[BIZTPOL] A nagy sakktábla
- Téma indítója Montezuma
- Indítva
-
- Címkék
- háttérhatalom valóságelméletek
- Status
<b>Kissinger: Elhibázott a Nyugat stratégiája</b>
http://mno.hu/magyar_nemzet_kulfold/moszkva-kivarasra-jatszik-1301640
<i>Chomsky, Huntington, Todd és Brzezinski után immár Kissinger is bajokat vél felfedezni. Végül is jobb későn, mint soha, rövidesen persze ezt már mindenki látni fogja.</i>
http://vs.hu/kozelet/osszes/fennall-a-veszelye-a-kozvetlen-katonai-konfrontacionak-oroszorszaggal-0826
<i>„A német Volker Rühe, az orosz Igor Ivanov és a brit Desmond Browne szerint fennáll a veszélye a közvetlen katonai konfrontációnak a Nyugat és Oroszország között…” „Rühe, Ivanov és Browne felvetésére a NATO nem kívánt reagálni.”</i>
A három úriember egykoron külügy- illetve védelmi miniszterek voltak Németországban, Oroszországban és Nagy-Britaniában. Végül is miért is foglalkozna velük a NATO most, amikor éppen egy új világháború kirobbantásával van elfoglalva.
Science Advances: Az Iszlám Állam miatt javul a levegő minősége
http://vs.hu/kozelet/osszes/az-iszlam-allam-pusztitasa-miatt-javul-a-levego-minosege-0824
<i>Az atomháború pedig maga lesz a megváltás az egész emberi fajnak.</i>
http://www.atv.hu/kulfold/20150822-a-szorny-eletre-kelt
<i>„Az Iszlám Államot Törökország és az USA hozta létre” – Fuád Állam, az egyiptomi állambiztonsági szolgálat nyugalmazott vezérőrnagya. </i>
Aranykonteó made in USA
https://www.youtube.com/watch?v=RfVcouuvKcA&feature=youtu.be
<i>„A nemesfémek világpiaci ára manipulálásának gyanújával indított vizsgálatot tíz bank ellen az Egyesült Államok igazságügyi minisztériuma és a tőzsdei felügyeleti szerv, az Amerikai Árupiaci Határidős Kereskedési Bizottság.”</i>
Konteó Izraelből: Netanjahu és az IDF között sincs minden rendben.
http://444.hu/2015/08/23/az-izraeli-kormany-haromszor-tamadta-volna-meg-irant-az-elmult-evekben-de-a-hadsereg-mindig-megakadalyozta-ezt/
Rövid észrevétel:
A jelenlegi EU-s politbüro képtelen akár a migrációs, akár az orosz kérdést a helyén kezelni, ebből rogyás lesz. Amikor az EU megroggyan, nagyjából a NATO is véget ér, ami papíron még mindig impozáns, a valóságban egyre inkább impotens képet mutat.
Egy Nyugat-Kelet katonai összeütközés esetén a Nyugat el fogja veszíteni a háborút.
A Nyugat, élén az USA-val akkor kerülhetne ki kvázi győztesen a jelenlegi világhelyzetből, ha befejezné az oroszok és Kína ellen az erőlködést és inkább az együttműködésre koncentrálna. A jelenlegi amerikai pénzügyi elit számára ez akkor is a véget jelenti, így – mivel a kezükben az amerikai kormány – erre a forgatókönyvre sajnos esély sincs.
Jelen peremfeltételek mellett a katonai összecsapás nem kerülhető el a NATO és Oroszország között. De olyan forgatókönyv, hogy Oroszország egymaga marad, nyugodtan felejtsük el, bár az orosz atomarzenál és egyéb katonai képességek birtokában egymaga is képes lenne elhamvasztani az egész Nyugati civilizációt 30 perc alatt.
