása után, a társaság alapjaiban újragondolta önmagát, akárcsak egy startup cég, ami kicsit félresiklik, így át kell alakítania az üzleti modelljét, a struktúráját és a befektetői körét. 1640-ben kiszálltak a fűszerbizniszből, és indiai textilekkel kezdtek kereskedni. Óriási profilváltás. A Mogul Birodalom épp hatalma csúcsán volt Indiában, ekkoriban épült a Taj Mahal – a világ legerősebb gazdasága volt. Ám a mogul uralkodóknak nem volt tisztességes kereskedelmi flottájuk, így kapóra jön nekik a Brit Kelet-indiai Társaság a hajóival. Ezt követően a társaság gigantikus tengeri kereskedelmi hálózattá nőtte ki magát. Annyira hatékonyan csinálták, hogy egészen Mexikóig érződtek a hatásai, ahol hamarosan válságba került a textilgyártás, mert nem tudott versenyezni az Indiából beáramló olcsó szövetekkel.