A jó kapcsolat már 2008-ban megtört, akkor mutatta be Putyin hogyan sérti meg egy másik ország határát katonai beavatkozással, hogy aztán bábállamokat hozzon létre a területükön, amelyek célja az adott állam EU és NATO csatlakozásának akadályozása. Ez után már nem ugyanúgy tekintettek Putyinra az európai vezetők, de még megpróbálták normalizálni a viszonyt. Viszont amikor ugyanezt még egyszer megismételte, azzal már eljátszotta a lapjait.
Alapvető nézetkülönbségeink vannak. Szerintünk a 91-ben függetlenné vált államok azok valóban független államok, akiknek minden joga megvan ahhoz, hogy a saját sorsukról döntsenek. Ha integrálódni akarnak valahova akkor választhatják Oroszországot és választhatják az EU-t, vagy akár azt is választhatják, hogy nem integrálódnak sehova. Mi ezt rájuk hagyjuk és tiszteletben tartjuk a saját jogukat, hogy döntsenek. Mi nem büntettük Belaruszt azért, mert Oroszországot választotta, nem büntettük Örményországot azért mert Oroszországot választotta, és pláne nem támadtuk meg őket ezért, tiszteletben tartottuk a választásukat. A putyini Oroszország viszont kétségbe vonja ezen államok jogát az önrendelkezéshez és erőszakkal lép fel ha nem őket választják, hanem az EU-t. Ez mérgezte meg Oroszország kapcsolatát az EU-val, hogy sorban megtámadják azokat akik hozzánk akarnak csatlakozni.
Putyin pedig soha nem volt nagyon népszerű Európában, a szélsőjobb hőse ő, azoké akiknek imponál a militarizmus és az erőszak, de Európában az ilyen militáns szélsőjobb csak egy szűk kis közeg, hangosan ordítanak de nincsenek sokan.
.