http://mno.hu/magyar_nemzet_kulfold/moszkva-kivarasra-jatszik-1301640
<i>Chomsky, Huntington, Todd és Brzezinski után immár Kissinger is bajokat vél felfedezni. Végül is jobb későn, mint soha, rövidesen persze ezt már mindenki látni fogja.</i>
http://vs.hu/kozelet/osszes/fennall-a-veszelye-a-kozvetlen-katonai-konfrontacionak-oroszorszaggal-0826
<i>„A német Volker Rühe, az orosz Igor Ivanov és a brit Desmond Browne szerint fennáll a veszélye a közvetlen katonai konfrontációnak a Nyugat és Oroszország között…” „Rühe, Ivanov és Browne felvetésére a NATO nem kívánt reagálni.”</i>
A három úriember egykoron külügy- illetve védelmi miniszterek voltak Németországban, Oroszországban és Nagy-Britaniában. Végül is miért is foglalkozna velük a NATO most, amikor éppen egy új világháború kirobbantásával van elfoglalva.
Science Advances: Az Iszlám Állam miatt javul a levegő minősége
http://vs.hu/kozelet/osszes/az-iszlam-allam-pusztitasa-miatt-javul-a-levego-minosege-0824
<i>Az atomháború pedig maga lesz a megváltás az egész emberi fajnak.</i>
http://www.atv.hu/kulfold/20150822-a-szorny-eletre-kelt
<i>„Az Iszlám Államot Törökország és az USA hozta létre” – Fuád Állam, az egyiptomi állambiztonsági szolgálat nyugalmazott vezérőrnagya. </i>
Aranykonteó made in USA
https://www.youtube.com/watch?v=RfVcouuvKcA&feature=youtu.be
<i>„A nemesfémek világpiaci ára manipulálásának gyanújával indított vizsgálatot tíz bank ellen az Egyesült Államok igazságügyi minisztériuma és a tőzsdei felügyeleti szerv, az Amerikai Árupiaci Határidős Kereskedési Bizottság.”</i>
Konteó Izraelből: Netanjahu és az IDF között sincs minden rendben.
http://444.hu/2015/08/23/az-izraeli-kormany-haromszor-tamadta-volna-meg-irant-az-elmult-evekben-de-a-hadsereg-mindig-megakadalyozta-ezt/
Rövid észrevétel:
A jelenlegi EU-s politbüro képtelen akár a migrációs, akár az orosz kérdést a helyén kezelni, ebből rogyás lesz. Amikor az EU megroggyan, nagyjából a NATO is véget ér, ami papíron még mindig impozáns, a valóságban egyre inkább impotens képet mutat.
Egy Nyugat-Kelet katonai összeütközés esetén a Nyugat el fogja veszíteni a háborút.
A Nyugat, élén az USA-val akkor kerülhetne ki kvázi győztesen a jelenlegi világhelyzetből, ha befejezné az oroszok és Kína ellen az erőlködést és inkább az együttműködésre koncentrálna. A jelenlegi amerikai pénzügyi elit számára ez akkor is a véget jelenti, így – mivel a kezükben az amerikai kormány – erre a forgatókönyvre sajnos esély sincs.
Jelen peremfeltételek mellett a katonai összecsapás nem kerülhető el a NATO és Oroszország között. De olyan forgatókönyv, hogy Oroszország egymaga marad, nyugodtan felejtsük el, bár az orosz atomarzenál és egyéb katonai képességek birtokában egymaga is képes lenne elhamvasztani az egész Nyugati civilizációt 30 perc alatt.
Errefelé is.
Amin jót röhögtem:
<i>"Háborús műveleti tervet írt alá Dél-Korea és az Egyesült Államok azzal a céllal, hogy egy fegyveres konfliktus esetén gyorsan eltávolíthassák Észak-Koreából az ország tömegpusztító fegyvereit - közölte csütörtökön egy dél-koreai illetékes."</i>
http://www.napigazdasag.hu/cikk/54861/
A dolog egyetlen szépséghibája, hogy ugyanerre Kína nemcsak tervet dolgozott ki, hanem egy félmilliós haderőt tart összevonva az észak-koreai határ térségében. Egy koreai háború esetén náluk gyorsabban és nagyobb erővel senki sem tud benyomulni.
...
T
Törölt tag
Guest
Nem az emberek akarnak megdögleni, hanem a világot zsebre vágó tolvaj elit félti ebül szerzett hatalmát és ők készek beáldozni bármennyi embert, ha esélyük van megúszni és túlélni a balhét és számonkérést - ennyire egyszerű a képlet.
