Kicsit módosítok az ígéretemen, mert félretettem azt, amit elkezdtem írni. Azt majd egyszer befejezem, de mivel abban az írásban nem az aktuálpolitikai hírek valamilyen értelmezését próbálom meg, így igaziból ráér. <i>Ki tudja, lehet, hogy inkább beküldöm, ha másnak nem is, de egy gyenge cikkpróbálkozásnak esetleg elmegy majd – de ezt döntsék el a maguk idejében a HTKA „háttérhatalmai”. ;D</i>
Ellenben Ukrajna nagyon is húsba vágó kérdés, így elsőként gyorsan végigolvastam néhány korábbi írásomat a témában, hogy legalább azzal képbe legyek, miket is hadováltam erről korábban. A topic legelső hozzászólása hamar meglett és máris kritikával élnék önmagammal szemben: az Északi és Déli Áramlat le nem nullázza Ukrajna stratégia jelentőségét, csak csökkenti – ebben az egyben korrigálnám a tavalyi írásomat, amiben ez enyhe költői túlzásnak minősült. A többit továbbra is fenntartom.
<i>„Véleményem szerint Oroszország jelenleg úgy áll Ukrajnához, hogy kéne kéne, de nem minden áron.” </i>– volt egy ilyen mondatom is később. Ezt is finomítanám bár ettől ez még igaz maradt: minden áron nem kell. Viszont Moszkva mekkora árat lenne hajlandó megfizetni Ukrajnáért?
Az oroszok némasága és visszafogottsága nagyon gyanús, ezt Szíria után talán magyaráznom sem kell. Ukrajna Oroszország szempontjából legalább annyira fontos, mint például Skócia az angolok szempontjából. Ukrajna nélkül nincs II. Szovjetunió - Eurázsiai Unió ettől persze még simán lehet, de Ukrajnával együtt Oroszország jelentősebb geopolitikai „erősödésen” menne át. Ehhez képest Szíria nem volt fontos. A látványos és hangzatos Szíriai felvonulás után Moszkva hivatalosan nem óhajt nyilatkozni az ukrán ügyekkel kapcsolatban, nem akar beavatkozni a belpolitikai helyzetbe - miközben az egész nagyorosz történelem gyökere és kezdete a Kijevi Rusz volt.
Ugyanakkor azt is látni kell, ahol egy kormányellenes tömegrendezvényen nyugati politikusok szabadon sétálgathatnak és beszélgethetnek az ellenzékkel, ott a demokrácia gyakorlatilag működik. Nem elméletileg, hanem gyakorlatilag és ez jelentős dolog.
Hát igen, molotov koktélokat dobáló, viszonylag képzettebbnek tűnő, enyhén radikális és szélsőséges randalírozókkal szemben néha lőni szoktak a rendőrök a világ minden országában, így még ha ez nem is szép dolog, de példátlan jelenségnek azért nem nevezném.
Közben az egyik általam nem ismert orosz internetes oldalon megjelent egy cikk Klicsko-ról, aki állítólag kvázi hármas állampolgár. Egy ukrán oldal szerint pedig Klicsko nem Ukrajnában fizet adót, hanem az USA-ban.
Hogy ez igaz-e vagy sem, valószínűleg egyszer kiderül, de a lényeg nem ez, hanem annyi, hogy a propaganda szintjén célba vették az ellenzék vezérének személyét. Ha mégis az derülne ki, hogy ezek az infók igazak, ez mindenképpen hiteltelenebbé tenné az exbajnokot. <i>(Ez okosabb stratégia annál, minthogy esetleg valami baja esne a komának, nem forradalmi hősöket, hanem leszerepelt ellenfeleket akar teremteni magának az ellenoldal.)</i>
Van a dolognak még egy olvasata: vajon az USA és az EU vagy inkább Oroszország rendelkezik közvetlenebb lehetőségekkel az érdekérvényesítésre Ukrajnában. Ha reálisan nézzük a helyzetet, akkor az orosz dominancia nem kérdéses, akkor inkább szó szerint darabokra tépik Ukrajnát. Koszovó és Dél-Oszétia után pedig kétségem sincs azt illetően, hogy az oroszok <i>„szükség esetén”</i> katonai akciót fognak indítani. Abban sem lennék biztos, hogy<i> „adott esetben” </i>ez egy sokkal nagyobb balhét előzhet meg, amiből Kelet-Európa nem maradna ki. Amibe viszont belekeveredik Kelet-Európa, abba egész Európa is bele szokott keveredni előbb vagy utóbb, legalábbis a történelem ezt nem cáfolta eddig.
Gorbacsov – róla is írok majd pár szót a hivatkozott későbbi írásomban – nem véletlenül fordult Ukrajna miatt levélben Obamához és Putyinhoz.
Az ukrán kérdés végeredménye alapjaiban fogja befolyásolni Európa és Oroszország geopolitikai jövőjét. Miután a XXI. századot nagyon úgy tűnik, hogy az USA-Kína vetélkedés állása fogja meghatározni, így az EU-nak és Oroszországnak valójában egyetlen racionális jövőképe lehet hosszabb távon, ez pedig a közös jövő. Az összes többi forgatókönyv Európa számára nem jó és itt Moszkvát is Európába értem.
Apropó: az ukrán kérdés fontosságára való tekintettel Desert írására való visszatérésem is csúszik még egy kicsit.