Amit elhallgat a fősodratú média. Azaz kolléga fordítása egy másik fórumról:
"Az USA fegyverkorlátozási megbeszélésre hívja Oroszországot, ez a megadás jele?
https://consortiumnews.com/2018/03/...-with-russia-is-the-u-s-raising-a-white-flag/
2018. március 22.
A fehér zászló felemelése a fegyverszünet és a tárgyalások iránti kérelem nemzetközileg elismert jele, ami az USA által az Egyesült Államokkal folytatott nukleáris paritásról szóló Putyin bejelentésre tett hivatalos válaszban megjelenik. Gilbert Doctorow
Vladimir Putyin bemutatta Oroszország új fegyverrendszereit a Szövetségi Gyűlésben március 1-én, végül megkapta a kívánt választ a washingtoni célközönségétől. Ebben a bemutatóban Putyin a legmodernebb technológiát alkalmazó stratégiai fegyverrendszerekről beszélt - állította, hogy ebben több mint egy évtizeddel járnak az amerikai és más versenytársak előtt.
Ezzel telitalálatot ért el a Pentagonban, ahol a tábornokok elképedtek. De ahogy az általában akkor van, amikor ezeknek az úriembereknek időre van szüksége ahhoz, hogy összegyűjtsék a gondolataikat, először csak tagadást hallottunk: az oroszok blöfföltek, hogy valójában nincsenek készen, hogy ezek csak projektek, és hogy az Egyesült Államoknak már van minden ugyanaz, de azokat tartalékban tartja. Természetesen az amerikai politikai elit nem minden tagját győzte meg ezt a hézagpótló válasz.
Március 8-án Dianne Feinstein (D-Calif.), Edward J. Markey (D-Mass.), Jeff Merkley (D-Ore.) és Bernie Sanders (I-Vermont) írt egy nyílt levelet Rex Tillerson államtitkárnak, amelyben felszólították, hogy küldjön az oroszokhoz egy küldöttséget fegyverellenőrzési tárgyalására "a lehető leghamarabb". Ez olyan valószínűtlen politikai lépés volt, hogy a progresszív táborban, méghozzá a többségi demokratáknál, még a saját támogatóiknak, nem beszélve a többségi demokratákról, nehéz volt elhinni. Feinstein és Sanders kórusban kritizálták Oroszországot, és aktívan támogatták a Trump-Oroszország összejátszás tündérmeséit az elmúlt hónapokban. Ők azok között voltak, akik Jeff Sessions képébe sziszegték, hogy még nem főállamügyészként, mosolyogva kezet rázott és Kislyak orosz nagykövettel. Most a fegyverkorlátozási tárgyalások újjáélesztését kérték….. az oroszokkal.
Ez egy olyan történet, amely meghalt a publikum előtt mindenütt, kivéve Oroszországot, ahol a levél közzétételétől számított néhány órán belül kiemelt hír lett. Az amerikai és a világ közvéleménye semmit sem tudott erről, bár a levél az adott társszerzők szenátusi honlapján olvasható volt. Az amerikai és a világ közvéleménye ma sem tud erről a levélről, majdnem két héttel a kiadása után. A Consortium olvasóinak kivételével, akik akkoriban megfelelő tájékoztatást kaptak .
Időközben az amerikai propaganda gépezet nagyobb sebességre váltott, és szerteágazó kérdéseket vetett fel, hogy elterelje az amerikai nyilvánosság figyelmét Putyin beszédének témájáról, tartalmáról. Így kezdték teljesen telíteni a híreket a Skripal elleni ideggáz támadásról, az állítólagos számítógépes támadásokról az USA energiahálózata és vízrendszere ellen. Mindkettő tiszta "oroszok tették" történetet. És arról is olvashattunk, hogy az amerikai haditengerészeti erőket átvezényelték a mediterrán térségbe, ahonnan rakétával elérik Damaszkuszt, hogy egy esetleges büntető csapással reagáljanak egy olyan kémiai támadásra, amelyet Assad rezsimje még nem tett meg, mindezt azzal a céllal, hogy megalázzák Assad támogatóit, az oroszokat.