Nem hiszek semmiféle II. hidegháborúban, ha a folyamatot nem állítják le, akkor ez valódi háborúba torkollik - egyelőre a döntéshozók egy részének esze ágában sincs megállítani az eszkalációt.
Nagy kérdés, hogy mikor csúsznak ki az események azokból a kezekből, akik azt hiszik, hogy képesek kézben tartani az egészet.
Nem hiszek semmiféle II. hidegháborúban, ha a folyamatot nem állítják le, akkor ez valódi háborúba torkollik - egyelőre a döntéshozók egy részének esze ágában sincs megállítani az eszkalációt.
Nagy kérdés, hogy mikor csúsznak ki az események azokból a kezekből, akik azt hiszik, hogy képesek kézben tartani az egészet.
Kicsit olyan ez a helyzet most mint 1910 körül lehetett. Ment a hergelés a németek ellen , közben mindenki készült a háborúra, a végén már akarták az emberek a háborút.
Na és itt van ez a Raszputyin reinkarnáció Dugin is...
Na és itt van ez a Raszputyin reinkarnáció Dugin is...
Hogy rohadjon meg minden háború párti propagandista féreg! Én kötelezővé tenném az eredeti fekete-fehér felvételek bámulását a sok birka embernek, a II. VH-ból, meg kitakarás nélkül a jelen kor legdurvább háborús helyszíni tudósításokat, aztán majd elmenne a kedve a nagy mobnak a háborútól!
Azért mennyivel lehetne ez rosszabb is, ha minden ukrán ott tobzódna mint az azovosok, hogy ők bizony menni akarnak... De igazad van, sajnos ki van ez találva, az emberek meg azt hiszik el, amit eleget látnak a tv-ben, újságokban, sajnos.
zsolti
Most őszintén, senki nem gátolja meg a lakosságot abban, hogy a NatGeon megnézze az I. illetve a II. világháborús sorozatot, 5-6 részben adták, felújított színesben. Nagyon jó sorozat volt!
http://natgeotv.com/hu/apokalipszis-a-masodik-vilaghaboru
http://natgeotv.com/hu/apokalipszis-elso-vilaghaboru
Egyébként a youtuben is fönt van az egész magyarul!
Sőt, mi is itt nézzük az ukrán, szír és egyéb háborús videókat.
Ezt is meg tudja tenni akárki, nem csak mi!
A helyzet az szerintem, hogy az emberek buták, nem érdekli őket a körülöttük lévő valódi világ, csak a "valóságshow", mert oda menekülnek a saját szánalmas/unalmas életük elől.
Most őszintén, senki nem gátolja meg a lakosságot abban, hogy a NatGeon megnézze az I. illetve a II. világháborús sorozatot, 5-6 részben adták, felújított színesben. Nagyon jó sorozat volt!
http://natgeotv.com/hu/apokalipszis-a-masodik-vilaghaboru
http://natgeotv.com/hu/apokalipszis-elso-vilaghaboru
Egyébként a youtuben is fönt van az egész magyarul!
Sőt, mi is itt nézzük az ukrán, szír és egyéb háborús videókat.
Ezt is meg tudja tenni akárki, nem csak mi!
A helyzet az szerintem, hogy az emberek buták, nem érdekli őket a körülöttük lévő valódi világ, csak a "valóságshow", mert oda menekülnek a saját szánalmas/unalmas életük elől.
Egy jó kis írás:
1. rész:
A RAB SAJTÓ TABUTÉMÁI
<i>[Magyarázat a feltöltött kép szójáték feliratához: Weapons of Mass Deception tömegbecsapási fegyvereket jelent a Weapons of Mass Destruction (tömegpusztító fegyverek) mintájára.]</i>
Három napja kerültek nyilvánosságra a londoni ICM Research véleménykutatóintézet legújabb nemzetközi felmérésének eredményei arról, hogy mit tartanak a megkérdezettek a sajtó hitelességéről és tárgyilagosságáról. Az ICM Research – a Brit Véleménykutatói Tanács tagszervezete – az orosz Sputnik hírügynökség megrendelésére végezte el e kutatását. Korábban ugyanez az intézet a The Guardian, a The Scotsman, a The Sunday Telegraph és más lapok megbízására kutatott és mérte fel a közhangulatot.
