Magam részéről üdvözlök minden olyan fejleményt, ahol jelenlegi EU-s állampolgárok, akár többedik generációs francia/brit szélsőséges arabok mennek oda harcolni! Nekünk nincs is más dolgunk, csak segíteni ebben őket, akik meg meg harcolnak velük, azokat meg nem hagyni veszíten. Európa ezzel csak tisztulhat.
[BIZTPOL] Afrika
- Téma indítója Phoenix
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
https://makronom.mandiner.hu/cikk/2...0gchH8W8vfvOsLmFYPVQseQwIoG2gnLy5ja0yixzU-9xY
Rhodesians never die.... előrelátó volt azt is ellehetetleníteni most az egész kontinenst elveszíti a nyugat
Rhodesians never die.... előrelátó volt azt is ellehetetleníteni most az egész kontinenst elveszíti a nyugat
https://www.bbc.com/news/world-africa-41576869
A cikk lényege hogy 21 ezer nigériai tanár nem tudta megoldani a 6 éveseknek szánt feladatokat. Régi cikk de azért sokat elmond, amúgy az ösztöndíjasok egy jó része is ugyan ez, de persze a beszivárgás az nem baj....
A cikk lényege hogy 21 ezer nigériai tanár nem tudta megoldani a 6 éveseknek szánt feladatokat. Régi cikk de azért sokat elmond, amúgy az ösztöndíjasok egy jó része is ugyan ez, de persze a beszivárgás az nem baj....
A probléma ennél általánosabb:
Csak a perspektíva kedvéért, Koko a gorilla, akit megtanítottak a jelbeszédre, IQ-ja a 90-et is elérte...
Líbiában a második Miraget lövik le Haftárék. Az előzőt egy ekvádori pilóta vezette, az meghalt. Most egy portugált fogtak kisebb sérülésekkel.
R
rejsz felügyelő
Guest
Katari C-17-ek 25 APC-t vittek Burkina Fasoba a terrorellenes harchoz.
Háború újratöltve: mi folyik Líbiában?
Írta: Marsai Viktor (Nemzeti Közszolgálati Egyetem; Migrációkutató Intézet)
Mummár Kaddáfi 2011-es megbuktatása, majd halála óta nem talál magára Líbia: központi vezetésű, egységes államrend helyett egyes városok, klánok és hadurak marakodnak a territóriumokért. Haftar tábornok Líbia új erős embereként emelkedne fel – polgárháborús körülmények és nemzetközi játszmák közepette. Riportunk!
Bizonyára sok város pályázik a Földközi-tenger gyöngyszeme címre, de Tripoli egész biztosan az esélyes versenyzők között szerepel. A fehér, rendezett házsorok a valószínűtlenül kék mediterrán ég alatt, a tenger, a csinos kávéházak még idén márciusban is békebeli idillt idéztek. Hiába kerestem az elmúlt nyolc év polgárháborújának nyomait az épületeken.
„Nem, itt a katonák inkább kivonulnak a városon kívülre, hogy ne lőjék szét az épületek” – mondta egyik helyi vezetőnk. És bár mindig érdemes gyakorolnunk a forráskritikát, ahhoz túl sokat láttam a városból, hogy egyszerű Patyomkin-utcákkal kiszúrják a szemem: bár a Mártírok tere (a korábbi Zöld tér) és a Vörös Erőd környéke még európai mércével is rendezett, a külvárosok láttán sincs ok panaszra.
Tripoli a háború előtt...
Tripoli egy lüktető és vibráló nagyváros volt, ahol ugyan be kellett tartani a játékszabályokat (helyi kísérő nélkül nem ildomos közlekedni, és nem egészséges látványosan fotózni a helyi milíciák és biztonsági erők ellenőrzőpontjait), de azok többnyire világosak és kiszámíthatóak voltak. Az egyes milíciák érdekszférái – mind területileg, mind a háborús gazdaság kapcsán – jól le voltak határolva, a közintézmények működtek, a boltok nyitva voltak, a Mitiga Nemzetközi Repülőtérre tartó járatok pedig tömve voltak utasokkal.
