A második hidegháború úgy kezdődött, hogy a CIA megpuccsolta a törvényes ukrán kormányt és a puccsista ukrán kormány háborút indított az ország nemzetiségei ellen, különös tekintettel az oroszokra, akiknek a védelmében végül Moszkva beavatkozott, ahogy Budapestnek is lassan be kell majd Kárpátalján!
Meg még annál is előbb.
A 2004-es NATO bővítéssel, a volt szovjet (belső-ázsiai) köztársaságokban nyitott amerikai támaszpontokkal, Grúzia katonai támogatásával ill. NATO tagsággal való hitegetésével, a szíriai polgárháború kirobbantásával.
Ezekre az eseményekre mindig érkezett valamilyen orosz reakció, minél közeleb került az USA az orosz határokhoz, a reakció annál agresszívebb volt.
Egyébként geopolititkában nincs sok értelme arról beszélni, hogy ki kezdte.
Csak, hogy megint Friedmanra hivatkozzak (
), az országoknak évszázados tapasztalatai vannak arról, hogy más országok mikor mit szoktak tenni, vagy mit tehetnek, ezeket a tapasztalatokat nem írja felül semmiféle nyilatkozat vagy békekonferencia.
Ráadásul a dolgok gyorsan meg tudnak változni.
Például az a tény, hogy ma a németek jelentős része, élen az elittel a liberális, demokratikus, globalista, buzulós multikultit preferálja, és látványosan nincs használható hadserege, abból még nem következik, hogy ez 10-15 év múlva is így lesz.
Ezért egy felelős angol, lengyel vagy orosz politikus, aki nem csak 4 évre tekint előre, hanem 50-100-ra (ami a dolguk volna ugyebár), ezt nem hagyhatja figyelmen kívül.