Az Egyesült Államokban és nem egy európai országban a válaszadók többsége úgy gondolta, hogy a hazai médiájuk egyrészt a belföldi politikusok, másrészt óriásvállalatok befolyása alatt áll. Így nyilatkozott az olaszok 75, a spanyolok 69 és a franciák 60 százaléka. Az amerikaiak 53 százaléka, a németek 49 százaléka pedig azt a meggyőződését fejezte ki, hogy politikusaik és a befolyásos óriáscégek a médiát nyomás alá helyezik.
És a helyzet mind rosszabb lesz. Egyrészt a média egyre kevesebb kézben összpontosul. Másrészt – vélhetően ennek eredményeként - mind szorosabbra fogják az újságírók nyakán lévő pórázt, melynek hatására a médiába vetett közbizalom csökken.
Hogy tisztábban lássunk, ahhoz persze hozzájárulnak azok a felvilágosító könyvek, amelyeket szakavatott újságírók és vezető értelmiségiek írtak, leleplezve a média terén uralkodó mind kevésbé szabad, mind kevésbé demokratikus és a szakmaiság igényeit mind kevésbé kielégítő viszonyokat.
Udo Ulfkotténak, a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak, a vezető német lap volt szerkesztőjének és haditudósítójának a német sajtó irányítottságáról tavaly megjelent könyve messze nem az egyetlen ilyen felvilágosító mű a nyugati médiáról. Német nyelvterületen elhunyt kollégája, Thomas Wieczorek még 2009-ben írt egy elemzést A meghülyített köztársaság – Miként adják el médiumaink a gazdaságot és a politikát, mintha ostobák lennénk címmel.
Az antiglobalista, keményen baloldali, számos nyelven megjelenő francia havilap, a Le Monde Diplomatique – mely nem csatlakozott a hazánkat gyűlölő, irányított sajtóhoz – főszerkesztője, Serge Halimi már 1997-ben adta ki Az újfajta őrkutyák című kötetét, amelynek hátlapjáról idézzünk a rövid tartalmi összefoglalóból: A francia média a hatalommal szemben állónak mondja magát. Csakhogy az írott és audiovizuális sajtót iparosok és pénzemberek csoportja, a piacról kialakított, egyirányú gondolat, összejátszók hálózata uralja…ahol sokasodnak az elfelejtett információk…”
2003-ban két kitűnő francia újságíró nem kevesebb, mint 633 oldalon mutatta be azt, hogy a vezető francia lap, a Le Monde miként alakult át 1994 után a hatalmat ellenőrző napilapból a hatalom ölébe fészkelt napilappá.
Az amerikai „médialeleplező” irodalom hatalmas terjedelmű.
Csak néhányat soroljunk fel kiadásuk időrendi sorrendjében a nagyobb figyelmet kapott teljesítmények közül: Noam Chomsky nyelvész, filozófus, politikai aktivista könyve: Médiairányítás - A propaganda látványos eredményei (1991-ből). Az amerikai Médiakutató Központ által szerkesztett „tankönyv” ezzel a címmel jelent meg: Miként tudjuk azonosítani, közszemlére tenni és helyesbíteni a média liberális torzításait (1994).
Dean Alger, a Harvard Egyetem tanára 1998-ban megjelent Megamedia – Miként uralják az óriásvállalatok a tömegmédiát, torzítják el a versenyt és veszélyeztetik a demokráciát. Vagy az 1998-ban Norman Solomon tollából megjelent A nagyon becsapós média – A csúsztatások és a hazugságok dekódolása a fősodratú sajtóban.