Esetenként ugyan megszólaltak a fegyverek,
de azok zömében inkább a szervezett bűnözői csoportok közti összecsapásokat vagy épp egy esküvői ünnepséget jeleztek.
A Mummár Kaddáfi 2011-es megbuktatása óta eltelt időszak nem minden esetben bizonyult ennyire kiegyensúlyozottnak a főváros és Líbia lakói számára. A diktátor 2011 októberi halála után a külső szereplők – mint a Kaddáfi erői ellen légicsapásokat folytató NATO – hamar magukra hagyták az örömmámorban úszó országot, abban bízva, hogy a líbiai lakosság saját maga majd megoldja a politikai átmenetet.
Az első években úgy tűnt, ez jó döntésnek bizonyult: 2012 nyarán rendben lezajlottak az első választások az országban, és szemben Tunéziával vagy Egyiptommal, még az iszlamista áttörés is elmaradt. A gazdaság újra működni kezdett, az olajtermelés csaknem elérte a háború előtti szintet.
A mélyben azonban már gyülekeztek a feszültségek.
Az egyes líbiai hatalmi központok – városok, politikai csoportok, fegyveres milíciák – egyre nagyobb hatalomra tettek szert,
és egyes szereplőkben csillapíthatatlan étvágy támadt az elérhető javakra: a kikötők, repterek ellenőrzésére, a vámok lefölözésére, illetve az olajbevételek megszerzésére. Márpedig egy erős központi hatalom kiépítése akadályozta volna ennek zavartalanságát.
Nem véletlen, hogy fegyverrel a kézben számos belső – és külső – aktor tevékenykedett azon, hogy ellehetetlenítse az erős kormányzat kiépítését. 2014-re a helyzet olyannyira elmérgesedett a szereplők között, hogy kitört a második líbiai polgárháború, amelynek során az ország infrastruktúrájában jóval komolyabb károk keletkeztek, mint 2011-ben – ekkor kellett például lezárni Tripoli nemzetközi repülőterét, amelyet teljesen szétlőttek a harcokban. Ekkora datálható Haftar tábornok felemelkedése is, aki a zavarosban halászva próbálta felépíteni a Líbiát megmentő erős ember imázsát – eleinte mérsékelt sikerrel.
Az ENSZ vezette tárgyalások eredményeképpen a felek tűzszünetet kötöttek, és 2015-ben sor került a Nemzeti Egyetértés Kormányának (GNA) megválasztására Fáiz Szarrádzs vezetésével. Hamar kiderült azonban, hogy az ígéretek dacára Szarrádzs nem élvezi sem a líbiai politikai csoportok, sem a külső szereplők egyöntetű támogatását. De legalább a második polgárháború véget ért, és a szereplők – kisebb összeütközéseket leszámítva – inkább a tárgyalóasztalnál keresték a megoldást. Bár Haftar tábornok, aki külső támogatóinak hála komoly katonai potenciált épített fel a keleti Kireneikában, rendszeresen ígérgette, hogy elfoglalja Tripolitániát és a fővárost, ez üres fenyegetődzésnek tűnt.
A komoly katonai erő ugyanis nem jelentette azt, hogy ne lettek volna számottevő ellenfelei az országban.
Még 2016-ban is, amikor a vele korántsem szimpatizáló miszrátai milíciák véres harcok árán felszabadították Szirt városát az Iszlám Állam uralma alól, komoly nemzetközi tárgyalások folytak arról, hogy a miszrátaiak ne folytassák offenzívájukat Haftar ellen – a rossz nyelvek szerint azért, mert a tábornok támogatói tartottak attól, hogy pártfogoltjuk rövid úton vereséget szenvedne.