Most, végül, a tagadást és az elterelést követően, az igazság előbukkan. Maga az Egyesült Államok elnöke egy olyan üzenet hordozója, amely - az amerikai arroganciára figyelemmel - egy fehér zászló felemelését jelenti.
A következő találjuk a New York Times egyik oldalán, idézve Trump megjegyzését a telefonhívásról, amikor gratulált Vlagyimir Putyinnak a választási győzelméhez: „Nagyon jó beszélgetés volt”. A Times idézi Trump szavait: "Valószínűleg találkozni fogunk a nem túl távoli jövőben, hogy megvitassuk a fegyverkezési versenyt, ami egyre nő, ellenőrzés nélkül."
A Financial Times azt írja az első oldalon: "Donald Trump azt mondta, szeretne találkozni Vladimir Putyin orosz elnökkel, hogy megvitasson egy olyan fegyverkezési versenyt, amely "elvesztette a kontrollt", és olyan egyéb kérdéseket, amelyek az országoknak továbbra is fejfájást okoznak. "A fegyverkezési versenyben való részvétel nem remek dolog" - mondta az amerikai elnök kedden, hozzátéve, hogy valószínűleg találkozik orosz társával a "nem túl távoli jövőben".
Más szóval az orosz stratégiai paritás újraépítése az Egyesült Államokban úgy tűnik, hogy érezhetővé válik. Természetesen az embernek kell olvasnia a sorok között, hogy Trump kijelentése alapján elemezze az aggodalom mélységét az új orosz katonai potenciálról.
Biztos feltételezés, hogy hamarosan fegyverkezési tárgyalások kezdődnek az oroszokkal. De az amerikai közvélemény figyelmét fel kell hívni arra, hogy a megbeszélések hatása biztosan sokkal nagyobb lesz, mint az úgynevezett „újraindítás” (reset) Barack Obama alatt, amely egy amerikai, nem pedig orosz kívánságlistát jelentett a robbanófejek csökkentésére. Egy szélesebb körű napirendben az orosz aggodalmak megnyugtatására van szükség az Egyesült Államok globális rakétavédelmi rendszerével kapcsolatban. Ha egyetértés van, a fegyverzetellenőrzés megközelítésének változása nem az amerikai jótékonyságból, hanem az Egyesült Államok félelméből származik.
Donald Trump szeszélyből emelte fel a fehér zászlót, és kezdeményezett tárgyalásokat? Találkozott a katonai tanácsadóival? Aligha hihető, hogy ez az elnök arra a következtetésre jutott, hogy meg kell állítania a fegyverkezési versenyt, vagy, hogy ő mert volna felhozni egy ilyen gyújtó hatású témát, anélkül, hogy szilárdan támogatták volna a Pentagon szakemberei, akik racionálisan és szakértelemmel értékelték, hogy milyen stratégiai biztonságban állunk az oroszokkal. Senki sem fogja ezt elmondani, de kikerülhetetlen.
A jelenlegi helyzet történeti háttere, hogy az elmúlt egy-két évben az Egyesült Államok és Oroszország elérte a konfrontáció olyan szintjét, amely megközelíti a kubai rakétaválságot. Azt a válságot megoldották kölcsönös engedményekkel, a nukleáris rakéták visszavonásával a másik fél határaitól. A megoldás kölcsönösségét, az amerikai rakéták törökországi visszavonását viszont csak évtizedekkel később hozták nyilvánosságra.
Ezúttal a főbb engedmények kölcsönössége, az elért megoldások bemutatása szükségszerűen része kell, hogy legyen a globális tájékoztatásnak. Vladimir Putyin nem követi Nyikita Hruscsovot, aki az amerikaiaknak tett engedményekért otthon házon belüli puccsal fizetett meg.
Gilbert Doctorow független politikatudós, Brüsszelben él. Legutóbbi könyve: Van-e az Egyesült Államoknak jövője? 2017 októberében jelent meg."
Az orosz rakéták ugyanúgy zárójelbe tennék az USA-t, mint fordítva.