1. rész:
A RAB SAJTÓ TABUTÉMÁI
<i>[Magyarázat a feltöltött kép szójáték feliratához: Weapons of Mass Deception tömegbecsapási fegyvereket jelent a Weapons of Mass Destruction (tömegpusztító fegyverek) mintájára.]</i>
Három napja kerültek nyilvánosságra a londoni ICM Research véleménykutatóintézet legújabb nemzetközi felmérésének eredményei arról, hogy mit tartanak a megkérdezettek a sajtó hitelességéről és tárgyilagosságáról. Az ICM Research – a Brit Véleménykutatói Tanács tagszervezete – az orosz Sputnik hírügynökség megrendelésére végezte el e kutatását. Korábban ugyanez az intézet a The Guardian, a The Scotsman, a The Sunday Telegraph és más lapok megbízására kutatott és mérte fel a közhangulatot.
Az Egyesült Államokban és nem egy európai országban a válaszadók többsége úgy gondolta, hogy a hazai médiájuk egyrészt a belföldi politikusok, másrészt óriásvállalatok befolyása alatt áll. Így nyilatkozott az olaszok 75, a spanyolok 69 és a franciák 60 százaléka. Az amerikaiak 53 százaléka, a németek 49 százaléka pedig azt a meggyőződését fejezte ki, hogy politikusaik és a befolyásos óriáscégek a médiát nyomás alá helyezik.
És a helyzet mind rosszabb lesz. Egyrészt a média egyre kevesebb kézben összpontosul. Másrészt – vélhetően ennek eredményeként - mind szorosabbra fogják az újságírók nyakán lévő pórázt, melynek hatására a médiába vetett közbizalom csökken.
Hogy tisztábban lássunk, ahhoz persze hozzájárulnak azok a felvilágosító könyvek, amelyeket szakavatott újságírók és vezető értelmiségiek írtak, leleplezve a média terén uralkodó mind kevésbé szabad, mind kevésbé demokratikus és a szakmaiság igényeit mind kevésbé kielégítő viszonyokat.
Udo Ulfkotténak, a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak, a vezető német lap volt szerkesztőjének és haditudósítójának a német sajtó irányítottságáról tavaly megjelent könyve messze nem az egyetlen ilyen felvilágosító mű a nyugati médiáról. Német nyelvterületen elhunyt kollégája, Thomas Wieczorek még 2009-ben írt egy elemzést A meghülyített köztársaság – Miként adják el médiumaink a gazdaságot és a politikát, mintha ostobák lennénk címmel.
Az antiglobalista, keményen baloldali, számos nyelven megjelenő francia havilap, a Le Monde Diplomatique – mely nem csatlakozott a hazánkat gyűlölő, irányított sajtóhoz – főszerkesztője, Serge Halimi már 1997-ben adta ki Az újfajta őrkutyák című kötetét, amelynek hátlapjáról idézzünk a rövid tartalmi összefoglalóból: A francia média a hatalommal szemben állónak mondja magát. Csakhogy az írott és audiovizuális sajtót iparosok és pénzemberek csoportja, a piacról kialakított, egyirányú gondolat, összejátszók hálózata uralja…ahol sokasodnak az elfelejtett információk…”
2003-ban két kitűnő francia újságíró nem kevesebb, mint 633 oldalon mutatta be azt, hogy a vezető francia lap, a Le Monde miként alakult át 1994 után a hatalmat ellenőrző napilapból a hatalom ölébe fészkelt napilappá.
Az amerikai „médialeleplező” irodalom hatalmas terjedelmű.
Csak néhányat soroljunk fel kiadásuk időrendi sorrendjében a nagyobb figyelmet kapott teljesítmények közül: Noam Chomsky nyelvész, filozófus, politikai aktivista könyve: Médiairányítás - A propaganda látványos eredményei (1991-ből). Az amerikai Médiakutató Központ által szerkesztett „tankönyv” ezzel a címmel jelent meg: Miként tudjuk azonosítani, közszemlére tenni és helyesbíteni a média liberális torzításait (1994).
Dean Alger, a Harvard Egyetem tanára 1998-ban megjelent Megamedia – Miként uralják az óriásvállalatok a tömegmédiát, torzítják el a versenyt és veszélyeztetik a demokráciát. Vagy az 1998-ban Norman Solomon tollából megjelent A nagyon becsapós média – A csúsztatások és a hazugságok dekódolása a fősodratú sajtóban.