Mindezek miatt az elmúlt évek során – különösen a 2017 óta tartó, gyakran egymást kioltó intenzív olasz és francia közvetítés óta – a legtöbb szereplőben az a kép alakult ki, hogy a konfliktus legrosszabb része már mögöttük van: harcias retorikája ellenére Haftar és Líbiai Nemzeti Hadserege (LNA) is hajlani látszott az egyezségre a nemzetközi közösség által elismert egységkormánnyal és annak miniszterelnökével, Fáiz Szarrádzzsal, annál is inkább, mert a háború egyik fél számára sem látszott kifizetődőnek. Szarrádzs és Haftar – több más korábbi találkozóval a hátuk mögött – még 2019 március végén is találkoztak Abu Dhabiban, ahol megegyeztek arról, hogy fenntartják a békét és részt fognak venni az április közepére tervezett nemzeti konferencián Gadámaszban, amelyben a líbiai törzsek és városok 130 küldöttje fogja megvitatni az ország jövőjét – szigorúan külső szereplők bevonása nélkül.
A cikk további része itt:
https://mandiner.hu/cikk/20190510_haboru_ujratoltve_mi_folyik_libiaban
Írta: Marsai Viktor (Nemzeti Közszolgálati Egyetem; Migrációkutató Intézet)
Mummár Kaddáfi 2011-es megbuktatása, majd halála óta nem talál magára Líbia: központi vezetésű, egységes államrend helyett egyes városok, klánok és hadurak marakodnak a territóriumokért. Haftar tábornok Líbia új erős embereként emelkedne fel – polgárháborús körülmények és nemzetközi játszmák közepette. Riportunk!
Bizonyára sok város pályázik a Földközi-tenger gyöngyszeme címre, de Tripoli egész biztosan az esélyes versenyzők között szerepel. A fehér, rendezett házsorok a valószínűtlenül kék mediterrán ég alatt, a tenger, a csinos kávéházak még idén márciusban is békebeli idillt idéztek. Hiába kerestem az elmúlt nyolc év polgárháborújának nyomait az épületeken.
„Nem, itt a katonák inkább kivonulnak a városon kívülre, hogy ne lőjék szét az épületek” – mondta egyik helyi vezetőnk. És bár mindig érdemes gyakorolnunk a forráskritikát, ahhoz túl sokat láttam a városból, hogy egyszerű Patyomkin-utcákkal kiszúrják a szemem: bár a Mártírok tere (a korábbi Zöld tér) és a Vörös Erőd környéke még európai mércével is rendezett, a külvárosok láttán sincs ok panaszra.
Tripoli a háború előtt...
Tripoli egy lüktető és vibráló nagyváros volt, ahol ugyan be kellett tartani a játékszabályokat (helyi kísérő nélkül nem ildomos közlekedni, és nem egészséges látványosan fotózni a helyi milíciák és biztonsági erők ellenőrzőpontjait), de azok többnyire világosak és kiszámíthatóak voltak. Az egyes milíciák érdekszférái – mind területileg, mind a háborús gazdaság kapcsán – jól le voltak határolva, a közintézmények működtek, a boltok nyitva voltak, a Mitiga Nemzetközi Repülőtérre tartó járatok pedig tömve voltak utasokkal.
Esetenként ugyan megszólaltak a fegyverek,
de azok zömében inkább a szervezett bűnözői csoportok közti összecsapásokat vagy épp egy esküvői ünnepséget jeleztek.
A Mummár Kaddáfi 2011-es megbuktatása óta eltelt időszak nem minden esetben bizonyult ennyire kiegyensúlyozottnak a főváros és Líbia lakói számára. A diktátor 2011 októberi halála után a külső szereplők – mint a Kaddáfi erői ellen légicsapásokat folytató NATO – hamar magukra hagyták az örömmámorban úszó országot, abban bízva, hogy a líbiai lakosság saját maga majd megoldja a politikai átmenetet.
Az első években úgy tűnt, ez jó döntésnek bizonyult: 2012 nyarán rendben lezajlottak az első választások az országban, és szemben Tunéziával vagy Egyiptommal, még az iszlamista áttörés is elmaradt. A gazdaság újra működni kezdett, az olajtermelés csaknem elérte a háború előtti szintet.
