Roma messze fejlettebb volt technologiailag, mint barmely mas versenytarsa. Messze-messze.
Az ókori Róma messze-messze fejlettebb technológiájából mi érvényesült a kora-középkori Londonban, vagy Párizsban? Netán a Német-Római császárság területén?
Lehet földrajzi alapon Rómát is, meg még a görögöket is a Nyugat mai kultúrájához társítani, de nincs meg a kontinuitás. A Római Birodalom vívmányainak újrafelfedezéséhez kellettek a gyarmatosító barbár erőszakos hódítások. Utána már jöhetett a tudomány és technológiai is, de sok esetben csak az ókori melegvizet találták fel újra.
Ezzel csak azt akarom hangsúlyozni, hogy a Nyugat technológiai fejlettségéhez ne társítsuk Róma egykor volt dicsőségét, mert azt már csak azután kezdte el újra magának vallani Európa, miután beindult a gyarmatosító biznisz.
Kolombusz 1492-es tévedésből partraszállása előtt például Európában Mátyás királyunk udavara számított az egyik legprogresszívebbnek a maga módján, ahogy a Corvinákban is látható innovatív hadieszközök rajzaiból is visszaköszön, de ezek itáliai mesterek és tudósok munkából ered, ők meg Ázsiából az arabokon keresztül hoztak be tudományt. Nem vitás, Leonardo da Vinci például már Kolombusz partraszállása előtt komoly tudományos eredményeket ért el, arról nem is beszélve, hogy a gyarmatosításokból eredeztethető érdemi gazdasági fellendülés is jóval az 1519-es halála utántól datálható, de életében a kreatív munkához a játékteret az itáliai városállamok kereskedelme biztosította.
Illetve még valami.
Ugyanis az is beszédes, hogy a reneszánsz kor kialakulása is az egykori Római Birodalom közvetlen földrajzi közelségében indult csak ki és az 1500-as évekig általánosságban nem is érte el az antik színvonalat. Csak utána. És az itáliai félszigeten kívül sokáig nem is voltak nyitottak maguktól semmi ilyesmire. Legalábbis ezen a szinten nem.
Tudományos területen csak a nyugati államok gyarmatosító hódításainak a kontinens egészére kiható általános gazdaságélénkítő hatása miatt indult meg komolyabb fejlődés, de így is bő 1000(!) évvel a Római Birodalom bukása után voltak képesek meghaladni annak tudományos színvonalát.
Az az igazság, hogy a vitánk tárgyát képező keleti, vagy nyugati gazdasági/társadalmi/technológiai és legfőképpen kultúrális potenciálkülönbség nem valami eredendő tulajdonságra vezethető vissza, amiből valamiféle örökös győzelemre "kárhoztatott" felsőbbrendűség következhet. Nem.
A világtörténelem egy adott időpillanatában a számos barbár és semmivel sem különb náció, vagy kultúrkör közül az egyiknek módja adódott rárabolni az eladdig tőlük izolált más kontinensek javaira, miközben a többiek idegen hódítókkal, vagy saját, nagy kiterjedésű belső világukkal voltak elfoglalva.
Más kultúra kell a végtelen síkságok feletti uralomhoz és más a tengerekéhez, vagy az azokon túli távoli gyarmatbirodalmakhoz.
Az egyik esetben folyton izmozni, háborúzni kell, terror, erődemonstráció, meg miegyéb. A másik esetben kell egy jó alkirály, akinek lokálisan teljhatalma van, mert messzi földön nem lehet a központra hagyatkozni.
Az ilyen helytartók viszont intrikálhatnak, vagy kegyenceket, kápókat nevelhetnek ki. A cél a kezdeti erőszak utáni gyors stabilizáció.
Ezért a túlélés érdekében a legjobb a soft power, mert akkor a meghódítottak még meg is fogják köszönni az elnyomást.
Az elmúlt ötszáz évben az oroszok két dologra nem voltak ráutalva: hogy meghódítsanak távoli, nehezen elérhető, nehezen megtartható, de lakott és értékes területeket, illetve, hogy alkalmazzák a szofisztikáltabb politikát igénylő soft power-t.
Ők ehelyett kiterjesztették Moszkva fennhatóságát távoli, elérhető, értékes, de teljesen lakatlan területekre, illetve folyamatos hard powerrel vettek közvetlen kontroll alá olyan lakott területeket, melyek egyrészt önmagukban nem konkurens birodalmépítő képességűek, másrészt egymással szemben bizánci intrikával könnyen kijátszhatók voltak.
Az orosz "soft power" a szovjet érában a szovjet kommunista tudomány és technológia lokális meghonosítása volt, a helyi kliensek közreműködésével, ezt illett megköszönni és dícsérni. De számos helyen ezt tényleg pozitívumnak fogták fel.
Mert sok helyen még ez is áldásnak számított a saját lehetőségekhez képest.
A távoli belső-ázsiai, vagy kelet-szibériai lótenyésztőknak jak, meg tevehajcsároknak egy a pusztába, vagy a tundrára épített rakétabázis, meg a se füle - se farka lakótelep az maga a világváros. A havi egy moszkvai repülőjárat meg maga a csoda.
Minden relatív.