2. rész:
Tovább folytathatjuk a sort Robert W. McChesney, az Egyesült Államok egyik legnagyobb médiaszaktekintélyének több könyvével, mint az 1999-es megjelenésű Gazdag média, szegény demokrácia; a 2002es kiadású A mi médiánk – nem az övék: a demokratikus harc a multik kezében lévő médiumok ellen; a 2005-ben megjelent Tragédia és komédia: miként ad el az amerikai média háborúkat, csúsztat választási eredményeket és pusztítja el a demokráciát, és mit tehetünk azért, hogy mindezen változtassunk, valamint 2007-ben A kommunikációs forradalom címmel napvilágot látott kötetei.
Korunk médiájának helyzetéről ír egy szintén vezető amerikai újságírók esszéit összegyűjtő 2002-es kötet, mely ezt a címet kapta: Nézzük a szlogent: a szabad sajtó mítosza, vagy az Egyesült Királyságban az „Év újságírója” címmel is kitüntetett Nick Davies, a The Guardian brit lap újságírójának 2008-ban kiadott, A lapos Föld hírei – Hhamisság, torzítás és propaganda a globális médiában című könyve.
A nyugati sajtó helyzete egyre siralmasabb és lassan már valóban rab médiáról beszélhetünk. Ki ne tudná megjósolni, hogy milyen témáról mit fognak írni? Ki ne tudná, hogy e cikk megjelenése utáni héten a Die Welt, a Die Zeit, a Tagesanzeiger magyar témában publikált cikkeiből nem fog hiányozni a populista, a szélsőjobboldali, az antiszemita és a gyűlölet kifejezések, a Fidesz-Jobbik összevetés és az, hogy ha a kerítés szó kerül leírásra, az csak a mi esetünkben kap negatív felhangot?
A rab média egyik sajátossága a mindinkább terjedő, omerta-szerű hallgatás a tabutémákról. Fel is sorolunk ilyen témákat, amelyek médiabeli sorsa vagy a teljes hallgatás, a futó említés, vagy a rendkívül rövid híradás, a lehető legkevésbé feltűnő helyeken.
Kezdjük őket Jemen szaúd-arábiai bombázásával. Legutóbb a „sivatagi királyság” harci gépei Taiz város egy békés lakónegyedben öltek meg 65 embert. Visszhang? Semmi. Mint ahogyan a Vörös-tenger melletti Hodeida kikötője elleni szaúdi bombázásoknak. Kit érdekel, hogy a Mentsük Meg A Gyermekeket (Save the Children) szerint az ország infrastruktúrája és kikötői szaúdi bombázásának egyre katasztrofálisabb humanitárius következményei lesznek? Jemenben eddig a bombázások következtében – a Nemzetközi Világegészségügyi Szervezet adatai szerint – már 4500 áldozata van. A Nemzetközi Vöröskereszt és a Világélelmezési Program szerint „az ország kataklizmaszerű éhínség határára érkezett, és a 24 milliós népesség fele vészhelyzet előtt áll”.
Minderről jószerével két hírforrásból lehet tudni: a több nyelven sugárzó orosz RT-ből (korábban Russia Today) és az iráni PRESS TV-ből, amelynek ma már szinte minden műhold adását betiltották a „szabad világ” médiahatóságai.
A nyugati rab médiából arról ugyancsak kevés hírt hallunk, hogy szintén az olajban dúskáló Szaúd-Arábiában, az Egyesült Államok stratégiai partnerországában majd’ minden második nap tartanak kivégzést. A halálbüntetés a gyerekeket is sújtja. Sokszor a nyilvánosság előtt, a holttestet és a levágott fejet, illetve végtagot a kivégzés színhelyén tartva. Csakhogy ha erről például az amerikai vagy brit sajtó, illetve politikusok panaszkodnának, azt odairányuló fegyverexportjuk sínylené meg.
Nézzünk egy másik tabut! Ez pedig két, demokráciának elkönyvelt országot érint. Indiát és Izraelt. Hányszor olvasunk megrendítő tudósításokat Kasmírnak a „világ legnépesebb demokráciája” által elfoglalt részében az ott állomásozó indiai erők által elkövetett rémtettekről? Vagy India nagyon is létező, szörnyű kasztrendszeréről? Vagy arról, hogy India jelenlegi elnöke, a mélységesen nacionalista Narendra Modi korábban azt a Gudzsarat államot irányította, ahol kétezer ottani muzulmánt koncoltak fel?
