Az Israel Hayom publicistája szerint Biden kormánya ideológiailag annyira radikális, hogy jobban érdekli az ideológiai motiváció, mint a stratégiai vagy politikai érdek.
A Trump adminisztráció decemberben már közel állt ahhoz, hogy megegyezzen Indonéziával, hogy a muszlim ország is csatlakozzon az Ábrahám-egyezményekhez és normalizálja kapcsolatait Izraellel. A tárgyalásokat Jared Kushner valamint Adam Boehler vezette, Izrael részéről részt vett benne Ron Dermer, Indonéziát pedig Mohamed Lufti miniszter képviselte.
Boehler elmondta a Bloombergnek, hogy az Egyesült Államok kész volt 2 milliárd dollárral több segélyt adni az országnak. Indonézia érdeklődött az izraeli technológia iránt és kész volt megengedni, hogy az izraeli műegyetem a Technion kampuszt nyisson Dzsakartában. Szerették volna, hogy vízum nélkül utazhassanak az indonézek a zsidó államba, és, hogy az amerikaiak több közvetlen befektetéssel célozzák az országot. Izrael pedig azt kérte, hogy Indonézia vessen véget a zsidó állam gazdasági bojkottjának.
Az előnyök nyilvánvalóak voltak Izrael és Indonézia számára. De a publicista leírja, hogy az Egyesült Államok is jelentősen profitálhatott volna abból, ha megerősíti a stratégiai és gazdasági partnerségét egy ASEAN országgal. A lépés Kínával szemben is stratégiai előnyt jelenthetett volna
Csakhogy – írja Glick – az új Biden adminsztráció azonnal lesöpörte az asztalról a készülő megegyezést.
– írja Glick.
Azonban a szerző szerint ezúttal a lépés mögött nem politikai, hanem ideológia okokat kell keresni.
Caroline Glick emlékezteti az olvasókat, hogy a Biden adminisztráció egyik első lépése a palesztin segélyezés helyreállítása volt. Mindezt annak ellenére, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt levő ügy miatt jelenleg legálisan nem is lehet segélyezni a Palesztin Hatóságot.
A palesztinok évtizedekig gátolták azt, hogy Izrael békét köthessen az arab államokkal. Ha most az USA eltávolodik az Ábraham-egyezményektől, és itteni szövetségeseitől, akkor ismét vétójogot ad a palesztinoknak ebben a kérdésben – írja a szerző.
Iránt viszont ezek nem hatották meg: az ország egyre agresszívabb a régióban és a nukleáris fejlesztéseit is folytatta. Ezen felül a húszik is egyre veszélyesebb rakétatámadásokat intéznek a szaúdiak ellen. Glick azt is sérelmezi, hogy az USA számon próbálja kérni a meggyilkolt újságíró, Dzsamál Hasogdzsi halálát a szaúdi vezetésen, közben viszont nem foglalkozik azzal, hogy Iránban több demokráciapárti tüntetőt is megöltek.
A cikk szerint egyértelmű, hogy Biden kormányzata egyedül a szaúdiakat tartja felelősnek a jemeni háború miatt. Őket hibáztatja ezen kívül (és valószínűleg Izraelt, az Emírségeket és Bahreint is) azért, hogy a “háború peremén” vannak Iránnal.
Valószínű, hogy a szaúdi-izraeli béke meglehetősen hátul hátul helyezkedik el az adminisztráció kívánságlistáján.
Megj: az említett lap az ottani médiapalettán egy mno-light kb.
A Trump adminisztráció decemberben már közel állt ahhoz, hogy megegyezzen Indonéziával, hogy a muszlim ország is csatlakozzon az Ábrahám-egyezményekhez és normalizálja kapcsolatait Izraellel. A tárgyalásokat Jared Kushner valamint Adam Boehler vezette, Izrael részéről részt vett benne Ron Dermer, Indonéziát pedig Mohamed Lufti miniszter képviselte.
Boehler elmondta a Bloombergnek, hogy az Egyesült Államok kész volt 2 milliárd dollárral több segélyt adni az országnak. Indonézia érdeklődött az izraeli technológia iránt és kész volt megengedni, hogy az izraeli műegyetem a Technion kampuszt nyisson Dzsakartában. Szerették volna, hogy vízum nélkül utazhassanak az indonézek a zsidó államba, és, hogy az amerikaiak több közvetlen befektetéssel célozzák az országot. Izrael pedig azt kérte, hogy Indonézia vessen véget a zsidó állam gazdasági bojkottjának.
Az előnyök nyilvánvalóak voltak Izrael és Indonézia számára. De a publicista leírja, hogy az Egyesült Államok is jelentősen profitálhatott volna abból, ha megerősíti a stratégiai és gazdasági partnerségét egy ASEAN országgal. A lépés Kínával szemben is stratégiai előnyt jelenthetett volna
Csakhogy – írja Glick – az új Biden adminsztráció azonnal lesöpörte az asztalról a készülő megegyezést.
– írja Glick.
Azonban a szerző szerint ezúttal a lépés mögött nem politikai, hanem ideológia okokat kell keresni.
– írja a szerző.
Caroline Glick emlékezteti az olvasókat, hogy a Biden adminisztráció egyik első lépése a palesztin segélyezés helyreállítása volt. Mindezt annak ellenére, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt levő ügy miatt jelenleg legálisan nem is lehet segélyezni a Palesztin Hatóságot.
A palesztinok évtizedekig gátolták azt, hogy Izrael békét köthessen az arab államokkal. Ha most az USA eltávolodik az Ábraham-egyezményektől, és itteni szövetségeseitől, akkor ismét vétójogot ad a palesztinoknak ebben a kérdésben – írja a szerző.
Bidennek kifejezett célja, hogy visszatérjen a 2015-ös nukleáris egyezményhez (JCPOA). Ahhoz, hogy erről meggyőzze Iránt is, folyamatosan engedményeket tesz neki, és jemeni szövetségeseinek, a húsziknak. Őket letörölte a külügy terroristákat nyilvántartó listájáról, valamint felfüggesztette a fegyverkereskedelmet Szaúd-Arábiával. MBS ellen is azért kampányol, hogy helyébe egy kevésbé Irán-ellenes vezető kerülhessen. Azt is engedte az elnök, hogy Dél-Korea 7 milliárd dolláros váltságdíjat fizessen Iránnak egy hajó fogva tartott legénységéért
Iránt viszont ezek nem hatották meg: az ország egyre agresszívabb a régióban és a nukleáris fejlesztéseit is folytatta. Ezen felül a húszik is egyre veszélyesebb rakétatámadásokat intéznek a szaúdiak ellen. Glick azt is sérelmezi, hogy az USA számon próbálja kérni a meggyilkolt újságíró, Dzsamál Hasogdzsi halálát a szaúdi vezetésen, közben viszont nem foglalkozik azzal, hogy Iránban több demokráciapárti tüntetőt is megöltek.
A cikk szerint egyértelmű, hogy Biden kormányzata egyedül a szaúdiakat tartja felelősnek a jemeni háború miatt. Őket hibáztatja ezen kívül (és valószínűleg Izraelt, az Emírségeket és Bahreint is) azért, hogy a “háború peremén” vannak Iránnal.
Valószínű, hogy a szaúdi-izraeli béke meglehetősen hátul hátul helyezkedik el az adminisztráció kívánságlistáján.
– zárja cikkét Glick.
Megj: az említett lap az ottani médiapalettán egy mno-light kb.
Harom ugyben is targyalas var ra, mindegyik csalas, sikkasztas es hatalommal visszaeles miatt, ha jol emlekszem, ugye?
