Az afganisztáni amerikai kivonulás ténye és lebonyolítása, az amerikaiak által felszerelt és kiképzett afgán haderő villámgyors összeomlása, az amerikai kormány magyarázkodása, az exkatonák és tábornokok felháborodása, valamint a nyugati szövetségesek reakciói túl sok magyarázatot nem igényelnek, ezek önmagukért beszélnek.
Szuperhatalomhoz méltatlan és dilettáns helyzetkezelés, az éj leple alatt kiürített amerikai táborok után az elmúlt napok afganisztáni káosza és politikai mellébeszélése sok dologra választ ad, amit valszeg inkább szerettek volna nem nagydobra verni, de ezt egyelőre hagyjuk. Ebből a szempontból csak azt nehéz eldönteni, hogy a kudrac vagy a szégyen a nagyobb.
Ugyanakkor egy másik olvasatra is felhívnám a figyelmet a témával kapcsolatban. Az amerikai katonai-ipari komplexum nagytőkései és tulajai degeszre keresték magukat ezen a háborún is, nekik édesmindegy, hogy végül ki nyer, a háború(k) kirobbantásával ők már nyertek, a háború(k) minél további elhúzásával pedig a hatalmas extraprofit is biztosítva van, amit a fejőstehén USA, illetve áttételesen a fél világ fizet természetesen.
A testileg-lelkileg sérült katonák, a koporsók, a visszafizethetetlen államadósság és a katonai kudarc az USA problémája, a gigantikus pénzlehúzás pedig a magántőke jutalma. Az USA vesztett, a katonai-ipari komplexum tulajdonosai nyertek és óriásit kaszáltak, amit majd jól befektetnek más iparágakba is a világon, lásd pl. élelmiszeripar, szállítmányozás, elosztó hálózatok, gyógyszeripar, telekommunikáció, média, stb. Ez a globalizmus lényege, ezért csinálták és csinálják.
Harmadik olvasatban pedig – elnézést a csúfos hasonlatért - Afganisztán a térség lefolyója, amiből kihúzták a dugót és az örvénylés beindult. További kellemes hozadéka ennek az örvénylésnek az, hogy az afganisztáni anarchia lehetőséget ad arra, hogy kissé megterhelje az iráni-török, a török-orosz, az orosz-kínai vagy épp a kínai-pakisztáni kapcsolatokat, melyek az utóbbi időkben kezdtek aggasztóan kiegyensúlyozottabbá válni, ez pedig minden, csak nem USA érdek. A kivonuló USA számára az „újkori felperzselt föld” taktikája látszódik, ahonnan kivonulnak, ott igyekeznek a lehető legnagyobb instabilitást, káoszt és bizonytalanságot hagyni, ezzel is nehezítve és lassítva a rivális hatalmi centrumok betörését a helyükre. Aki időt nyer… ugye.
Fel van adva a lecke a Kelet hatalmainak, de okos stratégiával Kína, Oroszország és térségbeli partnereik akár még jól is kijöhetnek ebből a helyzetből, legalábbis jelen idő szerint erre minden potenciális lehetőség adott. Hogy tudnak-e majd élni vele, az majd kiderül.
Szuperhatalomhoz méltatlan és dilettáns helyzetkezelés, az éj leple alatt kiürített amerikai táborok után az elmúlt napok afganisztáni káosza és politikai mellébeszélése sok dologra választ ad, amit valszeg inkább szerettek volna nem nagydobra verni, de ezt egyelőre hagyjuk. Ebből a szempontból csak azt nehéz eldönteni, hogy a kudrac vagy a szégyen a nagyobb.
Ugyanakkor egy másik olvasatra is felhívnám a figyelmet a témával kapcsolatban. Az amerikai katonai-ipari komplexum nagytőkései és tulajai degeszre keresték magukat ezen a háborún is, nekik édesmindegy, hogy végül ki nyer, a háború(k) kirobbantásával ők már nyertek, a háború(k) minél további elhúzásával pedig a hatalmas extraprofit is biztosítva van, amit a fejőstehén USA, illetve áttételesen a fél világ fizet természetesen.
A testileg-lelkileg sérült katonák, a koporsók, a visszafizethetetlen államadósság és a katonai kudarc az USA problémája, a gigantikus pénzlehúzás pedig a magántőke jutalma. Az USA vesztett, a katonai-ipari komplexum tulajdonosai nyertek és óriásit kaszáltak, amit majd jól befektetnek más iparágakba is a világon, lásd pl. élelmiszeripar, szállítmányozás, elosztó hálózatok, gyógyszeripar, telekommunikáció, média, stb. Ez a globalizmus lényege, ezért csinálták és csinálják.
Harmadik olvasatban pedig – elnézést a csúfos hasonlatért - Afganisztán a térség lefolyója, amiből kihúzták a dugót és az örvénylés beindult. További kellemes hozadéka ennek az örvénylésnek az, hogy az afganisztáni anarchia lehetőséget ad arra, hogy kissé megterhelje az iráni-török, a török-orosz, az orosz-kínai vagy épp a kínai-pakisztáni kapcsolatokat, melyek az utóbbi időkben kezdtek aggasztóan kiegyensúlyozottabbá válni, ez pedig minden, csak nem USA érdek. A kivonuló USA számára az „újkori felperzselt föld” taktikája látszódik, ahonnan kivonulnak, ott igyekeznek a lehető legnagyobb instabilitást, káoszt és bizonytalanságot hagyni, ezzel is nehezítve és lassítva a rivális hatalmi centrumok betörését a helyükre. Aki időt nyer… ugye.
Fel van adva a lecke a Kelet hatalmainak, de okos stratégiával Kína, Oroszország és térségbeli partnereik akár még jól is kijöhetnek ebből a helyzetből, legalábbis jelen idő szerint erre minden potenciális lehetőség adott. Hogy tudnak-e majd élni vele, az majd kiderül.
.