Vagy ott van a „Közel-Kelet egyetlen demokráciája”, a Jimmy Carter volt amerikai elnök és sokan mások által apartheid rendszernek nevezett Izrael által megszállt vagy blokád alá vett területeinek mindennapi élete. Mikor olvashatunk arról a Gázáról, ahol a tavaly nyári iszonyatos bombázás után napi 18 órában nincs villany; az egyetlen víztisztító berendezés lebombázása miatt a zuhanyból a víz helyett sárga sár és barna ürülék folyik? Miért nem lehet soha, de soha nem olvasni az e területeken a megszálló által megölt gyermekek családi körülményeiről, hátterükről, halálba fojtott vágyaikról?
És ha már bújik ki a tojásból az obligát „antiszemitizmusl” vád: vajon miért van az, hogy az annak látszatára is ultra érzékeny sajtó nem hajlandó észrevenni, ami ma a nyugatbarát Kijevben történik, amely témakörben megjelent dokumentumait az Eszmélet folyóirat legújabb számának tartalomjegyzéke így foglalja össze „… a mai ukrajnai hatóságok által rehabilitált Ukrán Nacionalisták Szervezete és az Ukrán Felkelő Hadsereg háborús bűncselekményeit, a náci népirtásban való részvételüket mutatja be”.
Vagy miért jajveszékelhet magányos hangként a brit Guardian augusztus 13-án, amiért Nagy-Britannia nem hajlandó blokkolni Jeremy Corbyn rakétaszerű emelkedését, amikor idén nagy eséllyel már a brit Munkáspártot vezetheti, noha Hezbollah-barát, vizsgálatot követelt Izrael-barát lobbicsoportok tevékenysége miatt, és nem egyszer pénzt adományozott holokauszt-tagadóknak?
(Lovas István, Magyar Hírlap, 2015-08-28)
Tovább folytathatjuk a sort Robert W. McChesney, az Egyesült Államok egyik legnagyobb médiaszaktekintélyének több könyvével, mint az 1999-es megjelenésű Gazdag média, szegény demokrácia; a 2002es kiadású A mi médiánk – nem az övék: a demokratikus harc a multik kezében lévő médiumok ellen; a 2005-ben megjelent Tragédia és komédia: miként ad el az amerikai média háborúkat, csúsztat választási eredményeket és pusztítja el a demokráciát, és mit tehetünk azért, hogy mindezen változtassunk, valamint 2007-ben A kommunikációs forradalom címmel napvilágot látott kötetei.
Korunk médiájának helyzetéről ír egy szintén vezető amerikai újságírók esszéit összegyűjtő 2002-es kötet, mely ezt a címet kapta: Nézzük a szlogent: a szabad sajtó mítosza, vagy az Egyesült Királyságban az „Év újságírója” címmel is kitüntetett Nick Davies, a The Guardian brit lap újságírójának 2008-ban kiadott, A lapos Föld hírei – Hhamisság, torzítás és propaganda a globális médiában című könyve.
A nyugati sajtó helyzete egyre siralmasabb és lassan már valóban rab médiáról beszélhetünk. Ki ne tudná megjósolni, hogy milyen témáról mit fognak írni? Ki ne tudná, hogy e cikk megjelenése utáni héten a Die Welt, a Die Zeit, a Tagesanzeiger magyar témában publikált cikkeiből nem fog hiányozni a populista, a szélsőjobboldali, az antiszemita és a gyűlölet kifejezések, a Fidesz-Jobbik összevetés és az, hogy ha a kerítés szó kerül leírásra, az csak a mi esetünkben kap negatív felhangot?
A rab média egyik sajátossága a mindinkább terjedő, omerta-szerű hallgatás a tabutémákról. Fel is sorolunk ilyen témákat, amelyek médiabeli sorsa vagy a teljes hallgatás, a futó említés, vagy a rendkívül rövid híradás, a lehető legkevésbé feltűnő helyeken.
