Pár éve - amikor pl. a szíriai videókat láthatóan szakértő szemmel néző - fórumtársak írtak elemző hozzászólásokat, alig vártam esténként, hogy eljussak a biztpol. topikokhoz a napi netes menetrendemben.
Mára eljutott oda a Biztpol., hogy rendre szemellenzős biztos pártszavazók ringjévé süllyedt a terület.
...biztos pártszavazó (az oldal most lényegtelen) rokonommal vitát folytattam a tájékozódásról.
Vázoltam a helyzetet:
A sötétben viszonylag távol két, egymást ócsárló embercsoport áll; érvelők illetve a szimpatizánsaik, egymással szemben. Körülöttük az adott csoport cuccai vannak:
Előttük pofás dekorációs kellékek, mögöttük takargatnivaló lomok, szemét.
Az érvelők kezében zseblámpák vannak, amikkel bőszen világítanak az ellenfél arcába és szemétjére - no meg a saját dekorcuccaikra...
A csoportok szimpatizánsai csak azt bámulják, amit a kedvenc érvelőik bevilágítanak. Hátra nem fordulnak, de ha véletlenül mégis, akkor sem látnak semmit, hiszen számukra félhomály van...vagy a fejükben teljes, s ami szemetet a sajátjaiknál esetleg meg is látnak, azt ignorálják.
Ahogy egyre sötétebb az éjszaka, a láthatóság egyre rosszabb, a vita egyre inkább parttalanabb.
Te kedves rokon hol állsz?
- A (nem árulom el, mert mindegy) S te?
- Én oldalt álldogálok/ülök középtájt a nézőtéren.
- De arról nem volt szó! Olyan nincs! Valamelyik oldalon állni KELL! Mert ha nem itt állsz, az gyakorlatilag a másik oldallal szimpatizálás!
Na most szerintetek mit fogott fel a példabeszédből?
Na; ebben a topikban is ezt érzem...
Hogy létezik az, hogy valaki egy párt, vagy eszmeközösség
minden megnyilvánulásával, tettével, elkövetésével azonosulni tud!?