A mali háborúban részt vevő csoportok vizsgálata, a Mali kormánytól az Azawad mozgalomig, valamint az al-Kaida és az ISIS támogatóiig
Mali tengerparttal nem rendelkező ország Nyugat-Afrikában, Algériával, Nigerrel, Burkina Fasóval, Elefántcsontparttal, Guineával, Szenegállal és Mauritániával határos. Az ország területe 1240192 négyzetkilométer, lakossága pedig körülbelül 20 millió fő, akik különböző etnikumú és nyelvűek. Mali lakosságának körülbelül 90%-a szunnita. Mali hivatalos nyelve a francia, Európa és Franciaország több éves gyarmatosításának öröksége; A mali embereknek azonban csak 5-10 százaléka beszél folyékonyan franciául, és Mali helyi dialektusa a bambara, és a maliak körülbelül 80 százaléka beszéli első vagy második nyelveként.
Az északi Mali sivatagok hatalmas olaj- és gázforrásokkal rendelkeznek, amelyeket még nem aknáztak ki. Mali hatalmas arany-, urán- stb. erőforrásokkal is rendelkezik. Annak ellenére, hogy hatalmas és értékes ásványi és fosszilis erőforrásai vannak, Mali a lehető legalacsonyabb fejlettségi szinten van, és lakosságának több mint fele a szegénységi küszöb alatt él. Összességében Mali Afrika és a világ egyik legszegényebb országa.
Mali civilizációja és történelme kétezer éves múltra tekint vissza, és több ideig a Szudáni Birodalom és Marokkó uralma alatt áll. A régiót az I. világháború kitörése előtt Franciaország foglalta el, és végül 1960. szeptember 22-én nyerte el függetlenségét. Modibo Keïta vezetésével és nyolc év szocialista uralom alatti függetlenség elnyerése után Mali Moussa Traoré tábornok katonai puccsának színhelye lett. 1991-ig uralkodott. A népi tiltakozások kezdetével Traore-t eltávolították a trónról, és 2012-ig választásokon keresztül különböző pártok vették át az irányítást a mali kormány felett. 2012-ben egy újabb katonai puccs a kormány felbomlásához vezetett, és fegyveres csoportok vették át az irányítást. Mali különböző területeiről.
Az Azawad szeparatista mozgalom és az al-Kaida fegyveresei Mali más részein el tudták foglalni az ország egyes részeit északon, a franciák által támogatott kormány pedig megtartotta a fővárost, és rövid időn belül visszafoglalta az elveszett városokat és településeket. Az elmúlt években több tárgyalási forduló is zajlott a kormány és az ellenzéki csoportok között, amelyek még nem jutottak a végére. Mali-szerte is dúlnak a konfliktusok, és Mali lakossága továbbra is várja a kormány ígéretét a konfliktus lezárására, a külföldi csapatok kivonására és a szilárd nemzeti választások megtartására.
A mali háborúban részt vevő felek osztályozása:
Mali kormánya és külföldi szövetségesei:
A Mali elnök, Amadou Toumani Touré elleni 2012-es katonai puccsot követően az Azawad mozgalom Ansar Dine-nel és más fegyveres csoportokkal együttműködve elfoglalt három északi Mali tartományt. Mali északi részének elfoglalása után bejelentették egy független Azawad-kormány megalakulását.
Az Azawad mozgalom vezetői végül összetűzésbe kerültek az Ansar Dine csoporttal, mert nem értettek egyet az ország kormányzásával kapcsolatban, és több hónapos harc után elveszítették a háborút az Ansar Dine fegyveresei ellen, akiket a régióban más szélsőséges csoportok is támogattak, mint például az Al -Kaida az Iszlám Maghrebben (AQIM), Mozgalom az Egységért és Dzsihádért Nyugat-Afrikában (MUJWA) stb.
Az Ansar Dine csoport szigorú és fanatikus törvényeket hajtott végre az irányítása alatt álló területeken, amelyeket a nép ellenzett, és népi tiltakozást váltott ki. 2013-ban a francia hadsereg késznek látta a helyzetet, hogy visszatérjen Maliba, ezért a terrorizmus elleni küzdelem ürügyén Barkhane hadművelet néven katonailag beavatkozott a több afrikai országgal vívott mali háborúba. Mali külföldi beavatkozásával a kormányerők visszafoglalták az északi városokat, és az ellenzéki csoportok Azawadtól más szélsőséges csoportokig elvesztették pozícióikat.
A Barkhane hadművelet a francia katonai hadművelet az afrikai Száhel-övezetben található G5-országok (Mauritánia, Mali, Niger, Burkina Faso és Csád) együttműködésével az iszlamista csoportok ellen, amely 2014. augusztus 1-jén indult. Közép-Afrika, amely nyugatról keletre húzódik az Atlanti-óceán és a Vörös-tenger között.
A francia hadsereg katonai bázisokat állított fel Csádban, Nigerben és Maliban, köztük hat bázist: Gao, Tessalit, Kidal, Menaka, Gossi és Timbuktu Maliban. Más bázisok olyan területeken találhatók, mint Abecheh, Faya, N'Djamena Csádban, Niamey, Madama, Aguelal Nigerben. A Barkhane hadművelet állandó központja N'Djamenában, Csád fővárosában található.
Az elmúlt években több tűzszüneti és békemegállapodást írtak alá, de a konfliktus különféle ürügyekkel kiújult. E viták folytatódásának okai között szerepel, hogy a Mali kormány megtagadta az Észak által követelt autonómiát, a dzsihadista csoportok nem egyeznek meg a kormánnyal, valamint a külföldi országok, különösen Franciaország nyomása.