Kezdjük őket Jemen szaúd-arábiai bombázásával. Legutóbb a „sivatagi királyság” harci gépei Taiz város egy békés lakónegyedben öltek meg 65 embert. Visszhang? Semmi. Mint ahogyan a Vörös-tenger melletti Hodeida kikötője elleni szaúdi bombázásoknak. Kit érdekel, hogy a Mentsük Meg A Gyermekeket (Save the Children) szerint az ország infrastruktúrája és kikötői szaúdi bombázásának egyre katasztrofálisabb humanitárius következményei lesznek? Jemenben eddig a bombázások következtében – a Nemzetközi Világegészségügyi Szervezet adatai szerint – már 4500 áldozata van. A Nemzetközi Vöröskereszt és a Világélelmezési Program szerint „az ország kataklizmaszerű éhínség határára érkezett, és a 24 milliós népesség fele vészhelyzet előtt áll”.
Minderről jószerével két hírforrásból lehet tudni: a több nyelven sugárzó orosz RT-ből (korábban Russia Today) és az iráni PRESS TV-ből, amelynek ma már szinte minden műhold adását betiltották a „szabad világ” médiahatóságai.
A nyugati rab médiából arról ugyancsak kevés hírt hallunk, hogy szintén az olajban dúskáló Szaúd-Arábiában, az Egyesült Államok stratégiai partnerországában majd’ minden második nap tartanak kivégzést. A halálbüntetés a gyerekeket is sújtja. Sokszor a nyilvánosság előtt, a holttestet és a levágott fejet, illetve végtagot a kivégzés színhelyén tartva. Csakhogy ha erről például az amerikai vagy brit sajtó, illetve politikusok panaszkodnának, azt odairányuló fegyverexportjuk sínylené meg.
Nézzünk egy másik tabut! Ez pedig két, demokráciának elkönyvelt országot érint. Indiát és Izraelt. Hányszor olvasunk megrendítő tudósításokat Kasmírnak a „világ legnépesebb demokráciája” által elfoglalt részében az ott állomásozó indiai erők által elkövetett rémtettekről? Vagy India nagyon is létező, szörnyű kasztrendszeréről? Vagy arról, hogy India jelenlegi elnöke, a mélységesen nacionalista Narendra Modi korábban azt a Gudzsarat államot irányította, ahol kétezer ottani muzulmánt koncoltak fel?
Vagy ott van a „Közel-Kelet egyetlen demokráciája”, a Jimmy Carter volt amerikai elnök és sokan mások által apartheid rendszernek nevezett Izrael által megszállt vagy blokád alá vett területeinek mindennapi élete. Mikor olvashatunk arról a Gázáról, ahol a tavaly nyári iszonyatos bombázás után napi 18 órában nincs villany; az egyetlen víztisztító berendezés lebombázása miatt a zuhanyból a víz helyett sárga sár és barna ürülék folyik? Miért nem lehet soha, de soha nem olvasni az e területeken a megszálló által megölt gyermekek családi körülményeiről, hátterükről, halálba fojtott vágyaikról?
És ha már bújik ki a tojásból az obligát „antiszemitizmusl” vád: vajon miért van az, hogy az annak látszatára is ultra érzékeny sajtó nem hajlandó észrevenni, ami ma a nyugatbarát Kijevben történik, amely témakörben megjelent dokumentumait az Eszmélet folyóirat legújabb számának tartalomjegyzéke így foglalja össze „… a mai ukrajnai hatóságok által rehabilitált Ukrán Nacionalisták Szervezete és az Ukrán Felkelő Hadsereg háborús bűncselekményeit, a náci népirtásban való részvételüket mutatja be”.
Vagy miért jajveszékelhet magányos hangként a brit Guardian augusztus 13-án, amiért Nagy-Britannia nem hajlandó blokkolni Jeremy Corbyn rakétaszerű emelkedését, amikor idén nagy eséllyel már a brit Munkáspártot vezetheti, noha Hezbollah-barát, vizsgálatot követelt Izrael-barát lobbicsoportok tevékenysége miatt, és nem egyszer pénzt adományozott holokauszt-tagadóknak?
(Lovas István, Magyar Hírlap, 2015-08-28)
- Status