But Japan's debt is different. It's mostly owed to the Japanese people in the form of government bonds. The Japanese government owes each of its citizens about 7.5 million yen. Since 95% of its debt is held domestically, its economy is not as precarious as it would be if it were debt to foreign countries.
szoval a japoknak nincs olyan bajuk mint az amcsiknak vagy a gorogoknek...
Ezzel az egyetlen, kényszeredett érvvel szokták mentegetni a japán államadósságot és költségvetési hiányt. De ez az érv már közel 10 évvel ezelőtt is erősen sántított. Mert menyivel jobb az, hogy az államadósság magas belföldi aránya miatt az állam nem a külföldi, hanem elsősorban a belföldi szereplőkkel szemben kvázi fizetésképtelen?
Illetve csak azért nem válik formálisan fizetésképtelenné, mert az államadósság megújítási rátája közel 100%. Azaz senki nem kéri vissza a pénzét. Ez persze még nem lenne elég, mert a kamatokba is bele lehetne bukni a 240%-os GDP arányos adósságnál. De a japán jegybank a '90-es évek közepe óta nullán, vagy közel nullán tartja a kamatszintet. Még ez sem elég, mert még mindig bele lehetne bukni a folyamatos államháztartási hiányba is, ami japánban tetemes. A GDP 4-8%-a között mozgott az elmúlt közel 30 évben. Ami azért kellemetlen, mert közben a GDP alig nőtt, átlagosan a 1,5%-ot sem érte el a növekedés ugyanebben az időszakban. Tehát a hiány miatt az adósság gyorsabban nő mint a GDP és a GDP arányos államadósság töretlenül emelkedik.
Csakhogy a japán lakosság megtakarítási rátája egészen extrém módon magas (szemben más fogyasztói társadalmakkal). Aminek a nagyon konzervatív, biztonságra törekvő szemlélet, valamint az államba vetett végtelen (és irracionális) bizalom mellett az az oka, hogy Japánban a '90-es évek közepe óta az infláció ritkán éri el az 1%-ot, és sokszor negatív. Tehát hiába alacsony a kamat, a megtakarított pénz nem elértéktelenedik, hanem időnként az árcsökkenés miatt felértékelődik. Az állam pedig a lakossági megtakarítások jelentős részét (javarészt nyugdíjalapokon, befektetési alapokon és a bankrendszeren keresztül) a saját finanszírozására elvonja.
Persze ennek az az ára, hogy a japánok nem fogyasztanak (mivel inkább megtakarítanak) és Japánban jó közelítéssel 25-30 éve egy helyben toporgás van. Még a magas költségvetési hiány és a jegybanki pénznyomtatás ellenére is. A japán gazdaság addig növekedett rohamtempóban, amíg a japán export kiemelkedően versenyképes volt, és húzta a gazdaságot. De a japán bérek megemelkedtek, versenyképtelenné váltak. Az országnak más versenyelőnye nem volt, mert ásványkincsekben viszonylag szegény. És ugyanaz a globalizáció, ami a japán növekedés alapja volt korábban, az ázsiai kis tigrisek képbe kerülésével, Kelet-Európa gazdasági gyarmatosításával, Kína felfutásával, Dél-Kelet-Ázsia, India bekapcsolásával betett a japán versenyképességnek. És korábban is japánt csak az export húzta. A belső kereslet nem elég a további növekedéshez.
Tehát tetszik érteni:
- Van egy adósunk, akitől a kutya se kéri vissza a tartozását
- Még kamatot is minimális szinten kell csak fizetnie
- Sőt a hitelezője folyamatosan egyre több pénzt ad neki, hogy fedezze az adós túlköltekezését
- Ezzel persze az adós kiszipolyozza a hitelezőjét, aki nem tud anyagilag egyről a kettőre jutni.
- De formálisan így az adós még nem ment csődbe.
Na ilyen feltételek mellett bármekkora adósság fenntartható átmenetileg, amíg valamelyik extrém kedvező feltétel meg nem változik. Sőt az adósság bármeddig növelhető. Ennek köszönhető, hogy a japán államadósság GDP arányosan a '90-es évek elejének 70%-os mértékéről felment 240%-ra.
Persze ez így egy piramis játék. A japán nyugdíjasok, megtakarító lakosság csak azt hiszik, hogy van nyugdíjalapjuk, megtakarításuk. De azt már réges-régen elköltötte az állam, úgy hogy ennek nem lett gazdasági téren eredménye.
De még a fenti folyamtoknak is volt hova romlani. 2011-re a japán jegybank is kitalálta, hogy az állam túlköltekezését támogatandó, illetve közvetlenül a növekedést beindítandó GDP arányosan minden más jegybanknál nagyobb pénznyomtatási programot hirdetett. Ezzel a gazdasági növekedést ugyan nem sikerült felfűteni, de legalább még egy visszafordíthatatlan folyamatot összehoztak, mai beépült a rendszerbe és már nem lehet belőle visszatáncolni. Mára a japán állam és japán tőkepiac a jegybank folyamatos pénznyomtatására szorul.
2011 óta a BoJ megötszörözte a mérlegfőösszegét a pénznyomtatással. Különösebb gazdasági eredmény nélkül.
Viszont sajnos mára a szomorú valóság valóság az, hogy az új kibocsátású japán államdósság kb. felét a japán jegybank veszi meg közvetlenül (ami ugye tankönyv szerint tilos lenne). Illetve a tőkepiacba tolt fedezetlen pénznyomtatás egy része is közvetve az államadósság iránti keresletet támogatja. A japán jegybank az egyetlen, amely nyíltan be is vallja, hogy ha nem vennék meg ők az államkötvényeket, akkor azt a piac szereplői ilyen mennyiségben észszerű feltételekkel nem vennék meg azokat. Ezzel a lejáró japán államaósság megújítása nem lenen biztosított, azaz formálisan is előállna a csődhelyzet. Tehát nyíltan elismerik, hogy csak a jegybanki pénznyomtatás menti meg az államot a formális csődhelyzettől.
Ez szerintem de facto államcsőd, még ha formálisan nem is az és még ha formálisan a hitelminősítők nem is hajlandók ezt tudomásul venni. Miért néznek félre a hitelminősítők? Mert a külföldi kézben lévő amerikai államadósság igen tetemes része japán kézben van. Bizonyos összesítésben Japán az USA legnagyobb külföldi hitelezője. (Persze ez csak attól függ, hogy milyen pénzügyi eszközöket veszünk figyelembe, mivel valóságban már Kína a legnagyobb) Ez a helyzet még a japán fellendülés időszakában állt elő, az Amerikával szembeni japán külkereskedelmi többlet következtében és azóta is fennáll. (Pont ugyanúgy ahogy eddig Kína esetében is halmozódott a kezükben lévő amerikai államadósság, vállalati kötvény, részvény és egyéb dollár megtakarítási, befektetési eszköz.) A japánok megtakarítási hajlandóságára az USA-nak is szüksége van. Hát ezért a félrenézés és a kiemelkedően jó hitelminősítői besorolás fenntartása, a valójában fenntarthatatlan folyamatok ellenére.
Csakhogy most jött ez a válság, ami miatt az eddigi folyamatok borulhatnak Japánban is.