A francia részvétel a mali háborúban jó ürügyet teremtett a szélsőségesek számára. Mivel az északi ellenzék ürügyként használta fel a francia gyarmatosítási magatartást, így a keresztesek elleni dzsihád ismét a szalafi csoportok toborzásának alapja lett.
Másrészről a Mali kormányzat politikai hanyatláson ment keresztül, és az elmúlt évben két puccssal kellett szembenéznie fővárosában. Természetesen a Mali kormányra nehezedő francia nyomás, hogy ne tárgyaljon az ellenzékkel, és a térség országain keresztül gyakoroljon befolyást Malira, hatékony volt Mali politikai holtpontjában; odáig, hogy az elmúlt hónapokban a Mali és a francia kormánytisztviselők közötti kapcsolatok a politikai nyomásgyakorlás és a tűzszünet megsértése miatt minden eddiginél feszültebbé váltak.
A vita az elmúlt hetekben eszkalálódott, miután a francia kormány bejelentette, hogy csökkenti csapatainak számát a Mali és a Száhel-övezetben. Franciaország jelenleg mintegy 5000 katonát tart fenn a régióban a Barkhane hadművelet keretében, valamint 15 000 ENSZ-békefenntartót Maliban az ENSZ Multidimenzionális Integrált Stabilizációs Missziója (MINUSMA) részeként. Franciaország állítólag úgy döntött, hogy 2023-ig 2500-ra csökkenti csapatainak számát.
Másrészt a mali kormány is előállt a megoldással, és az utóbbi időben a médiában széles körben elterjedtek a pletykák arról, hogy a Mali kormány hajlandó orosz katonai magánvállalkozókat felvenni a francia csapatok leváltására. Oroszország üdvözölte a kérést, és 2021 júniusában négy Mil-17 helikoptert adományozott a mali hadseregnek. Ezek az akciók Franciaország komoly tiltakozását és Mali figyelmeztetését váltották ki. Ez a kérdés nem tetszett a franciáknak, és nagyon felzaklatta őket!
Azawad Mozgalom: Az Azawad egy politikai és katonai mozgalom neve Mali északi részén, amelynek tagjai tuaregek. Civilizációjukat az észak-mali Gao Birodalomnak tulajdonítják, amely az i.sz. 9. században alakult meg, és a 14. században csatlakozott a Mali Birodalomhoz.
Azawad a 2011-es katonai puccs után jelentette be létezését azzal a céllal, hogy elszakítsa Mali északi részét az országtól. A csoport 9-10 000 fegyveres erővel rendelkezett, és állítólag a líbiai hadsereg tuareg tagjai Kadhafi idején és a tuareg felkelők 2007-ben Észak-Nigerben is tagjai voltak a mozgalomnak. A mozgalom az Ansar Dine és a csoport szövetséges milíciáitól elszenvedett vereség után meggyengült, maradványai pedig 2014-ben csatlakoztak a Coordination of Azawad Movements (CMA) szervezetéhez.
A Coordination of Azawad Movements a tuareg függetlenség és az arab nacionalista csoportok koalíciója, amely Maliban alakult, és amelynek fegyveresei és támogatóinak többsége jelenleg a három északi tartományban, Gao, Kidal és Timbuktuban van jelen.
Ez a koalíció (együttműködés) a következő csoportokat foglalja magában:
1- Nemzeti Mozgalom Azawad Felszabadításáért (MNLA)
2- Azawad Egységének Főtanácsa (HCUA)
3- Azawad Arab Mozgalma (MAA)
4- A mozgalom koordinációja Hazafias Ellenállási Mozgalmak és Erők (CMFPR)
5 – Koalíció az Azawad Népéért (CPA)
Jama'at Nasr al-Islam wal Muslimin:
A
Jama'at Nasr al-Islam wal Muslimin (JNIM) egy szélsőséges szervezet, amely 2017-ben alakult az Ansar Dine, a Macina Felszabadítási Front, az Al-Mourabitoun és az Al-Kaida ága az iszlám Maghrebben szararai részlege egyesülésével. Ez a csoport az al-Kaida terrorcsoport hivatalos ágának tekinthető Maliban, mert 2017-ben hűséget fogadtak az al-Kaida vezetőjének, Ajman al-Zavahirinek. A csoport emellett Abu Musab Abdel Wadoud, az iszlám Maghreb al-Kaida (egykori) emíre és Hibatullah Akhundzada afganisztáni tálib vezető szövetségesének tekinti magát.
A Jama'at Nasr al-Islam wal Muslimin milícia az elmúlt években többször megtámadta a mali hadsereg és külföldi erők állásait. A JNIM vezetése Iyad Ag Ghaly, az Ansar Dine csoport korábbi vezetője kezében van. Az 1990 és 1995 közötti tuareg felkelés egyik legkiemelkedőbb vezetője, aki nagy múltra tekint vissza a gerillaháborúban.
ISIS: Az ISIS Maliban alakult meg az Al-Mourabitoun csoport egyes parancsnokainak szétválásával 2015-ben „Iszlám Állam a Nagy-Szaharában” néven, amely Mali mellett Nigerben és Burkina Fasóban is működik. A következő években az ISIS nagyszámú militánst toborzott Gaoból.
Investigation of groups involved in the Mali war, from the Mali government to the Azawad movement and supporters of al-Qaeda and ISIS
english.iswnews.com