A mélyben azonban már gyülekeztek a feszültségek.
Az egyes líbiai hatalmi központok – városok, politikai csoportok, fegyveres milíciák – egyre nagyobb hatalomra tettek szert,
és egyes szereplőkben csillapíthatatlan étvágy támadt az elérhető javakra: a kikötők, repterek ellenőrzésére, a vámok lefölözésére, illetve az olajbevételek megszerzésére. Márpedig egy erős központi hatalom kiépítése akadályozta volna ennek zavartalanságát.
Nem véletlen, hogy fegyverrel a kézben számos belső – és külső – aktor tevékenykedett azon, hogy ellehetetlenítse az erős kormányzat kiépítését. 2014-re a helyzet olyannyira elmérgesedett a szereplők között, hogy kitört a második líbiai polgárháború, amelynek során az ország infrastruktúrájában jóval komolyabb károk keletkeztek, mint 2011-ben – ekkor kellett például lezárni Tripoli nemzetközi repülőterét, amelyet teljesen szétlőttek a harcokban. Ekkora datálható Haftar tábornok felemelkedése is, aki a zavarosban halászva próbálta felépíteni a Líbiát megmentő erős ember imázsát – eleinte mérsékelt sikerrel.
Az ENSZ vezette tárgyalások eredményeképpen a felek tűzszünetet kötöttek, és 2015-ben sor került a Nemzeti Egyetértés Kormányának (GNA) megválasztására Fáiz Szarrádzs vezetésével. Hamar kiderült azonban, hogy az ígéretek dacára Szarrádzs nem élvezi sem a líbiai politikai csoportok, sem a külső szereplők egyöntetű támogatását. De legalább a második polgárháború véget ért, és a szereplők – kisebb összeütközéseket leszámítva – inkább a tárgyalóasztalnál keresték a megoldást. Bár Haftar tábornok, aki külső támogatóinak hála komoly katonai potenciált épített fel a keleti Kireneikában, rendszeresen ígérgette, hogy elfoglalja Tripolitániát és a fővárost, ez üres fenyegetődzésnek tűnt.
A komoly katonai erő ugyanis nem jelentette azt, hogy ne lettek volna számottevő ellenfelei az országban.
Még 2016-ban is, amikor a vele korántsem szimpatizáló miszrátai milíciák véres harcok árán felszabadították Szirt városát az Iszlám Állam uralma alól, komoly nemzetközi tárgyalások folytak arról, hogy a miszrátaiak ne folytassák offenzívájukat Haftar ellen – a rossz nyelvek szerint azért, mert a tábornok támogatói tartottak attól, hogy pártfogoltjuk rövid úton vereséget szenvedne.
Mindezek miatt az elmúlt évek során – különösen a 2017 óta tartó, gyakran egymást kioltó intenzív olasz és francia közvetítés óta – a legtöbb szereplőben az a kép alakult ki, hogy a konfliktus legrosszabb része már mögöttük van: harcias retorikája ellenére Haftar és Líbiai Nemzeti Hadserege (LNA) is hajlani látszott az egyezségre a nemzetközi közösség által elismert egységkormánnyal és annak miniszterelnökével, Fáiz Szarrádzzsal, annál is inkább, mert a háború egyik fél számára sem látszott kifizetődőnek. Szarrádzs és Haftar – több más korábbi találkozóval a hátuk mögött – még 2019 március végén is találkoztak Abu Dhabiban, ahol megegyeztek arról, hogy fenntartják a békét és részt fognak venni az április közepére tervezett nemzeti konferencián Gadámaszban, amelyben a líbiai törzsek és városok 130 küldöttje fogja megvitatni az ország jövőjét – szigorúan külső szereplők bevonása nélkül.
A cikk további része itt:
https://mandiner.hu/cikk/20190510_haboru_ujratoltve_mi_folyik_libiaban
Az a szép amikor az ember rögtön látja ezt egy másik forrásnál is, csak ott a másik oldal kapta.